Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-26 / 22. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920 május 26-án 22. szám ^Qiiyai»amognamnmaii»angan»aiiiEniiniiiPiiiDiiigMai»P8ng»iaiiini88aninniaiHB«iiamaiiiai»aiiii &x.öfixkt£si Artik* Xgwésr. év ne 1 0 f> K. Fel évne ............öO,K,. JK gyes szdmoh fttiplia- a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelő» e*»p*«>szíő» OOLCSÓ Emil M*ai^^***** **" ^ * * ■ “ ~ ^ “ ‘ ■ ■ ~ — -v-----------.~i~inn.------r -r~|—i j—i nri-_ —y _n juj _rin. Me gjelenik minden ww ddn. Szenhesxtöaéfr dm kiadóhivatalt VJ. kan* SziV-MMÍCa M..M ÍS. ■■ !>■ Telefon ......... 137-MM Bu dapest hete Ez az a körülmény, amely bennünket feljogosít arra, hogy a martunk kritikáját, a magunk tudását értékeljük. Az a' közgyűlés, amely majdan össze fog ülni, Valószínűleg .offenzívat indít majd emberek, intézmények, múlt és jelen ellen. A felbuzdulás tiszteletreméltó lesz, de az offen- zivához nemcsak kitűnő emberanyag kell, hanem a tudás, az ismeretek nagyszerű arzenálja éís a terep tökéletes ismerete is. Mi évtizedek újságírói munkája után mindez,! megszereztük, de a jövendő közgyűlés tisz- tcletreméío tagjainak már ma elárulhatjuk, hogy nagy munkával, sok fáradsággal, rengeteg búvárkodással, utánajárással és tanulással jutottunk hozzá. Ha majd az új városatyák sz'viikrc tett kézzel elmondhatják ugyanezt, akkor tutijuk. hogy elérkezett az idő, amikor az igazi, az alkotó munka elkezdődhetik. Húrom nap ^ hat szónok Budapest vitáidban Bárczy István, báró £ zterényi József, tlsetty Ferenc, Bródy Ernő, Haller József és Pfcló' Sándor felszólalása a nemzetgyűlésben volt az elmúlt hót. Nem cilyau értelemben, mint ti meiítök-napját, tiizoltók-naipját s»tb. szokták emlegetni, bár bizony ráférnie erre a szomorú, sokat szenvedett városra az is, ha egy kicsit tányéroznának az érdekében a jójszivii emberek között, akik iltt, ennek a városnak a kényelmes, boldog bőkezűségében gazdagodtak, hájasodtak meg. És mit adtak érte? Harmincz- hároim .százalékos pótadóit? Vagy most újabban negyvenötöt? Mit. kaptak mindezért? Kaptak mindenekelőtt olyan szociálpolitikáit, amilyen nélkül minden sarkon tiz koldusnak vethettek volna adományt a kalapjába és hetenként többet költhettek volna el köinyöradományra, mint évenként községi adóra. Még a háború alatt is nappali, fényben sétálhattak az utcákon), a kocsijaik. autóik; pedig az utolsó esztendőkig tükörsima kövezeten gördülhetett végig. Itt iskolák, kórházak nőttek a földből mérhetetlen költségekkel. Egy-egy alkotás, amiért a1 városnak a szemeit kislzídták a szemüregeikből a szalonok kritikusai, most vagyonokkal ér föl. Maga a Gellért-fürdő olyan kincset reprezentál, amiből ha egy kis szerencsénk és okosságunk lesz, mamából’ m.e vélhet fink. Es „most: yzr kérdez-i ziik, ki segített mindezt megvalósítani'? Akadtak-e a vagyonos polgáraitok között olyanok, kik adakozó jókedvükben segítették ezt a mérhetetlen kulturmumkált? Bizony alig-alig akadtak. A harminezhárom százalékos pótadó és az adósságok hősi harcából épült itt minden. No meg egykét lelkes, gazdag szívű, munkában erős főlti|szt- viselő nagyszerű akarásából. Csoda-e, ha Budapest hőt ében azoknak a harcosoknak, muinkálsoknak fizettek a, gáncsok bőségszarujából? Azt hisszük, ők maguk csodálkoztak ezen a legkevésbbé. De azért örömmel látjuk a komoly és tiszteletreméltó kritikát, amely fundamentuma minden nemes és tiszta alkotásnak. A bajnoki tonna, amely a nemzetgyűlés színe előtt folyt le, csak bevezetése annak a további harcnak, amelyet ai főváros közgyűlésének igenis folytatnia kell. Mert mi lesz ezeknek a. harcoknak az eredménye? Az, hogy egymás mellett fog állami a nagyszerű épitömunkánál mindenki, aki tiszta szándékkal fogott ma egymás ellen fegyvert,és akinek ezt a fegyvert Budapest iránt érzett szerefete adta a kezébe. Es itt ki kell emelnünk külön is Usetty Ferenc képviselőnek azt a jelentős állásfoglalását, hogy amikor vádolt, — bár sickjszor még fiatalos rosszul informáltsággal. — kijelentette és betartotta, hogy nem személyek ellen vív harcot, hanem elvek érdekében. Annak a' politikának, amelynek ma) ő i!s hitvallója, volt a főváros közgyűlésében egy igen nemes, tiszteletreméltó képviselője, Waigand József, akit pár év előtt temettünk el mély részvéttel. Az ő nemes mérséklete, puritán lelkessége, szavának tiszta súlya olyan jelenség volt a városatyák gyülekezetében, amelyet ezeken ai hasábokon mindenkor példának állítottunk oda, amikor a közgyűlés nivótlanságát, eltévellyedetf érdekhajhászását, vagy személyes gyűlölködését gáncsoltuk. Boldogan gondolunk arra, hogy valaha olyan közgyűlésünk Fehet még, amely nem a kijárásokban, tisztviselők pjesszionálásábau és háborításá- ban adja ki majd energiája javát. Közgyűlések változhatnak, a történelem új és új rétegeket dobhat felszínre: de az újságíró mindig ugyanaz marad, az újságíró nem hagyja el a posztját. A nemzetgyűlésen hárem napon át folyt a múlt héten ai budapesti községi választói jogról szóló törvényjavaslat vitája, amelynek során eddig hat szónokot hallottunk. Ami eddig lejátszódott a törvényjavaslat nemzetgyűlési vitájából, három dolgot lehet megállapítani) és pedig először, hogy a nemzetgyűlés, életében ez ai legnívósabb vita, amelyben eddig részünk volt, másodjszor, hogy a törvényjavaslat ellen minden szónoknak és a nemzetgyűlés minden tagjának kifogásai vannak végül harmadszor, hogy Budapesti iránt,- üveg, akkor is. na'a tanács éis a városi ladmiinisztráció ellen panaszai1 voltak is, — minden szónok mélységes szeretettel viseltetett. A főváros- ellen elhangzott vádakat tulajdonképen Usetty Ferenc képviselte, mert Haller József, aki az előadói székből szólott, csak általánosságban beszélt a nemzeti és keresztény irányról, amelynek a jövőben a városházán is meg kell erősödnie. JUsetty a törvényjavaslat mellett mondott temperamentumos, lelkesedéssel átitatott beszédet, közben aizonban a javaslat rovására irta a kisebbségi képviseletet, amelyet nem helyesel. Egyebekben azonban beszéde heves támadás volt a régi közgyűlés, ai városháza múltja és jelene ellen. Minden szaván megérzett az a törekvés, hogy Budapest ügyeivel behatóan kíván foglalkozni, de egyben megérzett a noviicius is, aki, bár lábad erősek, az ismeretlen területen csak botorkálva jár. Ennek a beszédnek legnagyobb hibája a;z volt, hogy adatai nem saját élményekből, nem saját tapasztalatokból, hanem információkból tevődtek össze. Eta majd Usetty Ferencnek magának lesz anyaga, amiből beszédeket és vádakat építhet, akkor fogja igazi értékeit napfényre hozni, akkor lesz igazi) örömünk; ebben a buzgó, kritikusban, ebben a lelkes temperamentumban, ha majd csak Jákob hangját halljuk, de nem vesz- sziik észre Ézsau szőrös kezeit. Még ebben a kényszerhelyzetben is, amikor személyes tapasztalatok nélkül a májsok jóhiszeműségére kellett mindent alapoznia, aláhuzottan Usetty javára kelli Írnunk igazságra törekvését, fegyvereinek az elvek szerint való használatát és judiciumának ma még a fények ismerete által való koriátcfziottjságát, de felcsillám.Ló tisztaságát. Usettyvel szemben olyan nagy ágyúnak kellett felvonulnia, mint Bárczy István. Bárczy beszéde, amelyet a nemzetgyűlésen elmondott, még ennek a klasszikus életnek is egyik fénypontja. A beszéd finom, szimpatikus, nemes alaptónusa a szerénység volt. Hiszen odaállha- tott volna Bárczy István a nemzetgyűlés elé és féltéglával verhette volna ai mellét, hogy ő tette nagygyá Budapestet. Ki mondhatott volna ellent neki? Ebben az újságban, a boJ mi mindenkitől függetlenül, kemény szóval, sokszor bevalljuk, - a javítás, a buzdítás eszközeiként a túlzás kritikájával támadtunk tanácsot, ostoroztunk, becsméreltünk közgyűlést, bonczoltunk tényeket, lelepleztünk és megállj-t kiáltottunk, soha sem tudtuk megtagadni Bárczy Istvántól az elismerés szavát, amikor szándékainak stílusát, munkájának látható, le nem tagadható eredményeit kellett bírálnunk. A nemzetgyűlés is, — úgy látszik, — tudatában volt mindennek és dacára a’inak, hogy a többség sorait mély poi ló ivet i ;S/,aiVclU'CA VtiiuSZl^U ’cl UaiC/,.V Uiv'aiivo,;a megértés, a1 szimpátia, a méltányolás félre nem érthető, csendes megnyilatkozásával fogadta szavait. A védelem, amelyet Bárczy ai fővárojs adminisztrációjának nyújtott, eg.y pillanatig sem ment túl az ízlés határain, a tárgyilagosság rideg demarkációs, vonalán, de a tények és események olyan mélyenszántó ismeretével volt megkonstruálva, hogy a legsikeresebbnek kellett lennie. Külön kelL még szólam Bárczy beszédének arról a részéről, amely magáról a javaslatról szólott. Előtte már öt széniek beszélt és Bárczy még mindig tökéletesen éis egyedülállóan uj szempontokat, uj argumentumokat talált a javaslat sérelmes intézkedéseivel szemben. Kétségtelennek kell tartanunk, hogy évtizedek óta nem használt még semmi olyan biztosan és olyan kemolyan Budapest félreismert megítélésével szemben, mint Bárczy István beszéde. A Budapesttel szimpatizáló beszédek során kell fele mii ten link báró Szterényi József felszólalását, aki azonban valamivel többet dicsérte önmagát, minit Budapestet és több argumentumot igyekezett felhozni a maga keresztény mivolta, mint Budapesté mellett." Beszédének legértékesebb része volt mégis az, amikor arról szólott, hogy a javaslatban levő összeférhetetlenségi szakaszok túlságosan szigorúak. A Fővárosi Hírlap, amióta megjelenik, elkeseredetten küzdött a városházai legccsmányabb nyavalyája, a városatyák ki- és bejárása: ellen. Mégis megfontolandó az, amire Szterényi felhívta a figyelmét és amely szerint, ha. én városatya vagyok, nincs módomban a magam gyámügyében lépéseket tenni az árvaszéknél és nem szabad 'tiltakoznom az ellen, ha véletlen tévedés folytán duplán fog a'gázgyár krétája a számla kiállításánál. Legföljebb ügyvédet lehet ilyenkor küldeni. Dömötör Mihály belügyminiszter itt közbeszólt, hogy azt sem lehet, amivel világossá lett az is, hogy ha a gázgyár téved és én nem akarok duplán fizetni, akkor csak egy módon tudom a gázszámlámat rendbehozni, úgy, ha lemondok a városatyái mandátumomról. Szívesen és figyelmesen hallgatta a Ház Bródy Ernő okos, temperált beszédét is, amelynek különösen értékes részei voltak azok, ahol
