Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-02-04 / 6. szám
/ 2 Budapest, 1920 február 4. A bárok lapítanak, nem mernek f.elzudulni -1■/ adó dien, hiszen tele vannak bűntudattal. Hasonlóképpen csöndben ment a közlekedési adó beszedésének előkészítése is. Emiatt osan a várhegyi sikiótársaságnak vannak kiiogásai, és tekintettél arra, hogy ez a társaság utolsó hónapjait éli, a közlekedési adóból egy kis hasznot kivan magúnak biztosítani. A négyíillércv adó beszedését ugyanis úgy tervezik a siklónál, hagy 40 fillérről 50-re akarják felemelni a vitel- dijat. ami jegyenként hat fillért jelentene a társaságnak ugyanakkor, amikor az adó, amelyet a viteldíjemelésbe ürügyül használnak fel, csak 4 fillért tesz ki. Persze az aprópénzhiányra hivatkoznak, amint ez ma már általános szokássá lett minden árdrágításnál. Nagy emóciót mégsem keltett a; dolog a városházán, hiszen a sikló március 20-ikával a főváros tulajdonába háramlik. Akkor úgyis vége rz aranjuezi szép napoknak. A gázgyáron 16 millió koronát Követeinek Perek a zsiványdiktatura idejéből A 'tiszti ügyészi hivatalnak akár más dolga s'e lenne, ha csak a kemmiin által .itthagyott .piszkot takarítaná 'ki, akkor is hatalmas munkát kellene végeznie. A pörök özöne szakadt a főváros nyakába, melyeket mind szocializált vállalatok indítanak a szintén szocializált főváros ellen. A kommün azonban egyetlen vállalatot sem készített ki olyan alaposan, mint a gázgyárat, ■amelynek a pr ölet ár diktatúra után mintegy tizenhatmilliós adósság szakadt a nyakába. Ennek az adósságnak az eredete az, hogy a' kom- mün alatt a szénért sehol sem fizetett a városházán tanyázó munkástanács! elnökség, mert hiszen a vállalatok, ahol a szenet beszerezték, szintén szocializálva voltak. A vállalatok most követelik a szén árát, amit a szovjet fogyasztott el. A legsúlyosabb jogi kérdések egyike lesz ez. A fővárosnak azonban igen egyszerű és természetes az álláspontja. Azt mondják, hogy a proletárdiktatúra alatt nem volt főváros, hanem központi munkás- és katonatanács, amely épen úgy kezében tartotta a főváros vagyonát, üzemeit, tehát a gázgyárat is, mint a szocializált bányaválla- tokat. Amikor tehát a szovjet szenet szállított az egyik bányából a gázgyárba, vagy az elekíromosműveknek, tulajdon- képen nem tett mást, mint egyik vállalatának anyagát felhasználta a másik vállalatánál, az egyik üzemből szállított a másik üzembe. A főváros tehát, amely a kommün alatt egyáltalában nem is volt, nem is létezett, természetesen ezeknek az adósságoknak a fizetését sem vállalhatja. A gázzal, vízzel, villanynyaf azonban még más bajt is ésináit a szovjet. A városházi kommunista bölcs'ek ugyanis elhatározták, hogy a gázt, vizet és villanyt egy füst alatt hajtják be. Egy könyvet vezetnek a háromféle szolgáltatásról és egy számlát 'nyújtanak be a fogyasztónak. A bölcsek kövét ugyan nem ők találták fel, mert ezt az ötletet is valahol a régi iratok közt fedezték fel, mert a főváros ezt már régen meg akarta 'csinálná De nem lehetett, mert technikai lehetetlenség volt keresztülvinni az adminisztráció ilyetén egyszerűsítését. A kommunisták azonban bem ismertek lehetetlenségeket. jMekigyiirkőztek, hogy megcsinálják a lehetetlent. Kizártnak kell tartam, hogy sikerűit yolna nekik, a kudarcot azonban néni! érték meg, mert közben Megbukott a kommün. Két hónapon át azonban ezen a reformon dolgoztak. Annyira dolgoztak, hogy júniusban és itt- liusban a gáz- és villany dijakat sem tudták beszedni. El lellek képzelni, milyen terhet hagytak a főváros nyakában ennek a kéthónapos hátraléknak a behajtásával. De törődtek is ők az ilyen csekélységekkel? H:szen csak egy elvük volt: utánunk a vízözön... A háziurak mint pénzbeszedök Beszélgetés Szabó Imre dr. tiszti főügyésszel A háziurak lakbéremelési kérését a kormány eddig' nem intézte, el és így a február elsejére várt lakbéremelés elmaradt. Sajnos, a lak bérem él és mégsem lesz elkerülhető, mert a házak jövedelmezősége ma már teljesen illuzórius és ha a házbérek nem emelkednek, nem lesz építkezés, aminek viszont be- láthatatlanul szomorú gazdasági következményei lesznek. Nemzetgyűlési választások előtt • aligha akadt volna kormány, amely elkövette volna azt a balfogást, hogy házbéremeléssel tegye magát népszerűtlenné. A választások után B á r c z y István igazságügyminiszter beteg lett, R a s s a y államtitkár pedig sokkal ambiciózusabb politikus, semhogy a maga rovására intézze el ezt az ominózus ügyet. A háziuraknak tehát nem kedvez a politika és pedig már egy léi évtized óta. A házbéremelések dolgában különben kérdést intéztünk Szabó Imre dr. tiszti főügyészhez, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondta: A házbéremelés kérdését kormányrendelet fogja; elintézni. A fővárosnak ehhez semmi köze többé. Az a húsz százalék, amihez a főváros tanácsa megadta hozzájárulását, éppenséggel nem házbéremelés, hanem a városi szolgáltatások áremelkedése révén beállott többletnek a lakókra való áthárítása. Enn'ek a húsz százaléknak a beszedése is csak a kormány hozzájárulása után eszközölhető.- A főváros hosszú ideig nem emelte iül a vizdijakat és a szemétfuvarozási illetékeket és ráfizetett ezekre. A dolgát azonban, amikor az anyagárak és a munkabérek folyton émelked- tek, nem lehetett a végletekig vinni és igy ezeClemenceauék Budapesthez sem voltak kegyelmesebbek, mint általában egész Magyar- országhoz. A neu illy 4 békeszerződésben egyetlen szó sincsen Budapestről: mégis ennek a kétségbeejtő béketervnek a feltételei olyanok, hogy azok Budapestet, a nagyszerű magyar fővárost is, halálos katasztrófával fenyegeti. A Fővárosi Hírlap munkatársának a'kai ma volt egy olyan személyiséggel beszélni, aki nemcsak a békeszerződés tervezetét ismeri kiválóan, de egyszersmind egyik 'előkelő vendége volt a Chateau Madridnak is. Budapestre a következő fájdalmas konzekvenciáit látja az illető személyiség az elfogadhatatlan békeszerződésnek: — Néhány jelentéktelen intézkedéstől eltekintve a magyar békeszerződés tervezete szinte szószeri::t az osztrák szerződésből van átvéve. Nem vette figyelembe az azóta megbukott Clc- menceau, sem a többi, teljesen az ö befolyása alatt álló államférfi, hogy Magyarország struktúrája egészen más, mint Ausztriáé. Amig ugyanis a Lajtán túl hatalmas ipari és gazdasági központok vannak, amelyek lehetővé teszik az egyes részeknek tovább váló exisztálását, az elszakadás után is, addig Magyaroszág területileg teljesen egységes és az egész gazdasági élet közpö.ni t j a ni i n d e n-. kor Budapest volt. Ennek az az eredménye, hogy amikor a magyár békeszerződés kiszakítja az ország eleven testéből a kérdéses területeket. sem .ezek nem tudnak magukban, vagy aj kapcsolatukban megélni, sem Budapest n e m tudja eddigi kereteit f ennta r- t a u f. Ebből a felfogásunkból folyik, hogy a békekonferencián vitássá tett területeken okvetlenül népszavazást kell elrendel n i. Ez az a katasztrófa!, amely Budapestet, mint az agyonszabdalt, szerencsét len ország főváro- j sát éri. Életképtelen lesz, ha a neuilly-i béke valósággá válik. Ezt Meg lehet állapítani akkor is, ha az ember egyetlen pillantást vet a térképre, amelyen meg van rajzolva fájdalmas- feketén az ország örök szégyene, a hírhedt eleket a dijakat fel kellett emelni. Be kellett azonban látni egyben azt is, hogy ezekkel a díjemelésekkel a háztulajdonosokat .sújtani nem lehet, mert hiszen nem a háztulajdonos szemetjét fuvarozzuk ki, hanem az enyémet, nem a háztulajdonos fogyasztja a vizet, hanem én. Arról szó sem lehetett, hogy a lakóktól hajtsuk be a dijakat, mert hiszen lehetetlen a szemeteskocsira való felrakás előtt kilóra! lemérni, hogy x-nek vagy y-nak mennyi a szemete. Még bajosabb ez a vizrici, ahol minden laikásban vízmérő órát kellene felállítani és a vízmérő órák - amellett, hogy ina beszerezni sem lehet — ára sok-sok milliót tenne ki, sokkal többe kerülne, mint magal a várt jövedelemszaporulat. De különben is az órák lemérése, könyvelés, pénzbeszedés olyan adminisztratív költségek lennének, hogy még elképzelni is lehetetlen a vizdijaknak a lakóktól valló behajtását,- A választás most már csak abban ielie- í'ett, hogy házbéremelést engedélyezzünk-e a háziuraknak, vagy pedig csak rájuk bízzuk a vizdijakhoz és szemétpénzekhez való hozzájárulásnak percentuálisan megszabott összegének behajtását! Ha házbéremelést engedélyeztünk volna 20 .százalék erejéig (1 százallék kémény- seprési díj, 10 százalék vizdij, 9 százalék szemétfuvarozás), akkor a háziúrnak ezután a 20 .százalékos em'elés után adót kellett volna fizetnie. Ez ugyan a fővárosnak újabb jövedelmet jelentett volna, de a lakosságot ettől az újabb tehertől meg kellett kimélni. Így jött létre ez az elhatározás, hogy a 20 százalék nem lesz házbéremelés. Ezt a nüanszot ugyan a közönség nem igen fogja majd megérteni akarná de tény. hogy a háziurak ezen egyetlen fillért sem 'nyeritek, hanem pusztán a főváros számára szedik be azokat az illetékeket, amelyeknek beszedése más módon technikai lehetetlenség. meneeau-vonal. De Budapestnek volt más vár- nivalója is a békeszerződéstől. A polgármester és a tanács azt várták, hogy a békeszerződésben intézkedések lesznek majd Budapest külföldi. kölcsöneire vonatkozólag, mert ezeket a kölcsönöket idegen valutában visszafizetni merő képtelenség lenne. Most itt van a békeszerződés: fölkerestük hát Stankovies Szilárd tanácsnokét, a pénzügyi ügyosztály vezetőjét, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának kérésére a következő éppenséggel nem vigasztaló, választ adta: Itt van előttem a békeszerződés,' már áttanulmányoztam, de Budapestre, vagy Budapest külföldi kölcsöneire vonatkozólag nincs benne ,egyetlen szó sem. Természetes ilyen körűim,ények között, hogy a főváros külföldi kölcsöneire vonatkozólag sem tartalmaz a békeszerződés tervezete külön intézkedéseket. Következésképen a főváros külföldi kölcsöneire is ugyanazok az elvek az irányadók, amelyekkel a békeszerződésben a magánosok külföldi tartozásainak ügyét intézi el. A magánadósságokért és igy a főváros; külföldi kölcsönei- ért is a magyar állam felelős. Megállapítja a békeszerződés tervezete azt is, hogy ezeket a tartozásokat annak az államnak-a valutájában kell visszaíizetn', amely, vagy amelynek polgárai a hitelt nyújtották. Fgy- szóval a főváros külföldi kölcsöneit is a hitelező államok valutáidban kellene Visszafizetni. Mondanom sem kell, hogy -— ismerve az ázsiókülönbségeket — a békeszerződés tervezetének a feltételét teljesíteni valóban a lehetetlenséggel határo.s. A kérdés, különben nem intéződik el a békeszerződés aláírásával. Minit mindlen gazdasági részletkérdésben, a főváros külföldi kölcsönétnek visszafizetése dolgában is tulajdonképpen és végérvényesen majd a jövőt ét éli bizottság fog dönteni. — Lesz azonkívül a fizetések iteljesitéBudapestről nincs szó a békeszerződésben A főváros külföldi adósságait mint magánadósságot kell tekinteni — A hitelező állam valutájában kell fizetni — Az állam kezessége — A jóvátételi bizottság szerepe — Stankovies tanácsnok nyilatkozata
