Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-01-14 / 3. szám

Budapest, 1920 január 14.

Kétszáz koronás bérlet: —

több százezer koronás jövedelem

2

polgármester elé. E hirek szerint többek között azt követelné a Nemzeti Szövetség, hogy befolyással lehessen az előléptetések eszközlésénél.

_ Ezek már ideiét múlt dolgok, — mondta

a polgármester — csodálom, hogy a napilapok újból ^ foglalkoznak befejezett dolgokkal. A Nemzeti Szövetség vezetősége belátta intencióim helyességét, hogy az előléptetések kérdése nem tartozhatik a kollégák és a Szövetség hatáskörébe, hanem annak a hivatalfőnökök véleményétől’ kell függnie. Ha ez nem így lenne, megint fel kellene borulnia minden rendnek. Erre a belátásra vezethető vissza az, hogy a Szövetség már el is állott ezektől a kívánságoktól. Én lelkem egész melegével támogatom a Nemzeti Szövetség törekvéseit, de nem engedhetem — és ennek igazságát nekik is be kell látniok — hogy a VAOSz. örökébe lépjenek. A Nemzeti Szövetségnek megvannak a maga gazdasági, szociális törekvései, ezeket kell a maguk nemes harcmodorával ki- harcoiniok és akkor engem is mindenkor a maguk pártján fognak találni.

Bucsuzófélben csak ugV, mintegy formalitásból, megkérdeztük a polgármestertől azt, amiről ma megint a kelleténél többet beszélnek : jön-e kormánybiztos a városházára? A polgármester érdekes, .gerinces válasza igy hangzott:

— E z ;a kérdés engem többé nem é r d e k e 1. Ha jön, itt lesz, ha nem jön, azzal sem törődöm. A kormánybiztos kinevezésének kérdésében én egy pilianatilag sem rejtettem véka alá a véleményemet és ezt nyíltan megmondtam Beniczky belügyminiszter urnák is. Ez a véleményem pedig az, hogy a kormánybiztos kinevezésének nincsen, nem lehet törvényes alapja. Ha csak a háborús törvényre nem hivatkoznak, de viszont azt hiszem, hogy a legnagyobb abszurdumok közé .^rtartoznék, Iga most tennének, háborús .alapon, való intézkedéseket, amikor már békedelegátu- saink is Párisban vannak. A főváros adminisztrációjának nincsen oka bármit is véka alá rejteni, üvegházban ülünk és a mi működésűnket bárki is ellenőrizheti.

———aaBW—Máti

A tizenharmndiK választás

Budapesten a koronázó országgyűlés feloszlatása óta mindössze tizenkét választás volt, természetesen bele nem számítva azt a vértforraló paródiát, amelyet a bolsevisták neveztek választásnak. Tizenkét választás után most következik a — tizenharmadik. A szám szerencsétlen, reméljük, hogy a keresztény kurzus kizárja a Ibábonát és igy ebben az ominózus számban senki sem talál majd félelmetest. A mostani választásnál érdekesebb azonban még sohasem volt Budapesten. Ezekben az órákban azt hisszük, érdekelni fogja a megszaporodott budapesti választókat annak a tizenkét választásnak a története, amely 1869 óta lezajlott.

1869. A koronázó országgyűlés feloszlatása után Andrássy Gyula gróf miniszterelnök alatt ment Végbe ez a választás, amelyen két kerületben, a Terézvárosban és a Ferencvárosban volt izgalmas küzdelem. A Terézvárosban Jókai Mór küzdött ellenzéki programmal G o r o v e István: miniszterrel szentben. A választás másnap délig tartott, rendki- viili izgalmak között. Mindenki feszülten várta az utolsó félórát, amikor óriási lelkesedés közepette hirdették ki, hogy Jókai Mórt huszonhat szavazattöbbséggel megválasztották. A Ferencvárosban olyan erősen kiélesedett a küzdelem, hogy a katonaságnak is be kellett avatkoznia. Itt a szélsőbaloldali Vidacs János mérkőzött T örök Pál szuperintendenssel. Vidacsot választották meg 114 szótöbbségigei. Képviselők lettek még: Deák Ferenc, Wahrmann Mór és Cserná- tonyi Lajos.

1872. A belvárosban Deák Ferencet választották meg könnyű küzdelem után. Az ellenzékre nézve a pesti választás nagy vereséggel végződött. Megbukott J ó k a i, Cs er náton yi és. Vidacs János is. A I erézvárosban, .ahol három év előtt a balközépi Jókai megbuktatta Gorove minisztert, most Jókait

A főváros apróbb-nagyobb kölcsönökkel tengeti az életét. Nincs rendes bevétel, a tisztviselők fizetését .is kölcsönökből kell fedezni, ami kimondhatatlan kárral jár. Nem a főváros vezetői a hibásak abban, hogy Budapest pénzügyi viszonyai anyucira ziláltak, viszont bűnéül rójjuk fel a főváros vezetőségének azt, hogy most sem gondolkozik azon, vájjon miképpen lehetne a ’fővárost kiragadni abból a moocsárból, amelybe többé-ikevésbbé önhibáján kívül jutott. Nem látunk egyetlen nagyobb szabású gondolatot sem, amelyen érződnék a főváros' jövője iránt való aggodalom és nem hallunk egyetlen tervről sem, amely akár elméletben is, a jövő nagy problémáinak megoldásával foglalkoznék.

Nagy gondolatok és nagy tervek hiányában megelégednénk kisebbekkel is, szerényebbekkel is. De még ilyenek sincsenek. Vájjon mit csinálnak a tanácsi tagjai és a fővárosnak azok a főtisztviselői, akiknek az volna a hivatásuk, hogy, a főváros jövőjéről gondoskod/janak? Boldogok volnánk, ha minden ügyosztály: vezetője nem tenne mást, csak át revideálná a költségvetésnek sa.iíát hatáskörébe) eső tételeit isi propoziciót tenne azoknak a reformjára nézve. Kis tételek végeredményben nagy ösz- szegeket képviselnek s különösen nagyok a tételek a főváros számára, amelynek minden fillérrel számot kell vetnie.

Amennyiben a tanácsnok uraknak nehéz volna a munkát elvégezniük, mi «zivesen szolgálunk számukra tanácscsal és útbaigazítással. Itt van például a Városgazdasági ii g 3r osztály, együttesen a városépítő ügyosztállyal. 'Az ő hatáskörükbe tartozik a fővárosi üres telkeinek bérbeadása. Tudják-e, hogy a főváros micsoda béreket kap az üres telkekért? Nagy kiterjedésű területeket potom áron adnak bérbe, ahelyett, hogy a főváros maga értékesitemé. A fővárosnak a többi között igen sok szénára van szüksége. A háború alatt a főváros milliókat költött szénára &• ugyanakkor,- amikar kijárók közvetítésével drága pénzért vásárolta a szénát, a főváros rétjein termelt szénát eladta és a bérbeadóit telkeken termelt szénára siem jelentett be semmiféle igényt. A vásárolt széna sokszor rothadt volt és messze vidékről jött, ellenben a főváros területén termelt

buktatta meg egy a politikában eddig teljesen ismeretlen nevű fiatal ügyvéd: Radocza János, akit másnap délig tartó küzdelem után választották meg.

1875. Budapesten a következőket választották meg: I. kerület: Pauler Tivadar szabadelvű- párti, II. kerület: Házmán Ferenc szabadelvű- pár ti, a Lipótvárosban: Wahrmann Mór szabadelviipárti, a Terézvárosban: Horn Ede szabadelvüpárti (Fáik Miksával szemben), a József v á r o s b a m: Jókai Mór szabadelviipárti, a Ferencvárosban: Csernátonyi Lajos

szabadelvüpárti.

1878. Ennek a választásnak az volt a szenzációja, hogy Debrecenben megbukott Tisza Kálmán. Később ugyan kapott három mandátumot is, de bukásának mégis nagy befolyása volt a pesti választásokra. így a Józsefvárosban, ahol Jókai Mórt leverte az egyesült ellenzék jelöltje Szilágyi Dezső. Kemény csata folyt a Terézvárosban is, ahol Podma- niczky Frigyes báró, Radocza János, és H e 1 f y Ignác közül a képviselő Podmaniczky lett három szavazattöbbséggel. A Bel váró s;lb a n is három jelölt volt: Havas Ignác, Királyi Pál ési Irányi Dániel. Abszolut többséget egyik sem kapott, a pótválasztáson azután az egyesült ellenzéki Királyi Pál győzött. A többi kerületekben Th a 1 y Kálmán, Pauler Tivadar igazságügyminiszter, Kerntler Ferenc, Ivánka Imre, P o 1 ó n y i Gézával szembeni Wahrmann Mór, Hoffmann Pál lettek képviselők.

1881. A legnevezetesebb Budapesten a József- v á rosi választás volt, ahol az volt a cél, hogy Szilagyi Dezsőt minden áron el kell gáncsolni. De Szilágyit egyetlen szótöbbséggel megválasztották. A többi kerületben a következőket választattak meg: Pauler Tivadar, Darányi Ignác, Ország h Sándor, Királyi Pál, W a h r m a n n Mór, B u s b a c h Péter, Hoffmann Pál, Kemény Gábor báró.

széna prima minőségű volt és messze vidékre vándorolt.

Konkrét példával is be fogjuk igazolni a főváros ilyen irányú borzasztó balfogásait. Van a Vizafogón a fővárosinak egy rétje. A kiterjedése lehet vagy hathold. Legalább is ennyire van fölvéve a vagyonleltárban. Ez a hat hold a Duna mellett fekszik, mint árterület szerepel s. esztendők óta bérbe van adva kétszáz és egynéhány koronáért. Mi terem rajta, mi.nem terem rajta, senki sem törődött vele, az volt a fontos csupán, hogy a bérlő pontosan befizesse a maga kétszáz és egynéhány koronáját a fpváros pénztárába. Be is fizette, Isten tudja, hány évig fizette, amig egyszer csak kitört a proletárdiktatúra és a fővárosi népbiztosok megszüntették a bérleteket. Igazán távol áll tőlünk, hog}^ a városházi tbölsikat dicsérjük — hisz ők is tagjai voltak a zsivány uralomnak — de ez a bérletmegsziiintetés szenzációs tapasztalattal szolgált. Abban az időben ugyanis) az állatkertnek szénára volt szüksége s a városháza akkori vezetői azt mondották az állatkert igazgatóságának, hogy vegye el a szénát a vizafogói rétről.

A vizafogói rétről ekkor legelsősorban kiderült, hogy nen hat hold, hanem nyolc. Vájjon hogy lehetséges az, hogy .egy nyolc holdas terület mint hat hold szerepeljen a főváros vagyonleltárában? Micsoda hallatlan könnyelműség, micsoda lelkiismeret- lensiég nyolc holdat mint hatot bérbeadni? De ez volt a kisebb fölfedezés. A nagyobb az volt, hogy

vizafogói réten több százezer korona értékű széna termett.

Az állatkert (bőven el volt látva szénával, nem szorult rá arra, hog3r vásároljon s még ma is igy tartana ez a boldog állapot, ha vissza nem tér a „jogrend“, amely a vizafogói rétet visszaadta előbbi bérlőjének, aki évi |kétszáz koronát fizet a fővárosnak, hogy százezreket keressen rajta.

Szabad-e, lehet-e ilyen tapasztalatok után a városi területek bérleteit elkótyavetyélni? Nem hisszük, hogy a jövőben fönn lehetne tartani a gazdálkodásnak ezt a rendszerét, hogy itt mindenki gazdag lehet a nyomorult főváros bőrén esi most már csak azért sem hisszük, mert a fővárosnak soha annyira nem volt szüksége minden fillérre, mint éppen most. Törődjenek a tanácsnok urak ezekkel az úgynevezett apróbb tételekkel isi ési akkor sok, sok .százezer koronát mentenek meg a fővárosnak.

1884. A fővárosban a leghevesebb harc az Erzsébetvárosban folyt, ahol a kormánypárti M a t leli o v i t s Sándorral szemben a függetlenségi Eötvös Károlyt léptették fel. Matlekovits 1169 .szavazattal győzött Eötvös 841 szavazata ellenében. Megválasztották még Kemény Gábor bárót, Tompa Antalt, Zichy Jenő grófot, Busbach Pétert és Sziláig y i Dezsőt, aki játszva győzött a függetlenségi Irányi és az antiszemita Verhovay ellenében.

2887. Ezen a választáson a fővárosnak három kerülete is volt olyan, ahol szabadelvüpártiak vették fel egymással szemben a küzdelmet. Sokkal nevezetesebb azonban az, hogy ezúttal V i s y Imrének sikerült az, ami az elmúlt választásokon nem sikerült se Jókainak, se. Mudronynak, se Csepreghynek, se Irányinak, se Verhovay.mak: a kormáns'párti Visy Imre megbuktatta a Józsefvárosban Szilágyi Dezsőt. A Terézvárosban Busbach győzött, az Erzsébetvárosban Matlekovits lett a követ, a Belváros ezúttal Tr effort Ágoston minisztert választotta meg, a Ferencvárosban a szabadelvű T olnay Lajos lett a képviselő.

1S92. A Belvárosban Kaas Ivor báró eddigi képviselő ellenében Podmaniczky Frigyes bárót léptették fel szabadelvű jelöltül és heves küzdelem után meg is választották. Az Erzsébetvárosban Matlekovits, az eddigi képviselő fel sem lépett M o r z s á n 3r i Károllyal szemben. A Várban Fejér- váry miniszter, a Józsefvárosban Berzeviczy Albert állámtitk/ár, a Terézvárosban! Andrássy Gyula gróf, a Ferencvárosban T olnay Lajos. Ó-Budán Horváth Gyula győzött.

1896. Ezen a választáson találkozunk először a budapesti jelöltek sorában Vázsonyi Vilmos és Sándor Pál (akkor még Schlesinger Pál) nevével. Az V. kerületben Sándor Pál kisebbségben maradt Mezei Mórral szemben, a VI. kerületben pedig Vázsonyi Vilmos miéig délelőtt visszlépett és ig3r szabadon hagyta a terepet Radocza János szá-