Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-11 / 20. szám

Budapest, 1921. május 11. 3 Enyhítések az építési szabályzaton A Közmunkatanács módosításai Ziclinszky Szilárd, a Közmunkatanács uj elnöke, azzal jött, hogy ideiglenesen, amig ismét vissza tudunk jutni a normális viszonyok közé, meg kell enyhíteni az építési szabályzatot. Rendkívüli idők rendikiviili szükségleteit kell megenyhiteni, hogy ezen az utón is segedelmet lehessen nyújtani a bajból való kiláboláshoz. Kétségtelen, hogy az építési szabály­zaton való enyhitések nem lehetnek olyan nagyje- lentőségüek, hogy ezek egyedül rá tudják bírni a magántőkét a vá Illáik ozásra, az építkezésre; de tény az, hogy a vállalkozás lehetőségének Htjából minden akadályt el kell hárí­tani. Ha más jelentősége nincs is, de ennyivel min­denesetre számolni kellett azoknak a módosítások­nak, amelyek ideiglenesen — 1925 december végéig — ilesznek érvényben a budapesti építkezések terén. A könnyítések úgy a lakóházakra, mint a ház­részekre vonatkoznak. Az ideiglenesen módosított szabályzat szerint a lakóhelyül, illetve állandó tar­tózkodásul szolgáló helyiségek az eddig előirt 3.20 méternél alacsony ab b, 2.60 méter, i 11' e t v e padlás űrben elhelyezeti lakás- n á 1 2.40 méter is lehetnek. Ez mindenesetre igen fontos intézkedés, mert ezen a réven a,a eszté­tikai szempontok némi feláldozásával a válla 1- kozó töke jelentékeny összeget meg­takaríthat. A meglévő házak kihasználására igen fontos az a könnyítés, hogy lakás, iroda, műteném és műhely céljaira, ha tűzbiztonsági szempontból nem veszedel­mes, a régi házak padlásürje is kihasználható. Ha a pincehelyiség mennyezete legalább másfél méterre kiemelkedik a gyalogjáró fölé, műhely, konyha, bolt vagy vendéglő céljaira a pince is felhasználható. A lépcsőt ezentúl ideiglenesen az eddigi elő­írásnál keskenyebbre is szabad építeni. Sőt még na­gyobb koncesszióit is tesznek. Eddig csak régi fran­cia és német városokban láttunk falépcsőt, most ez a módosítási megengedi azt is, hogy Budapestien is épülhessen az uj házakban puhafa-ílépcső, de termé­szetesen azzal a szigorú megszorítással, hogy az ilyen puhafa-lépcsőt a tűzveszély ességet enyhítő borítással kell ellátni. Fontosak végül az ideiglenes építési szabályzat­nak a födélszerkezet terhelésére, az építőanyagok minőségére, a tégla- és betonfálaknak megengedhető legnagyobb nyomó-igénybevételekre éísi a faszerke­zetekre vonatkozó szakszerű és részletes határoza­tok, amelyek szintén lényegesen olcsóbbá teszik az építkezést. Mindezek a könnyítésiek a Közmunkatanács által 1914-ben készített uj építési szabályzatra vonat­koznak. Hogy lehet megélni napi 5*26 K-ból Az iparostanonc-iskolai tanítók tömeges le­mondása Az iparostanonc-iskolák tanitószemélyzeté- nek sorában az utóbbi időben különös jelensé­gek voltak tapasztalhatók. Ma, amikor mindenki kapaszkodik a falat kenyérkéje után, amikor az eldobott falat helyett nem lehet másikat sze­rezni, az iparostanonc-iskolák tanítói tömege­sen mondtak le állásukról. Oka ennek az, hogy az iparostanonc-iskolai tanítóknak szinte olyan szégyenletesen kis óradijaik voltak, hogy pirul a toll, amely leírja. Lássuk a nyomornak ezt a szinte elképzel­hetetlen fokát. A legkedvezőbb esetet véve is, vagyis ha egy tanító egy osztálynak összes tanítványait ellátja, azaz heti tiz órát tanít, hat elméleti és négy szakrajzórában, akkor is az évi díjazása mindössze 1920 koronát tesz ki. Ez a legjobban dotált tanító az iparostanonc- iskolában. Ez a tanító, ha sohasem eszik egy falatot sem, akkor három esztendő alatt vehet magának egy öltözet ruhát, de csak a Petöfi- utcában. Ennek a legjobban dotált tanítónak egy napra esik 5 korona 26 fillérje, amiből ve­het minden nap két zsemlyét és 26 fillért be­tehet a takarékpénztárba, miután a városházán úgy látszik azt képzelik, hogy két zsemlyéből fenn lehet tartani egy felnőtt ember nyomorú­ságos életét és lakni is lehet a ligeti pádon, ruházni pedig majd felruházza az iparostanonc­iskolai tanítókat is az, aki a mezők liliomainak kosztümöt juttat. És ilyen rettenetes sorsban is milyen sze­rények ezek az emberek! A tanítói kar a mos­tani fizetéseknek, illetve óradijaknak az ötszö­rösét kéri, amely szerint a mostani 4, 5 és 6 koronás óradijak helyett 20, 25 és 30 koronát kapnának. Ezt a kívánságot a városházán már akceptálták is, sőt nem fognak megtorlással élni azokkal szemben sem, akik a csekély fizetés miatt lemondottak. Ezeket is visszafogadják, ami mindenesetre méltányos is, mert amig a tanító állandóan az emberi méltóságot hirdeti, addig nem bírhat ki olyan megalázkodást, amely napi munkájának értékét öt koronában szabja meg. A fizetésrendezés, amely most van végre­hajtás alatt, kiterjed a fin- és leány-iparosta- nonc-iskolai igazgatókra és fiu-iparostanonc- iskolai tanítókra. A leány-iparostanonc-iskolai tanítóknak az iparostanonc-iskolai alkalmuk a főfoglalkozásuk, ők a főváros állandósított al­kalmazottjai és igy rájuk az óradijemelés nem vonatkozik. Az óradijemelés a fővárosnak igy is jelen­tékeny összegbe kerül, mert a többlet 2,151.480 koronát tesz ki. Amennyiben erre az ipariga­zolvány, iparengedély és végeladási dijak, to­vábbá az összes papirkihágásokból befolyó pénzbüntetések nem nyújtanának elegendő fe­dezetet, az ipartörvény alapján a Budapesten fizetett egyenes adó kormányengeclélylyel fel­emelhető. Államsegélyt csak akkor lehet kérni, ha a. kiadásokat mindezek a források nem fe­dezik. Az óvatos Wertheimer és a ravasz Unió Van-e, vagy nincs színházi konjunktúra A főváré,s szerdai közgyűlése tárgyaiba a tanács ellő terjesztésiében a Wertheimer-Oríeum és az Unió Szinháziiizami és Színházépítő r.-t. közös kérelmét a Revü-Szinház szinháznyitási engedélye ügyében. A közgyűlés aggodalmait mindenesetre eloszlatta a ta­nács, amikor kifejtette, hogy a szinháznyitási enge­délyt mieim a Wertheiimer-Orfeum R.-T., hanem a Beöthy László „művészi vezetése alatt álló“ Unió Szinházíizemi és Színházépítő r.-t. kapja. Ez mindenesetre olyan argumentum volt, amelyre nem lehetett (tagadó választ adni és a Szerecsen-utcai színházban nemsokára megkezdődhetnék B e ö t li y Lá.szló „művészi vezetése“ alatt az openettllizés. ha egy kis baj nem akadt volna. A bajnak oka minden­esetre — röviden kifejezve — a konjunktúra körül való véleményeltérés lehet. Az óvatos Werthei­mer R.-T. és a ravasiz Unió R.-T. között termé­szetesen külön szerződés is van. A szerződés Itizenötesztendős. A feltételiek sze­rint az Unió bérli Wertheimeréktől a Revü-Szinhá- zat. Bérli, de egyben miéig is vásárolja. Bér- és vé­telártörlesztésként fizet Beöthy a Wert hei- m e r R.-T.-nak negyedévenkimt 168.000 koronát. Ez a szerződés a múlt évben jött létre és az első fizeté­sek a legnagyobb pontossággal meg is történtek. Most legutóbb február 15-ikén déli 12 óráig kellett volna az újabb 168.000 koronás fizetésnek megtör­ténnie. Wertheimerék nézték az órát. a nagymutató merészen átlépte a XII-t, de se Beöthy, se a pénz nem jött. Az eset kezdett gyanús lenni, annál is inkább, mert feLsem tételezték, hogy az Unió fizetésképte­len lenne. Mégis szinte örültek az Unió íeledékeny- ségének, hanyagságának, vagy minek, mert a szín­házak februárban nagyszerűen mentek. Olyan színházi konjunktúra volt, hogy .szinte hullottak a bankók a szegény színház­igazgatók ölébe. Wertheimerék tehát a köz­jegyzőhöz rohantak és megtették óvásukat, hogy megindíthassák az eljárást a szerző­dés felbontása érdekében. Amikor Beöthyék megkapták az óvásról szóló értesítést, siettek az összeget bírói letét­be helyezni, amiről viszont most Wert­heimerék kaptak végzést. Időközben azon­ban vége lett a színházi konjunkturá- n a k. Az összes színházak nézőtere üresen ásitozik és ez a körülmény az óvatos Wertheimer R.-T.-ot is fölvilágosította egy kicsit a helyzetről. Hogy Wertheimerék mostani bölcselkedése helyes-e. vagy nincs is komoly tárgyi alapja, nem tartozik a dolog­ra, de ök most mindenesetre abban a meggyőződés­ben élnek, hogy a ravasz U n i o é k szándé­kosan mulasztották el a bér-, illetve a n n u i t á s-ö sszeg fizetését, mert a jószemü Beöthy már akkor látta a rossz színházi konjunk­túra felhőit sötétleni a távoli égboltozaton. Hogy a 168.000 koronát mégis bírói letétbe helyezték? Iste­nem, Beöthy is tévedhet jóslataiban és igy az Unió minden eshetőséggel szemben biztosítani kívánta magát. Most itt van a kezükben a szinháznyitási enge­dély is, mit kell most vájjon csinálni? Az óvatos Wentheimerók kétségbeesetten figyelik a ravasz Unió minden lépését. Nem tudják, mit csináljanak. Perelni kell, de nem lenne-e jobb kiegyezni? Nagy probléma ez, különösen akkor, ha nem tudja az em­ber, hogy mi következik. Lesz-e színházi konjunk­túra, vagy tovább is üresen állanak a nézőtereik. Vájjon hogy lehetne valahogy belelátni, ha már nem is a jövőbe, de mindenesetre az Unioék kártyáiba? • • • Felfüggesztik a telekértékadó beszedését. A ke­resztény községi párt egy rélsze fel van háborodva a telekértékadó ellen, Azt mondják, hogy ez az adó teszi tönkre a fővárosi ingatlantulajdonost. A lakás- adóit, a szállásadót, az üzletadót, a szálloda- és a szanatórium-adót még csak megszavazták, de a te- lekértékadóróü tudni sem akarnak. Dr. Csupor József tanácsnok, a pénzügyi osztály vezetője már hónapok óta hallgatja a vádakat, az érveket a sze­rencsétlen, elpusztításra kijelölt adó ellen és a ta­nácsnok mégsem tud amúgy egyszerűen lemondani erről az adóról, mert ez az adó évi 17 millió koro­nát jelent a fővárosra nézve. Tizenhét millió pedig a mai pénzszűkében már elég csinos összeg, amelyre a fővárosnak égető szüksége van. így aztán C s u- p o r tanácsnok tárgyalásokat kezdett a telteiké rit'ék- adó-ellenes városatyákkal és abban állapodtak meg, hogy ugyan nem szüntetik meg a jtelekérték-adót, de felfüggesztik a beszedését. A Lukácsfiirdö uj terrasza és a Kristályterem. Meghívott, előkelő közönség előtt, amelynek sorai­ban a városi tanács számos tagja, 'törvényhatósági bizottsági tagok, előkelő orvosok és a sajtó képvi­selői voltak jelen, hétfőn délután mutatták be a Kristály-kutválllalat uj munkatermét és a Szt. Lu­kács-fürdő ugyancsak aznap megnyílt hatalmas du­nai terraszát. A vendégeket megszokott és Teköte­lező modorában dr. Márkus Jenő min. tanácsos, az Égisz vezérigazgatója, dr. Igali Kálmán, a kut- váfflalíait igazgatója és dr. Q e r ö, a Lukács-fürdő fő­orvosa fogadták és adták meg a kellő íölviTágositá- sokat. A Kristály-kutvállalat uj. automatikus gépek­kel fölszerelt óriási munkatermében lázasan folyik a munka. Mindem: gépniek megvan a hivatása: az egyik szénsavval preparálja a forrásból szivattyú­zott gyógyvizet, a másik az üvegeket mossa, töltő, dugaszoló gépeken megy keresztül a palack, mig elérkezik a fehérkötős cimkeragasztó lányokhoz. Hasonló berendezkedéssel csakj la Qi'esishübli-vizet állítják elő. Naponként harmincezer kristály-palac­kot töltenek, amelynei a raktárépület előtt, a pesti utcákról már jól ismert, sárgára festett és „Krisi- tályviz“ felirásu sárga kocsik hosszú sora vár, hogy széthordja a kereskedőkhöz, a vendéglősökhöz és ládákba csomagolva a vasúthoz. És mig a munka­termekben zakatolnak a gépek é,s folyik a nagy üzem, addig alig egy kőbajitásnyira a Dunától, nagy, kavicsos téren, amelyet már a kora délutáni órák­ban beárnyékol a Lukács-fürdő ízlésesen restaurált dunai frontja, fehér abroszokkal leteritett asztalok sorakoznak é,s körötte frakkos pincérek sürögnek. Középen, a frissen festett pavilonban katonabanda játszik. A Strausz-keringő édesen zengő muzsikája tölti be az üdítő tavaszi levegőt és a terrasz közön­ségét a visszaemlékezés és a jötm vágya szinte köl­tői hangulatba ringatja: igy volt, mikor még béke volt, talán igy marad ezentúl is... Házasság. P o s s e 1 László, a Kőszénbánya- és Téglagyár-Társulat titkára és dr. Reichenthal Rózsi orvos május 2-án házasságot kötöttek. és LEGSZEBB BÉRAUTÓT a Király AutomobiTRészvénytársaságnál kaphat Éjjel-nappali szolgálat. Telefonok: 157—00, 106—08. éjjel is hívhatók J. 124—01., J. 124—02., J. 124—03. Garageok: VII., Király-utca 11. V., Csáky-utca 45/47. sz. Eladó automobilok m i n t a r a k t á r a. VI., Teréz-körut 1/c. szám. Sürgönyeim: KIRÁLYAUTÓ"

Next

/
Thumbnails
Contents