Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-14 / 3. szám
Budapest, 1920 január 14. ff 3 Ebéd helyett borravaló A tisztviselők természetben való ellátását havi 96 koronával váltják meg A főváros tisztviselőinek helyzete — csak úgy, mint minden tisztviselőé — a legszomorubb. A Fővárosi Hírlap már nem egyszer érintette ezt a kérdést, fájdalom, azonban a megoldást megtalálni végtelenül mehéz. A főváros olyan kétségbeejtő anyagi viszonyok között él, hogy az eddigi fizetéseket és járulékokat is csak a legnehezebben tudja foLyósitani. Nem titok, mindenki tudja, hogy akárhányszor a havi fizetéseket csak úgy lehet folyósítani, hogy a polgármester váltót ir alá és kap néhány milliót erre a célra. Sajnos, a tisztviselő-nyomor nem találhat enyhülést abban, hogy a fővárosnak magának sincs adnivalója, sem abban — amit éppen a Fő v á r o s i Hírlap munkatársával folytatott beszélgetésében éppen ma helyez kilátásba a polgármester —hogy a spórolást az alkalmazottak számának csökkentésére is ki fogják terjeszteni. A jóakarat semmiesetre sem elegendő a nyomor elfojtására. Tagadhatatlan pedig, hogy a kormány: is tele van jóindulattal és még a természetben való ellátást is kilátásba helyezte nemcsak a saját tisztviselőinek, de a főváros alkalmazottainak is. Nem akarunk most arról beszélni, hogy ez a nemes intenciókból Sfakadó akció nem érte el, nem érhette el a teljes sikert. Amit az állami tisztviselők természetben kapnak, édes kevés. Még kellemetlenebb helyzetbe jutottak azonban a főváros alkalmazottai, akik még ezt a keveset sem tudják megkapni. A főváros közélelmezési ügyosztálya ugyanis, mint értesülünk, kijelentette, hogy a főváros alkalmazottainak szánt térin é s z e t b eni adományok szétosztását nem vállalhatja. Hogy mi az oka ennek az elhatározásnak, arra vonatkozólag a köz- élelmezési ügyosztály nem nyilatkozik. Lehet, hogy nincs elegendő áru, amelylyel ki lehetne elégíteni az alkalmazottakat, de nem lehetetlenség az sem, hogy a közélelmezési ügyosztály — a Marherek és J á- r i t z o k — csak ujabb tanúbizonyságát akarták szolgáltatni tehetetlenségüknek és élhetetlenségüknek. Bárhogy' történt is, a tisztviselők, a városházán nem kapnak természetbeni segedelmet, mire a kormány azt a kijelentést tette, hogy ebben az esetmára. A többi kerületekben: Fáik Miksa, Darányi Ignác, Vörös László, Podmamiczky Frigyes báró, Morzsányi Károly, B e r z e v i- czy Albert, Tolnay Lajos lettek a képviselők. 1901. A Széli-féle választásokon csak egyetlen ellenzéki képviselőt választottak Budapesten: Vá- z so n y i Vilmos demokratát a Terézvárosban. 3267 szóval győzött Radocza János 1795 szavazatával szemben. A többi kerületekben a következők lettek képviselők: Fáik Miksa, Darányi Ignác, Vészi József, Podmariiczky Frigyes, Sándor Pál, Morzsányi Ká]roly, Berí je.iy í c z y Albert és Hock János, mindnyájan kormánypártiak. 1905. Ez ,a választás volt az, amely legjobban ingerelte Budapest kíváncsiságát. Súlyos incidensek nem voltak, de hatalmas párbajok folytak, különösen a Belvárosban, ahol Tisza és A n d r- á s s y küzdöttek és a Terézvárosban, ahol Vázson.yi aratta szenzációs győzelmét Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter fölött, Tiszát nem tudta legyűrni Andrássy. A IX—X. kerületi választás Ballagi Aladár és Plósz Sándor között eredménytelen volt. Nehéz küzdelem volt a II. kerületben is. ahol Nyíri Sándor honvédelmi minisztert választották meg Darányi Ignáccal szemben és a 111-ik kerületben, ,aihol Készíts Antal nem tudta legyűrni Vészi Józsefet. Egyebütt simák voltak a választások és Fáik Miksa, Sándor Pál, Morzsányi Károly és Berzeviczy Alhert lettek a képviselők. 1910. Ezelk a választások még élénk emlékezetben vannak, igy csak röviden soroljuk feil, hogy' Budapesten Berzeviczy Albert, Pető Sándor, K h u e n-H é d e r v á r y Károly gróf miniszterelnök, S á n d o p Pál, V Zi s o ji y i iY^lmós, M á r k ui s Józsjef,, Eötvös Kájrollyal 1 izemben J a k aib :i f y Imre és Jakabffy Ferenc llettek a képviselők. Es most jön a tizenharmadik választás. ben készpénzben fogjá kifizetni a főváros alkalmazottainak, amit természetben kellett volna kapniok. Kifizeti azt az összeget, amibe in e k i (az államnak) került volna a természetbeni megsegítés. Vagyis a tisztviselők a városházán. ezen a címen kapnának havonkin. t és fejen- k i n t 96, mondd kilencvenhat koroná t. Az állam maximális áraikon vásárolt, vagy a saját birtokain produkált terményeket adott volna és igy a 96 koronának lett volna valami csekély értelme. De készpénzben? Mit kap a tisztviselő 96 koronáért? Nem kap egy kiló zsírt, nem kap egy kiló cukrot, ellenben .kap, ha szerencséje van, havon- kint és fejenkint három kiló lisztet, vagy egy kiló húst. A főváros tisztviselői nagyon szomorúan fagad- ják ezt a többjövedelmct és nem tudják elhinni, hogy ha a közélelmezési ügyosztályban lenne egy kis élelmesség és a kartársaik iránt való szeretet komoly elhatározásokat érlelt volna meg bennük, akkor nem tudták volna megszavazni a természetben való ellátást. Fenyeget a Lovaregylet, hogy beszünteti a pesti versenyeket A főváros a totalisator- és a vigalmi-adót Alagra is kiterjeszti A Lovaregylet révén — különösen amikor a milliók mlég milliókat értek — jelentékeny jövedelmet húzott a főváros. A sajtóban és a közvéleményben mindig volt egy igen komoly áramlait. amely a lóversenyek ellen igen sok joggal küzdött, mert föltétlenül megvolt az erkölcsi alapja ennek a harcnak akkor, amikor — mint tudjuk — Buda.píSst legszegényebb rétegei ezen az ostoba szerencsejátékon még koíklusabbakká lettejk. mint voltak .aizelött. A főváros azonban mindig igen nagy dilemmában vo'Ht, amikor ez a kérdés szőnyegre került, mert hiszen a lóversenytér bérlete évi 3—4 milliót hozott, amihez a csaknem kétmillió vigalmi-adóbevétel is járult. A mellett nem volt tanácsos a fővárosnak harcot indítani a budapesti lóversenyek ellen már csak azért sem, mert Bécsben — dacára a szocialista uralomnak — semmi esetre sem szüntetnék be a lóversenyeket és igy az eddig Budapestnek jutott és a jövőben csak fokozódó idegenforgalom versenyen kívül Bécsé lett volna, de egyben a budapestiek is Becsbe1 vitték volna a pénzüket eljátszani. Az erkölcs és jövedelem között való választás tehát igen nagy dilemmája, volt mindig Budapestnek. Mindez a dilemma azonban jelentéktelleni ahhoz képest, amely most a proletárdiktatúra után, amikor mindkét lóversenyteret felszántották, állott elő. N <e m e 1 éi g, hogy a fővárost 1919-b e n a proletárdiktatúra ezen a téren is több mint ötmilliós jövedelemtől fosztotta meg, de mindkét pálya olyan állapotba került, hogy a Lovaregyliet kénytelen volt bérmérséklést kérni, vagy ha ezt nem kapja meg, akkor Alagon rendezi a versenyeit. A főváros meglehetősien fiskáüs-furfang- gal próbálja megmenteni, ami megmenthető, sajnos azonban nem nagy a remény, hogy ezen a réven valami jelentős összeggel lehet majd a budgefcet megkönnyíteni A főváros és a Lovaregylet legújabb harcáról a következőket kaptuk: — A főváros és a Lovaregylet között kötött szerződés értelmiében a Lovaregyletnek az uj versenypályáját 1919. évben meg kellett volna nyitni és a régi pályát ugyanakkor a főváros rendelkezésére bocsátani. —}A szerződés szerint a lóversenyjek tartásából a fővárost kétféle jövedelem illeti meg: a Lovaregy let a totalizator összes forgalmának 11/a°/o-át a szegényalapra köteles beszállítani, amelyet a főváros tudvalevőleg jótékonycélra fordít, a tulajdonképeni bérösszeg pedig egyharmadrésze annak az összegnek, amelyet a Lovaregylet a szegényalapra befizetett. Utolsó izbfein a Lovaregylet 1918-ban a szegényalapra 2.632.000 koronát fizetett be és ugyanerre az évre bérösszeg fejében .ennek a tételnek egyhar- madát, körülbelül 865.000 koronát adózott. Ennyi lett volna hozzávetőleges számitás szerint, vagy talán még ennél több is, az 1919. évben fizetendő szegény- aljapjárulék és bérösszeg. Közbejött azonban a proletárdiktatúra és (emiatt elmaradt az uj versenypálya megnyitása, valamint a j árulékok és bérösszeg fizetése. Ismeretes, hagy a proletárdiktatúra alatt mindakét lóversenyteret fölszántották és konyhagazdaságot rendeztek be rajtuk. Most, hogy újra visszakerült a jogos tulajdonosokhoz mindkét Versenytér, elérkezett az ideje, hogy a függő kérdések rendeztessen;:|k. A Lovar- (egylet beadványt intézett a főváros tanácsához s abban egyrészt kéri, hogy az uj versenyteret csak 1923-ban, esetleg 1925-ben nyithassa meg, mert a versenyteret, a kommiin gazdálkodása után, újból versenyképes állapotba kell helyezni; másrészt kéri, hogy a főváros a megnyitástól számított első tizévre bér mérséklést engedélyezzen, mert a Lovaregylet a kommiin gazdálkodása folytán az ni lóversenytércn mintegy négy m i\! 1 í 6 kár t szenvedett azáltal, hogy a teret fölszántották, hogy a felépítményeket ési az istállók belső berendezéseit tönkretették, az alagutakat megrongálták és még egyéb más károkat is okoztak. Ha a Lovaregylet — mondja a beadvány — nem tudna ilyen méltányos alapon, megegyezni, akkor úgy az átmeneti idő alatt, mint későbben is, Alagon fogják) rendezni a versenyeket. — Pénzügyileg a fővárost annyiban érdekli ez a kérdés, hogy ha a budapesti versenyek elmaradnak, akkor elesik a szegényalap jövedelme, elesik továbbá a lóversenytér bérleti összege s végül a vigalmi ladó is, amely az eladott jegyekből származik é.s 1918-ban 720,000 korona bevételt jelentett. A pénzügyi ügyosztály most Ifoglalkozik a kérdéssel. Terve az, hogy kérni fogja a kormányt, addig is,, mig az uj versenypálya megnyílik, engedje meg, hogy a fovários az alagi versenyek után is szedhesse a másfél százalékot, amely a totalizator összes, forgalmai után a sziegényalapra fizetendő. Ezt a kérelmét azzal támogatja a főváros, hogy az alagi versenyteret is a fővárosi közönség látogatja, 'továbbá arra is módot keres, hogy miként lehetne a vigalmi adót szedni az alagi versenyek belépődijai u t á n i s. Megadóztatják a bárokat A vendéglőknek kendőzött mulatóhelyek eddig kibújtak a vigalmi adó alól Budapest legújabb járványa a bar. Ahova lépsz, ahova nézel, bar-ok csalogatnak diszkrét líüggö- nyeikkel, csinosan terített, felcicomázott asztalaikkal, vidámabb természetű hölgyközönségükkel. Újabban azonban — amint a napilapokban is olvasható volt — az árvizsgáló-bizottság isi kiváncsi lett rá, hogy mi is van tulajdonképpen, a diszkrét függönyök mögött. No ki is derült; toronymagas árakat takarnak. Jellemző azonban a budapesti közönségre, hogy tűr mindent és behódol mindennek ott, ahol divatos helyet sejt, ahol a divat égisize alatt szórhatja el a pénzét. Ma a bar, holnap talán a pálinkamérés jön divatba és a pesti ember ott is képes lesz száz koronát fizetni egy tournedo-szeletért és húszat egy pohár bundapálinkáért. Az árvizsgáló-bizottság mellett azonban a főváros is figyelmére kezdi méltatni a bárokat. Rájöttek a városházán ugyanis, hogy a bárok tulajdonképpen szórakozóhelyek, mert mindegyikben ott van az obiigát zongora, ének, tánc és hölgyek szórakoztatják a közönséget Sőt maguk a bárok tulajdonosai is őszinte vallomást tettek erről, amikor az árvizsgálóbizottságtól a szórakozóhely címén kérték, hogy a fogyasztó-közönségtől magasabb árakat szedhessenek, mint a rendes kávéházak és vendéglők. No igen, de arról viszont megfeledkeztek, hogy' a főváros előtt is mint mulatóhelyek szerepeljenek. Ls ez az, amire a főváros rájött és ilyenformán, ha a bárok szórakozóhelyek, akkor vigalmi adót tartoznak fizetni. így jut a főváros ujabb vigalmi adó-alanyokhoz. Jogos és méltányos is, hogy ezek a dús jövedelmű mulatóhelyek ne bujkálhassanak kötelezettségek teljesítése elől. A fpváros nem engedheti meg, hogy ugyanakkor, amikor a közönséget rettenetes árakkal pumpolják ki egy-egy ócska zongora révén, ugyanakkor megfeledkezzenek a közzel szemben való tartozó kötelességükről. Most már azonban nincs menekülés. A (főváros pénzügyi ügyosztálya
