Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-03-26 / 13-14. szám

Budapest, 1921. március 26.

9

tartalékot gyűjtött össze, amig ezzel dolgozni tudnak, addig ám hadd zuhanjon a szokol egészen addig, amig Hegedűs pénzügyminiszter várja, vagyis ainig egy szokolt adnak egy koronáért. Ha addig eltart a tartalék, akkor sbk milliót takarít meg a főváros.

Egyébként a magas árak arra kényszerítik a főválrosti, hogy amit lehet, házi munkában végezzen ■el. Az aszfaltgyárak ajánlata is olyan magas volt, hogy a j a v i t á s i m u n k á 1 a .t o ka t m a m á r kivé t e> 1 nélkül maga a főváros végzi. Legutóbb a Koronaherceg-utca aszfaltját javították meg, ez idő szerint pedig az Eksii-téren folyik a munka. Miután a vállalkozókat nem lehet megfizetni, a főváros külföldön szerzett be bitument és maga állítja elő az aszfaLtot.

A főváros és a valuta-lavina

Mi lesz a főváros arany-kolcsőneivel ?

A nagy valutazuhanást nem csak a börzén lesik szivszoroingva, hanem a városházán is. A dolog úgy áll, hogy a fővárosnak jelentékeny külföldi adósságai, úgynevezett arany-kölcsönei vannak, amelyeket, ha majd itt lesz az ideje, arany frankokban, arany font-sterlingekben és arany márkákban kell törleszteni. A háború ideje alatt, amikor ellenséges államok követeléseit nem törlesztettük, az anuitások halmozódtak, egyidejűleg pedig a külföldi valuták — mint ismeretes — a magyar koronával szemben értékben hihetetlen módon emelkedtek, úgy, hogy az aranyban fizetendő külföldi adósság — mint Csupor József tanácsnok, a pénzügyi osztály vezetője a minap a főváros közgyűlésén kijelentette —< magyar koronára átszámítva, meghaladja a másfél milliárdot. Mikor azonban Csupor tanácsnok ezt az érdekes kijelentést tette, akkor még a francia frankot 32 koronával, a márkát 9 koronával és a font sterlinget pedig kétezerrel adták és vették a pesti börzén. Ma azonban az angol font már ezer körül jár, a márka leszállóit 4-60 koronára, a francia frankot pedig ma még 19 koronával jegyezték, de egészen bizonyos, hogy adják még olcsóbban is. Mivel nem messze van már az ideje annak, hogy a külföldi valuták kurzusa a felére esik, kétségtelen. hogy néhány nap alatt a főváros külföldi ■.adóssága a felére száll le. Két héttel ezelőtt még másfél milliárddal tartozott Budapest a külföldnek, ma már csak 7—800 millióval.

A főváros háztartása szempontjából tehát óriási jelentősége van ennek az áresésnek. Mivel a francia adósságok törlesztésére —■ mint Hegedűs pénzügyminiszter a Fővárosi Hírlap múlt heti számában kijelentette — hét esztendőt kapunk, ennélfogva abban az esetben, ha a külföldi valuták megmaradtak volna azokban a régiókban, amelyekben januárban ragyogtak, akkor a főváros budgetjébe hét esztendőn keresztül évenkint körülbelül 215 millió koronát kellett volna fölvenni a külföldi adósságok törlesztésére. Ez az évi tehertétel már a mai valuta-kurzusok mellett is mintegy százhúsz millió koronára csökkent. A városházán természetesen' tovább figyelik a kurzusok esését és remélik, hogy a megindult lavina egyhamar nem áll meg.

A nagy valuta-lavina természetesen elgázolt néhány tranzakciós tervet is, amelyet külföldi pénzek segítségével és a fővárossal kapcsolatban akartak nyélbe ütni élelmes vállalkozók. Sipöcz Jenő polgármester csak a minap vallotta be egy interjúban, hogy egészen elhalmozzák külföldi, kölcsönajánlatokkal. A tanács ezek közül az ajánlatok közül természetesen! ki fogja választani a legelőnyösebbet. Az ajánlatok legtöbbje, amelyekről a polgármester szólott, legelső sorban a villamos vasutakra vonatkoztak. Volt egy francia pénzcsoport, mely ,a főváros fürdőit akarta bérbe venni. És hogy ez a terv nem realizálódott: azon múlt, hogy az utolsó pillanatban beleszólott a dologba a politika. A francia kormány nem engedte meg, hogy a szóban forgó bank tőkét invesztáljon Magyar- országon.

De ha ilyen tempóban esik a valuta, akkor nem csak az import-cikkeknek az árai fognak leszállani, de természetesen' le kell szállítani azoknak a szolgáltatásoknak az árait is, amelyeknek előállításához import árukat használtunk. Ma felére esik a szokol és a márka kurzusa, akkor felére kell esnie a külföldi szénnek is, ami föltétlenül magával hozza a gáz- és villany-árak leszállításán Olcsóbb lesz a közlekedés és olcsóbb lesz a fürdő. íme ez lesz az első hatása a valuta-lavinának.

A hazafiatlan gömbvas

A főváros nem akar Biedermann-affért

A gömbvas igen nagy nevezetességre tett szert a háború alatt. Nevezetesen gömbvas nélkül nem lehet építeni és gömbvas egyáltalán nem volt kapható. Ami ebből a fontos anyagból az osztrák-magyar monarchia területén volt, azt mind összeszedte a hadvezetőség, amelynek a védőmüvek építéséhez volt rá szüksége. Budapestet egy időben szintén ilyen védömü- vekkel vették körül, majd mikor az ellenség többé nem veszélyeztette nemcsak Budapestet, de az ország határait sem, akkor a védömüveket lerombolták és a gömbvasat, amelyet akkor már aranyért sem lehetett kapni, beraktározták. A főváros nem egyszer kért, könyörgött, hogy csak annyit adjanak, amennyiből egy-két düle- dezö és veszedelemmel fenyegető partfalat rendbe lehetne hozni. De nem kapott.

Ez volt a gömbvas karriérjének a teteje, mert az összeomlás után már nem volt ennyire rátartás. Lassankint kapható is lett, most azonban megint hazafiatlan dolgokkal kell megvádolni a gömbvasat. Német ajánlatok érkeznek ugyanis a városházára és ez ajánlatok szerint a németek 19 koronás egységárak mellett volnának hajlandók gömbvasat szállítani, mig a hazai gömbvasért 23 koronás egységárakat követelnek. A fővárosnak most van egy kis ideje a gondolkodásra, mert csak a napokban szállított a Rimamurányi három vaggon gömbvasat, ami eltart egy ideig. Ez idő alatt meg kell fontolni, hogy érdemes-e, szabad-e a 4 koronás árkülönbség miatt a külföldre menni és mellőzni a hazai ipart. Sok 4 korona mindenesetre sokra megy, de a főváros tanácsa attól ‘is fél, nehogy a városházán is Biedermann-hecceket lehessen csinálni.

Értesülésünk szerint azonban a főváros ahhoz a módszerhez kíván folyamodni, hogy megkísérli a hazai áraknak a leszorítását. Itt van kéznél a német árajánlat, tudja meg a magyar ipar, hogy ha az árakat nem hajlandó önként leszorítani, akkor a főváros, amely minden fillérrel köteles a mai viszonyok között takarékoskodni, kénytelen lesz külföldre menni és szükségleteit ott beszerezni. A kérdésbe valószínűleg az Árvizsgáló Bizottságnak is beleszólása lesz, annál is inkább, mert neki is kötelessége, hogy a magyar ipart versenyképessé tegye — ha az iparosok akarata ellenére is — a külföldi iparral.

Igazgató KÖNYÖT ÉS TÁRSA

Vasárnap, március 27-én délután l/A órakor

MEGNYITÓ ELŐADÁS

Este 7 órakor

NAGY DÍSZELŐADÁS

Hus-vét hétfőn 2 előadás, d. u Vs4 órakor és este 7 órakor.

^»osLie*

Telefon-szám: 55-55

Minden csütörtök, szombat, vasár- és ünnepnap d. u. il24 órakor

NAGY CSALÁDI GYERMEK-ELŐADÁS

Pénztárnyitás délelőtt 10 órától I óráig délután 3 órától

mozgókép-Ofthon Ml

DAMANGAl, A SARGA DADOG|

bűnügyi regény 6 felv.

ük HAZASÉLET GYÖNYÖREI\

amerikai burleszk 2 felv.

Pénztár: d. e. 1/2ll-től l/2l-ig, d. u 3-tól Oafárnap d. u. 2 6 ától) jj Előadások kezdete hétkáznap: 5, 7, 9. Vasár- és ünnepnap 3, 5,7, 9|ó. *

LUKACS VILMOS és FIA

TŐZSD ÜGYNÖKI ÉS BIZOMÁNYI IRODA

BUDAPEST, V., FALK MIKSA-UTCA 3.

Tesfon;

101-C4.

■ őzsdei megbízások: Értékpapírok, valuták és devizák vétele és eladása legelőnyösebb feltételek mellett.

1. évfolyam, 1. szám. Meghatót tan vessz.iik a kezünkbe a mai jubiláns alkalomból a Fővárosi H i r 1 a p-nak azt a számát, amelyen igen egyszerűen ez áll: 1. évfolyam, 1. szám.. Végiglapozunk a súlyos újságszámon és mindenekelőtt azt állapítjuk meg. hogy akkor még volt papír éts pedig olcsó volt. Aztán jönnek a cikkek... gondolatok, emberek vonulnak el előttünk. Vezércikk Nagy- Budapestről, amelytől talán sohasem álltunk olyan távol, mint ma. Fullánk a Wekerle-telcpről, a szigetet bérlő, szállodát1 építő grófról és a Gőrcsöves Lujza nagyságáról, akihez azóta annyiszor, de annyiszor tért vissza az újságíró tolla. Hatalmas kritika Budapest pénzügyi politikájáról. Az ilyesmi is feleslegessé vált azóta, mert hiszen Budapestnek ma nincs többé pénzügyi politikája. A fővárosi törvény revíziójáról kör-interju, amelyben nyilatkoznak: dr. Platthy György, dr. Glückst h a 1 Samu, dr. V á z s o n y i Vilmos, M á r k u s Miksa, H e 11 a i Ferenc és dr. Springer Ferenc. Egészen csinos névsor, csupa érték, és vájjon össze lehetne-e ma annyi okosságot gyűjteni, mint akkor ezek mondtak? Az ügyosztályokat vezető tanácsnokok is nyilatkoznak a pro- grammjtikról. A nevek? Antal Gyula, Buzay Károly, Déri Ferenc, gróf F e s t e t i c h Géz», R é n y i Dezső és dr. Vita Emil. Ma csak R é n y i Dezső ül már a városházán. A többit elsodorta a nagy szélvész, vagy jóelőre elköltöztek az élők világából. Érdekes olvasmány ma ^ Fővárosi Hírlap első száma, de még érdekesebb végiggondolni azt, amin ennek a számnak a megjelenése óta keresztülmentünk és keresztülment a Fővárosi Hírlap, amely ime tiz év után ugyanazzal a függetlenséggel, ugyanazzal a kedvvel, a város iránt való szeretettel köszönti az olvasót.

A mozi-háború. Az elmúlt hét a mozgószin- házak nagy háborújának jegyében folyt le. A politikai események, a külföld szenzációi, mind eltörpültek amellett az esemény mellett, amelyet a mozikról szóló kormányrendelet idézett fel. A harc — ezt előre meg kell állapítani — rendkívüli felkészültséggel folyt. Rassay Károly nemzetgyűlési képviselő hatalmas jogi tudással felépített, szenzációkban bővelkedő pompás beszéde páratlan hatást gyakorolt és aki nem tudta volna, hogy itt nem nehány mozgótulaj- donos egyéni érdekéről, hanem sokkal mélyebben szántó veszedelemről van szó, ebből a kiváló beszédből mindenkinek meg kellett érezni, hogy itt mindnyájunk érdeke közös azokéval, akik momentán jogaik védelméért küzdenek. Az érdeklődés, amelyet a harc kiváltott, tehát nem pusztán a mozi népszerűségének köszönhető, hanem legelső sorban annak, hogy a közönségben feléledt a jogérzék és mindenki egyformán tiltakozik még a gondolat ellen is, hogy bizonyos engedélyek meg nem hosszabbításának ürügye alatt emberek élete munkájának eredményét, sokszor egész vagyonát vegyék el minden kártérítés nélkül. Hiszen a mozi értéke nem a székekben és a lepedőben rejlik, még nem is a díszes portálékban és pompásan kiképzett falakban, hanem sokszor egy névben, amelyet évtizeden át való drága reklámmal és céltudatos munkával növeltek vonzóvá. Ma azonban, amikor a megvívott harc eredményeként a kormány engedékenységre hajlandó, bizni kell abban, hogy emberek vagyonában nem kívánnak kárt tenni és nem renditik meg a hitet a társadalomban, amely a kommün letörése óta abban a biztonságban él, hogy becsülettel szerzett vagyonát senki el nem akarja és el nem fogja venni.

Lehet és kell építeni. Eddig csak azt hallottuk kormánytól és fővárostól, és mindeoikitől, hogy építeni nem lehet, mert nincs pénz és nincs építőanyag; de nem tagadta senki, — az érdekelt háztulajdonosokat kivéve, — hogy nincs szükség építkezésre. Sőt erről nem is vicatko-