Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-09 / 7. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921 február 9-én 7. szám. 5iaiiiaiiiaiiiaiiiaiiiamn»HniiraiHamai»in»iiaiiipmDiirgmaniDijiainnninniomamninauiä»iiaiiiHmainr ELŐFIZETÉSI Arak: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZQAZDASAQI HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 160 K. Félévre 80 K. Szerkesztőség és kiadóhivaEgyes számok kaphatók a tál: VI. kér., Sziv-utca " sz. kiadóhivatalban ls> <£> & <£> & & FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÖ EMIL Telefon 137—15. á m. Milyen legyen a lakásrendelet? A szegény ember védelme — Mindent el kell követni az építkezés megkezdéséért Dr. Bródy Ernő képviselő nyilatkozata Az igazságügyminisztenümban állandó tanácskozások folynak az uj lakásrendeletről. Budapest (lakosságát ina semmi sem érdekli jobban, mint ez a kérdés, mert exisztenciák és családi tűzhelyek sorsa függ tőle. A f: ő v á r o s i Hírlap munkatársának alkalma volt erről a nagyérdekii kérdésről beható beszélgetést folytatni Bródy Ernő nemzetgyűlési képviselővel, ennek a kérdésnek egyik legkiválóbb ismerőjévé,!, aki statisztikái csalhatatlan adatai alapján , foglalkozik évek som ófcai a hatalmas problémával. Bródy képviselő 1917 április 16-ikán a Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet meghívására is tartott előadást, amelyet a»z egyesület kiváló szakemberekből álló közönsége is nagy elismeréssel fogadott. Ez indított bennünket arm, hogy a képviselő véleményét ebben a kérdésben kikérjük és azt a következőkben ismertessük: Lakásböségtől a lakásszükségig. Budapesten ■ -mondta a képviselő a lakáskérdés ma már katasztrofális jelentőségűvé emelkedett. Ennek megvan a maga oka. A háború óta nem építettek. Hat év óta semmiféle építkezés nem történt és ugyanezen idő alatt a lakosság száma megnövekedett. Természetes tehát, hogy a meglevő kevés lakás nem lehet elegendő. Budapest régebben sem volt valami hires a lakáskérdésben. Az 1894-iki demográfiái kongresszus alkalmával egy neves francia tudós konstatálta,, hogy Európa fővárosai közül nincs egy sem, amelynek lakásviszonyai olyan nyomorúságosak volnának, mint épen Budapestéi. Ezután történt, hogy — a millennium megünneplése után — megindult itt egy nagy lakásakció, megindultak az építkezések, spekulációra építették ezeket a nagy bérkaszárnyákat, amelyekben d hygiénía semmiféle követelményét nem vették figyelembe, csak azt nézték, hogy minél több hasznot szerezhessenek maguknak. Egészségtelen, spekulativ építkezés volt ez, aminek következtében bizonyos idő múlva beütött az építkezési krach, amikor nem tudták a felvett kölcsönöket törleszteni, egyszóval nem jól sikerült az üzlet és megállt az építkezés, Ekkor történt, hogy maga az állam és maga a város is hatósági feladatnak tekintette az építkezést. Az állam a Wekerle-telepet csinálta Kispesten, a főváros pedig a kislakásos építkezéseket. Ezek folytán 50.000 lakás épült Budapesten. Abban az időben ez megállította a katasztrófát, mert ha ez az 50,000 lakás nem épült volna, már abban az időben, az 1910-es évek elején, katasztrófává vált volna a lakásügy.-— Az az érdekes, hogy a háború kezdetén lakásfölösleg volt Budapesten. Ma már talán kevesen tudnak róla. 1915 első negyedében volt 2900 üres lakás, a második negyedben 4300, a harmadikban 3900, a negyedikben 3100. 1916 negyedik negyedében már csak 500 lakás volt üres. Tehát látjuk, hogy akkor kezdődött az özönlés. A népszámlálási statisztika, amelyből a főbb adatok most jelentek meg, megállapítja, hogy Budapest növekedése az utóbbi időben tulajdonképen nem volt arányos, hogy nagyon sokan eltávoztak ebből a városbpl. Éh már 1917 elején felhívtam a figyelmet,, hogy csináljunk valamit, mert meg fog ismétlődni Budapesten az, ami Berlinben történt a 70-es' háború után. —• Négy év óta ebben a kérdésben nemi történt semmi, mert rend eletekkel nem lehet lakásokat gyártani, lakásokat csak építkezéssel lehet előállítani. Igaz, hogy ennek kimondása1 is ha- gyon könnyű, maga az építkezés pedig nehéz, de minden akadályt le kell gyű mii A lakásprobléma a szegény emberek problémája. — A statisztikai adatok, bizonyítják, hogy itt a szegény lakosság bőrérők exisztenciájáról vám szó. Budapesten '20.000 ház közül 53 százalék földszintes, c'sak 15 százalék egy emeletes, tehát 70 százalék földszintes és egyemeletes, amelyekben valószínűleg ríeríi a nagyurak laknak. Csak 10 száziallék kétemeletes, 14 százalék háromemeletes, 4 százalék négyemeletes. ötemeletes igen kevés van. A lakás- probléma tehát a szegény emberiek problémája. A statisztika szerint egyszobás lakás van 94.000. tehát a lakások 54 százaléka, kétszobás van 42.000, tehát a - lakások 2 i -százalékú', s vésőn 17A.OOO la.ka. s között 137.000. azaz 78 százalék egy- és k é t s z o b ás lakás. Ezé k ben az e g y- é s k é t s z o b á s lak á s o It b a n a la k osss á g n a k 70 százaléka, azaz 640.000 ember bakik. Nyilvánvaló, hogy a legszegényebb emberieknek, az adikailmazottaknak, a hivatalnokoknak, a munkásoknak 'legszükségesebb élet-igényéről van szó. Az utolsó tiz év alatt 18.000-ről csak 20.000-re emelkedett fel a lakások száma«. Ebből is a háború előtt épült a lakások legnagyobb része, mert a. háború alatt nem épült úgyszólván semmi. 1910-ben volt 174-000 lakás, azóta épült 19.000 az uj házakban, úgy hogy tulaj- donképeu 194.000 lakásunknak kellene lenni, ennek ellené're 207.000 lakásunk van. Ennek magyarázata, hogy a nagyobb lakásokat széjjelosztották. A k á r h o g y f o g j a az e m b e r a k é r d é s t, m i n d e n- képpen a százezrek életkérdéséi" ő 1 van szó. A kislakásnak nem szabad felmondani. — Most tehát az a kérdés, vam-e a kormányzatnak szive ezeknek a szegény embereknek a lakbérét úgy felemeltetni, hogy kikergessék őket a lakásukból, hogy földönfutóvá tegyék őket ebbe'n a városban. Nemcsak a lakbéremelés, de a felmondás kérdése is szóban íörog. Bizonyos elveket le kell itt szögezni. Az első elv az, h o g y a k i k n e k egy-két szobájuk van, semmi esetre sem szabad kimozdítani 1 a k á s u k b ó 1, semmi esetre sem szabad a felmondási jogot velük szemben gyakorolni és Ha már belemennek egy lak- béremelésbe1, amelyet aiz illető vagyoni viszonyainak javulása megenged, annak h a t á r ána k kell 1 e n n i, mert nem szabad megtűrni azt. hogy k i s- lakásokból licitálás u t j á n a g a z d a- g a 1> b e m bere k k i k er g essék a szeg é- n y e b b e m b e r e k e t. Szűnjön meg a spekuláció. — A második elv az, hogy ki kell z á r u i mindenféle spekulációt. Ne engedjék meg a lelép esi dijaikat, mindenféle iizérkedési dijakat, né lehessen eltűrni és megengedni azt, hogy amikor a főbérlő keveset fizet a háztulajdonosnak, ugyanakkor az albérlőitől niagyobb bért kapjon. Nem szabad, hogy ál.főbérlő tízszer annyit kapjon, mint amennyit ö fizet, mert ez erkölcstelen és felháborító. Igazság- szerető ember ilyen üzérkedésnek a megengedését | nem tűrheti. Egyáltalán annak kell az elvnek lenni. hogy minden dolgozó embernek adjuk még csnládi otthonát, A dolgozó mindenkinél jobban megérdemli, hogy legyen családi tűzhelye, hogy munka mán lehajthassa fáradt fejét. A középosztály védelme. — Kívánatos tíz is, hogy a nagyobb lakással bíróknak; ti jövedelmükhöz képest fel lehessen emelni ti lakásbérét, akinek nagyobb jövedelme van, az fizeíiheit is többet. De ennek is legyen határa, mert különben az történik, hogy ti nagyy t'őke lelovagolja a tisztességes, szolid embereket. Nem csupán azokat kell védeni, akiknek két szobájuk van, hanem azokat is, akiknek három- szobás lakásuk van, a középosztályhoz tartozó polgárságot is, mindazokat, akik keserves munkával keresik meg a kenyerüket.-—- Általában egyetlen magyar állampolgárt, aki már ti háború előtt idejött és exisztenciák talált, ne lehessen kikergetni, hova mehet az vissza? Teljesen egyetértek azzal, hogy aki nem magyar állampolgár, annak itt helye nincs. Aki megszállott területről jött, az sem mehet vissza. Itt megkereste, megtalálta a maga cxiszte.njciájár, tisztességesen él, miért ne maradhatna itt? A kereskedők és iparosok. A kereskedők és iparosok üzlet helyiségeinek is ki kell zárni a felnimül ást. Hiszen ha a kereskedőket és iparosokat kikényszerítik eddig elfoglalt üzlethelyiségeikből, hova menjenek? Ma nincs kereslet és nincs «kiniálat, nem tudnak elhelyezkedni, nem tudnak máshova menni. Ez megint csak a schiebereknek juttatna előnyt, azoknak, akik talán nagyobb bért tudnának fizetni azért az üzlet helyiségért és ezzel a szolid, tisztességes kereskedőt kiűznék a helyéből. Nem szabad előnyben részesíteni a háború konjunkturális lovagjait, nem kell azoknak semmiféle előnyt, privilégiumot adni a pénzük révén; ellenkezőleg, a szolid, megalapozott polgári exiszten- ciákat kell védeni. A nagytőke nem szorul védelemre. Fontos, hogy a kereskedők, iparosoíki megmaradhassanak' helyiségükben és ha határozott időre szóló szerződésük vau, ez is automatikusan meghosszabbodjék; nehogy az történjék, hogy ha a szerződés lejár, akkor szabad legyen a vásár, mert nincsenek meg a normális gazdasági feltételek. Ha majd lesz építkezés, ha majd a kereslet arányban! fog állam a kínálattal, akkor ezen a térem is szabad lehet,a verseny, de addig nekünk a becsületeseket védenünk kell azokkal szemben, akik máról holnapra 'nagy vagyonokat kaparásztak össze. Ki viselje a tatarozás költségeit? — Olvastam, hogy az igaizságügyininiszfier azt tervezi, hogy a h á z b ia n lev ö javít á sok, tat a- r o z á s o k költségeit a lakó viselje. Azt hiszem, ez nagyon nehéz pont lesz. mert a cél az, hogy ezek a tatarozások tényleg megtörténjenek, de ha ez a lakókra fog hárittatni. mi lesz az eredmény? Sem a lakók, sem a háziurak nem fogják megcsináltatni, tehát nem lesz semmiféle eredménye ennek az intézkedésnek. Valószínűleg vannak: a lakók között is olyanok, akik ezt megtehetik, de nem lehet generaliter kimondani. A nyári lakások, — En objektiv szemmel nézem a dolgokat és lehetetlen állapotnak tartom azt, hogy a háztulajdonos, ha régebben az övé a ház és nem mostanában szerezte meg. ne mehessen he a- saját lakásába, vagy pedig ha a leánya férjhez megy. ne legyen neki. lakása az apja házában. Feltétlenül meg kell engedni, hogy a háztulajdonos a maga, vagy családja részére
