Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-05-26 / 22. szám

2 rr Budapest, 1920. május 26. kedves és szép történelmi remiiv.szcenciakat adot't Budapest múltjából és becses statisztikai adatokkal illusztrálta a szociális helyizietet. Pető Sándor beszéde alatt nyugtalanabb volt a liáz, nekii, aki diplomatikus érték nélkül szűkölködött, nehéz vsát az ellenszenv hullámaival megküz­denie. A vita nívóját csak Burla Szabó József kis­gazda-párti képviselő egy könnyelmű közbeszó­lása rontottál meg, amikor azt kérdezte: — Hát Bárczy honnan szerezte a milliódJ Ez az az ostoba tengeri kígyó, amelynek fejét moist talán végre sikerült Bárczy Istvánnak le­ütnie. A visszaultasitásban Bárczy energikus, férfias és fölényes volt. A Ház szimpátiája pedig — dacára az elválasztó politikai árkoknak, teljesen melléje állott. Friedrich István, Szmre- csányi György és Rassay Károly egy-egy fel­háborodott közbeszólá;sa, amely a pletykára alapított vád feltalálójának szólott, megfullasz- to!tták a gyanúsítást, amely Bárczynak csak nö­veltté tekintélyét és népszerűségét. Az incidens után a folyosón valósággal ünnepelték Bárczyt, akiinek egymásután gratuláltak a miniszterek is. Rakov szky eínök ritka ligaizságérzéssel kezelte Bárczy ügyét és amikor Ugrón Gábor az elnök­kel találkozott a folyosón, megrázta a kezét, mondván: Hiába, a gentleman mindig gentleman marad. Menekültek, rokkantak, hadiözvegyek farmja Liber Endre h. tanácsnok nyilatkozata Az elmúlt napokban hírek jelentek .meg arról, hogy a menekültek, rokkantak és hadiözvegyek számára farm-telepeket fognak létesíteni. A tervre vonatkozólag megkérdeztük Liber Endre h. tanácsnokot, aki a következőket volt szives munkatársunknak elmondani:- Annyi szenvedés és annyi baj után.- amennyiéi ti magyar nemzet keresztiijmenh az emberben önkéntelenül felvetődik az a gondolat, hogy egy ilyen agyongyötörd ország lakossága megcsökkent, holott a valóság az, hogy teteme­sen megsokasodott, aminek magyarázata a ma­gyar nemzetnek történelmileg is fgazolt szívós­sága éjs törhetetlen bizalma, hogy ismét talp rá­áll, ismét nagygyá és hatalmassá lesz.- Ez az oka annak, hogy a megszállott te­rületekről az idegen nemzetiségek kegyetlen, zsarnoki uralmát nem bíró honfitársaink és azok, akiket a hüségeskü letételének megtagadása miatt családjukkal együtt a legembertelenebb módon kiutasítanak, mind reménykedéssel jön­nek közénk, hogy a magyar társadalom nem hagyja el hű magyar testvéreit és itt majd meg­találják megélhetésüknek biztos alapjait.- Itt vannak a hadi rokkantak, akik minden támogatást megérdemelnek; itt vannak a hadi­özvegyek, akik a háborúban elvesztették család­ién tartójukat és mo\st valamennyien valósággal tengődnek, valósággal küzdenek a megélhetés ezer nehézségével. — A magyar állam a maga erejéhez képest mindnyájukon iparkodik segíteni, de a maii vi­szonyok között gyökeres segítségét részükre nem tud nyújtani é,s ezért a társadalomnak kell most a segít aukcióból nagyobb részt kivenni, össze kell fogni, egyesíteni kell azokat az erő­ket, amelyek ezen a téren eredményeket érhet­nek el és akkor az állam hathatós támogatása mellett meg van a biztos kilátás arra, hogy nem­csak a háború legszerencsétlenebb áldozatain segítünk a szó legnemesebb értelmében véve, mert munkát adunk nekik, hogy kenyerüket be­csületesen megkeressék, _ de ezzel a segítő te­vékenységgel közvetve megjavítjuk általában véve az ország helyzetét, külföldön megerősít­jük jóhirnéviinIzet és a magunk munkájával nagyban hozzájárulunk az ország újjáépítésé­hez, nagygyá és hatalmassá tételéhez.- Ezt a nagy célt szolgálja az a terv ,is, amely a menekültek, rokkantak és hadiözvegyek farmszerii birtokaikon leendő elhelyezésében és ott való foglalkoztatásában állana. A terv ma még csak terv és Cjsák megbeszélések folynak a téma: körül. Még ai magam részéről Vannak bi­zonyos aggodalmaim, amelyeket azonban remé­lem a tárgyalások el fognak oszlatni. Miután a farmok létesítése nem pusztán jótékonysági ak­ció, de egyben vállalkozás, mindenek előtt azt kell tökéletesen biztosítani, hogy azok, akiket a jótéteményben részesítünk, teljes mértékben el legyenek látva és az üzlet csak annyiban le­gyen üzlet, amennyiben azt a pártfogoltak ér­deke megengedi. Az akció financiális részének elintézését az Olasz-Magyar Bank vállalta ma­gára és minden reményünk meg van arra, hogy meg lesz a siker. A tanács igazolásáról jóindulatú, de elhamarkodott hírek jelentek meg. Arról volt szó, hogy egyetlen panasz sem érkezett és ezzel be is van fejezve a dolog. Kiderült azonban, hogy panaszok is vannak, de meg ha nem volnának is, a vizsgálatot le kellene folytatni. Akárkitől származott az elhamarkodott lúr, rossz po­litika volt, még ha jó szándékkal is tette, annak terjesztése. Sokkal ártalmasabb volt az, mint az ember gondolná, mert hiszen, akiknek okuk van a tanácsban kételkedni, csak azt látják belőle, hogy valaki egérutat keresett. Mi nem féltjük a tanácsot, mert láttuk őket a diktatúra alatti számkivetésük­ben, irnoki méltóságban. A megszégyeníté­sek csúnya sorozatának korbácsütéseit vi­selték. A kritika, a gáncs igen sokszor meg­illette a tárnicsot, de az az embertelenség, amelyet a kommunisták velük csináltak, az nem lávát utas működésüknek szólt, hanem a müveit ésrvulamivc lett emberek mélysé­ged meggValázása volt. És a tanácsnak mégis állama kell ezt a vizsgálatot, ha tiszta a lelkiismerete, akkor annál inkább kell állania. A magyar közélet minden szereplő embere átesett rpjta; a tanácsnak pedig sokszoros kötelessége a maga int akiságát bebizonyítani. Éjszaka tehát lesz társasgépkocsi: Hogy aki a Casino de Paris-ban, vagy a Nemzeti Park­ban mélyebben nézett a pohár fenekére és akinek ilyenformán nem szuperál a lába, annul: kényelmes utazása legyen a friss éjszakai levegőben. Hajnali négyig társas- gépkocsik fogják potom tíz koronáért röpí­teni a szórakozókat, lumpokat és alázotta­kat. Reggel négykor azonban a munka had­serege veszi át az utca birodalmát. Tehát, ngy-e tekintetes tanács, ez egészen termé­szetes, reggeli négy után nincsen szükség tétrsasautókra. Nappal jó a villamoson lógni, vagy ha valaki megszorul, beülhet egy kon­flisba, hogy a bőrét is otthagyja, de ha mindez nem tetszik, akkor tessék megsar- kantyuzni a hibáit és gyalog szaladni Pest­ről Budára. Éjszaka az más, éjszaka a ré­szeg embert, —- mondja az alkoholista köz­mondás, — az Isten is óvja. Hogyne lenne a jó Isten segítségére a tanács is. . . Felemelték \ megint némely dolgoknak az árát. Az em­ber már érzéketlen kezd lenni ciz ilyesmik iránt. De most mégis le kell Szögezni, hogy az egyik oldalon a kávésok emelték az ihatatlan fekete lé árát, a másik oldalon a főváros tanácsa emelte fel a tandíjakat. Va­laha azt mondtuk volna, hogy a fekete ár­emelése is merénylet a kultúra ellen, mert megakadályozzák az embereket az újság- olvasásban. De ma\? Ellenben alig hinnénk, hogy a tanáijemelés valami kuítiir.teljesit- ménye lenne a tanácsnak. Meg nem gazdag­szik belőle a város és teszi ezt ma, amikor minden magyar embernek két kanállal, kel­lene ennie a tudományt. De ne búsuljunk, máris bejelentették, hogy a vízdijakat is háromszorosra emelik. Ami persze megint a kultúra általánossá tételéhez fog hozzájá­rulni. Hiszen egy Imitnrembernek elegendő, ha minden harmadnap masáik. A közgyűlés-pótló A kormánybiztos és a tanács, mint törvény- hatósági bizottság Szerdán délután négy óra az u.i városháza, kis­termében. T alakú nagy asztal a terem közepén,, oldalt Deák és Széchenyi embernagyságot felülmúló hatal­mas kiépei. Az asztal felső részén, a középen S i- pőcz Jenő dr. kormánybiztos világos profilja, csil­logó szemüvege kandikál ki egy hatalmas karos­székből, amely méltósággal öleli körül szikár testét. Mellette ünnepélyes arccal Bódy Tivadar polgár- mester. Folkusházy, Déri, Píperkovícs alpolgármesterek. Aztán '.sorrendben a tanács tagjai, komoly, megilletődött tekintettel várják az esemé­nyeket. A középen egymással szemben a két Szabó, a főügyész és a főorvos. Utánuk még a fiatalabb ta­nácsnokok : Buko vszk y, S t á n k o v i cs, K e- mlény, Édes Endre.. Külön a fiataloknál ülnek a tanácsnokok segédhadai nagy táskákkal, a kormány­biztos titkára, a bejáratnál Halász főigazgató és a közgyűlések elmaradhatatlan kelléke: Hajdú Gyula. Ha itt nem ülne, azt hinné az ember, hogy egyszerű tanácsülés van, az ő jelenléte azonban meggyőzi az embert arról, hogy tényleg közgyűlés ez, vagy leg­alább is közgyűlés-pótló. Az intézmény bizony ma­gán viseli az átmenetiség jellegiét, de mindenki át van hatva a gondolattól, hogy ez a huszonhárom ur most a jogrendet állítja vissza abba a vágányba, amelyből a forradalmak kilökték. A sajtó képviselői külön oldalasztalnál helyez­kedtek el. Régen asszisztált már a sajtó a kommu­nális vigyek tárgyalásánál. Amikor Bokányi és C z ó b e 1 verték ököllel a tanács zöld asztalát, ki­rekesztették a sajtót. A terror megnyilvánulásait nem tartották a közvéleményre tartozónak. A Kun Béláék és Szamuellyék városi parlamentjére, a hír­hedt nyolcvanas tanácsira viszont a sajtó nem volt kiváncsi. Most először gyűltek össze újra az újság­írók és kíváncsian várták az eseményeket. Események azonban nem voltak. Ez az ülés in­kább formalitás volt, mint alkotó munka. De doku­mentálni kellett forma szerint is. hogy van végre testület, a kormánybiztos ié,s a tanács együttesen, amely hivatva van a város1 ‘ügyeit felelősség­teljesen intézni. A kormánybiztos szól. Hangja ünnepélyes, kelle­mes zenéjü. A mondatokat az érdeklődés azon fris­sében kiteregeti, felboncolja, mérlegeli. Lesik a sza­vát, amelyből erőteljesen cseng ki a jogfolyto­nosság szó. Ez a lényege mindennek., ezért ülünk itt. Azután a nyomorékká tevő béke ellen tiltakozik és végül programmjának nagy von ásu kontúrjait ad­ja: a székesfőváros, iránt való mélységes szeretet... a jog és igazság tisztelete ... a jogfolytonosság teljes helyreállítása... a keresztény, nemzeti gondolat in­tézményes megvalósítása... a székesfőváros pénz­ügyi és gazdasági helyzetének javítása... a sokat szenvedő tisztviselői és alkalmazotti kar támoga­tása ... a nemzeti alapon tömörülő kereskedő- és iparos-társadalomnak a székesfőváros vállalkozásai­ban való méltó részesítése... a Céltudatos takaré­kosság... a destrukció ellen való küzdelem... Az arcokon látszik, hogy mindenki egyetért a mondottakkal. Ebben a közgyűlésben nincsenek el­lentétek. Most Bódy polgármester áll fel és a kor­mánybiztos is állva marad. Szembe néznek, úgy be­szél* a polgármester és adja tudtára a kormánybiz­tosnak, hogy programmja, amelyet most hallottak, a tanácsban megértő visszhangra találtak. Mozdulatlan csendben folyt eddig minden. Még a fejét sem ingatta meg senki, csak Folkusházy szivarja fénylik bele a nagy némaságba. Most azon­ban fesztelenebb lesz a hangulat. Bukovszky ta­nácsnok referál személyi ügyekről, H a r r e r , alpol­gármester nyugdíjazásáról és egyebekről. A polgár- mester odahajol a kormánybiztoshoz, valamit mond neki. Mind á ketten mosolyognak és az egész te­remben megolvad, a kínos merevség. A polgármester szivarra gyújt, azonnal szipkába teszi. Peckesen áll a szájában. A következő percben már csattognak.az ezüst cigarettatárcák, percennek a gyújtók és a te­rem . kellemes, illatos, intim kék füsttel telik meg. Stank ovich tanácsnok a régmúlt pénzügyei­ről beszél és Szabó Imre főügyész hallgatja leg- buzgőbban. Nincs uj itt semmi a nap alatt... — Több tárgy nem lévén....— mondja a for­mulát az elnöklő kormánybiztos. Majd föláll, kezet szőrit mindenkivel, pár szót.vált az újságírókkal és vége van az első közgyűlés-pótlónak.

Next

/
Thumbnails
Contents