Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-04 / 19. szám

2 Budapest, 1921. május 4. ■És kinek volt kellemetlen? Egyedül Göre Józsefnek. A többi „vád1- csupa naivság. Nem érdemes a papirost pazarolni miattuk. Itt még csak azt konsta­táljuk nagy szomorúsággal, hogy az igaztalan táma­dások, de még inkább az, hogy Sipöcz Jenő pol­gármester nem sietett védelmére, teljesen el­kedvetlenítették Liber Endre í ő j e g y- z ő t. A napokban k é It lemondó 'levelet küldött jel. Az egyikben Sipöcz Jenő polgár­mesternek, a másikban a Közérdekű végrehajtó bizottságának jelenti be, hogy a vizsgálat veze­tésére a d o !f t megbízatást tovább nem vállalhatja. Öt hónap alatt kétmilliós deficitje volt a Közérdekűnek Liber Endre a főváros és a részvénytársaság megbízásából igen komoly vizsgálatot tartott a Köz­érdekű vagyonkezelése és 'jövedelmezősége körül. Kétségtelen, hogy ez a vizsgálat, bár még befejezve nincsien, máris rávezetett a bajok kutforrásáia, ami valószínűleg nem mindenkinek kellemes. A Fő v á- rosi Hírlap kérdést intézett Liber Endre fő­jegyzőhöz a vizsgálat eddigi eredményei­re v o n alt k o z ó 1 a g, de a főjegyző hatá­rozottan m e g t a g a d t a a választ: — A vizsgálat adataiból nem közölhetnék semmit még akkor sem, ha tovább is én foly­tatnám a vizsgálatot. Annál kevésbé tehe­tem azonban ezt, mert éppen most Írtam meg lemondó leveleimet, amelyekben kijelentem, hogy az engem ért támadások után a meg­bízatást tovább nem vállalhatom. A főjegyző elzárkózása dacára is sikerült meg­tudnunk az érdekeltek részéről azt, hogy ma már határozattan meg lehet állapítani, hogy a Közér­dekű Élelmezési Részvénytársaság öt­hónapos működése alatt üzemére két m i 11 i ó t fizetett rá, A vád 'tehát, amit a Nép- élehuezási Kirendeltség ellen emelnek, hogy eszten­dők alatt, beleértve a kommiint és forradalmakat, hatmilliós deficitet mutatott! fel, eltörpül emellett a gazdálkodás mellett, amely egy altruista, de ráfize­tésekkel nem számoló re* vény társaságnál mutatko­zik. Hiába adta oda a főváros ingyen a konyhákat éts az étkező-helyiségeket, öt hónap alatt még­is sikerült kétmilliós deficite It produ­kálni. Ezzel szemben aligha szenvedhet kétséget, hogy Göre József vezérigazgató, akinek biifféi is bele vannak vonva az akcióba, egy fil­lért sem fizetett rá az üzletre. Akárki kö­vetkezzék Liber után, akárki folytassa majd a vizs­gálatot, meg fogja állapítani, hogy a Közérdekű működése — a jószándéku alapítók hibáján ki­vid — nem felel meg az alapítási terve­zetben foglaltaknak, a részvénytársa­ság deficittel dolgozik és további mű­ködése nehezen biztosítható. Nem szabad megkötni a szerződést Wolff Károly egyik: most megjelent nyilat­kozatában azt mondja, hogy a pénzügyi bizott­ságban és a közgyűlésen vita nélkül keresztül ment a fővárosnak a Közérdekűvel kötött ideig­lenes szerződése. Ürömmel kell megállapítaná, hogy a szerződés a mai napig sincs megkötve. És az elmondottak után azt hisszük, hogy nem is fogják megkötni soha. A közgyűlés tagjainak módjában lesz ennek az ügynlek a mélyére ha­tolni. Majd meg fogják akkor látni, hogy a Közérdekű tulajdonképen maga Göre József, aki az egészet kieszelte, a maga szolgálatába állí­totta a fővárost, az államot, az 0. K. H.-t. A nemes célokat megcsillogtatta a jólelkii emberek, szeme: előtt, órákig tartó előadásokban1 ünne­pelte a maga önzetlenségét: ié's célt ért. Ha Göre nélkül meg lehet menteni a Közérdekűt, akkor minden rendben lenne; de mi ebben nem tudunk hinni. Nincs más mód tehát, mint az olcsó ebéd-akciót vegye ismét kezébe a város, meg a minisztériumok, ott is adták, olyan ebé­det, mint Göre ur adott és még sem fizettek rá normális időkben hónapok alatt milliókat. A viszonyok különben változóban! vannak, a korona javul, az élet olcsóbb lesz, talán megérik még a szegény magyar tisztviselők is, hogy az otthonukban ebédelhetnék: és inlem kell a Görék „jótékonyságához“ folyamodniok. Az uj városi adók Fejenkint 630 korona A főváros pénzügyi bizottsága már két hét óta tanácskozik a lákásadó-javaslaton és még mindig nem tudott megállapodni a lakásadó kulcsán. Úgy látszik, most már kezdik belátni a városatya urak is, hogy e.zff a ,sok uj adót nem bírja a budapesti em­ber jövedelme és hogy nem elég uj adókat kreálni és régi adókat fölemelni: valamelyest tekintettel kell lenni az adóalanyok adózóképességére is. Körülbelül lnisz-huszonkét uj adót, vagy adósze­rű bevételit kreált éis régi adót és adószerű jövedelmi forrást cinéit föl, vagy a közel jövőben fog fölemelni a főváros törvényhatósági bizottsága. Akárhogy is ítéljük meg ezeket az uj adókat, nem titkolhatjuk el aggodalmunkat a nagy adógyár működése láttán. Ki fogja megfizetni ezt a rengeteg pénzt, amelyet a közgyűlés kivet? Meg fogja-e keresni tudni ennek a sokat szenvedett, meggyötönt nagyvárosnak a népe, most, a haldokló ipar és a tönkretett kereske­delem évadján, a gazdasági válságok idején, amelyet oda kell adnia az államnak és a fővárosnak? Az adók, a vámok, illetékek és mindama jöve­delmek, amelyeket a főváros költségvetése a köz­ségi közszo'Ügáltatások közös cim alá könyvel el, 1918-ban összesen 55 millió koronát hajtott a fővá­rosnak. 1920-ban már 162 millió 567 ezer K-t, azaz 105.5 millió K-val többet, mint 1918-ban. Ez is óriási emelését mutatja a mindenféle adóknak és óriási megterhelését Budapest do'lgozó közönségének. De mi ez ahhoz képest, amivieí 1921-ben akarja megter­helni a főváros adófizetőit. !920-ban „a községi köz­szolgáltatások“ fejezetben mindössze cisak tizen- nyölcíéle adó, vám, dij és illeték szerepel. Ezeket az idén kivétel nélkül fölemelte a tisztelt közgyűlés és ezen kívül még egész .sereg uj adót kreált. A köz­ségi adópótlék kulcsúit felemelte 45 százalékról 60 százalékra. Mivel pedig a községi pótüékolás alá eső egyenes adók leigyik-másikát az állam .szintén jócskán fölemelte, ezenkívül a házbért is 90 száza­lékkal emelték időközben, tehát mivel) emelkedett a megpótlékolható adóalap, jelentékenyen emelkedik a főváros adópótléka is; ugy hogy a főváros községi adójövedelmét, amely 1918-ban 26 millió koronára, 1920-ban 53 millióra volt preliminálva, könnyen be­csülhetjük 1921-ben 100 millió koronára. A húz bér­krajcár a házbérek 60 százalékos .emelkedésével 7-ről 12 millió koronára emelkedik. A telekértékadó a telkek sokszoros értékemelkedésével legalább 35 millió koronára emelkedik. A telekátirási dij 5-ről 8 milíüióra; a fogyasztási adópótlék (bor, hús, szesz és sör) 4.5 millióról 50 millióra; a városi vám, mely 1918-ban még csak 4.4 milliót hozott. 85 mi|!l- lióra, a helypénzek, vásárdijak 14 millióról 40 mil­lióra; a hirdetési dijak 3 millióra, a közlekedési adó 17 millióról 24 milJiótrla emelkedett. Ezekhez aztán jöttek az idén uj adók, amelyeket ugyan egyelőre még nem hagyott jóvá a kormány, de bármikor jó­váhagyhatja. Ilyen az állami jövedelmi adó 33 százalékos pótléka 33 millió az állami házbéradó átengedése 26 ,. részesedés az állami fényüzési adóból 75 „ lakás- éis üzlet-adó 32 „ szállás-adó 10 „ szálloda-, penzió- és szanatórium-adó 50 ,, vigalmi adó 30 „ pezs'gőbor-adó 5 „ a bélyeg- és jogilleték 12 „ Ha tehát összeadjuk, hogy a községi közszolgál­tatásokból mit remélnek a városházán 1921-re, kide­rül:, hogy 630 millió koronát remélnek a múlt eszten­dei 162.5 millió koronával szemben. Szóval, ha Bu­dapest népességét kereken egy millióra taksáljuk, ^kkor kiderül, hogy mig 1920-ban a főváros adószerű terheiből minden halandóra 162 és féfl korona esett, addig az idén 630 korona Hiszen lehet, sőt nagyon valószínű, hogy a vá­rosházán nagyon optimiszitikusan számítanak, ha azt hiszik, hogy az a sok adó-millió, amit kifundáltak; az mind készpénz. Nem. Először azért nem, mert az uj adók egy résiét a kormány nem hagyja jóvá; má­sodszor pedig azért nem, mert a lakosság jövedelme és adózó képessége nem bírja meg ezt a sok adó- mililliót, amit a városházán követettnek tőle. A nagy­szerű konjunktúráknak végük szakadt. Itt az olcsó­sági hullám, amelyen1 valószinüleg nagyon kellemet­lenül fog tapasztaljai a főváros adókigondoló ügyosz­tálya is. Stisierék monopóliumot akornoK A liftkezelést a fővárosnak árlejtésen kell vállalatba adni Budapesten egy hét óta súlyos lift-osaták foly­nak. A 1 omcsányi-féle lakásrendeletnek ez a leg­veszedelmesebb pontja, mert ez az, aimeTJyben a j ó- h i s z e m ii lakót teljesen kiszolgáltatja a kapzisi háziúrnak. Természetesen akad a háziurak között is jóindulaltu ember, aki szó szerint veszi a rendelet ama passzusát, hogy a lift költsé­geire a lakók és háztulajdonosok .szabadon álla­podnak meg. Sajnos, vajmi kevés az a ház, ahol ez a szabad megjegyezés sikerül, a legtöbb helyen azt akarja a háztulajdonos, hogy a lakók fizessék mind- azokaít1 a (Számlákat, amelyeket a!z elektromos-művek, a 1'iftjavitók benyújtanak. A régi, rozzant, a szolgá­latot minden pillanatban felmondó liftek karbantar­tási költségeit nem vállalják. Végre is a liftet és a házat nem ők, hanem a háziúr épittette — hit e'lib e. Ismét más háziurak viszont olyan költséget kíván­nak fölszámítani a liftért, hogy a szegény partáj ezért a pénzért akár automobilon járhatna föl az ötödik emeletre. Valami megoldáson gondolkozik tehát az egész város. Csak két helyen nem törődnek a számtalan zavarral. Az egyik hely: az igazságügyminisziterium, ahol azt hiszik, a világ legsizebb alkotását teremtet­ték meg a lakásrendelettel, amelyen már javítani sem lehet. A másik hely, ahol a pesti polgárok iigyé- vel-bajávál nem törődnek: a városháza, ahol az igazságügyminiszterium remekművében nem találtak kivetnivalót, amikor az előttük feküdt. Annál többéit törődnek a lift-harcokkal azok. akiknek ereiben üzleti vér folyik. Már kommünikék is jelentek meg, amelyek szerint a S t i g 1 e r-f el­von ógyár meglehetősen türelmetlennek mutatko­zik, ami kitetszik abból, hogy a kommüniké igy vég­ződik: „igazán kívánatos volna már az iigy békés elintézése.“ No igen, természetesen a Stigüer-gyár már szeretne Henne ülni a jó meleg üzletecskében, amely .szerint Stiglerék karbantartanák Budapest összes liftjeit és szállítanák a pasasokat, bennlakó­kat e g y, vendégeket k é t korona dijazás ellenében. Az üzletre nem lehet ráfizetni, viszont .az ötlet olyan, amire Stigleréken kívül ötvenezer pesti em­ber jött rá velük egyidöben, de a kommüniké-közlés az ö egyetlen érdemük. A kommüniké azonban még nem ad privilégiumot és kétségkívül1 m in dien ki­ll e k, aki vállalkozni kíván, joga v a u megtenni a maga ajánlatát. Nem kételke­dünk benne, hogy az ajánlatok hosszú sorozata lesz olcsóbb, mint Stigleréké, akik monopólium u k biztos tudatában .szédületesen magas árat szabtak. Igazán vaknak k e 11 Le n n i e Budapest székesfővárosnak, ha még ebből sem 1 á t j a, hogy közbe kell lépnie. Tanulják meg végre a városházán, amit eddig nem ltudtak és amire mi már számialamsizor utaltunk, hogy egy nagyváros életében a lift csaknem olyan fontos, mint maga a vilaimósi. Ezt a 1 i f t-k é r d é síf a ház- tulajdonosokkal északokkal való meg- egyezés alapján a fővárosnak kell ke­zébe ve n n i és a karbantartást, v a 1 a- m i n t az ii z e m b e- n t a r t á s t v á 1 l a 1 a it b a adni, de — a legtöbbet ígérőnek. Ebbő! monopóliumot csinálni nem lehet, hanem csak nyil­vános versenytárgyaláson szabad a liftiigyet elin­tézni, mert az még igy, ebben a formában i,s óriási üzlet; mig sok-sok ezer budapesti lakosnak keser­ves garasaiba kerülne a könnyelmű elintézés. ROYAL ORFEUM Minden este 7 órakor. Tel.: József 121—68. IÜ37áe 3 *n!H knr'i! (Parasztkomédia) és a nagy- Ulaiuo a iUlU fxulül szerű májusi viriete-musor. NEMZETI VII., Erzsébet-körut 31. Uj műsor ! ^ Szelvénybeváltás Részvényeink 35. sz. szelvénye f. évi május 3401 kezdve beváltatik Budapesten a Pesti Magyar Keresk. Banknál és Wienben a Niederöslerreichisché Escompte- Gesellschaftnál 40 magyar korona értékben. Konszignációkat a kifizetési helyek adnak ki. Az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat R.-T.

Next

/
Thumbnails
Contents