Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-29 / 27. szám
Budapest, I9ii. június 29 T/m&yArojz • • • Száva János igazgató ur esete bennünket nem lep meg. Láttunk mi már olyun feledékeny embereket, mint ö, uki elfelejti önmagáról ugyanezt, amit másoknak később biinül ró fel. Egyébként Száva János igen derék ember és nagyon hasonlatos amaz I. Miksa bajor királyhoz, akiről a történelem feljegyezte nagy jótékonyságát. Veszteségnek tekintette az olyan napot, amelyen nem tett jót valakivel. Egy este, amikor komornyikja levetkőztette, parancsot adott neki, nézzen utána, nincs-e valaki, aki segélyre várakozik. Amikor a komornyik jelentette, hogy már nincs senki az előszobában, a király keserűen mondta: Akkor ma már nem tehetek jót senkivel. Ha majd Száva igazgató ur is kiszórta az összes zsidó és szabadkőműves kollégáit az utcára, ő is keserűen sóhajthat föl, amikor komornyikja jelenteni fogja, hogy nincs már se zsidó, se szabadkőműves: — Akkor ma már nem dobhatok ki senkit. Vannak még nemesszivii emberek. *1 udtuk mi a liftről mindig, hogy különleges intézmény és hogy nagy ellensége az emberiségnek. De amióta a Tomcsányi-féle lakbérrendelet megjelent, azóta igen nagy ur lett. Különösen vannak házak, ahol a liftnek igen nagy szabadságai vannak. Egyes házakban valóságos kis vagyont szednek be pausáúéképen a lift után, vannak ismét házak, hol esztendős nyári szabadságra ment a derék lift. Legjobban mulattunk azonban a derék, jószivü Rau szénkormánybiztoson, aki most adott ki egy rendeletet, hogy a lift 4—6-ig is járhat. Persze a kormánybiztos nem is tudja, hogy a lifteknek Pesten rendes órarendjük van és háromszorunnyit nem járnak, mint amennyit járnak. De kedves az is, hogy ma, mikor már a jegyrendszer csökevényeit is kiirtják, amikor egy-egy jegyre úgy vadásznak, mint a bölényre, jönnek a közismert Palatinu- sék, akik a stajgerolásnál sem szoktak késlekedni és egyetlen lift-utért (az első vagy az ötödik emeletre — az mindegy), két koronát számítanak. Az ember nem is tudja, minek ezeknek a Palatinuséknak a házak, amikor a csupasz liftjeikből is megélhetnének? Az első fecske talán Rassay Károly volt, de a második fecske mindenesetre Kazay László lett, aki — úgy látszik — igen használható) ember volt odabent a többségi pártban. Nem tudja — mondja — elviselni a pártfegyelem bilincseit. De mond még valamit: „ebben az eset. ben is lehetek éppen olyan jó keresztény és jó magyar, mint ők". Itt a tévedése a derék Kazay Lászlónak, Mert nem lehet olyan jó keresztény és olyan jó magyar, már legalább arról az oldalról, ahonnan most ö érkezett, állandóan ezt mond jód:. Abban viszont nekünk ad igazat, mert azt meg mindig mi mondottuk, hogy a gazdasági politika többet használ a fővárosnak, mint a pártpolitika. Eóblfeh is igaza van, mindenben igaza van; de.'dttí'é^ akáf-ki meglássa, egészen biztosan sgbesz-goj lesz belőle is. Lesz mit a tejbe aprítani Javulni fog Budapest élelmezése — Hivatalos adatok a kenyér- és tej-problémáról A héten a főváros közgyűlésén az egyik iuterpellálónak, Zilahi Kiss Lajosnak felelt Vájná Lde közélelmezési tanácsnok és kifejtette, hogy garanciákat kapott a közélelmezési minisztériumtól a Budapest polgárságának adandó liszt minőségének megjavítására vonatkozólag. A közélelmezési minisztériumot most kezdik likvidálni, talán ez az oka annak, hogy Zilahi Kiss Lajos nem volt hajlandó vakon hinni az ígéreteknek és keserű fenyegetésként kijelentette, hogy ha a liszt minősége rövidesen meg nem javul, akkor ő ismét fel fogi szólalni. Méltányolni kell a bizottsági tag tiszteletreméltó intencióit, de nem igen mernénk elhinni, hogy ez a fenyegetés hatni fog, ha csak a minisztérium önmaga is be nem látja, hogy — mint a bizottsági tag ur mondta — „lehetetlenség á fővárosi embernek olyan, rosszminőségű lisztet adui, a pesti polgárságot ilyen zagyvalékkal ellátni, amikor a vidéken búzáival etetik a jószágot“. A kenyér- és lisztkérdés megoldása felé azonban a közeli napokban két igen nevezetes esemény járul. Az egyik, mire ezek a sorok megjelennek, itt lesz Péter-Pál napja, a dús kalász- erdőkben megpendiil a kasza és hull az áldás. Jön az uj kenyér. A másik esemény, hogy július 5-ikével felszabadul a gabonaforgalom, amely körülmény egyrészt a társadalmat — ha módja van hozzá — felszabadítja a fejadag kényszere alól, másrészt viszont a budapesti polgárság nagyrészét felszabadítja, vagy elüti a jegyre való lisztvásárlás, a hatósági ellátástól. Az átmenet az egyik rendszerről a másikra nagy munkát igényel. A liszthivataloknak újból kell csoportosítani azokat, akik a jövőben, az uj rendelet értelmében is ellátatlanok maradnak. Ez a munka a Fővárosi Hírlap értesülése szerint még nem'kezdődött meg* mert a főváros még két hónapon át ugyanazoknak szolgáltatja ki a lisztjegyeket, akik eddig is kaptak, s csak szeptemberre lehet számítani arra, hogy az ellátatlanok uj csoportosítása megtörténik, helyesebben a nagy redukció megtörténik. A két hónap alaitt, amíg a régimódi lisztellátás még életben lesz, valószínűleg nem, kerül még forgalomba az uj liszt, ami azonban nem is baj, hiszen a közélelmezési minisztériumnak még van elegendő tartaléka. A legizgatóbb kérdés, hogy a szabadforgalomban miként fog a liszt ára kialakulni? Ez ma még erősen vitás kérdés és nagyon kétséges, hogy a világforgalmi árakból a mi termelőink is levonják-e a konzekvenciát. A hivatalos vélemény nálunk e tekintetben megoszlik. A főváros és a pékek azt hiszik, hogy a liszt-;ára emelkedni fog, amivel szemben a közélelmezési minisztérium véleménye szerint a finomabb liszt ára a szabadforgalomban sem lesz drágább mint ma ; sajnos azonban, ezt a véleményét nem mondja a minisztérium a kenyérlisztre is. Aki ugyanis nem fog hatósági ellátásban részesülni, a kenyérlisztért valószínűleg kénytelen lesz majd tiz koronát fizetni és a pékek is kénytelenek lesznek majd a mai árakat felemelni, de remélhetőleg ezen a réven egyszersmind jobb kenyeret is adni. Általában vigasztaló az, hogy meg fog jelenni a sza- bad kereskedelem áldásos következménye, a kon- kurrencia, amely sokkal biztosabban és radikálisabban fogja szabályozni az árakat, mint a világ minden Árvizsgáló Bizottsága. A szabadforgalom áldásai mutatkoznak a tejfelhozatal körül is. E tekintetben ugyan a Hatóságok sem a múltban, sem a jelenben nem látnak egészen tisztán, mert az ő kezükben levő statisztikai adatok teljességgel megbízhatatlanok, miután, a hatóságok megkerülésével is sok ezer liter tej kerül be Budapestre. Hiábavaló-a vámoknak és vasútállomásoknak fegyveres őrzése — hogy a pancsolt tej behozatalát megakadályozzák — a hamisított tej mégis csak beszökik. Mégis érdekesek a hivatalos adatok, amelyek szerint Budapest tejforgalma a forgalom felszabadulása óta duplájára emelkedett, aminek egy nagyváros élelmezése tekintetében komoly jelentősége van. Esztendők óta nem lehetett az igényjogosultakat sem ellátni a szükséges tejjel, mert erro napi 65.000 liter kellett volna, a felhozatal pedig az utóbbi időben az ötvenezer liter körül mozgott. Ezzel szemben ma a jegyek stb. kielégítése után mintegy 40.000 liter tej marad fölöslegnek. Remélhetőleg a tej minősége is meg fog javulni, helyesebben megszűnik a hamisítás, mert e tekintetben a főváros igen szigora rendszabályokat láván életbeléptetni. Ma mindenkinek joga van tejet behozni Budapestre és joga van azt a szabadkereskedelem utján, ahogyatr akarja és annak, akinek akarja, eladni. Egy feltétel van: be kell jelentenie a főváros tanácsának, hogy tejet akar Budapestre szállítani. A tanács jogosítvánnyal látja el és ha ez a jogosítványa megvan, ha a kellő egészségügyi ellenőrzésnek aláveti magát és ha nem hamisítja a tejet: akkor zavartalanul árusíthatja a portékáját. A városházán egyébként a tejfelhozatal lényeges emelkedésének azt a konzekvenciáját várják, hogy legközelebb a lej árunak is csökkennie kell. Enyhítették a szállodák terheit A honvédelmi miniszter rendelete Budapest egyik legvirágzóbb ipara a szálloda-ipar volt. Büszkesége ennek a városnak ez iparág múltja. Most azonban a régi kimagasló iparnak csak a roncsait látjuk. A szállodások kálváriája a háborúval kezdődött, amikor a mozgósítás, a katonai beszállásolások szinte teljesen lefoglalták a szobákat. Minden csapás azonban, amely ezután következett el az országra, szintén valamennyi elsősorban a szállodákat vette elő. Sajnos, még ma sem ocsúdtak fel teljesen az aléltságukból. Legutóbb is igen súlyos kérésük volt a szállodásoknak a kormányhoz. Ezt még május elején illetékes helyre juttatták. Azt kérték memorandumukban, hogy a szállodákat 20 hónap óta terhelő tiszti beszállásolás és menekülti beutalás alól mentesítsék és a beszállásolásra nézve az 1879. évi XXXVI. t.-c. rendelkezéseit léptessék érvénybe. Belitska Sándor honvédelmi miniszter most azután rendeletet adott ki a tiszti beszállásolásokról. Ez a rendelet, bár még nem oldja föl teljesen a szállodák terheit, többek között ezeket mondja : „Minden tiszt és egyéb katonai havidíjas, aki valamely katonai állomáshelyen állandó jellegű szolgálati beosztás avagy tartós vezénylés folytán tartózkodik, ha ott lakása nincsen, mindaddig, amig részére lakás ki nem utaltatott, az illető község (város) által az ideiglenes beszállásolásra nézve fennálló törvényes rendelkezések szerint szállásolandó el. A községek (városok) azonban kötelesek az ily tisztek lakásigényét, utalással az 1879. évi XXXVI. t.-c. 25. §-ára, haladéktalanul a lakáshivatallal közölni, ezeket az ügyeket nyilvántartani és elintézésüket a maguk részéről is szorgalmazni. Mindazon esetben, amidőn ilyen értelemben utaltatik ki szállás, nem az ideiglenes beszállásolásra vonatkozólag megállapított térítések fizetendők, hanem a beszállásolt köteles a szállásadónak a rendelkezésre bocsátott lakrész után esedékes tiszti lakbér-hányadot és butorbért a helyben szokásos bérfizetési időben és módon megfizetni. Az egyes illetékes lakások lakbérét, illetőleg a lakrészre eső egységhányad után fizetendő lak- és butorbérhányadoü a katonai körletparancsnokságok fogják a községi elöljáróságokkal (polgármesterekkel) közölni. A fűtés és világítás szolgáltatása a szállásadótól az 1879. évi XXXVI. t.-c. E) kimutatása értelmében csak a beszállásolás első nyolc napján követelhető. Az előirt bútorzatnak, tiszta ágyneműnek, mosóedénynek és ivópohárnak szolgáltatása azonban a beszállásolás egész időtartama alatt kötelező. Ha a szállás szállodában jelöltetett ki, a beszállásolt a beszállásolás egész tartamára igényt tarthat a fűtés és világítás szolgáltatására az átengedett helyiségekre eső önköltségek megtérítése ellenében. Ha a szállás oly magánlakásban jelöltetett ki, ahol központi fűtés, illetőleg gázvagy villanyvilágítás van, a beszállásolt a beszállásolás egész tartamára követelheti a fűtés, illetőleg a világítás szolgáltatását az átengedett helyiségekre, illetőleg az azokben levő fűtő- és világitótestekre eső fűtőanyag, illetőleg áramfogyasztási költségek megtérítése ellenében. Vitás esetekben az 1921: LXVIII. t.-c. 31. §-a alapján a közigazgatási hatóságok határoznak. E rendelet rendelkezései az ideiglenes vezénylés és szolgálati utazások alatt követelhető beszállásolásra nem alkalmazhatók. A szállások kiválasztása a községek (városok) által oly- kép történjék, hogy a beszállásolás terhe a lakosság közt a szolgáltatási képesség mértékének figyelembevételével arányosan megosztassék. A szállodák csak a többi lakóházak nélkülözhető lakrészeivel arányosan terhelhetők meg. A községeknek a szállodákkal a tiszti beszállásolás átvállalása tárgyában kötött szerződéseit azonban ez a rendelkezés nem érinti.“
