Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-14 / 3. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920. január 14-én 3. szám PIMiiiB»iaiiia»gmiiai»aiiiaiHaiiiPHiáiiinii»oiiiniiipTnBiiinuíBinDiHoiaariiniiiaiii>s8»aiiiaBiiHgiiDig8 &KÖFJZETÉSI JlnnKt Egész évne ........ SO K. Vasi évne ..............«-• 40 ,K. Egyes szántó fa facrpha- tófa a faladéhivatalban» Városi, politikai és közgazdasági ketiíap Fa la löm szanfaesxtő t DiSCSŐ Emil Megfelenlfa minden szem ddn. Szénfaasztömég dm faladó Hivatalt VI. Étem. Szív-utca mmm 18. Mzdtwm Telefon 137*0 i Az összeomlás Bódy polgármester bejelenti az adók, a vámok, a viz- és szemétfuvarozási dijak felemelését ~ A magasabb viz- dijakat a lakók fizetik - Csökkentik a főváros alkalmazottainak létszámát - Beszedik a közlekedési adót is - A Nemzeti Szövetségről és a kormánybiztos kérdéséről Budapest háborús deficitje több mint kétszázmillió fenyegeti a főváros háztartását. Többé nem deficitekről van szó, nem a kölcsönök öregbítése a medicina, nem átmeneti, jelentéktelen intézkedések segedelmébe i vethetjük jámbor bizo- dalmunkat: itt gyökeres, mélységes operációra van szükség. Budapest polgárai nem fogják meglepetésként olvasni ezeket a sorokat, amelyekből feltétlenül a feljajdjulás. ilndulatszavai- nak kellene kiáradnia, ha magunk is vakon, vagy behunyt szemmel járnánk. Nem, igazán nem lehet meglepődni azon, hogy a főváros háztartási egyensúlya a felborulás felé közeledik. Nem lehet meglepődni rajta, mert háború és forradalmak után, a pusztítás kétségbeejtő korszakai után csak üres trezorok állhatnak a pénztárban. Ha máshonnan nem tudnánk ezt, csak a magunk anyagi helyzetét kell szemügyre venni és az ősi logika szerint a részről az egészre kell vonatkoztatni a tapasztalatokat. Tönkrementünk mindnyájan, tönkrement a főváros is. Ez olyan természetes, mint a kétszer kettő négy. De le kell vonni a konzekvenciákat. Nekünk, büszke magyaroknak, erős karú, akaraterős férfiaknak, nem szabad a hisztérikus Bécs példáját követnünk, mi nem mehetünk koldus-körutra a gyűlölködő Európába és nem állhatunk ki a világ zsibáruspiacára, hogy értékeinket, becses, szent ereklyéinket áruba bocsássuk. Nekünk az amerikai Hoower szavait kell követnünk, aki azt mondta, hogy Európa népei ne várjanak külső segedelmet, hanem: Európa népei dolgozzanak. Budapest ezt a módot választja. Budapest dolgozni fog. Nem kételkedhetünk benne, hogy ha megszavaztatnák ebben a kérdésben a város örégjét-fiatalját, egyhangúlag ezt a választ adnák és nem kötnék, mint a bécsiek, a polgár- mester nyakába a koldus-tarisznyát. És meggyőződésünk, hogy ez a mi büszkeségünk valaha többet fog jövedelmezni, boldogabb, gazdagabb jövőt biztosit számunkra, mintha elhagynánk magunkat és kéregetésből igyekeznénk talpraállani. De fel kell jegyeznünk azt is, hogy a polgár- mester, aki a Fővárosi Hírlap mai számában beszámol jövő terveiről, szintén keményen áll a lábán. A nem épen tevékeny és nem épen produktiv ma után, a holnapra vonatkozólag reményt merítünk ezekből a szavakból. Budapest polgármestere a város polgárságához kiált segítségért, de nem könyöradományokat kér, hanem mindenkinek lelkiismereti kötelességévé teszi, hogy panaszos szó nélkül álljon oda és izzadja ki azokat a rendkívüli terheket, amelyek a közeljövőben mindnyájunknak a vállára fognak nehezedni. Budapestet meg kell menteni, de Budapestet a saját áldoz ,at kés z, m u n k á s, városukat rajongásig szerető p.o Igára fogják megmenteni. Ez a mi reményünk, ez a mi büszkeségünk. A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában bejelentette azt a szomorú, de kikerülhetetlen eseményt, hogy a főváros kétségbeejtő anyagi bajainak legalább részben való elhárítása céljából m indent fölfog emel n i, amiből jövedelmeket várhat. Elmondtuk, hogy útban van az üzemek produktumainak áremelése, tervbe vette a tanács a vámok, fogyasztási adók emelését. Olyan mérhetetlen fontosságú kérdések ezek, amelyek Budapest minden polgárát mélyen az exisztenciá- jában érintik, hogy magához Bódy Tivadar dr. polgármesterhez és főpolgármesterhez fordultunk, akinek a Fővárosi Hírlap munkatársával folytatott nagybecsű beszélgetését alább közöljük. A polgármester nyilatkozatában nemcsak a Fővárosi Hírlap értesüléseit erősiti meg a legteljesebb mértékben, de még azoknál is tovább megy. Fájdalmas képét adja a főváros anyagi helyzetének, amelyet ma az ötödféléves háború és az egyéves forradalmak után az ösz- szeomlás fenyeget. A polgármester nyilatkozatának egyetlen reménytkeltő része az, amelyben férfias erőt, nemes eltöjeélést látunk és amelyben hitét nem vesztve, minden energiájának latbavetésével a rekonstrukciót Ígéri meg. Örömmel kell hallanunk ezt a hangot még akkor is, ha az árát, súlyos, nagy árát Budapest polgárságának kell megfizetnie. Ahogy a nyilatkozatból is kiérzik, óriási megterheltetéseket kell majd vállunkra vennünk, de ennek a városnak, amely már annyit szenvedett az elmúlt esztendőkben, amely már annyi áldozatot hozott mindenért és mindenkiért, ezúttal önfeláldozó odaadással kell Budapest megmentésére sietnie. A polgármesterrel való beszélgetésünkről a következőkben számolunk be: Mindenekelőtt a költségvetés iránt érdeklődtünk a polgármesternél, aki röviden csak ennyit mondott: — A költségvetés még nincsen készen, ilyenformán nem is mondhatok róla sokat. Uj rendszeren fog fölépülni, amely rendszer áttekinthetőbbé fogja tenni a költségvetést. Az ügyosztályokban serényen folyik a munka, hogy az adatokat beszolgáltassák, hogy összeállítható legyen az idei szomorú költségvetés. — Méltóságod tehát — kérdeztük — pesszimisztikusan látja a költségvetést és a főváros anyagi helyzetét.-f- Természetesen a legnagyobb pesz- szimizmussal nézek a jövő felé. Igazán semmi okunk sincs az optimizmusra. Lehetetlen másként látni a dolgokat, amikor mindennek az ára és értéke olyan mérhetetlen módon emelkedett, amikor a főváros kiadásai hallatlan magasságra szöktek. Milyen kilátásai lehetnek annak a költségvetésnek, amelyben, hogy csak egy példát említsek, a háziszemét kifuvarozásának költségei a tavalyi 360.000 koronával szemben az idén nem kevesebb, mint hatmillió koronára emelkedtek. És ez az arány minden vonalon. — Természetesen meg kell fognunk minden módot és alkalmat, amelylyel a veszedelmeket elháríthatjuk a főváros háztartásáról. A százmilliós deficiteknek mindenképen végét kell vetnünk. A háború szülhetett ilyen eredményeket, de ma a konszolidáció utján haladva, le kell küzdeniink minden akadályt és meg kell törnünk a deficit u r a 1- m á t. Meg vagyok róla győződve, hogy a főváros háborús hiánya el fogja érni a kétszázmilliót. És ha ettől menekülni akarunk, aminthogy akarunk, akkor a bevételeinket a legnagyobb mértékben emelnünk kell, a kiadásainkat pedig a legnagyobb fukarsággal fogjuk csökkenteni. — A takarékoskodást minden vonalon megindítottuk, de el vagyunk rá készülve, hogy ezen az utón még tovább fogunk menni. A helyzet arra kényszerít bennünket, hogy a főváros alkalmazottain a. kszámátigennagy mértékben csökkenteni fogjuk. — De el kell készülve lennie a közönségnek arra is, hogy a terhek legnagyobb részét neki kell viselőié. A főváros minden jövedelmét — szinte kivétel nélkül — fokoznunk kell. Föl fogunk emelni minden adót, fölemelünk mindent a szemétdijtól a viz áráig. Beszedjük a közlekedési adót, amelyet a Károlyikormány alatt beszüntettek. Semmi sem maradhat a régi, aminthogy mi is mindenért többet fizetünk, mint fizettünk. Épen most hallgattam meg a főügyész ur előterjesztését a vizdijak ügyében. A vizdijak sem maradhatnak a régiek, de viszont a főváros kénytelen a háztulajdonosokkal szemben annyi méltányosságot tanúsítani, hogy akkor, amikor nincs módjukban a házbéreket emelni, ne kelljen nekik az újonnan keletkező igen jelentékeny terheket viselni. A város minden polgárának ki kell vennie a részét a főváros pénzügyeinek rendezéséből és igy kétségtelenül nem maradhat hátra más, mint hogy a vizdijak árának emelését a lakókra kell majd árháritani. — De, ismétlem, a város minden bevételi forrását ki kell bővítenünk és igy az a legkevésbé sem kecsegtető helyzet fog bekövetkezni, hogy minden vonalon újabb megter- héltetései lesznek a közönségnek. Érdeklődtünk a tisztviselők újabb kívánságairól is, amelyeket a Nemzeti Szövetség terjesztett — a napilapok híradása szerint — a
