Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-07-28 / 31. szám
Budapest, 1920. július 28. 3 határ-árok felhasználásával fognak a Dunába jutni. A munkálatok végrehajtása körülbelül egy évet vesz igénybe. Egyéb csatornázási kérdések. — A főváros csatornázási rendszerének egyik legfontosabb része a vészkiömlők építése, amelyek úgy a jobb, mint a balparti1 városrészeket biztostják az elöntés veszedelme ellen. Az óbudai főgyűjtő-csatorna vészkiömlőjét a Timár- utcánál, amelyet Óbuda általános csatornázása alkalmával az 1915. évben a be nem fejezett kisajátítások miatt megépíteni nem lehetett, az elmúlt évben elkészítettük. A baiparti vészkiöm- lőt viszont a mai napig nem lehetett megépíteni, mert ahhoz a soroksári Dunaág előzetes szabályozására volt szükség. Ma már a szabályozási munkálatok annyira előrehaladtak, hogy a fö- vészkiömlő megépítése lehetővé vált. A mű, a melynek építését már elkezdtük, a jövő év közepéig e:l! fog készülni. — Beszámolhatunk még a X., Kerepesi-ut csatornájának előkészületéről, amelynek az a körülmény ad nagy jelentőséget, hogy a katonai foglalkoztató telep szennyvizei, amelyekét eddig a Rákos patakba kellett levezetni, most már zárt csatorna utján jutnak a csatorna-hálózatba és igy a Rákos-patak a beszennyezéstől megóvható. Ezenfelül a Kerepesi-uti vámház körüE közegészségellenes állapotokat is megtehetett szüntetni. Csak kikapott részletei ezek egy gazdag, de töméntelen pénzt íelemésiztő programúinak, amelyet a maga egészében hamarosan módjában lesz megismerni a közigyülésnek. A Közúti tárgyalásai Az uj szerződést csak a közgyűlés szankcionálhatja. A Fővárosi Hírlap már régebben ismertette azokat a feltételeket, amelyeknek alapján a Közúti hajlandó lenne az egyesített közúti vasutakat a mai egyesitettségtikben átvenni, illetve visszavenni. Már akkor jeleztük, hogy a vasúttársaság a kormánynyal való tárgyalások vitelével Halászy László nyugalmazott miniszteri tanácsost bízta meg, aki most a napokban át is adta a kereskedelmi kormánynak a Közúti feltételeit. Értesülésünk szerint Rabinak Gyula kereskedelmi miniszter ezt a kérdést, amely tényleg tengeri kígyóvá lett, sürgősen meg akiarja oldani, meg kell azonban állapítani, hogy a tío- log semmiképen sem lehet olyan sürgős, hogy dhamarkoáások történhessenek. Mindenek felett pedig a főváros jogainak: teljes érvényben való megóvása érdekében hangsúlyozzuk, hogy ebben a kérdésben a legelső szó a főváros közgyűlését, nem pedig a kereskedelmi minisztériumot illeti, mert hiszen az egésznek sarkpontja a területhasználat kérdése, ami felett kizárólag a főváros rendelkezik és a főváros elhatározása csak a belügyminiszter jóváhagyáséitól függ. Sándor Pálnak, a Közúti vezérigazgatói állásáróil való lemondása — mint értesülünk, — végleges és utóda Haldszy László miniszteri tanácsos lesz, akinek kezében a legfontosabb kérdések, a kormánynyal valló tárgyalások, máris összefutnak. Haldszy egy nyilatkozatából most már teljesen precízen állanak előttünk: azok a feltételek, amelyeket a Közúti az állammal és fővárossal szembeni támaszt. Amikor azonban ezeket a feltételeket szemügyre vesszük, nem szabad elfelejteni, hogy közvetlenül! annak az időpontnak a küszöbén állunk, amikor a Közútit a fővárosnak minden további nélkül joga lenne megváltani. Ennek a jognak ma is fenn kell állania, ha csak a forradalmi kommunizálást jogos és törvényes állapotnak el nem ismerjük. Maga az ajánlat alkalmas a mérlegelésre, kétségkívül sok szép és jó van benne, de az igazságos kritikának és az óvatosságnak ébren kell lennie akkor, amikor nem milliókról, hanem milliárdokról van szó. A nyilatkozatban foglallak alapján is gondolkodóba kell esni azon, hogy a kilencven éves engedély nem sok-e még az ötszáz milliós beruházással szemben is, mert nem szabad elfelejteni, hogy ebből a félmilliárdból, ha csak a pénz értéke nem emelkedik, aligha lehet végrehajtani, megalkotni azt a sok szépet és jót, amit a társaság igér. Tisztázni kellene a dodonai pontokat is, mint például azt, hogy a 180.000.000 forradalmi teherrel szemben a vállalat „bizonyos mértékű adómentességet“ kíván. Milyen adómentességet, mi az a „bizonyos mértékű" és vájjon nem a főváros újabb megkárosításáról, a közlekedési adóról van szó? Végül még egy dodonai szerződési passzus: a díjszabás nem lehet magasabb a vállalat átvételekor érvényes díjszabásnál. Ezzel elsősorban állandósítjuk a körömszakadtig ideiglenesnek mondott fölemelt tarifát és vájjon nem lesz-e ennek olyan hátsó megegyezése, hogy a jószivü állam az óriási áldozatokat hozó vállalat számára az utolsó huszonnégy órában felemeli a tarifákat, hogy azok legyenek „a vállalat átvételekor érvényes díjszabás.“ Illik óvatosnak 'lenni, mert sokan vannak még, akik emlékeznek, hogy amikor a lóvasutat megváltották, egy bizottság lap- páiiának minősítette, hogy a háramlási időből a főváros javára már letelt 29 és fél esztendő. — Jelűnek Henriik és Ehrlich G. Gusztáv pedig nagyon jól emlékezhetnek, hogy mi történt a Frohner-beli hires éjszakán. Most ilyesminek nem szabad előfordulni TtszMőM a Martéziban Háromkoronás jegyek lesznek A főváros alkalmazottainak már régebben igen jelentős kedvezménye van a főváros összes gyógyfürdőiben. Bérezel Jenő dr. tanácsnok kezdeményezésére ugyanis a Széchenyi-gyógyfürdőben, ahol pompás fehér vasalt ruha is jár a fürdéshez, 20 korona helyett 3 koronát fizetnek. A Rudas-gyógyfürdőben 15 korona helyett 2 koronáért fürödhetnek a tisztviselők, amihez még 50 fillér kiszolgálás] dij járul, az uszoda dija pedig 4 korona helyett 1 korona. A Szent Gellért-gyógyíiirdőben csak azok a tisztviselők kapnak engedményt, akik hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolják, hogy a fürdőre szükségük van, ezek 20 korion a helyett 3 koronát fizetnek és a fürdő orvosi kara igen előzékenyen felajánlotta, ho:g|y az Hlyen vizsgálatokat honorárium nélkül ejti meg. Fürdődijkedviezrnéniyhez arcképes igazolvány alalpján mintegy 30,000 tisztviselő jut hozzá, de részesülnek benne egyéb alkalmazottak is (nyugdíjasok, kegydijasok, üzemi alkalmazottak és tanerők), akiknek száma újabb 30,000 főre rúg. A középosztálynak igen nagy rétege azonban állandóan ostromolta a XVI. ügyosztályt, hogy nekik is biztosítson a fővárosi alkalmazottakéhoz hasonló kedvezményt. A kéréseik azonban teljesíthetetlenek voltak, mert a főváros sem mehetett tovább, mint például a Máv., amely a saját allka’llmazottainak rezsi-árban ad jegyet és szenet. Bérezel Jenő dr. tanácsnoknak, az ügyosztály vezetőjének tiszteletreméltó szociális érzésére vall, hogy mégis talált módot, amelylyel a középosztályon, elsősorban katonatiszteken, rokkantakon és állami tisztviselőkön kíván segíteni. A régi artézi fürdő ugyanis mint fürdő, tulajdon- képen figyelembe nem jöhet már, úgy vélekedik tehát a tanácsnok, hogy a fürdőt jő karba helyezve, kellően kicsinosítva a középosztály arra rászoruló rétegeinek szolgálatára re,n- d e 1 i. A viz szinte még jobban fogja szolgálni az egészséig érdekét, mint a Sziéchenyi-fiirdőbeli, mert közelebb van a forráshoz. A kellemesen, csinosan átalakított fürdőben rezsiáron használhatja majd a gyógy viz áldásait minden katonatiszt, minden állami és közalkalmazott. A fürdő most egy csempézett nagy medencéből áll, melyhez egy betonból való uj medencét kívánnak épiteni. A csempé'zett medencében lesz a forró és a betonból valóban a ‘langyos viz. Néhány egyes- fürdőt is karba fognak helyezni a súlyosabb betegek számára. Az átalakított, megiíjitott artézi fürdő ilyenformán az egészségi követelményeknek szolgálna olyan módon azonban, hogy ebben az esetben a pénzügyi szempont nem pnevaileáUhat. Szerény költséggel nagyon szép miliőt kívánnak biztosítani, úgy azonban, hogy olcsó dijak mellett is pár év alatt visszaszerzi a főváros a befektetett tőkét és mindössze a, pénzügyi haszon marad el. A fürdőben változó időben férfiak és nők fürödhetnek és az eg y szeri fürdés diját 3 koronára tervezik. A terveken már dolgoznak a szakemberek úgy, hogy a fürdőt az őszre már üzembe is 1 e ii e t helyezni. Itt emlékezünk meg arról, hogy a tanács néhány hét előtt felemelte a gyógyfürdők használati dijait. Ez az emelés azonban teljesen megokolt, mert a legutóbbi emelés óta kétszeresre nőtt a szén ára, ami pedig a fürdőüzemeknél a leglényegesebb kiadás. A fürdő használati diját például a Szent Gellért-fürdőben 15 koronáról 20 koronára emelték, ezzel szemben azonban a szén ára 1918 végén mázsánként 5 koronába, 1919-ben az első emelés után 50 koronába került, ma pedig a leromlott minőségű palás, köves szénért mázsánként 110 koronát fizet ai fővá ros. Ilyen körülmények között a használati dijak jelentéktelen emelése teljesen jogosultnak mondható. • • • A ti&ztujitás. A július 28-án kiküldendő ligazoló választmány pár nap alatt befejezi munkáját, úgy hogy az augusztus 4-én tartandó közgyűlésen már az igazolt közgyűlési tagok jelenhetnek meg. Ezen a második közgyűlésen megválasztják a különböző szakbizottságokat és 15 napi, tehát augusztus 19-ig való határidővel kiírják a pályázatokat a polgármesteri, alpolgármesteri, tanácsnoki, elöljárón, főjegyzői, tanács- jegyzői és egyéb állásokra. A tisztujitás kérdésének hullámverése azonban mintha az utóbbi időben néntiképen csendesedett volna. A legfontosabb, hogy jo'gosullatlan ambíciók kielégítésére senki sem gondol komolyan. Óriási többsége van annak a gondolatnak is, hogy külső embereknek nem szabad a választásnál: tekintetbe jömmiök és azokat az érdemes embereket, akik régóta a főváros szolgálatában állanak, nem lehet ezen az utón pretereálni. A polgármesteri állásban feltétlenül megmarad Bódy Tivadar dr., akinek érdemeit rninden oldalon elismerik és méltányolják! és tőle senki sem félti komolyan a keresztény és nemzeti irányt. Eílenjelöltjeként újabban dr. Sipöcz Jenő kormánybiztost emlegetik, de tudomásunk szerint dr. Sipöcz a főpolgármesteri méltóságra van kiszemelve. Hogy Foikusházy alpolgármester vagy I Buzáth ;t a- nácsnok pályá!znak-e a polgármesteri állásra, ebben a tekintetben semmiféle pozitív hír nem áll rendelkezésre. A többi állások tekintetében a Keresztény Községi Párt-ban elágaznak a vélemények. Vannak, akik a régi tanácsbeliek egy részének! újbóli megválasztását a keresztény irányzat rovására való megalkuvásnak minősítik; viszont mások honorálni kívánják a régi és lekicsinylést nem 'érdemlő értékeket, évtizedes mulllt'ak munkáját és szaktudását, ha csak -— aminthogy ezt a tanácsnak egy tagjáról sem lehet még csak feltételezni sem. •— szembe nem helyezkedik a keresztény és nemzeti iránynyal. Azt azonban bizonyosra lehet venni, hogy a Keresztény Városi Párt, mint minden kérdésben, ebben is teljesen egyöntetűen fog fellépni, miután a véleményeket a maga kebelében összeegyeztette. Az első közgyűlés. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága az 1920. évi IX. t.-c. alapján julius hó 28r-.ifkán, szerdán, délután 4 órakor tartja Ideiglenes alakuló közgyűlését. Ez az első közgyűlés tulajdonképen csak formális ülés lesz és napirendjén a szavazatszedő küldöttség megalakítása. valamint az igazoló választmány hat tagjának titkos szavazás utján 1 eendö megválasztásia szerepel; úgy tudjuk azonban, hogy dr. Sipöcz Jenő kormánybiztos, helyettes főpolgármester, amidőn üdvözli a közgyűlést, proginammadó beszédet is mond, amely elé az egész közgyűlés nagy érdeklődéssel tekint. A közgyűlési meghívóhoz különben az elnökség a következő figyelmeztetést fűzi: Figyelmeztetés! Megállapodás szerint azok a bizottsági tag urak. akik a Keresztény Községi Párt tagjai, az elnöki emelvénytől jobbra eső, azok a bizottsági tag ualak pedig, lakik más pártok tagjai, valamint azok a bizottsági tag urak. akik állásuknál (tisztüknél, hivataluknál) fogva tagjai a törvényhatósági bizottságnak. ,a,z elnöki emelvénytől balra eső helyeket legyenek szívesek elfoglalni. Az elnökség. Kirchner Béláné. A Fővárosi Hírlap egyik legutóbbi számában megemlékeztünk a közgyűlés hölgiyí-tagjairól is. Ezek során sajtóhiba csúszott be és Kirchner Béláné tévedésből Kirschner
