Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-27 / 18. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. április 27-én 18. szám. pTITő«smgi?gnis3ijgBiiiEií8ianíaH»i3iliaiMaiiiBanaiiiaiiiPiHaBiiBuiHnimBiamamaniaiiiaHiariiaiiiiBiiipnig ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 160 K. Félévre 80 K. — Szerkesztőség és ki ad óh ív aEgyes számok kaphatók a tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. kiadóhivatalban <£)<£><£> <£><£> & FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon 137—15. szám. Ébredjenek id a városatya urak, mert nagy veszedelem^ fenyeget és a kormány megint elkövette azt a kedves figyelmet, hogy amikor a főváros leg- elsőrendii életkérdéséről van szó, akkor a fővárosról, de a főváros nélkül intézkedett. A Fővárosi Hírlap mai számában elmondjuk, hogy a kereskedelmi minisztérium a francia Schneider & Comp, cégnek júniusig opciót #idott a budapesti kereskedelmi kikötő épitésére. * Leon Daudet főmérnök ur, a cég képviselője, a napokban érkezik meg Budapestre, hogy nagy kegyesen megadja a választ, reflektál-e a francia cég a számára biztosított opcióra? Ha reflektál, ez annyit jelent, hogy a magyar ipar teljes mellőzésével idegen cég fogja learatni ennek a rendkívüli aránya építkezésnek minden hasznát. De ez még nem elég. Minthogy pénzünk nipcs, azt mondják a bölcs franciák, hogy nekik nem is kell pénz, fölépítik ők a kikötőt pénz nélkül is, de majd részt kérnek a haszonból. Egyszóval a Schneider & Comp. iég hajlandó Budapestet örök adófizető gyarmatává tenni és Leon Daudet főmérnök urat kirendeli adószedőnek. Vigyázzunk uraim, mert rettenetes veszedelmeket látunk. Ez az ország agrár-ország, de megteremtett mégis egy tiszteletreméltó ipart. Es most, amikor a háború, a bolsevizmus és a megszállás után ez az ipar lélegzetvételhez akar jutni, ezt a lélegzetvételt nem szabad beléje fojtani. Egyik vállalkozást a másik után kapják a külföldi cégek. A cipészipar — hogy csak egy példát említsünk — ezrével bocsátja el munkásait és ugyanakkor a kereskedelmi miniszter 200.000 pár cipőt rendel Bécsben, ahol a bőr is drágább, a munkabér is magasabb. De igy van ez minden vonalon. Hát hol itt a nemzeti érdekek védelme? A fővárosnak most sarkára kell állani. Össze kell hívni sürgősen a közgyűlést és mielőtt a szeretetreméltó franciák, akiknek nem elég szigorú a trianoni béke, lekötnék az üzletet, fel kell emelni tiltakozó szavunkat a magyar ipar mellőzése ellen. Megrendülve értesülünk erről az eseményről és nincsenek elég kemény szavaink arra, hogy méltóképen elitéljük még a gondolatot is, amely Budapest jövőjének egyik legbiztosabb jövedelmi forrását külföldi cég fejőstehenének szánja. Ébredjenek fel a közgyűlés urai, vagy hagyják abba a politikai herce-hurcát, állapodjanak meg hazafisá'guk klassziíikálásában és kezdjenek harcolni a közös ellenség ellen. Hiszen ha a politikai civódást abba nem hagyják, mindent ki fognak szedni a város kezéből. A Márgit-sziget veszedelemben van, el akarja venni az állam, a kikötő veszedelemben van, el akarják venni a franciák. Ki tudja, mi van még veszedelemben? De baj van, jó lesz körülnézni és cselekedni, mert a putriadóból hiába akarnak megélni, ha az igazi, a lakosságot nem terhelő jövedelmi forrásokat kardcsapás nélkül adják ki a kezükből. • • * „A módosított ügyrend“ megérkezett a tanácsnokokhoz, akik számára most már nincsen kitérő, be kell lépni a többségi pártba. A liberális sajtóban emiatt nagy a felháborodás, amelyet mi teljes mértékben nem tudunk osztani. A különbség csak az, hogy azelőtt a főbb tisztviselőket nem szólították fel a belépésre, mert azok maguk is igyekeztek. Ha pedig ma gondolkoznak és vonakodnak, annak elsősorban az az oka, hogy manapság, ebben a háború feldúlta világban, mire valamire eltökéli az ember magát, már minden megváltozott. Mire rászánod magad, hogy csatlakozol egy párthoz, a párt már nincs a világon, vagy pedig a programúját fordította ki, mint juhászlegény a subáját esőben. Amit a körlevélről, meg í a „módosított ügyrend”-r öl mégis mondani akarunk, az az, hogy legyen egy kis belátás az urakban, ne kényszerítsék bele a politikába, aki nem akar politizálni, hiszen mi 'már ott tartunk, hogy az apagyilkosnak is meg kellene bocsátani, ha véletlenül nem politizál. A Nemzeti Mozgóról, amikor ezeket a sorokat írjuk, talán megint vitatkoznak a városházán. Negyedszer melegített káposzta ez, amire nem igen van gusztusunk. Mi csak a szegény középitési bizottságot próbáljak ezen a helyen sajnálni, mert mig ez az ügy előtte forgott, mindig álarcban kellett megjelennie és átváltoztatott hangon kellett beszélnie. Nem mondhatta meg őszintén, amit gondolt, hanem uvdarias labdacsban kellett beadnia a nem-et. Most abból az alkalomból üdvözöljük a bizottságot, hogy az újabb kínoktól megszabadította öt a derék belügyminiszter, aki egyszerűen nem adott játszási engedélyt a Nemzeti Mozgónak. Most már aztán akár meg is lehet adni az építési engedélyt. lakásügyben különböző vélemények alakultak ki a legutóbbi közgyűlésen. A legérdekesebb vélemény mindenesetre az volt, hogy a demokraták nem is a lakókat, hanem a mozitulajdonosokat védik. Ami a moziren- delctet illeti, erről meg van nekünk is a véleményünk, mert hiszen a magántulajdon szentségének szilárd bázisán állunk. De a mozitulajdonosokkal agyonverni a lakókat talán mégsem lehet. A többség ugyanis egyszerűen kijelentette, hogy a demokratáik a mozisokért csatáznak. Ha ez igaz lett volna, akkor a többségi pártnak mi lett volna a kötelessége? Az ugy-e, hogy ne engedje a lakáskérdést a mozik mellékvágányára lecsúszni, hanem védje meg ö a lakók érdekeit. Bernolák miniszter Budapest egészségéért Preventív intézkedések a kornyéken A népjóléti minisztérium élére B e r n o 1 á k Nándorban erős egyéniség kerüli. Kiváló jogi tudása mellett mindeneseire figyelemreméltó az uj miniszter szociális é; zeke, amire olyan elengedhetetlen szükség van ennek a minisztériumnak az élén és amivé? hivatalbeli elődje egyáltalán nem rendelkezel. Bernol á k miniszternek ezideig nem volt ab ka'ima programmot adni, de kétségtelen, hogy e tekintetben is ki fogja elégíteni azt a rendkívüli várakozást, amelyet hozzá fűznek. Olyan helyről, ahol a miniszter szándékaival teljéstül tisztában vannak, kaptuk a következő érdekes fejtegetést: Bernolák miniszter legutóbb Debrecenben lakott, de előbb állandóan Budapesten tartózkodott és igy jól ismeri a főváros érdekeit, amelyek benne megértő barátra és igazságos istápolóra fognak találni. A fővárosnak elsőrendű érdekei fűződnek a népjóléti minisztérium munkájához. Első sorban is a kórházi ügyek tartoznak ide-, amelyek nem mindig részesültek kellő méltánylásban. Érdemes megemlíteni, hogy a főváros kórházügyeit Icgszeretetteljesebb elbánásban a kommiin bukása utáni első miniszter, Csilléry András, részesítette. Bernoláktól azonban szinte még többet várhatunk. Ö mindenekelőtt kiváló adminisztratív erő, aki rendet teremt a minisztériumban, gyors elintézést biztosit és nem lesznek majd olyan állapotok, mint amiről, éppen most akar interpellálni a nemzetgyűlésen Usetty Ferenc, aki cl fogja mondani, hogy 25.000 rokkant kérvényt nem intéztek c). A kórházi dijak megállapítására a fővárosnak is hosszú hónapokig kellett várnia. Most majd minden tekintetben gyors és méltányos elintézésre számíthatunk. — Az uj miniszter annyit máris elárul, hogy Budapest egészsége érdekében erőteljes akcióra készül. A miniszter teljes elismeréssel van a kiváló munkával szemben, amelyet a tisztifőorvos és vezérkara a járványok leküzdése érdekében cselekedett. Hiszen a háború alatt egyáltalán nem, a háború befejezése óta pedig, a spanyol járványt leszámítva, alig volt komolyabb, számottevő járvány Budapesten. A miniszter preventív intézkedéseket kivim életbeléptéim Budapest egészsége érdekében és pedig olyanokat, amelyeket megtenni sem nem hivatása a fővárosnak, sem pedig módjában nincsen. A miniszter rájött arra, amit a főváros közgyűlésén és bizottsági ülésén valaha annyit hangoztatott a kitűnő dr. Feleky Béla és ez az, hogy Budapest egészségét nem itt bent a városban, hanem a környékbeli falvakban kell megvédeni. A környék hygiéniáját veszi tehát védelmébe a miniszter, hogy a ragályos betegségeket ne lehessen • onnan behurcolni s igy a főváros és a minisztérium közös munkájával ideálissá lehet tenni Budapest egészségi viszonyait. Emellett azonban az állam sem fog a jövőben megfeledkezni Budapest egészségügyi intézményeinek fejlesztéséről, a miniszter különös súlyt kiván fektetni a kórházak, szanatóriumok fejlesztésére és az utolsó években nagyrészt elpusztult disz- panzérek újabb felállítására.
