Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-04 / 19. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. május 4-én 19. szám. biiiaiiiaiimniniiiaHiagHnniaiHanmniQiiiDiiiPiiiamaiiiBHiauipiiiamaiiiiamaiuaiiiatHPiiiaHiBiilPHrc ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész VÁROSI\ POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 160 K. Félévre 80 K. _____ ______ Szerkesztőség és kiadóhivaEg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban <£><£> <£><s><2)<2> 1 s erre Vk íj 3 jkp**-'Vcb web aog a—E’S—wc^g Ki felelős azért, ami a városházán történik? Ki az, akinek kemény akarattal, izmos mellel kell oda- állani, ha tisztviselőket bántanak? Mi azt liisz- sziik, hogy ez a polgármester kötelessége. Legalább igy láttuk ezt a régi, sokat ócsárolt rezsimekben, amikor a Bárczyak, Bódyak és egyéb szegénylegények bitorolták a polgár- mesteri széket. Volt ebben a szokásban valami becsületes, valami elismernivalóan igazságos, hiszen a parancsra cselekvő tisztviselőért máshol is az felel, akit a politika szeszélye parancsokénak ültetett a feje fölé. Éppen ezért megdöbbenve és megütközve láttunk a minap a Szózat cimü újságban egy nyilatkozatot, amelynek aláírása ez volt: Liber Endre főjegyző. Szerintünk ezt a nyilatkozatot igy kellett volna aláírni: Sipöcz Jenő polgármester. És kíméletlen szóval kellett volna visszautasítani a támadást, amely egy a főváros közgyűlésének többsége által megválasztott, szeplőtlen jmultu tisztviselőt ért olyan működése közben^ amelynek elvégzését a polgár- mester bízta rá. A Közérdekű Élelmezési Részvénytársaságot 'súlyos támadások érték, miután pedig a főváros összes népkonyháit és népétkezőit ingyenes bérletként adták oda, a polgármester nyilván és joggal kiváncsi lehetett, mit cselekszik — óh nem a közérdekű! — hanem az a bizonyos Göre József ur, akinek vaj-szive kitűnő üzletet látott a tisztviselők olcsó ebédjében? A dolgok megvizsgálására a polgármester Liber Endre főjegyzőt küldte ki, akit ebben a tevékenységében illetett súlyos vádakkal a Szózat. A lap másnap korrektül közölte a szükséges rektiíikációt, de éppen ez a bökkenő: a helyreigazító sorokat nem a polgármester, hanem maga Liber Endre irta alá, akinek az lenne a dolga, hogy minden támadás ellen biztos védelmet tudva maga előtt, nyugodtan végezhette volna munkáját. Az történt tehát, hogy egy városi tisztviselőnek magának kellett kiállani az ellene emelt vádak kivédésére, mert a polgármester nem védte meg. Nem adunk a szállongó pletykákra, hogy a hadjáratot, amely immár rendszerré lett Liber ellen, politikai „hatalmasságok“ iniciálnák; de tiltakoznunk kell az ellen, hogy a polgármester kiszolgáltasson tisztviselőket az ilyen támadásoknak. Ha Libert megbízhatatlannak tartotta e feladat elvégzésére, ne bízta volna meg, ha igazaknak találta volna az ellene emelt ujságvádakat, vette volna el tőle a megbízatást, ha hűtlen volt, indíttatott volna ellene fegyelmi eljárást. De tovább a helyén hagyni, a támadások ellen meg nem védeni és tápot ;adni a ,'továblíi támadásoknak: engedelmet kérünk — a polgármester ur valaha egy elrejtett folyosó egyik szobájában végzett igen fontos munkát, ő nem tudhatja, de mi tudjuk — ez a rendszer sohasem volt szokásban a városházán. Ám jó, kidobálták a tisztviselőket, akiknek nem tetszett az orra, de azt mégsem lehet megengedni, hogy a megválasztott tisztviselők ne részesüljenek hivatalos védelemben. Ha az egyes tisztviselők becsületét ilyen könnyedén teszik ki ma a városházán közprédának, akkor ne bízzanak _ tisztviselőkre kényes és vagyoni kérdésekkel’összefüggő ügyeket, mert ilyen körülmények között ma egy politikus, holnap meg egy érdekelt üzletember fogja a vizsgálatvezető tisztviselőt elgáncsolni. FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL A Közérdekű Élelmezési Részvénytársaság körül tovább kavarognak a botrány-felhők. Eddig az történt, hogy több lap igen súlyos természetű vádjai alapján megindult a vizsgálat. A vizsgálat két irányú. Egyrészt a főváros akarta tisztán látni, hogy a részvénytársaság működése megifelel-e az alapítási tervezetben foglaltaknak. Ennek a vizsgálatnak vezetését a polgármester Liber Endre főjegyzőre bízta. Másrészről a részvény társaság végrehajtó bizottsága sem tudta, hogy tulajdonkénen hányadán áll, mert mindem hatalom, minden üzlet Göre József biiffé- bérlő kezében fut össze. Meg akart tehát győződni a végrehajtó-bizottság is, hogy a részvény- társaság jövedelmezősége és további működése, biztosíthat ó-e, hogy bár altruista célok érdekében], de nem fizetnek-c rá, amig a bérlő kitűnő üzletet csinál? Mind a két vizsgálattal Liber Endre főjegyzőt bízták meg. Az ő kezébe adta az ügyet a polgármester is és a részvénytársaság végrehajtó-bizottsága is. A vizsgálat adatait eddig nem hozták -nyilvánosságra, de világot vethet az állapotokra az a körülmény, hogy Liber még be sem fejezte a vizsgálatot, amikor egyszerre politikai hajsza indult meg ellene és mindent elkövettek, hogy ezt a keménykezii tisztviselőt íélreállitsák. A Közérdekű érdekében óriási mentőakció indult meg. Maga Wolff Károly, a keresztény községi párt vezére is védelmébe veszi őket, majd a kurzus-lapok egész sora száll síkra Göre József, a kikeresztelkedett zsidó, üzletének védelmében. A Virradat hasábjain! Schnetzer Ferenc tábornok vonul fel és védi a Közérdekű nemes célját, ami ellen senkinek egy pillanatra sem volt kifogása. Az Igazság, amely lap elsőnek kezdte ki a Közérdekűt és vádolta meg a fővárost, hogy milliós ajándékokat ad egy üzleti vállalkozásnak, most édeskésen állapítja meg, hogy az állam 15 és az 0. K. H. 9 milliója mellé Gore József is jegyzett egy milliót. De megállapítja azt is, miután Wolff Károly nyilatkozatát is közli, hogy a támadások szubjektivek és „a Közérdekűn át személyeket, elsősorban a községi kereszténypárt vezérét akarják kompromittálni“. A nóta vége természetesen, hogy Liber összeférhetetlen, mert a főváros hat milliót fizetett rá „a népélelmező kirendeltségi“ tevékenységére. Hasonlóképen a Szózat, amely azzal gyanúsítja meg Libert, hogy Wolffon akar bosszút állani, amikor a Közérdekűt nem is ő, hanem a sajtó támadja. A Fővárosi Hírlap konstatálja, hogy teljes lelkesedéssel állott az altruista terv mellé már akkor, amikor a keresztény községi pártnak tudomása sem volt róla, amikor tehát politikai momentumok nem is játszódhattak közre. Ma sem ismerünk politikát ebben a kérdésben, de tudjuk, hogy az állam pénzéről, a főváros vagyonáról és a tisztviselők ebédjéről van szó. Ez a fontos, a többi nem jelelni semmit. Eddig csak azt tettük szóvá, hogy Göre József ur a Közélrdekü étkező-helyiségeiből magánérdekü csapszékeket csinált és fölállította a normát, hogy az ebédhez ital is jár. Most azonban már látjuk, hogy amilyen szerény jótétemény ez az ebédakció a tisztviselőkkel szemben, olyan kellemes foglalkozás Göre József számára. Az tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. altruista intézményen ő keres egyedül, maga a Közérdekű részvénytársaság súlyosabban ráfizet, sokkal súlyosabban, mint a főváros fizetett rá a Népélelmezési Kirendeltség munkájára. Ez az, amit mi állítunk. És szeretnénk látni azt az 'embert, aki erre azt merné mondani, hogy ez politika. Vagy ezzel is Schnetzer tábornok nemes intencióit támadjuk, vagy Wolff Károlyt, akinek tudomásunk szerint se a Közérdckühöz nincs semmi köze, se a fővárosi konyhák ingyenes átengedésében nincsen bűmé. A konyhákat mi magunk is átengedtük volna, amikor még csak a célokat ismertük, de sejtelmünk sem volt a végrehajtás módjáról. Wolff Károly helyében mi is úgy cselekedtünk volna, ahogy ő cselekedett; de most az ő helyén, amikor már látjuk, hogly az altruista intézmény a csőd felé közeleg, egy pillanatig sem hagynánk Qöre ur kezében a konyhákat. Liber Endre lemondott mindkét megbízatásáról Ennek a közérdekű afférnak legszomorubb része az, hogy megint sikerült elkedvetleníteni a főváros egyik legkiválóbb tisztviselőiét, Liber Endre főjegyzőt. A Liber ellen intézett támadások llényege az, hogy neki nincs joga a Közérdekű ellen vizsgálatot vezetni, amikor az ő vezetése alatt a Nép élelmezési Kirendeltség hatmilliós deficitet érit el. Ezzel a váddal szemben áll az, hogy Liber Endrének édeskevés köze volt a Népélelmezési Kirendeltséghez, legfeljebb annyi, hogy amikor kezébe vette annak ügyeit, sikerült oit't rendelt teremtenie. Tény az, hogy a kirendeltség egész működéséből kifolyólag, főként a forradalmi időkből és a k o m m uniz m u s idejéből összesen hatmillió deficit merült iöl. Liber az ügyosztály vezetését csak a kommiin bukása után vette át és ekkor mindent megte.tt, hogy a ki- rendeltség deficit nélküli munkáját biztosítsa, a m i sikerült is, mert a főváros a kirendeltség működésére 1920 jan. ebijétől fogva affig valamit, 1920 márciusitól fogva pedig semmit sem fizetett rá. A másik vád volt, hogy miután a tanácsnoki állásra Wolffék nem választották meg Libert, most Liber „a Közérdekű ellen inditoüt akciója“ révén akarta visszaadni a kölcsönt Wolff Károlynak. Ez azután a legnevetségesebb vád. Liber sem a Közérdekűvel, sem Wolffál nem állhatott szemben ebben az ügyben. Wolfínak, tudomásunk szerint, nincs más köze a Közérdekühöz, mint hogy a népkonyhák ingyenes bérlete körül támogatta az altruista intézményt, amelyről csak később derült ki, hogy tulajdonképen Göre Józsei fejclstehene. De hiszen a Közérdekűt Liber is támogatta, annyira, hogy ő indítványozta a Népélelhnelzési Kirendeltség megszüntetését is. Sőt a Közérdekűnek ma is bizalmi embere Liber, amikor a polgármesteren kívül a részvénytársaság is őt bízta meg az ügyek vitelének megvizsgálásával. Hol van tehát idt a politika? Hogy lehet ezt Wolff Károly és Liber Endre személyes ügyének megtenni? Hiszen Liber erélyes, beható vizsgálata érdeke volt mindenkinek: esősorban a fővárosnak, másodsorban a Közérdekűnek. De érdeke voM Wolff Károlynak, Schnetzer Ferencnek és minden jóhiszemű embernek. Botrányba fullad a tisztviselők élelmezési akciója Göre József, az altruista büffé-bérlő — Liber Endre főjegyző lemondott a vizsgálat vezetéséről
