Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-16 / 46. szám
) x speciálisan a pénzügyi ügyosztályt és annak akkori vezetőjét terheli. Vigasztaló a kikötő-épités dolgában az, hogy a főváros a maga építkezésével és munkálataival lényegesen előbbre van, mint az állam, amely képtelen elkészülni a szigetcsúcson elkezdett munkálataival, s ez a körülmény a fővárosnak óriási erkölcsi előnyt biztosit. Rendkívül fontos ez ma, amikor a vállalatok már egyre-másra jelentkeznek partbérletekért. Ez is mutatja, hogy itt az ideje, amikor végre tiszta helyzetet kell teremteni és az állami urak jogosulatlan féltékenységét visz- sza kell szorítani és inkább adja vissza a főváros a'z államinak azokat az anyagi segedelmeket, amelyeket eddig elég szűkkeblűén nyújtott, semhogy a főváros által elért eredményeket a leg- i kisebb mértékben is vitássá lehessen tenni. A Közérdekű ötödfélmiiliót fizet rá az „üz!et“-re Lobmayer tanácsnokot bízták meg a vizsgálattal Oöre vezérigazgató un elien kiadták az elfogatási parancsot és ő valahol biztos révben költi a milliókat, amelyeket a közérdek szent nevében el- harácsolt. Általában el kell ismerni erről a Göréről, hogy nem közönséges- fajita szélhámos, aki nyeregbe tudta kapni, akit akart. Egyetlen embertől félt és ez L i b e r Endre főjegyző volt, aki körül sikerült olyan kavarodást okozni, sikerült a politika zavaros vizét úgy felkavarni, hogy Liber önérzetesen lemondott megbízatásából, amelylyel a főváros és a Közérdekű vezetősége' ruházta fel. Göre talán mindent elviselt volna, de Liber igen kellemetlen embernek bizonyult. Megtörtént ugyanis, hogy a főjegyző kijelentette: egy altruista célokat valló intézménynél ő nem hajlandó Göre igazgató urnák 400.000 koronás fizetést kiutalni, még ha ez a szerződésében áll is. Akkor 1920-ban a. 400.000 korona töméntelen pénz volt és ilyen összegeket közkereseti társaságok sem fizettek, nemhogy altruista initézményeknéi ez erkölcsös és egyáltalán lehetséges letlt (volna. Ez rettenetesen bántotta Görét, hatalmas pártfogóit mozgatta meg, de minden hiába való volt, mert Liber hajthatatlan maradt. Valószínű ugyan, hogy amikor Liber méltatlankodva az őt ért támadások miatt, amelyekkel szemben a polgármester éli el ej tied t e őt megvédeni, visszaadta megbízatását; akkor mégis kiutálta Göre urnák a 400.000 koronás fizetést, amihez még 9—10 milliót sikkasztani igazán gyermekjáték volt. A Közérdekű válsága azonban nem áll meg annál a méla akkordnál, hogy Göre vezérigazgató ur eladta és ellopta, ami eladható és ellopható volt. Értesülésünk szerint ugyanis a Közérdekű egész jövőjét krízis f e n y e g e |t i. A járókelők maguk is láthatják, hogy az „altruista intézmény1' az egyik helyiségét a másik után adta fel, ami fiókja pedig még van, az állandóan tátong az ürességtől. Ilyenformán nem lehet azon csodálkozni, hogy deficit is akad. Úgy tudjuk, hogy' a Közérdekű 25 milliós alaptőkéjének 70°/o-át fizették be, amiből 4'L millió a ráfizetés, úgy, hogy a befizeteítt alaptőkének negyedrésze elveszett. A főváros tanácsa Lobmayer Jenő tanácsnokot bizta meg a vizsgálattal. Ennek a vizsgálatnak két eredménye lehet. Vagy az. hogy a főváros megköti a Közérdekűvel a szerződést, amelynek megkötését már régóta tervezik, vagy pedig vissza- veszik mindazt, amit rájuk bíztak, azt az óriási vagyont, amelyet a konyhák és étkező helyiségek stb. reprezenitálnak. Nem tudjuk, mi fog történni. Mi, amióta az uj rezsim bölcsessége uralkodik a városházán, megszoktuk a csodákat is és igy nem esnénk ámulatba akkor sem, ha azt mondanák, hogy ime ez a Közérdekű, amely annyi jelét1 adta életképességének, igazán méltó arra, hogy megkössük vele a szerződést. De ha beteljesednék a váratlan valami, ha a főváros mégis hálátlan lenne a nagyszerű Közérdekűvel szemben, akkor csak egy kívánságunk van: az, hogy gyorsan, de nagyon 8 y,o r s am kell cselek ed ni. Nemcsak azért, mert a jó Göre még meggondolja magát, visszajön egy kicsit, megvádolja Lobmayer tanácsnokot, hogy őt politikai okokból üldözi és közben elLopja még a főváros 'termoforja.it is; de sürgős, mód felett sürgős a döntés azért is, mert, ha a kalendáriumban utánanéznek iái város urai, megtudhatják, hogy itt a tél. itt a ;tél végzetesen komolyan, a főváros élelmiszer- raktárai üresek, a Közérdekűé még üresebbek és ezen a rettenetesnek ígérkező télen mégis csak kell valamit cselekedni Budapest éhező tömegei érdekében. Ha ugyanis nem kötik meg a szerződést a Közérdekűvel. akkor a népéleimezési üzemelt megint a nép- élehnező kirendeltségnek kell a kezébe vennie. De hogyan tegye ezt meg, ha nem sietnek a dologgal ma sem, amikor már napok óta esik a hó és hónapok óta növekszik a nyomorúság. • • a Kikérjük magunknak, hogy bennünket olyan nyelven sértegessenek, amely nyelven mi nem értünk, kikérjük magunknak, hogy a destruktiv elemek, még ha a konstrukció álköpenyébe bújnak is, negligálják a szent ma,gyár nyelvet és idegen szavak leple alatt azt mondjanak nekünk, ami nekik tetszik, A mindenféle Horváth Károly ok talán már azt hiszik, hogyha a mi szinmagyar, Árpádtól eredő Sipöczünk, bár undorral szivében, átlépte a gyűlölt Paris kapuit, ez nekik jogot ad, hogy a közgyűlési teremben szembehelyezkedjenek a nemzeti akarattal és olyan nyelven beszéljenek, amilyenen nekik tetszik. Kikérjük magunknak, hogy bárki kételkedjék a mi magas műveltségünkben, de igazán nem kivonhatja tőlünk senki, hogy azt a nyelvet, amelyet tegnapi ellenségeink beszélnek, tegnapról inára megtanuljuk. Elég szégyen, hogy akadnak emberek, akik az ilyen ebugatússzerü beszéddel bepiszkolják a szájukat, mi nem fogjuk őket ezen az utón követni. Esküszünk ... esküszünk ... rabok tovább nem leszünk ... Korbe mennek a dolgok és igy van ez jól. Azt mondják, hogy nincsen szükség a Királyi Pál-utcai könyvtárra, vagy legalább ott nincsen rá szükség. Sokkal jobb helye lesz annak a Sándor-utcai házban, ahol a Népjóléti Központ ásitozik tétlenségében ma, amikor olyan nyomorúság vein Budapesten, aminö még sohasem volt. Egy szóval: nem kell könyvtár ma, amikor a kulturátlanság orgiáit üli, nem kell Népjóléti Központ ma, amikor lassankint éhen esnek majd össze az utcán az emberek, Mindez nem kell: a párt- klubra azonban szükség van. Nem élhetünk pártklub nélkül, amely mindent pótol, élelmet, fütemvalót, ruházatot és mindenek felett kultúrát. Istenem, ha a Királyi Pál-/ utcába Jókai, Eötvös, Széchenyi, Petőfi, Arany és a szedett-vedett külföldiek helyett a községi párt nagy szellemei vonulnak be, akkor végre igazán boldog lehet a magyar! A lepedő ügye talán mégis a legfontosabb ma, A főváros, amint híradások jelentik, sürgősen százmilliós kölcsönt, lepedő-kölcsönt vesz fel a bankoknál, hogy a kórházak hiányos felszerelését pótolni tudja legalább némileg. Egy kicsit csodálkozunk rajta, hogy erre csak most gondolnak. De még jobban csodálkozunk valami máson. Történt ugyanis, hogy egy nappal előbb, mint a százmilliós lepedö-kölcsönt a tanács elhatározta, E á- bián Béla bizottsági tagot, aki felfedte a titkot, hogy a kórházakban nincs lepedő, ellenben van poloska, nagyon leintette Si- pöcz polgármester, hogy ez nem tartózik a tárgyra. Hát ha tegnap nem volt szabad Fábiánnak erről beszélni, akkor miért szalad ma a tanács százmilliós kölcsönért? Lám, ha ez a kellemetlenkedő ellenzéki városatya fel nem fedezi a dolgokat, ezt a százmilliót ki tudja meddig meg lehetett volna takarítani! Budapest, 1921. november 16. Miért maradtak itt a külföldi missziók? Bukovszky tanácsnok és Liber főjegyző memoranduma Megrázó hir volt, amikor a téli nyomor elé néző Budapest értesült róla, hogy a "nemes munkát végző külföldi missziók itt akarnák 'bennünket hagyni, mert a külföldön a'z a téves hit vált közkeletűvé, hogy Magyarországon többé nincs nyomor, mi itt már jólétben élünk és mindenkinek megvan a betevő fasatja, a legszükségesebb ruházata. A missziók itteni vezetői akcióba léptek, hogy megcáfolják ezeket a híreket, amelyek végtelen messzeségben állanak az igazságtól. Hogy ezt megtehessék, pontos, csalhatatlan adatokra volt szükségük. Meg is kapták gyors, világos munkában mindjazt, amire szükségük volt és amikor a központok értesültek a való állapotokról, nem volt, nem lehetett többé kifogásuk az ellen, hogy a missziók tovább folytathassák Budapesten nemes munkájukat. A memorandumot, amelyikek meggyőző-ereje a sikert meghozta, Bukovszky Viktor tanácsnok, a közjótékonysági ügyosztály vezetője és Liber Endre főjegyző alkották. Ez. az irásmü tele van szivet- tépő adatokkal, a budapesti nyomornak fájdalmas megismerése, egy megdöbbentő korkép tárul elénk a sötéten felvonuló fejezetekből. A memorandumot a missziók vezetői magya*, francia és angol nyelven kapták meg és vitték ki külföldre, ahol — mint az eredmények mutatják — nem tévesztette el hatását. A boldog tizezrek A felületesen szemlélődő idegen — mondja 3’" memorandum — aki Budapestre érkezik és itt utca- hosszafit látja az árukkal megrakott kirakatokat, a fényesen kivilágított kávéházakat és a 'zsúfolt mulatóhelyeket, nem is_ gondol arra, hogy az ilyen fényes kiilszin alatt milyen nagy a lakosság nélkülözése'és nyomora. A középosztály, amely régebben a nagyforgaimu üzletekben szerezte be mindennapi szükségletét, ma nem tud vásárolni és az a közép- osztály, amely régebben kulturális szükségleteinek kielégítése céljából járt színházakba, ma már évek hosszú sora óta kénytelen megvonni m a- gától ezt a szórakozást. Egy milliós város lakosságából csupán .tízezrek vannak itt, akik r é s z i n .t idegenek, külföldről, vagy megszállott területről jöttek és a v a 1 u t a-d iíferenciák mellett igen könnyen találják meg a maguk számadásait, részint pedig a gazdasági viszonyok konjunktúráinak szerencsés kihasználása folytán kerültek ama tizezrek közé, akik jó anyagi helyzetüknél fogva a legválságosabb gazdasági viszonyok között is megőrizték régi standardjukat. Ezekkel szemben azonban ott állnak a százezrek, akik kezük és agyuk munkájával keresik kenyerükét, s akiknek létfeltételeit végzetesen megingatta a korona katasztrofális süllyedése. Pusztulnak a gyermekek A katasztrófát leginkább mutatja a népesedési statisztika. 1909-ben a születések száma meghaladta a 22.000-et, amivel szemben a halálozások száma 16.000 volt, tehát a szaporulat 6000-et tett ki. A múlt évben 999-cel volt nagyobb a halálozások száma, mint a születéseké. Az idei esztendőről nem lehet még ítéletet mondani, hiszen a súlyosabbik része az évnek hátra van és ha tekintetbe vesszük a vörheny-járványt, igen szomorú statisztikát várhatunk. Annyi máris bizonyos, hogy az idei év első nyolc hónapjában már több mint 2000-rel alul maradtak a születések, mint tavaly ugyanezen idő alatt. Legnagyobb a halandóság az egy éven aluli gyermekek között, aminek az az oka, hogy csecsemővédő-egyesiileteink nélkülözik a szükséges eszközökéit. Rettenetes számadat az, amely azt mondja, hogy ennek az évnek első hat hónapjában élve született 13.199 g y e r- m e k közül 2146 elpusztul t. Nyolcadfélezer korona Miután a memorandum elpanaszolja a lakos- kérdés nyomorúságait, a villamos-viteldijak, a világítási egységárak kibírhatatlan emelkedését, áttér az élelmezési nehézségekre. Majd szól a tejről. 21.060 egy éven aluli gyermek között
