Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-10-05 / 41. szám
2 9Í Budapest, 1921. október 5. dödött. Egy darabig még találni^lehet mesterkedni és taktikázni, de a folyamatot megállítani nem lehet. Sok ember, akiket csak a koimmün után feltört hangulat vitt a többségi párt táborába, szakítani akar a jelszavak üres politikájával és azzal a rendszerrel is, amely kenyérte- lennié tett, érdemes, munkás emberek helyével politikai érdemeket akar jutalmazni. Nem tagadják azonban a kiválók azt sem, hogy Wolff Károly uralma kibirlhatatlain a pártban a számúiéra és észrevették azt is, hogy a főváros mind jobban iéls jobban csúszik lefelé a lejtőn. A bonyodalom legpregmalnísabb jelenségei közé tartozik dr. Buzáth János alpolgármester legutóbbi elhatározása, amelyet a többség tanügyi politikája érlelt meg benne. Buzáth János jelleme, kemény gerince, sajnos, szinte egyedülálló a tanácsban), de az alpolgármester elhatározása ebben a válságos pillanatban olyan nagy- jelentőségűnek látszik, hogy ha a lavina meg nem indult volna, e’z az esemény mindenesetre megindítaná. A közeli napok eseményei elé mindenki várakozással tekint és tisztában kell vele lennünk, hogy igén rövidesen a városházán más is fog történni, mint hogy kőnyiomatois laptudó- sitókat alapi tanaik. Bangha és Wolff A keresztény sajtó változása és a pesti városház frontja A legutóbbi napokban jelentős változás ment végbe a keresztény sajtó tónusában. A kurzus fő esti és reggeli lapja szinte programmszerüen jelenti be ezt a változást, mely nyomatékosabbá válik azzal is, hogy uj szerkesztők kerültek a lapok élére és a régi, initraüzigens hangú munkatársak elkerültek onnan. Köztudomású dolog, hogy e változás irányítója és végrehajtója Bangha páter volt, aki a' Központi Sajtóválialat- Wak is szellemi vezére, de egyébként az egész keresztény kurzus vezérkarának egfyik legsúlyosabb, legtekintélyesebb egyénisége. A közvélemény legnagyobb figyelmére tarthat tehát számot, hogy Bangha páter most végre maga is megsokallotta a gyűlölködés tobzódását lapjaiban s uj emberekkel keresztényibb hangokat óhajt megütni, megbékélést, megértést, harmóniát próbál szolgálni ott, ahol eddig csak a, gyűlölködő üldözés jutott szóhoz. A kurzus egyik intranzigens bástyája', a sajtó tehát fehér zászlót tűz ki. Most aztán érdeklődve kell nézni a kurzus másik bástyája, a főváros felé, ahol Wolff Károly a kapitány és ahol a gyűlölködés, az üldözés még kegyetlenebb ül — mert nemcsak szóban, Ihanem tettekben, is — tobzódott eddig. Megindul-e vájjon Wolff Károly is lelki vezérének, Bangha páternak példáján s kitüzi-e ő is az engesztelődés, a szelidtilés fehér zászlóját a fővárosra? Vezéri szavával véget vet-e a hepp- heppezésnek, mely a közgyűlés tónusát adja és az intranzigens reakció helyében enged-e érvényesülést a pártpolitikától mentes irányzatnak a főváros közigazgatásában? — Nem merünk bízni benne, mert könnyű volt Bangha páternek, — íteki csak egy-két embert kellett eltávolitania lapjától, Wolff Károlyniak azonban önmagát kellene eltávolitania a vezéri székből, már pedig ebben a vezéri székben mindent láttunk tőle, csak a józan önkritikát vagy önmegtagadást nem. De Wolff Károlynál is súlyosabb akadálya a főváros irányváltozásán,ak: a főváros tanácsa. Nem Sipöcz polgármesterről szólunk, akinek egész polgármestersége sokkal jelentéktelenebb, semhogy neve osztania vagy szorozna valamit. A polgármester ur hiába sietett a hagyományoknak eleget téve, arcképeivel eláraszta'ni. a hivatali szobákat, azért a legegyszerűbb hivatal- szolga is tudja, hogy a városházám nem Sipöcz az ur. A polgármesteri székben is az a jelentéktelen! szürke tiszti ügyészecske maradt ő, aki volt a koimmün előtt, vagy az a számügyi előadó, aki volt a kommüni alatt, amikor neki is „a proletárérdekekre“ kellett ügyelnie, amint most buzgón és híven ügyel arra, hogy Wolff Károlyiak mi a kívánsága. Ám súlyos zavarban volnának irányváltozás esetéin a régi tanács ujjávedlett tagjai, élükön Eolkusházy alpolgármesterrel. Ez a Folkusházy megtehette, hogy — miutáni éveken át Ehrlich G. Gusztávot tisztelte és az ifjú Hűvös Iván tekintélyét elismerte — megtagadja Ehrlichet meg Hűvöst, sőt V ázsonyinak még köszönni is szégyenen, (— hiszen elvégre erre a szégyenre oka is van —). De ha már alanyira, de annyira megfordult, ha egyszer már olyan, de olyan reakciós lett, hogy egész joggal hirdetik Sipöcz közeli távozását és Eolkusházy polgármesterségét: hogy-an tehesse meg ez a Folkusházy, hogy akár csak félig visszaszelidtiljön azzá, aminek valamikor mutatta magát? — Nem. — E’z elképzelhetetlen. Wolff Károly még megváltozhatik. Nem hiszünk ugyan benne, de csodák is történhetnek. Folkusházy azonban nem változhatik többé soha. Kurzus-szelidülés a fővárosban ... Hiszen csak mint eshetőségről beszélünk róla a kurzussajtó megszelidülése alapján. De az ilyen szeli- dülés; a fővárosban is más embereket követelnie, épp úgy, mint ahogy a kurzus-sajtó felelős helyeire is másoknak kellett kerülniük. Vagy vár- ható-e Zilahi Kiss Jenőtől, hogy akiket ártatlanul elűzött állásukból, azokat ő hozza vissza? És a tanács többi uj kisdedje meg régi „nagyja“? Beh furcsán éreznék magukat, ha hirtelen ismét szelidebb szelek hullámain kellene evezniök, amikor már úgy megszokták a Wolffokkal való — damolást. Alig nehányanl varinak a tekintetes Tanácsban, akik gerincüket keméntyeini, hajlíthatatlanul tartották a gyűlölködés tobzódása közepeit, és kurzus ide, kurzus oda: — azt szolgálták csak, amit lelkiismeretük parancsol. Nemzeti Mozgó helyett üzlethelyiségek Kilátástalanná vált a nagy üzlet A Gschwindt-féle telken sem épitik fel a Korvin-gyár moziját A Nemzeti Mozgó Budapest egyik legérdekesebb mozija lett volna, ha felépül, mert a tervet, amelyet sok üzleti érzékkel eszeltek ki, sok vihar verte. Eleinte panama-vádak röpködtek a levegőbe, majd meg a főváros különböző bizottságaiban ostromolták meg a Városfejlesztő ötletét és üzleti terveit. Hónapokon át hányódott a Nemzeti Mozgó ügye a főváros bizottságainak zátonyai között és nem igen volt még ügy a városházán, amely körül olyan bő áradatban ömlöttek volna a kurzusos jelszavak. Végre nagynehezen átcsúszott az ügy a bizottságok rostáján, megkezdték az építkezéseket is; közben azonban a Városfejlesztő rájött, hogy az üzlet nem is olyan jó, amilyennek hónapok előtt látszott. Mindenekelőtt megcsappant a mozi-konjuuktura, az építkezés pedig rendkívüli összegekbe került volna és igy revizió alá kellett venni a terveket. Ennek a terv-revíziónak az lett az eredménye, hogy a mozit meg sem épitik, hanem csak a tervezett üzlethelyiségeket dilitják elő, amelyek kétségkívül jól fognak jövedelmezni. Tizenkét ilyen üzlethelyiség épül, mert csak ezek fizetődnek ki és egyben elmaradnak azok a lakásépítések is, amelyekre a kultuszkormány kötelezte a vállalkozókat. Beszéltünk szakemberekkel, akik a következőket mondották: — Meg tudjuk érteni, ha a vállalkozók ma csak üzlethelyiségeket építenek. Pedig Lech- ner Jenő műépítész, aki a terveket készítette, igen szép munkát végzett. A Nemzeti Mozgó ékessége lett volna ennek a helynek, de el kell ismerni, hogy ha. csak az üzlethelyiségek épülnek is fel, ezek sem hivják ki maguk ellen az ízlés kritikáját. Mai formájában marad meg a sarkon! az az ideiglenes épület, amelyben ma is üzlethelyiségek vannak elhelyezve. Az uj 12 boltot magában foglaló épület ehhez fog csatlakozni a Rákóczi-uti fronton. Közvetlenül a saroképület mellett négy üzlethelyiség foglal majd helyet, ezután egy árkádos rész következik, s az árkádon belül újabb négy bolt nyer elhelyezést, mig a Pannonia-épiiletig terjedve, újabb négy üzlethelyiség következik árkád nélkül, szimmetrikusan elhelyezve az első négygyei. Azt hisszük, ideiglenesen mindenesetre jobb lesz ez, mint az üres telek, amely évek óta éktelenkedik Budapest egyik legforgalmasabb helyén. Érdeklődtünk a városházán is, hogy a fővárosnak nincs-e kifogása az engedélyezett építkezés ilyetén módosítása ellen? Ezt a választ kaptuk: —. A főváros megadta az építkezési engedélyt. Ennél kevesebbet építeni a vállalkozóknak joguk van. Ez ellen nekünk semmi kifogásunk nem lehet. Nekünk az ellen sincs jogunk szólani, hogy a tervezett lakásokat nem szándékoznak megépíteni. Ha valakinek jogában, van a kérdőrevonás, ez csak a kultuszminiszter lehet, akivel szerződtek. Magánértesülésünk arról szól, hogy a vállalkozók a mozit nem épitik meg, hanem ehelyett kert-mozit terveznek. Itt említjük meg, hogy nem épitik fel a Gschwindt-féle telken sem a Korvin-filmgyár moziját, sem pedig a négy bérházat, amelyet ezen a telken terveztek. A vilim meMitdifl után 200 milliő többlet-bevétel — A főváros részesedése 32 milliő Október elsejétől kezdve tehát 5 korona a villamosjegy ára és természetesen drágábbak lettek a bérletjegyek is. Ha az1 Egyesitett Városi Vasutak kalkulátorainak - a számítása hélyés, akkor a drágítás után a villamos-utazás 802 millió bruttó bevételt hajt a vasiiitvállalatnak. körülbelül 175 millió koronával többet, mint azelőtt. Ennek a 175 millió ko- ronányi többlet-bevételnek ezer helye van, mondják a villamosvasútnál. Kell, hogy ki lehessen elégíteni az alkalmazatitak bérkövetelését; kell, hogy ki lehessen javítani, meg lehessen újítani a lerongyolt vasutat. Kell, hogy törleszteni lehessen valamicskét abból a 170 millió koronát is meghaladó adósságból. amelyet lassacskán az állam előlegezett az örökös pénzzavarokkal bibelődő vasútnak. És most. mikor már olyan nagyszerűen keresztiilverekedte a vállalat vezetősége a tarifaemelést: ime, egyszerre csak megjelenik a főváros is. Ö is részt kér a jövedelem-többletből, a főváros is osztozkodni akar. A főváros eddig kapott pénzt az Egyesített Vasutak- tól; kapott közlekedési adót. ami tavaly még évi 24 millió koronát tett. A vállalat vezetősége aztán megsokalta, hogy havonta 2 millió koronát adjon le adóban a fővárosnak és a közlekedési adó kulcsát havi 2 millió koronáról leszállította havi 1.2 millió koronára. Most tehát évi 15.4 millió koronát kap a főváros közlekedési adóban a villamosvasutaktól, de a fővárosnak ez nem elég. A város területhasználati részesedést is követel, még pedig nemcsak a jövendő időkre követeli ezt a területhasználati részesedést, hanem a múltra is. A múltra 51 millió koronát követel a város. Erről azonban a villantó,s- vasutak vezetősége hallani sem akar. A kereskedelmi miniszternek kellett közbelépnie és a kereskedelmi miniszter abból az alkalomból, hogy a tarifaemelést jóváhagyta, utasította a vasutvállalat vezetőségét, hogy a területhasználati részesedés dolgában tárgyaljon a fővárossal. A tárgyalások megindultak, de hamar meg is szakadtak. A főváros sokat kért. a vasutvállalat pedig nem akart adni semmit. Különösen a tisztifőügyész ragaszkodott túlságosan a területhasználati szerződés betűihez, már pedig ha a területhasználati szerződés szerint kellene az Egyesitett Vas- utaknak megfizetni a területhasználati dijat, akkor ez a fizetség nehezen futná 90 millió koronából. Hiszen tudjuk, hogy ebben a tekintetben különösen, u „Közúti* szerződése súlyos nagyon. A Közúti szerződése szerint ugyanis területhasználati részesedés címen a bruttó forgalmi bevételből 9 millió koronáig 510.000 koronát; azonfelül pedig a forgalmi bevétel 16 százalékát kell fizetni részesedés gyanánt. A felemelt tarifa mellett körülbelül 600 millió koronára, vagy még többre lehet becsülni a Közúti vonalainak a személyforgalomból eredő bevételét, úgy, hogy egyedül a Közúti vasúti vonalak forgalmi bevételei után 96 millió területhasználati részesedés járna a fővárosnak. Arra a városházán is rájöttek, hogy ez szinte példátlanul nagy követelés lenne. Egy segítettek tehát a dolgon a városházán, hogy az egész forgalomra nézve készítettek egy egységest részesedési kulcsot. Erre azért volt szükség, mert a Közúti részesedési kulcsa, amint említettük. 16 százalék; a Városi Villamosé és a Búr vasúté 4—4 százalék; ai földalattié pedig 1 százalék. Ezek helyett tehát a város egységesen 8 százalékot kért,
