Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-11 / 20. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. május 11-én 20. szám. ^ia»iníiiáiiiaiiinniai»nHia>iiPiiiniHai«8niiiPiiiniiiPi»rwiauimiiamaitiagiíai»aniauiP»iP»HHH»QHig ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 760 R. Félévre 80 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <£><£> <£><3)<2)<2> VÁROSI, POLITIKfi! ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 78. sz. Telefon 737—75. szám. Kritikát mondani a fővárosról nem igen ajánlatos máma, mert hamarosan ráfogják az emberre, hogy ínem- csak a kurzusnak, a kurzusban szereplő igen gyenge, igen jelentéktelen embereknek, ellensége, de ellensége a keresztény és a nemzeti gondolatnak is. Ma az embernek az a véleménye, hogy a polgármesteri székbe nagy elődök után, színtelen, óriási feladatok elvégzésére képtelen ember került, akkor hazaárulást követ el. A sajtó azonban kemény anyagból van gyúrva, nem vagyunk hisztériás asszonyok, hogy bárkinek a beteges érzékenysége meghasson bennünket és hogy a hatalmon levők könnyen sebezhetősége szánalmat keltsen bennünk. Mégis jól esik ma, hogy nem mi mondunk kritikát, hanem elvégezték azt előbb a bankok, amelyek megtagadták az ötvenmilliós kölcsönt a fővárostól és még inkább elvégezte a Pesti Hazai Takarékpénztár, amely megadta a kívánt kölcsönt. De hogyan adta meg! Vájjon Budapest odajutott volna, hogy azokat a szégyenletes, megalázó feltételeket, amelyekhez a takarékpénztár a kölcsönt kötötte, kénytelen elfogadná? És ha ide jutott, ki juttatta ide? De ne mondják az urak, hogy Bárczy, vagy Bódy, mert a bankok hamarosan megcáfolnák ezt a vakmerő állítást. Mert ha Bárczy, vagy Bódy visszaülne a polgármesteri székbe, ma folyósítanának sokkal nagyobb összegeket, mint amilyenekre most zálogot követelnek a fővárostól. Tekintsünk csak bele ezekbe a feltételekbe, amelyeket a Hazai Takarék Sipöczéknek szabott és amelyeket a pénzügyi bizottság már akceptált is. íme: a kölcsön teljes összegét csak tüzelőanyag beszerzésére szabad használni és a visszafizetésnek 1922 április végéig meg kell történnie. A főváros a mindenkori hivatalos kamatlábnál egy százalékkal magasabb kamatot fizet, a kamatozás azonban 5‘/--0/°-nál alacsonyabb nem lehet és ezenkívül negyedévenként egy ezrelék forgalmi jutalékot is számit a bank. A beszerzendő fűtőanyag teljes egészére zálogjoga van a takaréknak, amely azonnal felmondhatja a kölcsönt, ha a főváros birtokéiban levő iiitöanyagkészletek értéke nem fedezi teljesen a most felvett kölcsönt. Hát bocsánatot kérünk, de ez nem kölcsön. Ez nem méltó a fővároshoz, ez valami olyasmi, mint mikor a szegény ember az utolsó cókmókját viszi a zálogba. Ha egy kilo szén hiányzik, akkor rögtön vissza kell fizetni az ötvenmilliót; ilyen feltételeket valaha a pusztuló zsenidnek szabtak, amikor megindult a lába alatt a föld, amikor többé nem bíztak a fizetőképességében. Vájjon mit kellett volna cselekedni? Hadd mondjuk el egyszer a kurzus nyelvén. Azt kellett volna mondani: „Tudjuk, a zsidó bankok meg akarják ölni a kurzust, tehát azt mondják, hogy a városházi rezsim nem jó nekik rongyos ötven millióra. Ebbe a megaláztatásba mi nem megyünk bele. Ott van a mi bankunk, a Nemzeti Hitelintézet, az tudja, hogy Wolff Károly a legkimagaslóbb magyar államférfi, Sipöcz Jenő az elképzelhető legnagyobb polgármester. A Nemzeti Hitelintézet él-hal a mi városházi rézsüvünkért, ad az nekünk százmilliót is akár kamat nélkül.“ Ezt kellett volna mondani! És mi csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy miért nem mondták ezt? Körséta a városházán A pénzügyi csffd — Csupor tanácsnok mar- tiromsága — A pénzügyi bizottság keservei Amikor Apponyi, Teleki, Hegedűs, Praz- novszky, meg a többiek hazajöttek Parisból, egyszerre divatossá lett egy szó: a mentalitás. Az entente mentalitása, amely meg fog változni. Éppen igy a városházát is megejtette most egy szó: az adó. Ahova lép az ember, akivel beszél, mindenhol egy uj adó-ötletbe botlik bele. Az entente mentalitás-változása nem sok hasznot hozott nekünk eddig és a legtöbben azon a véleményen vannak, hogy az adóterveknek az a mérhetetlen halmaza, amelyet most garmadába lökött a közgyűlés, szintén nem nagy haszonnal lesznek. Általában kezdik belátni, ami miatt a Fővárosi Hírlap keserűen kifakadt, hogy az államban, vagy ha úgy tetszik, a pénzügyminiszterben bízni nem lehet. Ahány uj pénzügyminiszter jelent meg a fórumon, mindegyikben hitt a főváros, hogy majd jobb szivü lesz. És mindegyikben csalatkozott. Nem igen értjük, miért lenne jobb szivü Hegedűs Lóránt, aki mint a kérlelhetetlen .adókivetés és adóbehajtás, a korlátokat neiji. ismerő pénzszerzés arkangyala iött. Tény az^ogy Hegedűs Lóránt még egyetlen városi adót nem hagyott helyben, pedig ott fekszik már előtte hét darab: a jövedelmi adópótlék, a házadó átengedése, a fény- iizési adóban való részesedés, az általános forgalmi adóban való részesedés, a fogyasztási adók felemelése, az ingatlan-átruházási illeték emelése. A miniszter azt akarja, hogy az állam keressen, az állam jöjjön rendbe és ne a főváros. Naiv hitnek kezdi mindenki tartani, hogy a főváros adójavaslataival menekülhetne ki bajaiból. Kétségtelen, hogy ez szomorú, de feltétlenül igy van. A közgyűlés tagjaival együtt igen nagy tisztelettel néztük Csupor József tanácsnok martiriuniát, aki valóban nagy munkát végzett, átment a vergődés minden fajtáján és mindenesetre Ízlése és szive ellenére csinált olyan antiszociális adókat, amilyenekkel igazán kevéssel találkozhatunk. Neki azonban nem volt módjában más, mint az adópréshez odaállani és nyomni, nyomni, ameddig — óh nem ameddig lehet! — hanem ameddig kell. Csak a végén fog kisülni, hogy ez is igen nagy részben hiábavaló volt, mert mikor már a közgyűlésből is kinyomta az uj adókat, a pénzügyminiszter egy tollvonással keresztülhúzza azokat. Most aztán szegény Csupor tanácsnokot, aki szorgalma és tehetsége révén is jobb sorsra érdemes, uj katasztrófák érik. Most egyszerűen bojkottálja őt a pénzügyi bizottság, amely, eliismerjük, sok joggal, szeretne menekülni a felelősség rettenetes súlya alól. A pénzügyi bizottság szombati ülését nem lehetett megtartani és kétségtelen, hogy a tépelődő lelkek, akik nem szívesen vállalják a felelősséget, azt gondolják, hogy ha a pénzügyi bizottság nem ülésezik, akkor már meg van oldva a pénzügyi válság. Pedig az messze jár az igazsághoz. Egyszer mégis csak össze kell ülni és mi csendesen elárulhatunk egy édes titkot és ez az, hogy a pénzügyi bizottság, anélkül, hogy erről tudomása lenne, máris megszavazta a hírhedt lakásadót; a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésein, amikor még kettőnél többen jelentek meg, olyan káosz uralkodott, hogy ennek a szenzációs eseménynek a megtörténtét nem is vették észre. A rossz nyelvek azt mondják, hogy szombaton azért tündököltek annyian távollétükkel, mert nem akartak résztvenni ennek az antiszociális adónak a megszavazásában. Most azonban lelepleztük, hogy tudtukon kívül megszavazták, elő lehet nyugodtan bújni a rejtekhelyekről. Most azután Csupor tanácsnok, aki buzog a vágytól, hogy a főváros szénáját rendbe tudja hozni és persze vele a tekintetes tanács a legnagyobb lelkesedéssel vetik magukat arra az adónemre, amely azután igazán a legantiszo- ciálisabb. Ez az általános forgalmi adó, amelyből részesedni akar a főváros az adó beszedése és ellenőrzése fejében. A fővárost nem lehet megvádolni azzal, hogy ezt az adónemet ő találta ki és igy a fővárosra nem is esik semmi felelősség ezért, hiszen csak a beszedéssel akar üzletet csinálni. Hiszen ha a főváros be nem szedné, beszedné az állam, aminthogy még az sem bizonyos, hogy Hegedűs miniszter ezt az üzletet is megköti-e Csupor tanácsnokkal? Óvatos emberek a pénzügyminiszterek. Az állam végre is százmilliókkal tartozik a fővárosnak, hátha egyszer eszébe jutna a derék Csupornak ezt az összeget levonni a forgalmi adóból? A városházán különben nagy a csend és legföllebb Zilahi Kiss Jenő tanácsnok betegségéről beszélgetnek. A betegség — mint mondják — veszedelmes a fővárosra, amelyet megfoszthat egy nagy agyvelőtől; de nem életveszélyes a kiváló tanácsnokra. Biztosítva van a főváros kenyérszükséglete Az amerikai lisztet Budapesten osztják ki — Nem marad liszt nélkül Budapest népe — mondotta Vájná Ede tanácsnok, a tőváros közélelmezési osztályának vezetője. — Egyre tárgyalunk a közéHebnezési minisztériummal és az ellátatlanok élelmezésére vásárolt) amerikai búzából első sorban a főváros lakosságának liszt,szükségletét fogják fedezni. A kormány, mint ismeretes. 500 vaggon amerikai lisztet vásárolt. Ez a líisztmennyiség — úgy értesülünk — már ultiban is van Magyarország felé. Újig Csonka-Magyarország ellátatlanainak kilencezer vaggon a lisztszükséglete. Ebből kukoricában, rozsban és árpában hatezer vaggon készlet fölött rendelkezik a közélelmezési kormány, úgy hogy háromezer vaggon az, amit még be kell szerezni. Ha aztán ezt a háromezer vagigon búzalisztet is összevásárolta a kormány, akkor összekeverik az egész mennyiséget és ezt a kevert lisztet fogják szétosztani az ellátatlanok között. így érthető aztán, hogy abból az ötszáz vaggon búzalisztből, amelyet a kormány külföldön vásárolt: a keverés u tán 1200 vaggon liszt lesz. A kormánynak az a terve, hogy a további buza- lisztszükséglietét a helyi piacon fogja beszerezni. Már most csak az a kérdés, hogy milyen áron szerzi be. A felszabadított forgalmú gabona eltérte a legmagasabb árnivót. elérte az 1300 koronás árat. Mivel azonban a legutóbbi csikágói jegyzés szerint magyar koronában kifejezve, ab Budapest már 1200 korona körül lehet búzát kapni, kétségtelen, hogy a magyar búzaárak lefelé menő tendenciát kell, hogy mutassanak, mert a külföldi búza napról-napra erő-
