Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-03-09 / 10-11. szám

Tizedik évfolyam Budapest, 1921 március 9-én 10—11. szám.

ga?9íai»iDmaina»iama»iaiiia»iaii»aiimgiiB3»iaingnip»ai3»iaaiBHiiiaiimmaiiiamaiHHtiininagiiH»nasait:

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAIÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 160 K. Félévre 80 K. Szerkesztőség és kiadóhivaEgyes számok kaphatók a fal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz.

kiadóhivatalban&><£><£>£)<£>'£> FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon 137—15. szám.

■■Olif—wifTi ■■■ i ■ láymi mii ntuPuTljiiMi i i^ymn mik mammon ii—n^L^i— rf.jn—Éiamirtji méLih

. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter

nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a háború előtti adóságokról szóló francia egyezményről — Hogyan kell visszafizetni a főváros frankköicsöneit?

Budapest legaggedal inasabb, legterhesebb gondjai kozó tartozik az, hogy mikänit kell majd külföldi köles ölleit visszafizetni? A békeszerződésben tudvalévőén nincs egyetlen szó sem Budapestre, vagy Budapest külföldi kölcsüneire vonatkozólag. Kövétkezésképeinj a főváros külföldi kölcsöneire is ugyániazok az elvek: az irányadók, amelyekkel a békeszerződésben a magánosok külföldi tartozásainak ügyéit intézik cl. A magán- adósságokért és így a főváros külföldi Izölcsönei- ért is a magyar állam felelős. Megállapítja a békeszerződés azt is, hogy ezeket a tartozásokat

annak az államnak a valutájában kell fizetni, amelynek polgárai a hitelt nyújtották.

Egyszóval a főváros külföldi kölcsöneit is a hitelező államok valutájában kell visszafizetni. Ez az egyetlen pozitívum, amit a főváros külföldi kölcsöneiről a neuilly-i békeszerződés kimond.

A kérdés ilyenformán nem intéződött el a békeszerződés aláírásával és ratifikálásával. Amióta Hegedűs Lóránt a pénzügyminiszter, sürgős és komoly lépések: történtek a háború előtti, adósságokra vonatkozólag. Első sorban Angliával, majd pedig legutóbb Franciaországgal kötött ebben) a kérdésben a magyar állam egyezményt. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter a. francia egyezmény megkötése után ezt az eseményt nagy örömmel jelentette be a niemzet- gyiilésnek, egyben pedig njem mulasztott el meleg szavakban köszönetét mondani a francia kormány előzékenységéért. Már ezekből a szavakból is sejteni lehetett, hogy a háború előtti adósságokra vonatkozó egyezmény igen kedvező.

Miután ez a kérdés módfelett érdekli a főváros: és Budapest közönségét,

Hegedűs Lóránt pénzügyminiszterhez fordultunk, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának kérdésére a következő rendkívül érdekes és jóleső választ volt szives adni:

— A (nemzetgyűlésiem! már bejelentettem, hogy a háború előtti adósságokra vonatkozó egyezményt Anglia után Franciaországgal is sikerült megkötnünk. Magái az egyezmény szövegét legközelebb módomban lesz a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Ebből a szövegből ki fog tűnni, hogy a francia egyezmény reményen fölül kedvező ránk nézve. Nem győzöm eléggé hangoztatni, hogy ebben a kérdésben a francia kormány mülyeinl előzékeny és milyen méltányos volt Magyar- országgal szemben.

— Különösön meg kell állapitanom, hogy akkor tűnnek ki a mi előnyeink, ha a mi egyezményünket összehasonlítjuk azzal, amelyet a franciák az osztrákokkal kötöttek. Amíg ugyanis az osztrákok a háború előtti francia kölcsönök után öt százalékot fizetnek, addig mi csak három százalékot fogunk fizetni. A másik iqgfőibb előnyünk az osztrákokkal szemben, hogy nekünk két évvel későbbi időpontig engedik kölcsöneinket törleszteni, mint az osztrákoknak. Végül megkaptuk mindazokat a kedvezményeket is, amelyeket az osztrákoknak is megadtak. Ez azt is bizonyítja, hogy mi jobb taktikusok vagyunk, mint az osztrákok, akik mindenbe belemennek és csak siránkoznak és kunyorálnak. Fii a francia jóindulaton és előzékenységen kívül az egyezmény kedvező voltában a magunk sikerét is látom, legföképen pedig azt, hogy komolyan veszik azt az elhatározásunkat, amely szerint mi alkuszunk, ahol lehet, de amely terhet magunkra veszünk, azt becsülettel vállaljuk: A külföld tudja már, hogy én fizetni akarok és fizetni fogok.- Az angolokkal kötött egyezmény korántsem ilyen kedvező. Az angolok — be kell vallani — nem voltak túlságosan előzékenyek velünk! sziemben. A háború előtti adósságokra vonatkozó angol egyezményünk éppenséggel nem vigasztaló. Ezért nem szeretném azt véglegesnek tekinteni. Éppen ezért megkértem Valkó államtitkár urat, hogy utazzék ki újból Londonba és kíséreljen meg az egyezményből lealkudni, amit lehet. Remélem, útja nem lesz sikertelen. Angliával is megpróbáljuk megértetni, hogy mi fizetni akarunk és fizetni fogunk, de , csak annyit, amennyit tudunk.

Kérdést intéztünk még a pénzügyminiszter úrhoz arra vonatkozólag is, hogy a vagyoiiwált- ságra vonatkozó törvényjavaslat terheivel miért sújtotta erősebben az ipart, mint a földbirtokot? Kétségtelen, hogy

a főváros iparára óriási sulylyaf nehezednek ezek az intézkedések.

dacára annak, hogy Budapest ipara a hadviselés érdekében-dolgozott az egész háború alatt.

Hegedűs miniszter elismerte a főváros iparosaknak ezt az érdemét, majd a következő magyarázatot adta:

— A hadiváltság tényleg súlyosabb terheket ró az iparra, mint a földbirtokra. A liadiváltságból, amely a rokkantakat lesz hivatott eltartani, háromszázmillió korongi bevételre számitok. Ebből a háromszáz millióból az ipari vállalatok kétszázötven milliót fognak megfizetni. Tudom, hogy ez nemi az abszolút igazság, de miiutáni az abszolút igazságot elérni nem tudom!, m!eg kell elégednem azzal, hogy eljutok a relativ igazsághoz. Talán ha az én pénzügyi javaslataimat egyenként veszi az ember szemügyre, akkor bizonyos igazságtalanságok! látszata ébred. Ez azonban csak látszat, mert az én pénzügyi terveim egész komplexumának ismeretével szabad csak Ítéletet mondani. Én igyekszem a terheket az egyes társadalmi osztályok között igazságosan megosztani. Azt mondom tehát, hogy Budapest iparosai ne érezzék magokat jobban megterhelteknek, mint például a földtulajdonosok, mert ha az iparosokat jobban sújtja a hadiváltság, a földbirtokosokra viszont más terhek fognak nehezedni, amelyeket az iparosok nem éreznek. Úgy oldottam meg, hogy az iparosok tartsák el a rokkantakat, a gazdák pedig gondoskodjanak az elhittatícmokról. Ebből a szempontból nlézve a dolgot, egészen más képe van a dolognak, mert igy meglátszik, hogy az egyes társadalmi osztályokra nehezedő terheket én minden igyekezettel paralizálni akarom.

Első pillanatra is kitűnik, hogy Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter ügyesen vezetett tárgyalásai révén

a főváros a külföldi adósságok visszafizetése

dolgában foen jelentékeny előnyökhöz jutott.

ami egyelőre csak a francia, adósságokra, vonatkozik, de — úgy látszik — a pénzügyminiszternek remenye van arra is, hogy az angol adósság letörlesztése terén is tud majd előnyöket biztosítani Budapest számára,

A kölcsönök fizetési módjára vonatkozólag még figyelembe kiéli venni a bléikeszerződésiniek azt a pontját, amely igy hangzik: „Ázott összegek, amelyekkel a magas szerződőfelek; valamelyikének polgára egy ellenséges állam polgárának tartozik, az adós állama vizsgáló- és kiegyenlítő-hivatalának terhére könyveién,dök és viszont a hitelezőnek saját állama vizsgáló- és kiegyenlitő-hivafala utjánl fizetendők ki“. Ez azt je lanti, hogfy például az 1910. évi kétmillió font sterlinges 4-százalékos kölcsön stb. a magjyar állam vizsgáló- és kiegyenlitö-hivatalának terhére könyvelendő el és az angol vizsgáló- és kiegyenlitő-hivaíal fogja kifizetni a hitelező angol pélnzcsoportnak. A magyar állam tehát köteles garanciát vállalni a: főiváros adósságaiért és viszont a fővárosnak senkivel dolga és elszámolása nem tesz, csak a magyar vizsgáló- és ki- egy enlit ö-hi v at altat.

Meg kell még állapítani, hogy Bécs város külföldi adósságainak kamatfizetésiére ötesztendős halasztást kapott, ami Budapest esetében a pénzügyminiszter nyilatkozata értelmében azt jelenti, hogy a főváros francia kölcsönének törlesztésére hét esztendei haladékot kaptunk, ami a jelentékeny százaliékleszállitás mellett szintén igen komoly és megbecsülni való eredmény.

Jakabokról, lovakról és egyebekről

Megfigyelések a szerdai közgyűlésen

A városatyák lassacskán gyülekeznek a közgyűlésre,

— Mire való most a közgyűlés; minek most felszólalni! — meséli a pipázóban valaki, — hiszen úgy sem jelenik meg semmi a lapban, sztrájkolnak a nyomdászok.

A polgármester jóval négy után nyitja meg a közgyűlést. A szónokiatokat eleinte alig iiiszerézi közbeszólás. Minek? Nem érdemes! — gondolják magukban a közbeszólók. —- Nem érdemes! Hisz nincsenek lapok.

A pipázóban az újságírók Glücksthal Samu előadását hallgatják aki az uj adókról prelegál.

— Ki kellene hívni a közgyűlésből a városatyákat is — mondja az újságíró, — ő rájuk is rájuk fér egy kis tanulás.

A pipázó egy másik sarkában meg egy másik népszerű városatya pletykálkodik.

— Hallottátok! A Népszínházi Bizottság az Ab- rányi-Wein konzorciumnak ítélte oda a Városi Színházat — mondta mosolyogva.

— Tehát győzött a Friedrich-párt! — szól közbe egy maliciózus demokrata.

— Nem barátom, az igazság győzött.

Erre aztán az igazságról kezdtek beszélni. Valaki elmesélte, hogy valamelyik hires pesti fiskálishoz nem egészen egészséges „ügyet“ vitt egy alkalommal egy gazdag vidéki, akire ma biztosan rámondanák, iiogy nem kívánatos elem.

— Ügyvéd ur, nagy igazságtalanság történt velem. A törvényszék elitéit — ártatlanul. Csak önben