Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-04-14 / 16. szám
Kilencedik évfolyam 16. szám Budapest, 1920 április 14-én liIiirog»aiiiaiiiaiiiaíiraHiaiiiaHíaiiia»iai»BiiiBiiiDÍMfii8iamaiiiBmnHiBii»aiianiHaisiBii»a»iaiiiginaiBi m&ÖJFJXETÉÍSI JtXJTKi \lÚl*OSÍ9 Xffáfz évr»e ...... 1 '> f> K. Fé i év**e ...........—» fiO,KXC giyesi sxeímoAt fcírpliti- fró>A: a ‘hiís.nió íhíxí *zt íxl b a.n. politikai és kozgazdasúíji Pm&atii* # ííccstí Emii flCtiÍGJ} Megjelenik mintlen«■» dán. SzewütesMtlfaégj ém kiadóhivatal t VI. ke*** Sxiv-tMtca mmm IS. mx4twm Telefon 137-SS A botnak is szerepet szántak abban a nemzetmemtö munkában, amelyen át kell esnünk még azon az áron is, lra egy csomó árdrágítót és lánckeres- kedöt tényleg huszonöt emlékeztető jelel kellene is ellátni. Szó sincs róla, nem vagyunk büszkék a bűntettesnek erne a fajtájára!, de egészen bizonyos, hogy azok sem tartanak rá sokat, akik aiz ideát fölvetették. Ök maguk is szükséges rossznak ítélhetik és pedig csak át- menieticeg, amig milliók megéihetésének lehetősége is kikerül a forradalmi állapotból. Ha lassan elhantolhatjuk is a forradalmakat és edeüforradalmiakat, sajnos, megélhetésünk még mindig kaotikus forrongásban van. A forradalomban pedig a bot igazán enyhe és szelíd eszköz. De nézzük magának a kereskedelemnek a szempontjából a doágot. Az igazi kereskedő maga' is azt vallja, hogy nincs és nem lehlet elég szigorú büntetést kitalálni az árdrágítók és lánc- kereskedők ellen. Hiszen ezek a kereskedő leg- gyülöltebb ellenségei. Mi tudjuk, hogy a kereskedő csak igen kis piercentben téved meg eny- nyire. Ezeknek a bűnösöknek zöme leginkább a munkanéílkü/iek és munkakerülők soraiból kerül ki. Budapesten papirosszámi tás szerint félmillió ember nyomorog, akik közül 160.000-re lehet tenni a műnk a nélküliek számát. Ezeknek az embereknek nines miből megélniük és mégis azt látjuk, hogy olyan segítő-akció hijján is, aimiely a félmillió embert e!l tudná látni, valamennyien megélnek. Az egyik 'szégyenletesen, koldusmódra, a másik szegényesen, a harmadik panasz nélkül, a negyedik pedig igen jól', urasam, sőt milliomosrfiódra. Miután pedig azt a bizonyos, sültgalambot még mindig nem találták fel, kétségtelen, hogy akik munkátlanul is jól élnek, azok között kell keresni az árdrágítók és láncosok legnagyobb tömegét. Maga a rendőrség is tudja ezt és tanúságot tehetnek róla azok is, akik az emberi nyomorúságot hivatásszerűen kutatják és tanulmányozzák. Ezek igen «ok helyen, ahoi nyomornak keltenie tanyáznia, ahol éhenhalókat kellene találni, példátlan jólétre, dáridós lakomákra bukkannak. Vájjon meg lehet-e ezektől szabadítani a társadalmat? Használ-e ezeknek ai botbüntetés? Használ, de csak egy esetben: ha az első huszonöt után meg tudják mutatni nekik, hogy most pedig ideállsz, dolgozni fogsz és ai 'láncolásból eredőnél soványabb, de tisztességes megélhetést találsz. A bot mellé a munkát is oda kell állítani a büntetések sorozatába, mert ha a> megbotoztatás után sem kap a munkanélküli, vagy a munkakerülő munkát, vagy munkakényszert, miután a huszonöt után is tovább akar érni, tovább is láncolni fog. De már ügyesebben, ravaszabbal, aljasabban, mert nem akar többé hurokra kerülni. Munkaalkalmak teremtése nélkül mindig és mindig veszedelmesebb, vadabban burjánzó, de észrevehetetlenebb, kinyomoz- hatatianabb lesz az árdrágítás és a lánckereskedés. Ha pedig munka lesz, akkor lesz termelés, nemzetgazdaság, lesz valutajavulás, országos jólét és olcsóság. Ha pedig ez meglesz, bennünket igazán nem érdekei, hogy bottal, vagy bot nélkül; jutottunk el ehhez a nagyszerű eredményhez. 0 e Törvényjavaslatot terjesztett a kormány a héten a nemzet- gyűlés elé, amely a városok tisztviselőinek mandátl mit kívánja meghosszabbítani. A városak\ lati azonban nem Budapestet kell érteni, i\ rt a budapesti városházáról a nemzetgykis vérmcsebb tagjai a tanácsot sürgősen A éretnék läse pr űzni. Ezeknek az intranzigenseknek aligha van igazuk és igy nem is fognak a kívánságaik teljesedésbe menni. A tanács tagiai 1921 év végéig megvannak választva, egyszerűen kihajígáini nem lehet őket. Egy mód van csak, ami a kommiin alatt is történt velük, fizetni őket és sétálni küldeni 1921 végéig. Közben meg lehet ejteni a választásokat is, mert mi magának a tanácsnak is érdekében valónak tartjuk, ha nem akar kegyelemkenyéren élni, megtűrtként szerepelni. Rettenetes élet ez és ilyen körülmények között se munka- kedve nem lehet senkinek, Se pedig bátorsága az alkotási:!) y; Ebből a szorult helyzetből ki kell keveredni valahogyan. Az azonban mégis furcsa, hogy akiknek nincsen mandátumuk, a vidéki városi tisztviselőknek, meghosszabbítják; akiknek pedig van, a főváros tanácsának, azokét elveszik. Rossz néven venni igazán nem szabad, ha teszem, a terézvárosi keresztény-pártiak makacsuk ragaszkodnak ahhoz, hogy ök benne (Mamiik lenni a főváros törvényhatósági bizottságában. Hát persze, hogy vannak kd "leti. érdekek, amelyek egy város életé' a bizony nagyon súlyosan esnek lajyX. Mégis szemrehányásokat tesznek d yes kerületeknek, hogy a közös, az ádmuinos, egyetemes keresztény érdek ellen vétettek, amikor a városi bizottságban kif or szír ózták a kisebbségi képviseletet. Ha a keresztény kurzus győzelme másképen bizonyos, a kisebbségi képviselet nem fogja azt megölni. A kerületi korifeusokra — ne feledjük el, — ráfizethetett a város, de a kerület soha. Vigyázni a jövőben csak arra kell, — jöjjön akármilyen kurzus, — hogy a kerületi érdekek jogos érvényesülése címén föl ne támadhasson a törzsfönök-rendszer. Nehogy ami a múlt volt, a jövő ugyanaz legyen — keresztényben. Nem mi mondjuk, Isten ments, mi tudjuk, hogy a fővárosi közélelmezési ügyosztály nebántsvirág, de tudomást kell vennünk arról, amit a Pesti Hírlap irt vasárnapi számában. E szerint a városi élelmiszer-üzemekben a csirke kilója 17 koronával drágább, mint a csarnoki árusoknál. Drágább a tojás iá, a kolbász is, mint máshol. Ismételjük, ezt nem mi írjük és a konklúziót sem mi vonjuk le, hanem a Pesti Hírlap: „a község már nemcsak a gáz, a villany és a víz árát, hanem az ennivalókét is rendületlenül emeli s igy a drágábbjánósok nem éppen szeretetreméltó sorába igyekszik első sorba kerülni." Hát ezt a kritikát igazán nem érdemli meg a főváros közélelmezési ügyosztálya, amely tele van friss és fürge üzleti szellemmel. Javaslatok a községi választásokról Megbukott Folkusházy kockarendszere — Szocialisták az urnák eló'tt A községi választások dolga még mindig nem jutott el abba a stádiumba, amikor azt mondhatnánk, hogy útban1 vagyunk Budapest törvényhatósági életének rekonstrukciója felé. Sipöcz Jenő dr. kormánybiztosnál az elmúlt héten tartott értekezlet semmi) esetre sem hozott komoly eredményt. Ezeknek a tanácskozásoknak tullajdonképen teljességgel informatív jellegük volt. Folkusházy Lajos alpolgármester mutatta be; ez alkalommal! tervezetét, amely nem kevesebb, mint hatvan választókerületet kívánt felállítani. A kormánybiztos ad referendum vette az alpolgármester előterjesztését és végighallgatták azt a keresztény-párt kiküldöttei is. Sokkal fontosabb volt az az értekezlet, amelyet a hét végén, pénteken, a kereisztény-párt városi bizottságában tartottak és amelyen legalább a párt városi albizottságának véleménye tisztázódott véglegesen. aminek azonban nem kell túlzó jelentőséget tulajdonítani. A városi bizottság véleménye még nem az egész párté, annál kevésbbé a képviselői csoporté, a kormányé, vagy a nemzetgyűlésé. A városi bizottság csak javaslatokat: tesz, de tagadhatatlanul súlya van annak, amit ez a -szakbizottság ajánili. Ami most már a városi bizottság tanácskozását illeti, itt négy javaslat közül kelleti választani. Legérdekesebb, hogy a keresztény-párt városi bizottsági egyhangúlag utasította el a Folkusházy-iéle javaslatot, amely elseje volt a megvitatott előterjesztéseknek, Folkusházy a közigazgatási kerületeket kívánta alker ül etekre felosztani, úgy, hogy ösz- .szesen Wem kevesebb, mint hatvan kerület jött volna* ki eredményképen. A legkisebb kerülőitek négy, a nagyobbak hat, -a legnagyobbak nyolc kerületet számoltak, volna. Hogy a városi bizottságban ez a javaslat egyáltalán nem talált méltánylásra, annak többféle' oka volt. Mindenekelőtt igen, fontos ok volt az, hogy a pártnak ebből a célból teljesen uj szervezkedést kellett volna véghezvinnie és egészen uj alkerü- leti szervezeteket kellett volna létesíteni. Ez fáradságos, költséges és céltalan lett volna. A választások esélyei is bizonytalanok lettek volna ezen a módon, de akadtak olyan hangok is, amelyek azt mondták, hogy semmit sem szabad bizalommal fogadni, ami a városházáról jön. A második javaslat a lajstromos szavazás lett volna a többségi elv szerint az egész városban egy listával. Ez a terv szintén kisebbségben maradt, bár azokban a kerületekben, amelyekben a keresztény-párt g3'enge, ezt a választási rendszert igen élénken propagálták. Természetesen ezeket a nagyobbrészt kerületi és egyéni érdekeket teljesen figyelmen kívül hagyták. A harmadik javaslat a közigazgatási kerü- telenkint való választásról szólott, egyenlő számú bizottsági taggal a többségi elv alapján. Bár a kerületek nagyobb része, a többségi elven volt, mégis bizonyos körülmények
