Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-10-05 / 41. szám
Budapest, 1921. október 5. 3 Százmilliós szanatórium-épités Budapesten Svájci pénzen csodapalotát emelnek — A terveket a legkiválóbb magyar építészek egyike készítette Je a vasút azt is sokallotta. A 802 millió koronás személyforgalmi bevétel után kereken 64 millió korona lett a, területhasználati részesedés. Most elölről kezdődnek a kalkulációk és a tárgyalások. U,gy halljuk, hogy az uj részesedési kulcs már nem 8, hanem csak 4 százalék, a, főváros részesedése tehát csak 32 millió lenne. Ebbe a vasút alighanem bele is fog menni, úgy. hogy n főváros az1 egyesített v i Ham osv a sutákból mégis majdnem 50 millió koronát kap évenként. A vasútnak a tarifaemelés következtében mintegy 200 millió koronára tehető többlet-bevételét pedig igy használja föl az Egyesitett Vasutak: Rekonstrukció .... 50 millió korona, 25 százalék fizetésemelés . 65 millió korona, a főváros részesedése. . 32 millió korona, állami kölcsön-törlesztés . 50_millió_koroiia. __ Ös szesen . 197 millió korona. Három millió korona esetleg még meg is marad a vállalatnak. « • • Az otthonát megvédeni mindenkinek nemcsak joga, de kötelessége is. És íme már hosszú, hosszú esztendők óta folyik a küzdelem az otthon körül. Mert ha jogos az, hogy akinek lakása nincsen, fedél alá jusson, éppen olyan jogos az, hogy akinek lakása van, abból egy sarkot se lehessen elvenni. Csak az agráriusokra utalunk, akik ha ezer vaggon gabonájuk termett is, ha ezer vaggon gabonájuk van is a magtárban, akkor is lázadoznak a gondolat ellen, hogy egy kilogrammot is el- rekviráljanak tőlük. Mennyivel szentebb, mennyivel jogosabb, mennyivel emberibb az, ha valaki az otthonát védi. Csak pár hét előtt mondta a nemzetgyűlésen nagyatádi Szabó István földmivelési miniszter, hogy ha még egyszer gabonát akarnának rekvi- rálni, az kétségtelenül polgárháborút hozna az országba. Szó szerint ezt mondta a földmivelési miniszter és mi igen jámboran csak annyit kérdezünk, hogy amikor a fölösleges gabona elvétele miatt a falu legexponáltabb képviselője polgárháborúval fenyegetödzik, akkor a városi lakosságnak szótlanul kell eltűrnie a Bermlák miniszter ur ötleteit? Ám elismerjük, hogy a menekültekei el kell helyezni, nehogy a télen fedél nélkül legyenek: de viszont bűnéül kell felrónunk mindenkinek, akit illet, hogy eddig nem helyezték el őket. A mulasztás nem mai, nem tegnapi, hanem tegnapelőtti. Már régen az uj házak sorának kellene állania: de mióta a terveket Bárczy, Wildner, meg a többiek megcsinálták, semmi sem történt. Mert még sem volt minden bűn, amit a régi rezsim csinált. A demokratáknak —• amint olvassuk — nagy problémájuk akadt. Az egyik leghíresebb kurzus-tanácsnokról ugyanis megállapítást nyert, hogy két esztendeje állandóan „elfelejt“ tagsági dijat fizetni. A jdmborlelkü demokraták valószínűleg megkegyelmeznek a kurzus arany- ifjújának, nem fogják beperelni, nem fogják egzekválni; de nem is ez a kérdés érdekel bennünket tulajdonképpen. Mi leginkább az iránt érdeklődünk, hogyan az ördögbe került a tanácsnok ur a demokraták közé? Hiszen a demokrata-körben nem szoktak zsidóikat früstökölni, ott nem huzatják az Erger-Ber- gert, sőt a demokrata-körben bolsevista eszméket sem hirdettek, akkor sem, amikor az másfelé divatban volt. Értesüléseink szerint egyébként a demokrata-pártnak és klubnak zsidó tagjai is vannak. Hát hogy kerülhetett ebbe a társaságba egy jólnevelt antiszemita? Majd elfeledkeztünk• róla, hogy volt idő, amikor a demokraták képtelen terrort fejtettek ki, tüzes vassal kényszeritették a tisztviselőket a klubba való belépésre. Egészen bizonyos, hogy a kiváló kurzus-tanácsnok is igy került bele a dicstelen névsorba. De miért nem lépett ki két esztendő alatt? Miért? Istenem, az ember soha sem tudja, mire lehet jó egy kis tagdíj hátralék. Budapesten teljesen áll minden néven nevezendő 'építkezés. Sem a magántevékenység nem mozdul, mert a magyar tőkének nem is lehet módjában, hogy ma építővállalkozásba fogjon, sem pedig az állami lakásépítési akció nem olyan mértékű, amelyet nagy örömmel lehetne ünnepelni. Szakemberek véleménye szerint az építőtevékenységet csak külföldi vállalkozók tudnák megindítani, akiknek számára — különösen ha hasznothajtó intézmények és vállalkozások számára emdinének épületeket — jó üzlet lenne a magyar korona mai alacsony kurzusa mellett az építkezés. Ha nemesvalutáju országok tőkései Budapesten kívánnák pénzüket befektetni és hajlandók lennének kivárni, amig itt a tőke gyümölcsözővé lesz, a maguk viszonyaihoz mérten; igen jelentéktelen összegekkel rendkívüli értékeket biztosítanának a maguk számára. Sajnos, a külföldi tőke még nem érezte meg ezt a konjunktúrát és a budapesti építészek és a szakimáho'z tartozó gyárosok, iparosok és kereskedők nem is látják a helyzetet optimiszti- kusan. Mégis örvendetes eseményként kell feljegyeznünk egy- hirt, amelyet épitészkörökből kapunk, de amelynek részletei ma még nem hozhatók nyilvánosságra. Arról van szó, hogy egly nagy svájci péntzesoport rendkívüli építkezést fog Budapesten eszközölni és ennek az építkezésnek valószínűleg a főváros idegenforgalmára is igen nagy hatása lesz. Miért fizetünk öt koronát a villamoson? A villamos-alkalmazottak elégedetlensége — Öt -korona? — álmélkodtlak szombaton reggel] az utasok. — Igenis öt — eirősitgette a kalauz. — De ifcegruaip még három.-.. —- dadogott az utas. — Kérem, liánomba’ van nekem, nyerni is kell rajta valamit — humorizált a kalauz, akinek azonban, mint később kiderült, korántsem volt olyan jó kedve,, mint amilyent! mutatott. íiaimarosan lógni kezdett szegényndk az orra. Kikérdeztük elszontyolodásának oka felől és kiderült, hogy azért olyan szomorú, mert fölemelték a fizetését. Gyorsan és elkeseredetten beszélt, csak annyit tudtam kivenni a szavaiból, hogy kétheten- kint eddig is hétszázegynéhány koronát kapott, most is annyit kap a fizetésjavltás után, de mégis talán husz-harminc koronával kevesebbet, mint előbb. Szegénjmeik beszüntették valamiféle járulékát, amivel szemben jött az uj jogcim: végeredményben azonban kevesebbet leap, mint kapott a fizetés rendezés előtt. Hát ezért kel a közönségnek ötkoronás villamosjegyet fizetni. Az imént említett kalauz azonban nyilván speciális eset, amelynek szórványossága nem lehet alapja a fizetésrendezés kritikájának. Érdeklődtünk tehát aziránt, hogy az E g y e s i t e 11 Városi Vasútiak miként teljesítették azt a kötelező ígéretüket, amelyet nemcsak a villamos-alkalmazottaknak, de a nagyközönségnek is tettek, amikor az ötkoronás vitéldijakat megállapították. A következő felvilágosítást kaptuk: — Az alkalmaizóttak egészen elenyésző fizetés- javítást kaptak, olyan csekélyei, hogy ezzel a villamostársaságnak e g y á 11 ®ll á n nincsen joga megokolni az ötkoronás viteldijakat. A fizetésrendezés csak ürügy volt a ^vi tel dijak felemelésének megokolására, hogy a közönség vagy méltányolja ezt a szociális célt, vagy 'pedig ameny- nyiben a viteldíjemelés antipátiákat váltana ki, ennek éle aiz alkalmazottaik ellen irányuljon. Az egész fizetélsrendezés egészen elenyésző százalékát teszi ki annak az összegnek, amelyet a felemelt vitellldiiból szednek be, a megmaradó súlyos milliók pedig megmaradnak a vállalat pénztárában. — Külön elégedetlenséget vált ki az alkalmazottaik között a javitás szétosztásának mikéntvalósága. Sem a szociális igazság, sem egyáltalán valamiféle rendszer nem jutott szerephez ennél a jutalmazásnál. Sem a szolgálati időt, sem a munkabeosztást, sem a szorgalmat, rátermettséget nem vették íigyeA svájci terv egy nagyszabású szanatórium építése. Egyedül a pompás épület megalkotására százmillió magyar koronát szántak rá. amiből már kétségkívül kiválót lehet teremteni, A svájciak magyar építészekkel, magyar iparosokkal, magyar munkával fognak dolgozni és a nagyszabású szanatórium terveit máris elkészíttették egyik legkiválóbb magyar épitömü- vészszel. Akiknek ezeket a terveket módjukban volt látni, a legteljesebb elragadtatás hangján beszélnek róla és azt mondják, hogy ha a szanatórium felépül, egyike lesz Budapest legklasz- szikusabb szépségű épületeinek, művészi alkotásainak, amelynek csodájára fognak járni nemcsak a műértők, a művészet élvezői, de a külföldi szakemberek is. A munkálatokat hamarosan meg fogják kezdeni, ami annál is valószínűbb, mert értesülésünk szerint a hatóságok minden építkezésnél a legnagyobb előzékenységgel, a leggyorsabban adják meg a szükséges engedélyeket. Érdeklődtünk az illetékes hatóságoknál, de ezideig a svájciak még sem építési engedélyt nem kértek, sem pedig más irányban nem tették meg a szükséges lépéseket; de máris előre bizonyosnak látszik, hogy-— mint minden építési szándékot •— ezt is a legnagyobb örömmel fogják üdvözölni. Ilyenformán valószínű, hogy a legrövidebb idő alatt puiblikussá lesznek a tervek, amelyek a meglepetés, a szenzáció erejével fognak hatni. lembe, a fizetésrendeziéls a szó legszorosabb értelmében ötletszerűen történt. Akadtak alkal- maizo>ttaik, akik heti 100—120 korona javítást kaptak, általánosságban azonban a javitás nem tesz -ki heti 15—20 koronánál többet. Vannlaik azonban igen sokan, akik egyetlen fillér javításban sem részesültek, sőt tényleg nem lehetetlen az sem, hogy akadt, aki a javításra ráfizetett. — Áltálában el tehet mondani, hogy annak a fizetésjavitásnak, amellyel most a társaság ki alkarja szúrni az alkalmazottak szemét, gyakorlati jelentősége egyáltalán nincsen, mert heti húsz korona javítást a drágasági hullám nekivadult emelkedése idején igazán nem liehet észrevenni még egy villamoskalauz budgéíjében sem. Ez mindenesetre rendkívül szomorú eredmény és ebben az esetben -a nagyközönségnek is joga van hangosan tiltakozni a villamos-társaság eljárása ellen. Amit ugyanis ;a társaság az alkalmazottakkal most cselekedett, az a társaságnak és alkalmazottainak nem belső családi ügye, mert ezt a „f i z e t é s javítást“ a közönség fizeti, ezt a íizetésjavi- tást a villamos-társaság (a közönségtől kérte azzal a kimondott céllal, hogy a viteldijak emeléséből származó összeget ,az alkalmazottaknak juttatja. Jogunk és kötelességünk tehát megkritizálni azt, hogy mit csinál a társaság az ötkoronás vitel- dijakból befolyó pénzzel, mert ne felejtsük el egy pillanatra se, hogy mi a mi szánalmas, mizerábilis villamosközlekedésünkért éppen a dupláját fizetjük annak, amit a bécsiek fizetnek a maguk tökéletes, kényelmes, zavartalan villamosközlekedés ükért. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a villamos-alkalmazottaknak ott jobb fizetésük vau, nünt nálunk a minisztereknek. NEMZET? ROYAL ORFEUM VII., Erzsébet-körut 31. Minden este fél 8 ó. Tel.: József 121—68. Sarkadi Aladár A 9ÍI-PC ®us ^elcete László és ZerkovUz Béla uj opefelléptével n tU"Go rettje és a nagyszerű októberi uj műsor.
