Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-16 / 46. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. november 16-án 46. szám. pHiaiiiomaiiiaiiiaiiiaHiaiirmiiaiiía»iiig«igBiiinHiamp?~Hniiiauaniiipgiiniiiaiiinii8aiiigTi»a»iPiiiHiiiaiiic ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 240 K. Félévre 120 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <£><£> <2><£><2><2) VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Tengeri kígyóvá válik: immár a villlamosalkalmazottak ügye. Minden társadalmi csoport, minden foglalkozásbeli etnber sokkal alantasabb nívón él ma, mint amilyet keze, vagy agyveleje munkájával megérdemel; de izgatottabb, idegesebb hangok, mint a villamos vasúti alkalmazottiak köréből hallatszik, sehol sem. észlelhető. Fel kell tételezni tehát, hogy ők azok, akikkel a sors, vagy az igazgatóság a legmostohábban bánik. Amikor különben bármely foglalkozási ág, tisztviselő, vagy munkás helyzetének javítását kívánja, minden épérzékü embernek melléje kell állani, mert ma senki sincs olyan dúsaira ellátva, hogy meg is tudjon belőle élni. Nem akarunk tehát Ilimet varrni a villamosalkalmazottak ruhájára, hogy egyedül ők az az érdemes társadalmi osztály, amelynek jogaiért kidőlni is harcolni* kell. Mi tudunk még ennél a rendnél is érdemesebbet, sőt tudunk óhesebbet is, de a villamosalkalmazottak mozgalma különleges jogokban gyökerezik. Mi tudjuk, hogy a főváros előkelő sorban levő tisztviselői, ha valami aprósággal a kultur- igényeiket ki akarják elégíteni, épp úgy krumplit és babot kénytelenek enni, mint ahogy valószínűleg azt esznek a villamoskalauzok is, akiknek nincs valami tüneményes mellékfoglalkozásuk. Az ország, a főváros újjáépítése érdekében is többet cselekedett és cselekszik talán egy városi főjegyző, mint egy víllamoskaliauz. Mégis azt kell mondanunk, hogy a villamoskalauzok momentán több joggal és több reménnyel követelik helyzetük megjavítását, mintha ugyanezt cselekednék a (főváros tisztviselői. -Ennek egyetlen oka és alapja pedig az, hogy a villamos vasútoknak módja és bizonyos erkölcsi kötelezettsége van arra, hogy alkalmazottainak íelmerült igényeit kielégítse. Augusztus elseje óta a villamos vasút kétszer emelte a viteldijakat és pedig igein jelentékeny összeggel, csaknem száz százalékkal. A megokolása ennek »az emelésnek egyedül és kizárólag az alkalmazottak helyzetének javítása volt. Akkor még anyagár-drágulásról nem igen lehetett beszélni, a korona is valamelyest tartotta magát és szinte úgy tetszett, hogy bár nem magasan, de stabilizálódni fog. Ilyen körülmények között nem is tudta volna megokolni a villamos a tarifaemelést mással, minthogy az alkalmazottainak jelentős emelést ad. A közönséget, amelynek zsebéből igen nagy összeget vesz ki az ötkoronás tarifa, nem is lehetett volna mással megnyug- tgtini, mint a szociális kívánalmak rendezésének ígéretével. Az ígéret azonban csak Ígéret maradt. Az alkalmazottaknak csak morzsákat dobiak oda és az ilyen- tessék-lássék elintézéssel szociális lelkiismeretüket kielégíteni vélik az urak. Hamarosan be kell azonban látni, hogy ez nem igaz és ígéreteit megszegni még a villamos vasutak vezetőségének sincs joga. Ha az alkalmazottak most erősebb hangon követelnek, mi meg tudjuk ezt is értetni, hiszen annyit hallottak az ötven százalékos javítás paradicsomáról, hogy nem tudják többé belátni, miért kellene megmaradniok a tizenkét százalékos kö- nyömdomány mellett. Hogy időközben a korona sülyedt, hogy az anyagárak emelkedtek és igy a' villamos vasutakat talán uj válság fenyegeti, — valószínűleg ezek lesznek most az (argumentumok — nem lehet azonban kételkedni abban I sem, hogy a villamos vasutak igazgatósága is tudja,: a korona' a villamosalkalmazottakmk is sülyedt és az árak nekik is emelkedtek. Egy okkal több, hogy a megígért ötven százalékos emelést meg kell adni. Budapest közúti közlekedése elég rossz. Az elmúlt napokban, amióta egy kis hó fehérítette' be az utcákat, még sokkal rosszabb lett a villamosközlekedés. Ami most van, az már egyeneValami megint történik a kereskedelmi kikötő körül, amelyért a fővárosnak olyan küzdelmet kell folytatnia, mint folytatott a kormány Nyugat-Magyarországért. Fájdalom, az ellenfél ebben a kérdésben a magyar állam, amelynek egyes magas-rangú tisztviselői nem tudnak a fővárossal szemben felemelkedni a méltányosság álláspontjára, hanem állandóan csúnya és sekiélyes harcba bonyolódnak. A jelekből következtetve, azt keli megállapítani, hogy a furcsa harcnak uj fázisához jutottunk el. Erre enged következtetni az a tény is, hogy a főváros frontján defenzívára készülődnek. A kikötő egyébként újabb áldozatokat követel a fővárostól, úgy, hogy az erre az évre megszavazott 16 millió mellé még az idén tiz újabb milliót kell mozgósítani, hogy a partíal-épitést be lehessen fejezni. Ennek az oka pedig a rendkívüli drágaság, amely az anyagárakat újból hallatlan mértékben1 emelte. Amíg a békében egy folyóméter, partfal-építésre 1600 koronát irányoztak elő, addig ma a partfal f oly óméter enkint 30.000 koronába kerül, ami egészen természetes akkor, amikor a békében 70 koronás vasat ma 2000 koronájával veszik mázsánkint. A partfal különben a tavasszal készen lesz és a jövő évi további munkálatokra harminc milliót fog a főváros megszavazni. A főváros tehát megtesz mindent, ami szerény anyagi erejétől telik, ellenben attól tartunk, hogy nincs elegendő ereje fellépni a kor- mányhatóságok újabb, jóindulat nélkül szűkölködő működésével szemben. A kikötőépités egyelőre mindenesetre kapott kormánybiztost Zielinszky Szilárdnak, a Közmunkatanács elnökének, személyeken. Itt állott azonban elő a legújabb tarthatatlan helyzet, mert a kormány- biztos ellenőrzi ugyan azt, amit a főváros cselekszik és teremt, de egyáltalán nincs meghatározva, hogy miként és milyen mértékben fogja segíteni a fővárost ebben a tevékenységben? A fővárosnak sarkára kell tehát állani és ki kell csikarni a kormánytól a sokat emlegetett pénzügyi egyezményt, amely nélkül az állam és a főváros között állandósul a viszálykodás. Ennek a pénzügyi egyezménynek meg kell állapi tani mindenekfelett, hogy a helyi kikötő kizárólag a fővárosé. Ebben a kérdésben! a kormány magasrangu képviselői ellenkeznek, ensen szégyenletes. Kezdődik az áesorgás, a verekedés, a tülekedés — és büntetés ide, büntetés oda — megkezdődött már a lógás is. Egészen szépen haladtunk már, de most megint teljesen visszasülyedtünk. Nem tudjuk, része van-e már ebben a züllésben az alkalmazottak elégedetlen-* ségének; de ha ma még nincs is részé, a jövőben mindenesetre lesz. Nagyon ajánlatosnak tartjuk, hogy ezt a veszedelmet idejekorán meg lehessem akadályozni.-rack dacára kötelessége a fővárosnak, hogy teljes eréllyel Iépj-eni fel és ezen a téren tiszta helyzetet teremtsen. Személy szerint is meg kell neveznünk Fociz Ede tanácsnokot, akire ez a hivatás vár, mert Déri Ferenc alpolgármester és Vita Emil tanácsnok, akikkel együtt hosszú küzdelmet folytatott, nincsenek többé és igy egyedül Fociz tanácsnok az, aki a vívmányoknak egyedüli őrzője, a további küzdelemnek vezetője lehet. Hiszünk benne, hogy sikerül a kormányt meggyőznie arról, hogy a pénzügyi egyezmény megkötése és a fővárosnak előnyökben- való részesítése elsőrendű államérdek is. Nem szabad azonban tovább folytatni a titkolódzás politikáját. A minisztériumok bürokratáinak kicsinyes gáncsvetéseit kíméletlenül a nyilvánosság levegőjén kell megmutatni a maguk valóságában. Mi hibául rójjuk fel Fock tanácsnoknak, hogy .a maga előkelő harcmodorának megfelelően ezt eddig mlem tette meg. Be kell azonban végre látnia, hogy a copffal és az alacsony gondolkozással s’zemben nem tartozik regtard- dal viseltetni. A pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén egyébként Platthy Györgynek is voltak panaszai a tanács ellen, mulasztással vádolta a fővárost és az államot is, hogy a kikötöépitéssel kapcsolatban a bettermentet nem aknázták ki és abból p körülményből, hogy az épülő kikötő körül fekvő telkek értéke rendkívüli módon emelkedett, a főváros a maga számára nem biztosította az őt jogosan megillető hasznot. De nem biztosította a maga számára az ott még megszerezhető telkeket sem. A főváros elmulasztott szabályrendeletet alkotni, amely az ő számára biztosította volna az értékemelkedéseket. De szemrehányást tett Platthy György a kormánynak is, hogy miért nem tesz lépéseket a kisajátítási törvény kitágítása érdekében? Fock Ede tanácsnok védekezésében arra szorítkozott, hogy a fővárosnak nem volt pénze, amivel kisajátíthatta- volna a telkeket, egyben pedig elismerte, hogy ha a főváros mozgósítani tudta volna a szükséges összegeket, óriási értékeket biztosíthatott volna a maga számára. Fock tanácsnoknak ezt a védekezését feltétlenül gyengének kell mondanunk és ha a felelősséget ezzel akarná magától elhárítani, ez nem sikerült neki. A józan ész diktálja azonban, hogy a felelősség ebben a tekintetben nem egy műszaki ügyosztály élén álló tanácsnokot, hanem magát a főváros kormányzatát, a tanácsot és Újra kitörőben a klkötö-viszáSy Ä fővárosnak követelnie kelt a pénzügyi egyezmény megkötését — Mit csinál a kormánybiztos? — A főváros mulasztása a betterment körül — Az állam nem tud elkészülni a szigetcsúcson megkezdett munkálatokkal — üiabb.tízmilliós kitel — Rakpartért jelentkeznek a vállalatok
