Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-02-04 / 6. szám

Budapest, 1920 február .4, 3 sének Lebonyolítására még egy szerv: a clearing-hivutalok. Magyarország az eu- tenl'e-államok mindegyikének fővárosában fog felállítani egy ilyen hivatalt, inig az entente-államok együttesen állítanak fel egy ilyent Budapesten. Ezek a hivatalok havonkint számolnak le egymással. A le­számolás megsejtése után mi nyele napon belül idegen valutában kötelesek vagyunk fizi/ni, amivel szemben az entente államai önhatalmúan felfüggeszthetik velünk, vagy polgárainkkal szemben fennálló fizetési kö­telezettségeiket és a pénzt visszatarthatják adósságaink fed e zésé r e. Mondanunk sem k'ell, hogy az idegen valu­tában való adósságfizetés Budapestre nézve hallatlan terhet jelent, hiszen csak a minap szá­mította ki a Fővárosi Hírlap, hogy a főváros külföldi kölcsöuei ebben az esetben snlyos inil- liárdokat tesznek ki. Nem kevésbé aggodalmas az is, hogy a békeszerződés Budapestet beso­rozva .a magánadósok sorába, teljesen a jóvá­tételi bizottság jóindulatának vagy 'ellenszen­vének szolgáltatja ki. A békeszerződés ilyen­formán valósággal perpetuálja a legteljesebb jogbizonytalanságot, akkor, amikor a legfonto­sabb kérdésekben a döntést az ellenséges álla­mok képviselőiből megalakított jóvátételi bi­zottságnak tartotta fenn. Budapest sorsa ezek szerint tulajdonképpen egy Salter nevű angol urnák a kezébe van le­téve. Ö a jóvátételi bizottság főtitkára, akinek jóindulata felemelhet, 'ellenséges hangulata pe­dig lesújthat bennünket. Selter ur kitűnő nem­zetgazda és pénzügyi szakértő, ő volt a nép- szövetség gazdasági előadója és még sok min­den jót lehetne talán feljegyezni róla, de hogy milyen indulattal viseltetik Magyarországgal ■és Budapesttel szemben, azt igazán nem tud­hatjuk. Megint el akarják lopni a Dunát A cseh telhetetlenség — Regensburgtól Ba­jáig' cseh imperiumot szeretnének — A buda­pesti cseh révkapitányság ötlete Az első forr adatom izgalmas napjaiban jelentek meg az ideges plakátok: Ellopják a Dunát! Inkább g y u j t s u k fel h a j ó i n kát! Akkori­ban nem értette meg a pesti közönség ezt a .kitörést. Ma azonban már tényleg kétségtelen, hogy a csehek azok, akik mindent elkövetnek, hogy még a Dunától is megfosszanak bennünket. Nem csak a dunai köz­pontot követelték' a magukénak vélt Pozsony szá­mára, de most kiderül az is, hogy az egész Dunát ki akarják szakítani a magyarok kezéből, el akarják lopni — úgy ahogy egy esztendő előtt az ideges kiál­lás hangzott. Nem beszélünk most arról a táviratról, amely szerint Prága és Bécs között megállapodás jött létre, hogy a dunai hajópark végleges felosztását sem tudja már a eseti és osztrák kapzsiság bevárni, hanem ideiglenes felosztást követelnek. Ideiglenes fel­osztást, de azonnal. A cseh telhetetlenség tovább megy énnél és a Fővárosi Hírlap kitűnő forrásból arról értesül, hogy a csehek újabban azt kívánják: helyezzék a Dunát az egész vonalon Regensburgtól Bajáig cseh impe- rium alá. Követeléseik természetesen kiterjednek olyan intézkedésekre és olyan intézményekre is. amelyek aztán az egész Dunán való cseh uralmat biztosítanák. A biztositó intézmények között volra egy Buda­pesten felállítandó c s e h r év k a p i- t áin yság i s. Egészen nyílt a tendencia: ixm elég az elrabolt 'Tótföld, még a Dunát is elakarják tőlünk lopni. Sze­rencsére Páris ebben a kérdésben már döntött és a cseh okvetetlenkedcsrek ma már nem lehet több eredménye, mint hogy újból és újból bebizonyítják a saját telhetctlenségiiket. Nekünk budapestieknek pe­dig komoly vigasztalás ez a Dunáért való tülekedés. Most már ugyanis nyiitan látjuk, hogy nem hiú áb­rándozás az, amit a Duna jövőjéhez füzünk. A Duna igenis a világforgalom hatalmas uj útja lesz. amelyen három világrész árui igyekszenek céljuk felé. • • c Polónyi Meghalt Polónyi Géza és benne a magyar köz­élet egyik legerősebb, legvaskosabb, legimpozánsabb oszlopa dőlt ki. A régi vágású, az igazi, ;i professzió-’ hátas politikusok fajtájából való volt. abból a fajtá­ból, amelynek tehetségadta joga van hozzá, hogy az egész életét a politikai porondon töltse el, és egy egész ország egész figyelmét nyűgözze le szavaival, cselekedeteivel. A politika volt az. igazi levegője ennek a példátlanul hatalmas agyvelönek. itt virág­zott tehetsége a legbujább színekben, de bárhol tűnt föl, bárhol ragyogott föl ez. a kivételes elme, káprá­zatos hatásokat tudott kiváltani. A budapesti város­háza is azok közé a területek közé tartozott, ahol Szívesen kelt ellenfeleivel lovagi tornára és int nem voltak ellenfelei, akkor — ö a nagy harckeverő — szerzett magának. A főváros közgyűlésein imponáló erejű pártvezér volt, a sasok élén vonult minden al­kalommal a harcba és nagy csatákat vívott a demok­raták ellen. A demokraták vezére, Vázsopyi Vil­mos, méltó ellenfelet talált benne és Vázsonyiuak azok voltak a legszebb, legértékesebb diadalai, ame­lyeket a na gyeimé jii Polónyi fölött aratott. A községi életben azonban lassankint kicsúszott a talaj Polónyi lába alól és az utolsó törvényhatósági bizottságnak már nem is volt tagja. Talán semmi sem fájt annyira Polónyi Gézának, mint ez n csatavesztés. Úgy érezte, neki hivatása vau Budapest életében és szertelen te­hetsége, ha már nem használhatott, ártott ennek a városnak. A közgyűlési terem ajtaja bezáródott előtte, magával cipelte hát a főváros ügyeit az ország színe elé. Rendkívüli hozzáértéssel, de elkeseredett ellen­szenvvel voltak telve azok a beszédei, amelyekben a képviselőházban a városházát, légióként pedig Bárczy Istvánt támadta. And.rássy, V á z s o- n y i. Hock János meg a többiek minden erejüket megfeszítve tudták csak visszaverni a parlamentben a hatalmas elánnal végrehajtott támadásokat, ame­lyekben Polónyi Budapest közigazgatását részesítette. Ha rokonszenves nem is volt ez a szerepe, a stílust, a nagyszerű felkészültséget itt sem lehet megtagadni a ma már nyugovóra tért Polónyi Gézától. Amikor már látta, hogy a városháza iránt való szerelme re­ménytelen, ni ajtót keresett, amelyen a főváros ügyeibe való beavatkozáshoz eljuthatott. Így történt, hogy W e k e r 1 e miniszterelnökkel a háború utolsó esztendejében kineveztette magát annak a Közmunka­tanácsnak az elnökévé, amely intézmény ellen város­atya korában a legklasszikusabb csatáit vívta. Senki ragyogóbb érvekkel nem tudta bizonyítani, hogy a Közmunkatanács nemcsak felesleges, de egyben ká­ros intézmény is. És Polónyi elméjének példátlan nagyságára vall, hogy akkor pedig, amikor beült a Közmunkatanács elnöki székébe, a Közmunkatanács minden ellenségét meg tudta győzni arról, hogy erre az intézményre égető szüksége van Budapestnek, amely összediilne és meghalna, ha a Közmunkatanács nem őrködne fölötte a Döbrentei-téren. Mindenki el­hitte neki ezt. csak — hatalmas memoranduma dacá­ra — a Károlyi-kormány nem ment bele a Közmunka- tanács fenntartásába és külön néptörvénnyel törölte el Polónyi állását. A Friedrich-kormánv aztán vissza­állította a Közmunkatanácsot és Poló'.yi végtelen ambícióval, élete utolsó lángolásával, hallatlan mun­kaszeretettel' vetette rá magát a munkára, amelv — sajnos — a dolog természetiéből folyóan meddő ma­radt. mert a Közmunkatanácsban még egv Polónyi sem tudott értékes, eredményes munkát produkálni. Egy öreg ember játékos pepecselése volt a közmun­katanácsi szereplése, amely mellett a legutolsó hó­napokban ismét újraéledő kedvvel kezdett politizálni. A politikában va'ószinüleg uj és szép sikerei lettek volna, mert a keresztény és nemzeti irány minden időkben hozzánőtt Polónyi szivéhez és mikor ennek diadalát üli az ország, Polónyi jogosan kérhetett volna részt a győzelemből. Ma a rettenetes nemzeti gyász napjaiban, amikor egv uj honfoglalás előtt áll a magyarság, az olyan hatalmas agyvelőre és az olyan mérhetetlen magyar fajszeretetre. hazafiasság­ra, mint amilyen Polónyiban lángolt, rendkívüli szük­ség lett volna. Bátran azt írhatja az ország Polónyi koporsójára tett koszorújára: Polónyi Géza akkor halt meg, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. A költségvetés. A költségvetés munkálatai szor­galmasan folynak tovább a pénzügyi ügyosztály­ban, de még hosszú hetekbe fog telni, amig a nagy munka -teljesen elkészül. A pénzügyi ügyosztályban most két irányban folynak a munkák. Egyrészt az ui rendszerű költségvetésben formaösszhangba hoz­zák az ügyosztályokból beérkezett anyagot. Más­részt számolnak azzal, hogy az egész költségvetés ma tulajdonképen csak kombináción alapulhat. Fű­nek a kombinációnak alaptétele az a feltevés, amit mindnyájan remélünk, hogy tudniillik az ország gazdasági helyzete konszolidálódni fog. Énnek fel­tevésével kerülnek be majd a költségvetésbe a kombinált számok. Ezeknek a kombinációknak azon­ban az. egész költségvetésben egységeseknek kell lenniük. Az egyes ügyosztályok és üzemek termé­szetesen önállóan szolgáltatván be adataikat, ezt az egységesítést magának a pénzügyi ügyosztály­nak kell keresztülvinnie. A pénzügyi ügyosztály e célból most minden egyes tételt felülvizsgál és az illetékes iigyoszályokkal való közvetlen tárgya­lás után állapítja meg a költségvetésbe beveendő most már végleges összeget. Megnyílik a Lánchíd. A Lánchíd javítási mun­kálatai a befejezés felé közelednek, annyira, hogy a múlt héten már megtörtént a hid miitanrendöri bejárása is. Most már csak a végső munka, a Lánchíd újból való falburkolása van hátra. Nagy Gyula miniszteri tanácsos. A közélelmezési minisztérium sajtóosztályának kitűnő főnökét. Nagy Gyula miniszteri oSztályitairácsost. minisz­teri- tanácsossá nevezték ki. Nagy Gyula, kiváló képességeinek köszönheti karrierjét, amelyet őszinte örömmel kisérnek nemcsak hivatnhioktársai. hanem az újságíró társadalom is, amelynek Nagy Gyula egyik legjelesebb tagja. A tűzoltóság jubileuma. Félszázados fennállásá­nak évfordulóját ünnepelte vasárnap a budapesti hi­vatásos tűzoltóság. Az érdemes, lelkes testület ünne­pélyén a kormány, a főváros, az államrendőrség és több egyesület méltó módon a vezetőkkel képvisel­tette magát. Janicsek főparancsnok szemléje és Bjaschnek főtiszt jelentése után Sal lay Árpád dr. tanácsnok' ismertette az áldásos intézmény történe­tét, utána Body dr. polgármester köszönte meg az önfeláldozó, derék tűzoltók közhasznú munkáját. Janicsek Andor főparancsnok köszönő szavai után a tűzoltóság a szerelvényekkel együtt felvonu­lást rendezett a nagyszámú vendégek előtt. A mozik és a spanyol járvány. A járvány­bizottság ma is tapogatódzik, ma sem ismeri telje­sen azokat az intézkedéseket, amelyek a spanyol járvány terjedését radikálisan megszüntetnék. Ez nem a járványbizottság hibája, mert maga a spanyol betegség még ma is a legtitokzatosabb rej­tély az orvostudomány előtt. De> a járványbizott­ság előtt mégis állanak már beigazolt tanulságok, hiszen csak ötnegyedéve annak, hogy az első jár­vánnyal megküzdöttünk. Az egyetlen tanulság a csoportosulás meggátlása. Ezt a tanulságot le is vonja a> járványbizottság akkor, amikor az iskolák­ról van szó. D e n eún jut eszébe ez t az intézkedést megtenni a mozikkal szemben. Hiszen mi is ismerjük a frázist, amely a mozit a kultúra terjesztésűnek bajnokává emeli, de e tekintetben talán mégis több és fontosabb szerepe van az iskolának. Az. iskola azonban be van zárva, a mozi pedig nyitva van. Gyermekeink, akik az iskolában nem kapták meg a spanyol betegséged akadálytalanul megkaphatják a mozi­ban. Hogy a mozielőadásiok között szünet van, az ■ is valami, de nem minden. A spanyol betegség, amint az alaposan és fájdalmasan beigazolódott, sokkal nagyobb veszedelem, semhogy íélintézkedé- sekkel meg lehetne elégedni. És ha már igy van. miért éppen a mozit tüntetik ki ezekkel a félintséz- | kedésekkel? Milyen privilégiuma van a moziknak, hogy a veszedelem pillanatában is ilyen szőrmentén bánnak velük a városházán? Biztos védelem spanyol nátha ellen a Fodormenta Lysof ormmal való száj- és toroköblögetés.

Next

/
Thumbnails
Contents