Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-04-21 / 17. szám

2 Budapest 1920 április 21. — A községi választásokról szóló j avals latot még nem ismerem, de ha benne van a kocka­rendszer, akkor fel fogok szólalni ellene. Megkérdeztük még, hogy' mi ia véleménye a képviselőnek a városházán újabban történt eseményekről? A válasz ez: — A tainácsbain, most beállott változások mindenesetre kívánatosak voltak. Városy ta­nácsnokot személyében nagyrabecsiilöm, de végzetes hiba volt annak a rendeletnek a ki­adása, amely imjég a kommunizmus, kitörése előtt a nemzetköziséget akarta bevinni az iskolába. Ilyen körülmények között nem csodálkozom a tanszemiélyzeten sem, amely nagyrészben meg- tántorodott, amikor ilyen rendeletét kapott még a vörös-uralom előtt. Ennél a lépésnél azonbaini még nem lehet megallani, a tanácsi megtisztu­lása még nem teljés. Hogy például mást ne mondjak, ma is ott ül a tanácsban és ítélkezik mások fölött egy tanácsnok, akinek a fegyelmi ügye még nincs tisztázva. Különben ,sizép a ta­nácstól, hogy végre rászánta! magát arra, hogy vizsgálatot kérjen maga ellen a kommün lajlatti viselkedésének tisztázására. A furcsa csaik az ebben a dologban, hogy ilyen későn jutott az eszükbe. A polgármester nyilatkozata, amit az iskolák államosítására vonatkozólag tett, való­sággal megdöbbentett. A városházán még min­dig nem akarják belátni, hogy a főváros keze­lése alatt az iskolák a destrukció melegágyai voltak. Egyébként azokat is ismerjük, akik előtt a polgármester ezt a nyilatkozatot' tette. A tanács az iskolák államosítása ellen A polgármester ankétre hívja Budapest nemzetgyűlési képviselőit A Fővárosi Hírlap már foglalkozott Hal­ber István kultuszminiszterinek azzal a tervével, hogy a főváros iskoláit államosítani .akarja, aminek legfőbb megokolása az, hogy a „proletárdiktatúra előtt a főváros iskolái voltak a destrukció meleg­ágyad“ és ilyenformán a kormány nem bízik abban, hogy a főváros vezetői a keresztény és nemzeti irányzatnak az iskolákban való megszilárdítását olyan intenziven végre tudná hajtani, minit az állam. Ugyancsak a Fővárosi H'irlap közölttel S i - pöcz Jenő dr. kománybiztosnak azt a 'nyilatkozatát is, amely szerint a kormán y biztos is a leg­teljesebb mértékben helyesli a fő­városi iskolák államosít ,'á is á n a k te r- v é t. A kormánybiztos — mint értesülünk, —• ebbein a kérdésben már megkezdte tárgyalásait, amelyeket egyrészt a kormánnyal, másrészt a keresztény párt­tal, valamint iá? főváros illetékes köriéivel folytat. Uj helyzetet teremtett azonban a polgármester és a ta­nács állásfoglalása, amely akkor került nyilvánosság­ra, amikor a fővárosi tanárok és tanítók ötszáztagu küldöttsége előtt kijelentette B ó d y Tivadar polgár- mester, hogy a fővárosi iskolák álliamosi- tása veszedelem. Ez a kijelentés a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjában nagy' recenzust keltett, ellenben a tanács álláspontja teljesen (fedi a polgár- mesterét, amint ez abból a nyilatkozatból is kiderül, amelyet Buzáth János dr. tanácsnok, a közokta­tásügyi ügyosztály uj vezetője tett a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt és amelyet lapunk más helyén közlünk. Lássuk most már mi ia szándéka Haller mi­niszternek? Mindenekelőtt — úgy tudjuk, — az elemi iskolák államosítását nem vette tervbe. Államosítani kiválnia ellenben a miniszter iá főváros középiskoláit, kereske­delmi, ipari és iparművészeti szak­iskoláit. A legsérelmesebb ebben a dologban az, amit minden objektiv itéletii embernek be kell látnia, hogy a terv szerint csak az iskolák felett való rendelkezés és vezetés jogát akarják elvetmm, a t e r- hek azonban a főváros nyakábian ma­rad n á n a k. Szóval kiveszik a főváros közönsége kezéből .az oktatás irányítását, de az iskolák fenn­tartásának a költségeit a jövőben .is a főváros ház­tartása. viselné. Aki ismeri a főváros mai anyagi helyzetét, aki tudja, hogy az oktatásügy milyen hor­ribilis terheket képvisel, az lehetetlennek tartja ezt az elhatározást. A főváros havi kiadásai ma, 31 millió koronát tesznek ki, amiből 18 milliónak nincs fedezete. Hogy fogalmat nyerjünk, mit jelent viszont a kultuszminiszter által államosításra' szánt iskolák fenntartása, azt cs.ak halványan tükrözi az a pár szám, amit itt adunk. A középiskolák és szakiskolák (bele nem véve ,a népiskolákat), [fenntartási költsé­geire az 1919. évre szóló költségvetés 17.011,999 K-t irányzott elő, mig ezeknek az iskoláknak a bevételeit 2.695,130 K-ra taksálta, ami 14.316,869 K deficitet je­lentett akkor. Hogy ez a tizenötödfél millió a mai megdrágult viszonyok között óriási mértékben emel­kedett, mig az iskolák bevételei egy fillérrel sem emelkedtek, a.z egészen természetes. A főváros közönségének nyakában hagyni ezt a horribilis terhet és az iskolák fölött való rendelke­zési jogot elvenni, ebbe .a főváros közönsége aligha fog sző nélkül belenyugodni és a tanács a maga oppoziciójával ennek a felfogásának akar kifejezést adni. A polgármester különben — mint a Fővá­rosi Hírlap értesül, '— igen jelentős lépésre szánta el magát. Anketrá kívánja me g- hívni Budapest huszonkét kerületé­nek nemzetgyűlési képviselői t, velük akarja megbeszélni ezt a kérdést és őket akarja meg­kérni arra, hogy' a nemzetgyűlésen védjék meg e tekintetben is a főváros érdekeit. • • • A fürdők bérbeadásáról megint igen komoly formá­ban, beszélnek és olyan reményeket fűznek ehhez a tranzakcióhoz, hogy ha minden jól megy, akkor ezek a sokat ócsárolt, a gyanúsítás és szidalom malterjával épült fürdők fogják a főváros szekerét kirántani a kátyúból. Ma már nem kevesebbről van szó, mint hogy egy csomó igen jelentős be­ruházás mellett olyan hatalmas összeget fognak a külföldi bérlők külföldi valutában előre kifizetni, hogy a főváros rendezni tudja belőle külföldi, aranyban fizetendő adósságait. Valószínű, hogy a tanács meg- gyamisitói és vádlói, akik pénzpocs'ékolás- nak minősítették untalan a fürdők nagy­szabású építkezéseit: most teljesen megné- mulnak. Bárczy István és Márkus Jenő tékozlása ma hallatlan kamatokat hoz Bu­dapestnek. Az „örült" bajor király esete ismétlődött meg, aki Pinakothekáit és Nimphenburgot adott Münchennek, hogy az idők végtelenjéig éljen belőle. Budapest pedig fürdőiben megkapta azt a bizonyos perzsa-szőnyeget, amelyet a miniszteri ta­nácsos ur annak idején parádénak vett, ma pedig az egész családját talpraállítja az árából. Krachnak mondják azt, ami ma megkezdődött a piacokon és amelynek folytatódni kell a boltokban. Annyi tény, hogy a has, a tojás, a zsír minis olcsóbb lett. Hogy mi az olza? Ki tudna erre precízen felelni? Talán a jó­tékony éhség-sztrájk, a hús bojkottja. Ta­lán a pénznek ai kény szer kölcsön után való megkevesbedése. Vagy kiveszett a láncolok fajtája? Az árdrágítók Szivében kerekedett fölül a tisztesség? Esetleg a konszolidáció felé való haladásnak biztos tünetei ezek? Az az egy bizonyos, hogy a legjobbkor jött az iiralz esése, a drágaság zuhanása, mert a munkájából élő ember már régen nem bírta az iramot, amelyben az árak emelkedtek. És ha ez krach, akkor Isten hozta a krachot és tartsa meg közöttünk, növelje nagyra az áldott krach-ot, amely olyan csúnya szó, de olyan jólesik nekünk. 1 • •KERTMOZI •• : a Városligeti fasor és Aréna-út sarkán. MEGNYÍLIK 1920. április hő 24-én, szombation. ■ —------------------------------ -----------------------------■ ^— ——■ FLEINER JENŐ ÉS TÁRSA használt Vs”“ zsákok vétele és eladása, telefon »9-tb. axda p©S t AT., 3?©:r?o©l Mór—xx- 4. Interjú az utca-során Buzáth János portréjához Néhány esztendő előtt megpróbáltam (ezeken a hasábokon pár vonással megrajzolni Buzáth János portréját és 'már akkor lalzit kellett irmom: „ez. a kémény magyar koponya,“ Hogy tez min­denkor szembeötlő volt rajta, ékes bizonyítéka annak, hogy dem tartozik a kurzus-emberek közé, akik végig csinálnak minden kurzust. Most a itanügyek élére került, ami nem pályája leink düllésé, csak szükségszerű elismerése annak, amit mindenkor láttunk benne. Lehet, sőt való­színű, hogy a szélső elemek, akik máglyák eme­lését várják tőle, csalatkozni fognak bennfe. De a gyermekek, ha mindenik elé oda lehetne állí­tani példaképen, imagyszerti'lievelésben részesül­nének. Magyar fajtánk jótulajdonságait kevés emberben liehet együtt találni, mint benne. Szűkszavú, udvariassággal nem pepecselő, ami a szivén, az a száján, nyilteszü, idegen toliak­kal nem ékeskedő és megingathatatlan jellemű, jószívű, tehát szegény mint a templom egere. Emberekben csak a tisztesség szempontjából válogat. A kimondott szótól nem tágít, de ha mégis ferde szögből látta az igazságot, nem ne­héz vele beláttatni. Es még egyet: nem dugja véka aillá a véleményét és a maga igazságáért, amely% mindig a becsület és a tiszta szándék próbájával van ellátva, ia leghatalmasabb ellen­féllel! is szembeszáll, mégha elbukik is a harc­ban. Nemcsak magyar, de ami még ennél is több: ember. Most olyan posztra állították, ahol minden világnézet a saját AchiiHes-sarkát szokta érezni. Nagy bizalom ez ma. De Buzáth Jánosnál olyan kézben lesz Budapest közoktatásügye, hogy ennek a városnak minden lakója nyugodtan bízza azt rá. Ezekben a napokban nagyon el vau (foglalva Buzáth János. Átad, átvesz, tárgyal, rendezkedik. A dolgozó-szobájában soha sincs egyedül. Az utcán, amikor éppen megkésve ,a kormánybiztoshoz sietett, álltam útját. Bevallom, nem kértem engedelmet tőle.' hogy amiről beszélgettünk, reprodukáljam. Talán mondott olyasmit is, amit nem szánt a nyilvánosság­nak, de ő mindig hangosan beszél, nem nézi, hogy van-e füle a falnak. Amit nekem mond, megmondja a legalacsonyabb és legmagasabb helyen. Nem in­terjú, amit ma adhatok, csak egy utcai beszélgetés, de talán egy' ecsetvonás Buzáth János portréjá­hoz. * — Tanácsnok ur, — mondom, — a programmja iránt szeretnék érdeklődni. Elneveti magát:-— A programmom: minél előbb szabadulni. Aztán megvonja a vállát: — Különben a programmom benne van a körle­veleimben. Valami olyasmit mondok, hogy úgyis itt vannak a választások, a választások után az uj magisztrátus és akkor neki úgyis el kell hagyni ezt a helyet, mert magasabb hivatása lesz. Vasvilla-szemekkel néz rám: no most rögtön goromba lesz. Inkább másról beszél: — A kormánybiztoshoz megyek. Az iskolák á 11 a m o s i t áiSia dolgában akar velem tár­gyalni. — A keresztény-pártban, — mondom, — nagyon haraguszmaik a polgármester minapi nyilatkozatáért, amelyben azt mondta, hogy' veszedelem lenne az is­kolák államosítása. Erre megoldódik a nyelve: — Pedig városi ember mást nem m o .ni d h a t. Ez az én véleményem is. A főváros iskolái mindig különbek voltak, mi n t az államéi. Azt vetik sze­mére a fővárosnak, hogy a kommün alatt a főváros tanszemélyzete megtántorodott? Nos igen. Ez azoip ban nemcsak Budapesten, de .a falun is igy volt. A tanítóság társadalmi és szociális hely'zete hozta ezt magával. Hiszen a ía|lun sem a jóltáplált jegyző urak lettek bolsevisták, hanem a tanítók. Aztán megint a tanügyi ügyosztályra terelődik a szó. Elmondom a legendát, hogy' a tanügyi tanács- nokságot mindig ugródeszkának tekintették. — Igaz, — mondja, — de ezt soha sem tudtam megérteni, hogy honnan veszi alapját ez a legenda.

Next

/
Thumbnails
Contents