Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-04-27 / 18. szám

2

Budapest, 1921. április 27.

Kirohanás

a „Fővárosi Hírlap** ellen

Egry városatya, akinek fáj a sajtószabadság

A főváros pénzügyi bizottságának legutóbbi ülésén egy kis, kövérkés, szemüveges, de haragos úr bepanaszolta a Fővárosi 11 i r 1 a p-ot Nem azzal, hogy mi csináltuk volna a forradalmat, vagy mi g3'il- kolfiuk volna meg gróf Tisza Istvánt; hanem azzal, hogy mi a kövér kés városatyának állítólag goromba politikai ellenfelei lennénk, őszintén szólva, nem akartuk ezt a kiváló reklámot, amelyhez érdemek nélkül jutottunk, kihasználni; de nehogy önmagunkkal szemben elfogultakig láttassunk, kénytelenek vagyunk beszámolni az „esemény“-ről.

Mindenekelőtt fáradságot nem kiméivé, megái- . lapítottuk, hogy az illető urat dr. Vasek Ernőnek hívják. Érdekelt volna megáillapiitiaini, hogy — amire büszkén hivatkozott — mint „újságíró“, hol irt egy maradandó sort; szégyelljük magunkat, de ilyen ügyességgel nem rendelkeztünk. Nevezzük tehát hősünket röviden dr. Vasek Ernőnek és reméljük, hogy a mai demokratikus korban nem fog ránk megharagudni ezért a konfidenciáért'.

Dr. Vasek Ernő történelmi becsii beszédének bennünket kellemesen érintő részletei tehát a gyorsírói jegyzetek szerint, körülbelül igy hangzanak: — A Fővárosi Hírlap április 20-iki számában úgy vagyunk lefestve, mintha m i egyszerűen h ii 1 y é k n e k néznénk ki, mert adóikkal foglalkozunk. A lap utcaszéli hangot használ velünk szemben. Én újságíró ember vagyok és nekem kellemetlen, hogy éppen én teszem szóvá itt ezt a kérdést, de ilyen hangot nem lehet használni úri társaságban, de még külső körülmények között sem engedhető meg, hogy minket n y u z ó k n a k ■ és t eh e!te 11 e n e k n e k, meg nem ,tu d o m m i k n ek nevezzenek el. Kötelességemnek tartom ezt bejelenteni és azt hiszem, ebben találkozom a bizottság véleményével. Amit mi teszünk, azt joga van. a sajtónak bírálni, de ezt a hangot vissza kell utasítani. Ne nevezzenek bennünket zsarolók n a le, n é p n y ú z ó k ti a k, a lakosság tönkretevőinek. Kérem a polgármester urat, hogy enne k konzekve n- c i á i is legyenek és ha másként nem, m é 1- t ó z t a s s é k a legszigorúbb eszközhöz fordulni, a főváros s z ii n tess e. meg ennél a lapnál az összes előfizetéseket és ha még mindig ezt az utszéli hangot fogja használni, tessék kitiltani az illetőt. így nem lehet tárgyalni, én újságíró e m b e r v a g y o k, de ezt nem tűrhetem el. Haragudott még dr. Vasek azért is, mert a F ő- v á r o s i Hírlap legutóbbi számában „leeresztett rostélya urjafc“ megállapilották, hogy a főváros antiszociális javaslatai között Hegedűs pénzügyminiszter „gyomlálni“ fog. Persze ennek is a szegény Fővárosi Hírlap az oka, nem pedig a miniszter, legkevésbbé pedig a lakosság minden rétegében ellenszenvvel fogadott, rossz adójavaslatok.

Nem akarjuk elégtételként odaállítani, de az eseményhez tartozik, hogy a bizottság nem ítélt bennünket se botbüntetésire, se kötél általi halálra, se gályarabságra, a felszólalásra egyszerűen eit felejtett-ek reflektálni. Az elnöki székben Folkusházy Lajos alpolgármester ült. Ha ‘dr. Vasek nem tudná, elmondjuk, hogy fí az a férfiú, akinél keményebb gerinccel, idegtelenebb józansággal, önmagának bölcs értékelésével még kevés ember viselte el a .sajtó „utcaszéli hangját“, amely sokszor az ócsárlásig ment el. Öt szinte az egész sajtó állította pellengérre háboríts közélelmezési politikájáért, hogy aztán eljöjjön az idő, amikor a z egész sajtó spontán belássa tévedését és s p o n tá n szolgáltatott neki elégi é- t e 11. Az ilyen embert mi kemény férfiúnak hívjuk, ő nem va;ló a hisztériás asszonyok fajtájából, akik a kanosaiul rájuk néző szemet is szeretnék kikaparni. Tanulhatnának tőle, akik újonnan lépnek a közpályára. Aki biztos a in a g(a igazában és a maga tehetségében, annak nincs oka i é 1 ni még a v á daskodástól se m, n e m- h o g y csendőrért kellene k i á ,11 ia n i a ak- K o r, ha jogos kritikával élnek vele szemben.

Dr. Vasek urnák a hangunk ellen van kifogása,

az ellen a haing ellen, amely ugyan adott sebeket az idők során nemcsak a mai rezsimnek, Iranern Bár- c z y Istvánnak és Body 1 ivadarnak is, akik azonban a mi kritikánkban sohasem láttak utcaszéliséget. Amikor pedig most az említett! április 20-iki számban k ö t e 1 e s s é g s z e r ii e n megkritizáltuk a lakásadót, igazán nem gondoltunk Vasek arra, hogy még ennek az antiszociális adónak a kigondolásában része lenne, sőt feltételeztük volna róla, a keresz- tényszocialistáról, annyi szociális érzéket, hogy még ha kényszerűségből ő terveltie volna ki ezt a kétségbeejtő adót, akkor is letagadná az apaságot. Ha keményen leszóltuk ezt az adót, kérdeznék meg Budapest népét, nem volt-e igazunk? Mi Vase'lc urat, vagy a szegény pénzügyi bizottságot igazán nem bántottuk, de igenis megállapítottuk a. felelősséget, amelylyeíl ennek a javaslatnak a szerzői tartoznak.

Ami pedig a- „konzekvenciákat“ illeti — amint Vasek ur igazán koilégiális ötleteit és a sajtószabadságról való nemes felfogását nevezte — azokat mi boldogan fogjuk üdvözölni, bár nein hinnénk, hogy a jogos kritikát, .sőt akár a vélemények szabad megnyilatkozását ilyen módon kívánnák a városházán elnémítani. A budapesti városházán a sajtószabadság ellen sohasem követtek el merényleteket és ha volt valami, megtorolni való, azt a független bíróságra bízták. A Vasek-íéle önbiráskodási elméletet aligha fogja magáévá tenni a mai többségi pártnak igen sok tekintélyes, nemes közéleti múltra visszatekintő kitűnősége. Ám felvilágosíthatjuk kiváló vádlónkat arról, hogy a Fővárosi H i r 1 a p nem abból él, hogy a főváros előfizet! rá, abból az összegből nem sok kritikánkat lehetne kiszedetni. Minket a közönségünk tart el. amely igenis kiváncsi arra, hogy mi a véleményünk a városházán történtekről.

Inditványozo'tt azonban Vasek, az „újságíró“, még valamit. Hogy tiltsanak ki bennünket, alighanem a Fővárosi Hírlap összes munkatársait a városházáról. Hát ez mutatja, hogy Vasek ur nem újságíró. Ha újságíró lenne, tudná, hogy a rendőri riporter soha olyan jó riportokat nem ír, mint mikor néha-napján begom- bolóizik előtte a rendőrség; a politikus soha úgy harcolni nem tud, mint mikor egy politikai klub ajkai bezárkóznak előtte. De'lia Vasek ur újságíró hinne, ezért a koilégiális ötletéérf mindenesetre erkölcsi testületünk elé állíttatnánk, mert ilyen bolondgombát mondhat egy városatya, mondhat egy ügyvéd, mondhat mindenki, de egy újságíró — soha.

Tolloczkó ny, lengyel miniszter

nyilatkozik a Fővárosi Hirlap-nak a magyar fővárosban szerzett élményeiről, a lengyelek budapesti fogadtatásáról és az érintkezés gyakorlati hasznáról

A Fővárosi Hírlap hirt adott már arról, hogy a Magyar-Lengyel Kereskedelmi Kamara meghívására Lengyelország közgazdasági és politikai életének legkiválóbb tényezői érkeztek Budapestre, akik itt körülbelül 10 napi tartózkodásuk alatt igen behatóan tanulmányozták a főváros különböző üzemeit és Magyarország közgazdasági viszonyait. A főváros tanácsa és közönsége a lengyel vendégeket külsőségeiben is olyan pompával fogadták, aminofc Budapest már régen látoltt.

A lengyel vendégek a legnagyobb elragadtatással nyilatkoztak a főváros vendéglátásáról, különösen igen melegen emlékezett meg erről1 Tolloczkó Julián nyug. lengyel közlekedésügyi miniszter, a varsói Lengyel-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, aki tudvalévőén vezetője volt az egész delegációnak..

Tolloczkó Julián hétfőn reggel utazott el a fővárosból, elutazástól előtt azonban szives volt még a Fővárosi Hi r lap munkatársát fogadni. A kegyelmes ur, aki igen jelentős szerepet játszik Lengyelország politikai és közgazdasági életében, munkatársunknak a következőket mondotta:

— A legnagyobb elragadtatás és a legmélyebb hála hangján kell, hogy megemlékezzem arról a, valóban nem várt és minden tekintetben bennünket mélyen megindító fogadtatásról, amelyben a magyar közönség, elsősorban természetesen Magyarország gyönyörű székes- fővárosának kormánya és a Magyar-Lengyel Kereskedelmi Kamara részesített bennünket. Hazaérve Varsóba, kétségkívül meg fogjuk találni a formáját annak, hogy hivatalosan is a legmélyebb hálánkat és köszönetiinket fejezzük ki a

bennünket körülvevő ünnepségek rendezésében résztvett tényezőknek, itt e helyen csak röviden óhajtanék' részleteiben is megemlékezni azokról a momentumokról, amelyek annyira a szivünkbe Írták magukat.

— A megérkezés. Fellobogózott, kidiszitett pályaudvar. Fock tanácsnok, Wimmersberg báró és Nyáry Albert báró gyönyörű szónoklatai, a budai dalárda éneke, a bevonulás, az első kellemesen eltöltött vacsora, olyan impressziókat hagytak bennünk már az első napok, amit soha feledni nem tudunk.

— Ls másnap. Az a minden várakozást felülmúló impozáns fogadás, amelyben a főváros tanácsa, élén az Önök gyönyörű metropolisának kiváló vezetőjével, dr. Sipöcz Jenő polgármesterrel, a minden képzeletet felülmúló ragyogó termekben részesített, a miniszterelnök palotájában megtartott fényes fogadás, a Magyar- Lengyel Kereskedelmi Kamara impozáns közgyűlése, a meleg, meghitt és külsőségeiben is nagyszerű bankettek, a főváros közüzemei, a tiszteletünkre rendezett exportkiállitás, a felejthetetlen váczi hajókirándulás, a budapesti ipartelepek és még sok-sok egyéb momentum olyan benyomást gyakorolt ránk, amelyeket feledni nem lehet és amelyekről mi csak elragadtatással, hálával, meleg, nagyon meleg szeretettel emlékezhetünk meg.-— Az Önök lapjának terjedelme nem lenne elegendő arra, hogy névszerint is mindenkinek köszönetét mondjunk. Az ország és a főváros több kiváló vezetőjéről azonban szeretnék már itt is megemlékezni. Elsősorban kell, hogy a legmélyebb hálával szóljak Horthy Miklós kormányzó ur őfőméltóságáról, aki hosszabb ideig tartó kihallgatáson volt kegyes fogadni és olyan benyomásokat tett rám, aminő benyomásokat eddig egy ember sem hagyott szivemben. Meg kell emlékeznünk a kormány tagjairól, Bethlen István gróf miniszterelnökről, a miniszterelnök ur őnagyméltóságának szeretetreméltó, barátságos nejéről, fíúnffy, Hegyeshalmy, Hegedűs, Belicska, nagyatádi Szabó miniszter urakról, akikkel gyakrabban volt alkalmam személyesen is érintkezni, Magyarország politikai életének olyan kiváló vezetőiről, mint Apponyi Albert gróf, Huszár Károly, Giesswein Sándor dr., azután a főváros vezetőségéről, elsősorban ismét Sipöcz polgár- mester úrról, Folkusházy alpolgármester úrról, Vájná, Pur ebi, Till, Sallay tanácsnokokról és Zilahy Dezső úrról, az Idegenforgalmi hivatal kiváló igazgatójáról, aki valóban nappallá tette az éjszakáját is, hogy itt-tartózkodásunkat minden tekintetben kellemessé tegye.

— Sok köszönni valónk marad még hátra, azonban hangsúlyozottan szólni szeretnék szivem egész melegével a Magyar-Lengyel Kereskedelmi Kamaráról, amely intézmény rövid fennállása óta olyan nagy eredményeket ért el a két ország gazdasági kapcsolatának megszilárdításában, aminő eredményeket eddig még egyetlen hasonló intézmény sem tudott felmutatni. Az egész lengi-'el nemzet mélységes hálára van lekötelezve a Magyar-Lengyel Kereskedelmi Kamarának, különösen pedig annak, kiváló vezetői, Madarassy Beck Gyula báró és N y á r y Albert báró urak személye iránt. Valóban csodálattal bámuljuk ezeknek az uraknak jelentős munkásságát, azonban az elismerésünk pálmáját meg kell hajtanunk a Kamara ügyvezető igazgatója, Pa ál Jób előtt is, aki hónapok óta egész munkásságát, teljes értékes tevékenységet a lengyél-magyar gazdasági reláció fontos ügyének szenteli, és aki az. eddig elért eredményekért kétségkívül az elismerés oroszlánrészét érdemli meg. Nagy elismeréssel kell megemlékezni a Kamara kiváló főtitkára, dr. F o 1- tényi Róbertról, aki tudását!, értékes múltját és nagy 'tehetségét szenteli ügyeinknek. Nem szabad megfeledkeznünk a magyar kir. Kereskedelmi Muzeum kiváló apparátusáról, élén Návay Aladár államtitkár úrral, valamint Bodor Aladár iparművészről, aki a tiszteletünkre rendezett exportkiállitás kérdését valóban művészi módon oldotta meg.

— Amidőn végül — bár ezt elsőnek kellett volna említeni — köszönetét mondok a magyar sajtónak, azért a rendkívül meleg hangért, amelylyel bennünket; fogadott, engedje meg, hogy befejezzem a nyilatkozatomat, mert — tette hozzá mosolyogva —

mindiárt indul a vonat.

\