Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-11-30 / 48. szám

Budapest, 1921. november 30. 3 Déri Ferenc a kikötőről és a bettermentről »Az értékemelkedés megfogása nem késett e!“ — Tévedés az igeragozásban A Fővárosi Hírlap legutóbb megemléke­zett arról a kitörőben levő viszályról, amely a fő­város és a kormány, esetleg a kikötő kormánybiz­tosa közöft immár a kirobbanás előtt áll. A pénzügy! egyezményért folytatott harc mellett azonban meg­emlékeztünk arról is, hogy a pénzügyi bizottságban P i a 11 h y Oyörgy azzal vádolta meg a fővárost, hogy a kikötőépitéssel kapcsolatban a better- men t e t nem aknázta kies abból a körül­ményből, hogy az épülő kikötő körül fekvő telkek értéke rendkívüli módon emelkedett, a főváros a maga számára nem biztosította az öt jogosan meg­illető hasznot, de nem biztosította a maga számára az ott még megszerezhető telkeket sem. A főváros mai tanácsa ezt a vádat egyszerűen ad akta tette, oem volt különösebb válaszolni valója rá. Megfelel azonban a vádra Déri Ferenc ny. alpolgármester, aki a Fővárosi Hírlapot tisztelte meg a kö­vetkező nagybecsű nyilatkozatával: — A Fővárosi Hírlap legutóbb cikket irt a kikötőről és a főváros pénzügyi bizottságának a tárgyalása nyomási azt mondja, hogy mi­előtt az építés megkezdődött, meg kellett volna csinálni a bettermeniet. — A betterment is olyan kérdés, mint azok a többiek, amelyek egy negyedszázadon át meg­akadályozták a kikötő építését. És ha akkor, amidőn három esztendei nehéz küzdelem után végre rábírtuk az államot arra, hogy azt mond­ja: kezdjük meg a kikötő építését, — azt felel­tük volna: igen, de előbb csináljuk meg a bet­ter men tét, még ma sem volna egy kapavágás sem a kikötő területén. N — Az értékemelkedés megfogása különben nem késett cl. Ha van közgyűlés, amely meg­szavazza és van kormány, amely jóváhagyja vagy törvényjavaslat gyanánt előterjeszti, bár­mikor meg lehet csinálni. Azokban az időkben nem volt se országgyűlés, se közgyűlés. Csak felfordulás volt és rombolás, s a rombolás kö­zepette talán az egyetlen építés volt a kikötő építési munkája. Másfél év óta azonban újból van közgyűlés. — A betterment kérdésének már van törté­neti előzménye a fővárosnál. Mint a pénzügyi osztály jegyzőjének, hivatalos előterjesztésben először nekem volt alkalmam propagálni a bet­terment elvének az érvényesítését. Rövid idő múlva elkerültem a pénzügyi osztályból, s az előterjesztés azután nem ment keresztül a pénz­ügyi bizottságban. — Talán a nehézségekre gondolt a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén elnöklő alpolgármes­ter úr is, amikor azt mondotta, hogy az érték- emelkedés megfogása helyesebben az ingatla­nok kisajátítása utján történhetik. És azt is mondotta, hogy ha ezt el nem mulasztották volna, még előrelátásnak sem lehetett volna minősíteni, hanem csak szükségnek. Másfél év óta azonban nemcsak törvényhatósági bizottság van újból, hanem van újjáalakított tanács is. Valami kis tévedésnek kell lenni az — igerago­zásban is. « — De tévedés van másban is. A soroksári Dunaág balpartján tervezett helyi kikötő cél­jára a már köztulajdonban levő terület teljesen elegendő és további kisajátítás nem szükséges. A környék ingatlanain tudvalevőleg gyárak van­nak és talán csak nem valamely előrelátó köz­gazdasági politika kívánja, hogy megszüntessük azt a kevés ipartelepet is, amink még van? Pláne, mikor a rendelkezésre álló terület tul- bőven elegendő. Mert ha ennek a területnek aránylag csak igen kis részén felépülnek a ter­vezett raktárak, azoknak egy csekély hányada is elegendő volna pl. annak a gabonának az el­raktározására, amelyet a fővárosnak az idén be kellett volna szereznie. — Egy dolog, azt hiszem, bizonyos és ennek a hangoztatása talán még ma sem fölösleges: ha választani kellene aközött, hogy legyen-e ki­kötő betterment nélkül, vagy ne legyen se ki­kötő, se betterment,, a választás nem lehet kér­déses azok előtt, akik átérzik a kikötő jelentő­ségét. Fáy államtitkár ésafőváros kórházai Kik szállítják a lepedőket ? — A főváros harca a népjóléti m'niszt áriammal — Spórol a pénz* ügyi tanácsnok — Dr. Fábián Béla f5v. bizott­sági tag nyilatkozata A főváros közgyűlésének idegesen türelmetlen, de mlciadivákban szegény többsége igen kellemetlen helyzetbe jutott azon a réven, hogy dr. Fábián 6é:a az ellenzéki oldalon megbolygatta a lepedő- ügyet és vele vonatkozásba^ feltárta azt a rettene­tes nyomorúságot és sivár állapotot, amelybe Buda­pest közkórházai jutottak. Azokról a kórházakról van szó, amelyek valaha, nem is olyan régen még büszkeségei voltak a fővárosnak és amelyek ma egyenesen botrányos állapotban vannak. Ezért a le- ziillésért nem lehet teljes mértékben a mai rezsimet felelőssé tenni, mert igen nagy része volt abban, hogy ide jutottunk, a háborúnak, de magának az ál- kunnak is, amely százmilliókkal tartozóik a főváros­nak, ellenben nem fizet és igy az anyagi bajokkal küzdő kórházi alapnak nincs meg a módja, hogy pótolja mindazt, ami az idők folyamán tönkrement A kurzus hibája és pedig igen súlyos hibája az, hogy ha már nem tud a kormánnyal megegyezni, ha nem tudja jogos követelését behajtani, más uton-módon nem intézkedett, hogy a főváros kórházainak botrá­nyos nyomorúságán enyhítsen. Ahogy most Fábi­án Béla felszólalásai után lehet százmilliós köJ&önt felvenni és lehet tizmiLliót azonnal lepedővásárlásra kiutalni, ezt előbb is meg lehetett volna tenni. A nyomorúságon, a kórházait elképesztő állafedain ta- kargatással, hallgatással nem lehet segíteni és ha a többség kezében sent lettek volna alkalmasai)b esz­közök, mint amilyenekkel az ellenzék rendelkezik, oekik már régen hangos segélykiáltást kellett volna hallatniok, már régen nekik kellett volna leleplezni a botrányos állapotokat. Most azonban mégis történik valami. Furcsa, de úgy van, hogy amikor az ellenzék részétől meg­bolygatták a kérdést, rettenetes -fdfortyanás volt a válasz a többségi padokon; másnap azonban rohan­va kezdtek intézkedni, legalább is úgy, mintha teg­nap ők maguk álltak volna ki a fórumra és leplezték volna Le a tarthatatlan állapotokat. Kérdést intéztünk Fábián Béla dr., bizottsági taghoz, akciója eddigi eredményéről és annak folyta­tásáról és tőle a Fővárosi Hirlap számára a következő nyilatkozatot kaptuk: — Nem tudom, hogyan volt lehetséges az, hogy első felszólalásom alkalmával, amikor rá­világítottam a székesfőváros közkórházainak mai állapotára, a többség padjairól egyenesen azzal vádoltak meg, hogy lázitok; az eredmény pedig az lett, hogy a következő napon a tanács előterjesztésem hatása alatt egyhangúlag elha­tározta Folkiisházy alpolgármester indítványá­ra, hogy százmilliós kölcsönt vesz fel a kórhá­zak rendbehozatalára. Én aionban nem eléged­tem meg ezzel az elintézéssel, mert látnom kel­lett, hogy ebben a kérdésben a főváros és a népjóléti, minisztérium között áldatlan harc fo­lyik. Napszámban a kórházakat jártam és meg­győződtem, hogy azoknak állapota még szo­morúbb. mint amilyennek első felszólalásomban azt megrajzoltam. Minél jobban megismertem a helyzetet, annál borzasztóbbnak láttam azt. Arra határoztam el tehát magamat, hogy inter­pellálni fogok. Amig interpellációm alkalmával a többségi párt részéről újabb heves támadá­sokban volt részem, ugyanakkor a tanács elha­tározta, hogy a folyó rendkívüli kiadások ter­hére azonnal kiutalnak tízmillió koronát, hogy legalább lepedőket lehessen beszerezni. . — Hallottam, hogy ezer lepedő szállítására máris pályázatot hirdettek, egyes cégektől aján­latot kértek. Remélem azonban, hogy a kórhá­zak lepedőjét nem egyes, meghatározott cégek­től akarják beszerezni, hanem attól, aki a legol­csóbb és legelőnyösebb ajánlatot fogja tejmi. Mert az mégis lehetetlen volna, hogy a kórhá­zak leped öszáüiiásait egyesek lelsegitésére használnák fel, hanem cwra kell törekedni, nogy a tízmillióért minél több lepedő jusson a kórhá­zaknak. — Az utolsó közgyűlésen Fáy államtitkár ur megkísérelte visszautasítani azt az állításomat, hogy ő az oka annak, hogy az állam olyan nagy összeggel tartozik a fővárosnak. Az államtitkár ur erélyessége dacára is határozottan megma­radok emellett az álláspontom mellett. Vájjon, hogy lehet azonban az, hogy azok az illetékes tényezők, akik személyesen tárgyaltak az ál­lamtitkár úrral és ismerik az 6 merev állás­pontját, nem tartották a közöttem és az állam­titkár ur között felmerült kontroverzla pillana­tát alkalmasnak arra, hogy a közgyűlés elé lép­jenek cs megmondják, mi történt tulajdonkép­pen az állami tartozások körül? A főváros a kórházakat az. állam mai elz<>kózása mellett fentartani nem tudja. A X. ügyosztálynak, amely a kórházak vezetésére hivatott, helyzete rendkívül súlyos, mert nemcsak egy meg nem értő minisztériummal kell szembehelyezkednie, de a székesfőváros pénzügyi tanácsnoka is min­den spórolási tehetségét a kórházügyek terén akarja megmutatni. — Bizonyos, hogy ezeknek az állapotoknak meg kell sziinniök. Én a magam résziről azzal akarok hozzájárulni a kórházi mizériák meg­szüntetéséhez, hogy dacára minden közgyűlési tumultusnak, ezt az akciót minden akadályon keresztül tovább viszem. És éppen agy, mint a hadifoglyok hazahozatala érdekében megkez­dett akciómnál, mindaddig nem nyugodtam, amig ez a kérdés a magyar élet előterébe nem került és azok a faktorok, amelyek azt a kér­dést elhanyagolták, nem kezdtek azzal komo­lyan foglalkozni; hasonlóképpen az eddig elha­nyagoló és agyonhallgatott kórház-kérdés ál­landó témája lesz a székesfőváros közgyűlésé­nek. Nem nyugszunk addig, a/nig ezek a szeren­csétlen állapotok meg nem szűnnek. Még egy lepedő-ügy Nagy csata a Népszáilő körül — Ágyhuzatot és mozit kapnak a lakók — Megszüntetik a könyvtárat Egészen különös, de az ujabb tapasztalatok azt mutatják, hogy a főváros csak a drasztikusabb biz­tatások hatása alatt hajlandó lepedő-vásárlásokba bocsátkozni. Így volt ez a kórházak lepedőméi, mig az ujab'o keletű lepedő-ügy a Népszállóval kapcso­latban pattant ki. Történt ugyanis, hogy a közigaz­gatási bizottságban Kozma Jenő bizottsági tag azt találta mondani: — Jó volna, ha a N é p s z á 11 ó b a n olyan állapotok volnának, m i n t a börtönök- b e n. Bizony ez súlyosnak tetsző kijelentés, bár mi azt tartjuk, hogy a börtönökben is emberekhez méltó állapotoknak kell uralkodniok. A — mondjuk — szangvinikus kijelentésnek első eredménye az lett, hogy sürgősen összeült a Népszálló kezdésére fel­ügyelő bizottság, amelyen nagyon megdicsérték a Népszállóban levő állapotokat, de a legtárgyilagosabb mégis dr. Buzáth János, az elnöklő alpolgármes­ter volt, aki igen okosan és igen természetesen ki­jelentette, hogy a háború és az azt követő nyomorú­ságok hatással vannak a mi Népstzállónkra is. A fe­hérnem üek ben például feltűnően nagy a fogyatékosság, nem tudnak lepedőt, párnahuzatot és paplanlepedőt adni. Ezt mi a tárgyilagosság hangjának nevezzük, de egyben kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy me­gint egy kemény felszólalás volt az, amely ime ki­bogozta a legújabb lepedő-ügyet. :És el kell ismerni azt is, hegy bármilyen agresszív legyen is egy fel­szólalás. meg kell bocsátani a hangot is, ha az tény­leg lepedőt szerez a betegeknek, vagy' a Népszálló szegény lakóinak. Ebben az esetben is igy történt. Felszólalt ugyanis a bizottsági ülésen dr. N é m e t h y Károly tanácsjegyző és ezeket mondta: g _bármikor bárhová kapható Telefon: AUÍO^AXI (szám helyett)

Next

/
Thumbnails
Contents