Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-26 / 22. szám
Budapest, 1920. május 26. 3 Körséta a parlamentben és a városházán A körséta területe az elmúlt héten megnöveke- clett, mert a kommunális ügyekkel foglalkozó újság, tudósítójának a héten inkább a parlamentiben volt a helye, ahol a nagy fővárosi vita viharzott, mint a városházán, ahol tunya csönd terpeszkedik a folyosókon, a hivatalszobákban pedig napszámosmunka folyik. A parlamenti vitáról külön számolunk be, itt inkább a hangulat képéit adjuk. Mert a vita még nincs befejezve és annak a jövő hétre is több szónoka les«. Többek között Ugrón Gábornak és Szabó Józsefnek, a keresztényszocialista szakszervezetek főtitkárának felszólalását várják nagy érdeklődéssel, a helyzet mégis az, hogy bár az érvek egész arzenálja vonult fel a törvényjavaslat ellen és még hangzik el majd ellene újabb beszéd is, a fővárosi községi választásokról szóló törvényjavaslat valósziniileg a mai formájában változtatások nélkül emelkedik majd törvényerőre. Így lesz ez, csaknem bizonyosan, dacára annak ■a jelenségnek, hogy a keresztény-párton is több hang- emelkedett és emelkedik állandóan a törvényjavaslat egyes kirívó intézkedése ellen. így Usetty Ferenc a kisebbségi képviselet ellen harcol és többek között támogatja ebben a harcában R assay Károly volt államtitkár is. Az E r n s z t-csoport azonban kö- röm'szakadtig védi ezt a pontot, mint amely az igazság nevében született. A demokraták nem emelnek ellene kifogást, nem mintha malmukra hajtaná a vizet, de annyira kipróbálatlannak tekintik ezt a választási módot, hogy nem bánják, belemennek, próbáljuk ki. A demokraták kifogásai leginkább a kis és nagy kerületek egyforma mandátumai és a belügyminiszter feloszlató joga ellen irányulnak, amihez hozzájárul még Bárczy Istvánnak az az igen jelentős kifogása, hogy a közgyűlésen 48 olyan férfiú fog ülni (22 hivatásból tag és a tanács tagjai), akiket nem a közönség választ, pedig a haladás az lenne, ha ez a szám nemhogy emeltetnék, hanem inkább csökkenne. A tanács tagjainak különben is kétszeres joguk van ezáltal,, hiszen a tanácsban és a közgyűlésben szavazhatnak. A kereszténypárti politikusok közül Qrieger Miklós papképviselő volt az, aki a folyosón kijelentette B r ó d y Ernő felszólalása után, hogy az egyenlő mandátumok kérdését nem szabad törvénybe iktatni. Szabó József pedig igy szólt: — Bródy Ernőnek teljesen igaza van. A napokban én is fel fogok szólalni és ugyanezeknek az aggodalmaknak adok kifejezést. Nem helyeslem, hogy a kis és nagy kerületek egyforma számú mandátumot kapjanak, de kifejtem azt is, hogy a belügyminiszternek nem szabad megadni a közgyűlést feloszlató jogot. Ez a kijelentés az oka annak, hogy Szabó József felszólalását, amely döntőnek ígérkezik, igen nagy érdeklődéssel várják a Házban. A döntés azonban tulajdonképpen a. kisgazdák vállán nyugodnék, mindinkább tisztán kezd azonban kibontakozni az a kép, hogy a kisgazdák a fővárosi választások dolgába nem kívánnak befolyni, a terepet átengedik a kereszténypártnak és talán még a szavazásban sem vesznek részt, dacára annak, hogy például a belügyminiszter fel- oszlatási joga szomorú precedens lehet majd valamelyik kormány kezében a vármegyék autonómiájával szemben is. A héten a vita mindenesetre befejeződik és akkor rákerül a sor majd a törvény végrehajtására. A törvényhez mindenesetre meg kell még alkotni a végrehajtási rendeletet, ami jelentős munka lesz. Valószínűleg helyt ad a belügyminiszter Bródy Ernő ama kívánságának is, hogy egészítsék ki a választói névjegyzékeket és az elveszett választási igazolványok helyett adjanak újakat. Ilyen körülmények között a községi választások csak julius közepe körül lesznek megejthetök, mig a törvényben előirt tisztujitás augusztus végére vagy szeptember elejére tehető. A közgyűlés legelső dolga lesz, valósziniileg a •.tisztujitás után, a községi költségvetés letárgyalása, UÓm^MiJÍWMP amelyet ilyenformán majd csak a kánikulában fog a tanács nyilvánosságra hozni. A városházán — mint egy elejtett szóval már jeleztük — a szenzációkban nincs valami nagy bőség. Jelentősége csak a kormánybiztos elnöklésével tartott közgyűlést pótló tanácsülésnek van, amely a jogrend visszaállításának első formai megnyilatkozása volt. Meg kell még említenünk a főváros alkalmazottainak kívánságát, akik passzív választójogot szeretnének biztosítani maguknak. A FANSZ ebben az ügyben el is járt a pártvezéreknél. Sikerük azonban nem volt valami nagy. Egyedül Szterényi József báró említette beszédében kívánságukat, de abban sem volt köszönet. Szterényi úgy fogta fel a 'dolgot, hogy nem igen tartja kívánatosnak a tisztviselőknek a közgyűlésben való résztvételét. Ha azonban az állami tisztviselőnek van passzív választójoga, — mondta — akkor a fővárosiaknak is meg kell adni, de jobb lenne, ha az államiaknak sem lenne. A főváros tisztviselői mindenesetre meg fogják köszönni ezt a ^támogatást“. A nyugdíjazások kérdésében különféle verziók jelentek meg eddig a lapokban. A mi értesülésünk szerint azonban mindössze egy tan á c s n o k o t szólított fel a kormány- biztos arra, hogy adja be nyugdíjaztatása iránt való kérvényét, de ez sem történt meg, aminek nem is volna sok értelme, amikor egy-két hónapon belül amúgy is itt lesz a tisztuiitás. • © ® 70—S0 százalékos nótadó? A főváros pénzügyeinek helyrehozatala sok gondot okoz a tanácsnak. Hét a hét után más megváltó ötleteket vet föl és a végén — sajnos — minden marad a régiben. Kétségtelen. hogy legtöbbet és legbiztosabban a tízmillió dolláros kölcsön lendített- volna az állapotokon a konszolidáció irányában. E a terv azonban — úgy látszik — kutbaeseüt, mert az amerikaiak egy kompenzációs törlesztést kívántak volna. Budapest azonban örül, ha a szükségessel a saját lakosságát el tudja látni, nem kötelezheti tehát magát arra sem. hogy az amerikaiakkal szemben árukban törleszti adósságát. Általában, úgy véljük, kölcsön csak olyan segíthetne Budapesten, amely egy nemes, gavalléros, testvéri kölcsön lenne, amelyet csak maid akkor kellene megtéríteni, ha a magyar valuta megteszi fölfelé azt az utat, amely számára mindnyájunk hite és meggyőződése szerint predes- tinálva van. Most azután megint az az ötlet kisért, hogy miután az állam uj adókat nem engedélyez, vagy nem ad át a fővárosnak, nem marad más kivezető ut hátra, mint hogy fel kell emelni ai ma 45 százalékos községi pótadót 70—80 százalékra. A Budapestről szóló vita során, amely) a héten hangzott el a nemzetgyűlésen, az összes szónokok, akik védelmükbe vették a fővárost, boldogan említették, hogy nincs az országban város, amely olyan; kis községi adót szedne, mint Budapest. A 33 százalékról 45 százalékra történt emelés, amely közvetlenül a forradalom előtt következett be, pusztán a tisztviselők illetményeinek megjavítását célozta. Még le sem záródott a nemzetgyűlési vitai és máris eleven cáfolatként fölvetődik a községi pótádónak jelentős felemelése. Igen kalandos és a komolytalanság bélyegével ellátott gondolat ez és épen ezért) nem is lehet a hírnek teljesen hitelt adni. A liőváros pénzügyileg rosszul áll. a kormány nem tesz egyebet, mint amit évtizedek óta tettek a kormányok, részvétlenül nézi Budapest vergődését. Jönnie kell tehát az uj közgyűlésnek, amely a maga friss erejével, invenciójának gazdag forrásával, tekintélyének csor- bitatlanságával meg kell, hogy találja az utat, amely á fővárost kiemeli a hínárból. Pénz állt a házhoz. A Fővárosi Hirlap egyik legutóbbi számában Bódy Tivadar polgár- mester bejelentette, hogy a kormány hatvannyolc millió korona átutalását engedte meg kórházi ápolási dijak fejében. Mint értesülünk, ennek az összegnek első részletét, huszonötmillió koronát, már ki is fizették a fővárosnak. Ez az összeg körülbelül egy hónapra fedezi a főváros összes kiadásait, vagy pedig a kórházak fentartására két hónapig elegendő. A Liget-szanatórium a Svábhegyen. A budai hegyvidék dús levegőjét, mérhetetlen nyugalmát, duzzadó egészségét gyógyításra használni a legbecsesebb gondolat. A beteg testre és beteg lélekre magának a iönséges természetnek, pazar tenyészetnek is óriási hatása van. Azok, akik pünkösd vasárnapján a Svábhegyen jártak szanatóriumavatáson, ezekkel a gondolatokkal teltek meg. A budapesti orvosi kar kitűnőségei és a sajtó képviselői elragadtatással szemlélték meg a L i g e t-s z a n a t ó r i u m svábhegyi részét, amely kiegészítője, teljessé tevője a régi, kiváló nevű Nagy János-utcai intézetnek. Dr. Jakab László igazgató-főorvos szakavatott, buzgó munkája létesítette az uj szanatóriumot, ahol idegbetegek, diétások, hízó- és fogyó-kúrások és üdülők ideális kezelésben részesülnek. A pompás, kedves épületcsoport magában véve is látványosság- számba megy csodálatos parkjával, nagystílű viz- gyógyintézetével, ma pedig a gyógyítás legmodernebb eszközeivel, nap- és légfürdőkkel, íekvö-terra- szokkal. gyermek-tornahelyekkel várják azokat, akik a biztos gyógyulás, fölépülés, megerősödés biztos reményével jöhetnek ide. fl TŐKE • • • Csendes hét, — sok készülődés A pénzügyi hét eseményei közt nincs különösebb jelentőségű, bár eleven és izgalmas élet volt a tőzsdén, pénzpiacon és a kereskedelemben egyaránt. Az A n g o 1-m a g y a r bank tranzakciója most közeledik befejezéséhez: Krau s- z Simon londoni útja során perfektuálni fogja az eddigi megállapodásokat és uj, nagyszabású üzleteket fog előkészíteni. Éber Antal dr., a Magyar-olasz bank vezérigazgatója Milanóba utazott, ahol elsősorban a Fores, t a tranzakciói kerülnek tárgyalásra. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznünk az Orsz ág o s í a t e r in e I ő r.-t. és a For est a megállapodásáról, amelyet hosz- szas tárgyalások előztek meg, de amelyek most teljes befejezést nyertek. A vállalat a tőkefelemelés folytán mintegy 120 millió korona tökével fog rendelkezni. Kétségtelen, hogy a fakon- cernben még újabb és nagyarányú események állnak küszöbön, amelyek lebonyolítása nem fog sokáig váratni magára. Most üli meg működésének ötvenéves évfordulóját a L e s z á m i t o 1 ó b a n k, amelynek történetét Kádár Gusztáv igazgató nagy tudással és alapos készültséggel irta meg. A L e s z á m i t o 1 ó b a n k óvatos: és konszolidált üzleti politikája mindig bevált s lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a bank most is a legtekintélyesebb és legmegalapozottabb intézeteink közé tartozik. Jelentős eseménye a múlt hétnek egyfelől az O m k e nagyválasztmányi ülése, amelyen a kereskedelem és ipar összes aktuális kérdései sorra kerültek s amelyen beható vita tárgya volt minden aktuális gazdasági kérdés, másrészt pedig a M a g y a r- lengyel kamara megalakulása. A mostani politikai konstellációban különös fontossága van annak a közeledésnek, amely Magyarország és Lengyelország közt kialakulóban van s: amely régi, nagyszerű tradíciókra támaszkodik. A kamara elnökévé báró Madarassy-Beck Gyulát választották meg, aki a magyar-lengyel közeledésnek régi, érdemes harcosa. Ez az alakulás már a béke egyik értékes tényezője, annak a békének, amelynek aláírása fájdalmas és áldozatos lépés, de amely kell, hogy ellenértéket is adjon azért a rengeteg megpróbáltatásért, amelyen ez a nemzet gazdasági téren is átment s amelyből most már kevés csepp fér a pohárba1. Uj bankfiókok. A Magyar általános hitelbank a Várban, Disz-tér 16. szám alatt bank- ■ fiókot nyitott, amelynek vezetésével dr. Kovács- | Sebestyén Lászlót bízta meg. — A Magyarolasz bank Siófokon fiókot nyitott, amely átvette I a Magyar országos bank siófoki nyári kirendeltségét. A Magyar-Olasz Bank ügyvezető-igazgatói. A Magyar-Olasz Bank ügyvezető-igazgatóivá nevezte ki Elek Sándor dr.-t. Lányi Mórt, Révész. Alfrédot. Rózsa Lajost, Stern Ármint és Tibor Róbertét. Főtitkár leüt — amint ezt már megírtuk — Salamon Andor igaizgató. Kinevezéseit a Moktárnál. A Magyar Országos Központi Takarékpénztár í. hó 25-én tartott ülésében Appel Aurél és S c h ü r t z Sándor
