Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-07-28 / 31. szám

2

Budapest, 1920. julius 28.

fogja bocsátani azokat a kiváló tapasztalatait és tudását, 'amelyet közélelmezési kérdésekben évtizedek munkájával magához váltott. A másik: ő lesz a tisztviselők legjobb barátja, legelszántabb harcosa a tisztviselők boldogulásának. A harcok elszántsága benne is szeretetté olvad, mihelyt olyan embertál - sakrót van szó, akiken segíteni kell.

E r e k y Károly különben mindössze 41 éves és Esztergomban, Vak Bottyán városában, született. Középiskoláit Székesfehérváron, a műegyetemet pedig Budapesten végezte. Diplomás gépészmérnök lett, amikor a mezőgazdasági, állattenyésztési, kereskedelmi és általános közgazdasági kérdések kezdték érdekelni és mindjobban ebben az irányba sodródott. Első lépés volt erre, hogy Darányi földmi- velésügyi miniszter Németországba küldte ki mező- gazdasági kérdések tanulmányozására. Nagy odaadással tanulmányozta és ennek a tudásának igen nagy hasznát veheti majd Budapest is, Berlin városának ellátási viszonyait. így a rieselfelderi 70,000 kát ászt rális holdas birtokot, amelyet a szennyvizekkel öntöznek és amelyen 600 tehenészet gondoskodik Berlin tejellátásáról. Amikor Ereky Károly hazajött erről a tanulmányújáról és beszámolt a látott gazdasági szenzációkról, egyik elmés barátja megjegyezte:

— Furcsa emberek azok a berliniek, előbb szennyvízzel öntöznek, hogy széna teremjen, aztán a szénát megeszik a tehenek, hogy tejet adjanak. Hát nem egyszerűbben csinálják ezt nálunk Pesten, ahol e helyett a körülményes ut helyett egyenesen ai tejbe öntik bele a szennyvizet?

No de Ereky tanulmányai tényleg komolyak voltak, a mezőgazdasági nagyüzemek tanulmányozása után rendkívül sok értékes tapasztalattal tért meg és mérnöki képzettségét uj gyakorlati irányú tevékenységével összekapcsolva különösen értékes munkát tudott produkálni. Megkezdte a szakirodalmat művelni is és gazdasági cikkei, amelyekben mindig tudott érdekeset, okosat és praktikusat mondani, VeginkVibb a Budapesti Hirlap-ban jelentek meg. Gyakorlati tevékenységéből osíak azt emeljük ki, ami szinte mindenki előtt ismerős, hogy a sertéshizlalás terén nagyon sokat köszönhettünk neki. 'Előbb Kőbányán hizlalt, majd megalapította a nagyméretű nagytétényi sertéshizlaló r.-t.-ot, amelynek műszaki vezetője, ügyvezető igazgatója lett. Gazdasági természetit cikkei, könyvei nagy értéket képviselnek és a főváros közgyűlésén mindenesetre rendkívül hasznosan fogja majd ezt a tudását érvényesíteni. Mert Ereky Károlynak mégis csak a tudomány és a gyakorlati építési &\z igazi terrénuma. A politikát szívből utálja és inkább csak a kommün alatt szerzett szomorú tapasztalatai sodorták bele. Saját bevallása szerint egiy óra tudományos könyvei között nagyobb élvezet a számára, mint az egéisz politika, ha még olyan sikereket hoz is számára. A városi dolgok iránt nagiy melegséggel érdeklődik; „hét próbás kereszténynek kell fennie minden vezetőembernek,“ mondja, de az értékeket ő is meg fogja becsülni, mert tudja, hogy Budapest adminisztrációját nem lehet laikusokra, vagy amatőrökre bízni.

Rassay Károly dr.

volt igazságügyi államtitkár, nemzetgyűlési képviselő.

Sok komoly jogi tudást, hatalmas szónoki készséget, mindent megértő szeiretetet, pózok nélkül való őszinteséget és kedélyt hoz magáviail a városházára. Afindössze 34 esztendős és Orsován született. A háború előtt Zentán volt ügyvéd, ahol választott tagja volt. Zenta városi képviselőtestületének és Bács-Bod- rog vármegye törvényhatósági bizottságának, s mint ilyen már tapasztalatokkal rendelkezik a közigazgatási kérdések terén; de Rassay Károly élesi esze és szeme hamarosan a maga egészében meg fogja ismerni azt a hatalmas gépezetet, amelyet Budapest székesfőváros adminisztrációjának hívnak. Meggyőződésünk, hogy Rassay egyike lesz azoknak a városatyáknak, akik nem szónokolni, hanem teremteni fognak. Zentárói az igazságügyminisztériumba került, ahol miniszteri titkár lett, majd az ellenforradalom után politikai szerepet váll állt és a Huszárkormányban igazságügyi államtitkár lett és mint ilyen, Bárczy István igazságügyminiszterrel dolgozott együtt. Megkérdeztük Rassay államtitkárt, milyen szerepeit kíván betölteni a törvényhatósági bizottságiban?

— Programmen adni ma még nem lehet. Azonban szeretettel foglalkozom a főváros dolgaival és igyekszem megszerezni a teljes ismereteket, amelyek

ennekaszázágu közigazgatásnak bírálatánál szükségesek. Ugiy gondolom, inkább a szakbizottságokban fogok erősebb tevékenységet kifejteni, mert itt tudok majd a városnak legtöbbet használni. A tisztujitás kérdésében nem preokupálok. Nem ismerem még az embereket és a körülményeket, a tanácsiból azonban nem szabad kivesznie a szakszerűségnek és igy nem szabad futó pletykák alapján ítélnünk, ami azonban nem jelenti azt, hogy azokat a tiiszviselő- ket vennénk pártfogásunkba, akik esetleg egyenesen szembehelyezkednek a keresztény és nemzeti iránynyal.

• • •

A Teleki-kormány

programul}óiban is benne van az, hogy Budapest iskoláit államosítani kell. E mellett a gondolat mellett épen annyi érv szól, mint ellene. Legelső sorban azonban ellene szól az, hogy Budapest törvényhatósági bizottsága, amelynek hatalmas keresztény többsége van, becsületed őre lenne annak, hogy a főváros iskolái le ne csússzanak a destrukció útjára. Ez a közgyűlés joggal követeli magának, hogy őrzője legyen az iskoláknak id. Ám ha a kormánynak még ebben a közgyűlésben sem lenne bizalma és ha elfelejtené, hogy a főváros mérhetetlen milliókat költött a kultúrára és ha akadtak a főváros tantestületében megtévelyedettek, azok nem voltak számosabbak, mint az állam megtévely edettjei; ismételjük, ha mindennek dacára is az államosítás gondolata fog győzni, akkor legalább ne cselekedjék ezt abban a formában, amiben cselei hedni óhajtják. Azért, hogy a főváros évtizedeken át kultúrát csinált, nem érdemli a büntetést, hogy egyben a vagyonának egy részét is elkobozz^, A főváros terheit, ma az egész vonalon könnyíteni kell, nem pedig hogy anyagi helyzetét még súlyosbítsuk. És aki ezt legutolsónak teheti meg, az az állam lehet.

Négy kiló

tisztet kapunk fejenkint éd havonkint, amiből aligha lehet megélni. Valahogy mégis csak haladunk abban az irányban, hogy a békebeli élelmezési viszonyainkat megközelít-* síik; akkor ilyen visszaeséseknek, ha csak egy hónapra is, nem lenne szabad előfordulniuk. Mi belátjuk, hogy meg kell tudnunk, mi jut, mi marad, mit ehetünk meg és mit kell eltennünk az ország nagy érdekeit szolgáló célokra. Nem is az ellen van tulajdonképen kifogásunk, hanem ciz ellen, hogy a fejadagokat lesz dilit jóik, ugyanakkor pedig más oldalon a legnagyobb lidztpazarlás megy végbe. Jól esik nekünk is a ropogós fehérbelii zsemlye olyan hosszú távoliét utóm, de még sem tudjuk megérteni, minek akkor minden boltban garmadákat emelni a két koronás zsemlyéből, amikor az olcsó kenyérből csak falatokat adhatunk?

A vaggonlakók

dolgában eljutottunk ahhoz a szégyenhez, aminek tulajdonképen mindenkor megtiszteltetésnek kellene lenni: hogy Apponyi Albert tette szóvá az\t a lehetetlen helyzetet, amelybe ezek a szerencsétlen testvéreink jutottak. Borzongva gondolunk minden olyan ideára, amely a bolsevisták agyában fo- gamzott meg; de mégis érthetetlen, hogy emberek, akik hazájukat vesztették el, hón napok hosszú során még csak tisztességes lakáshoz de juthassanak, amikor mások tiz szobás lakásokban unatkoznak. Igenis, helyes a kormány pro grammja, hogy ezen a bajon hivatalosan csak építkezéssel lehet segíteni. De ha hivatalosan csak ez az egy ut van, a társadalom nem tud momentán segedelmet nyújtani? Hol van a nemzeti érzéstől áthatott társadalom és ha megvan, vájjon miért nem mutatja meg a szivét?

Utak, csatornák építése

Fock Ede tanácsnok nyilatkozata

A főváros iegfontosiaibb ügyosztályainak egyike az út- és csatornaépitésíi ügyosztály, amelynek élén a nagy szaktudású, európai műveltségű Fock Ede tanácsnok áll. Ebben a Pillanatban a főváros pénzügyi helyzetének szanálásán kívüli nincs fontosabb feladat, mint az az újjáépítő munka, amely Fock tanácsnokra vár és amely a,z ő avatott kezében kétségkívül tökéletesen fog sikerülni. Utcáink gödreit be kell tömni, az útburkolatokat meg kel javítani, mert enélkül nincs közlekedéjs, enélkiil nincs építkezés, mert anyagot szállítani olyan veszedöllmek között, hogy a ló lába eltörhet, a kocsi kátyúba; juthat, nem lehet. Csatornák nélkül nem fejlődhetik a város, csatorna nélkül egyetlen viskót sem lehet építeni és csatorna nélkül nincs közegészség. Ha csatornahálózatunkat a város terjeszkedésének arányában nem fejlesztjük, napirenden lehetnek az árvizek, de a járványok is. Ezeket az igen egyszerű igazságokat Fock Ede tanácsnoknak évtizedek munkájával sikerült csak megértetnie. Bízunk benne, hogy az u j közgyűlés megértő szellemmel fogja majd kezelni azokat a súlyos, s o k-s ok milliót felemésztő követeléseket, amelyekkel az.út- és csatornaépítő ügyosztálynak elő k e 111 állania. Olyan követelések ezek, amelyekből egyetlen fiiért lealkudni is halálos vétek lenne. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste Fock Ede tanácsnokot, hogy programmja iránt érdeklődjék. A tanácsnok a következőket volt szives elmondani:

— Nem kell sokat fejtegetnem, hiszen mindenki előtt ismeretes, hogy a közelmuílt anyaghiánya és romlott munkáltatási viszonyai nem voltak alkalmasak; arra, hogy utcák és utak újra burkolására gondoljunk. A hosszú háború alatt tönkretett burkolataink javítási költségei különben is olyan ijesztő méreteket öltöttek, hogy csak ott javíthattunk, akoli a közforgalom már úgyszólván nem volt lebonyolítható. 1917. óta a vállalkozók állandóan javítási díjtételeik emelését kérték. Ez az oka annak, hogy részben már áttértünk, de végleg iis át akarunk1 a javításoknak olyan végrehajtására, amely a pausá- lés rendszer cdig biztosítható teljesitményei helyett mindig a megrendelés alapján tényleg végrehajtott munkálatokat, javításokat előre megállapított egységárak alapján díjazza.

Megépítik a fővészkiomlőt.

— A szükséges munkákra előirányzott összegből a kormány a fővárosnak az idén tizenkét és fél milliós összeget engedélyezett. A főváros ebből az összegből a Dunabalparti fő■> vészki ömlőt kívánja -mlegéipi* t't'e tnjii, /'amely csatornahálózatunk tökéletességét és kifogástalanságát nagy mértékben fogja emelni. Enlnek idei költségeire harmadfélmillió állna rendelkezésünkre. Tekintettel azonban arra. hogy a fő- vészkiömlö megépítése a nagy mennyiségű anyag beszerzésének következtében mintegy négy millió koronába fog kerülni, a még hiányzó másfél millióról a jövő év: költségvetés keretén belül ke!l gondoskodni, de csak abban az esetben, ha a kormány a jövő esztendőben nem biztosítana1 kellő költséget a szükségmunkák végrehajtására.

As aranyhegyi árok és a sasadi hegyivizek.

— A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő építéséről! a Fővárosi Hírlap bőségesen tájékoztatta Olvasóit, de itt ils le kell szögezni, hogy a főváros fejlődését és közgazdasági életét illetőleg igen nagy fontosságú esemény a kikötő építésének megkezdésié.

— Az Aranyhegyi ónok szabályozási munkálatai: befejezésükhöz közelednek és az ároknak uj vonalába való átterelése még ebben az évben meg fog történni, úgy hogy Óbuda ’külső városrészei a legközelebbi tavaszi dunai áradás alkalmával már nem lesznek kitéve az elöntés veszedelmének.

— A sasadi hegyivizek levezetésére vonatkozólag uj tervezet készült, amely szerint az Átlós-uti levezetés megszűnik és a hegyi vizek a