Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-21 / 4. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920. /anudr 21-én 4. szám PBrnHmii»miiainaiiia»iioinamnmampmDiimuinnip»iniBiauinmainaniPinamamatiiamaniHinpmg ifcflF/zerÉsi tfrtjrrci VÚJ*OSÍ9 J&űjész évi*e ... tfJ K. Fei év ne ............it) ,K. JKffyes számok kctpíia- tök a kiaáó hivatal ban» political és közgazdasági Felelős szerkesztő t DdCSÓ JBm.it Megjelenik mtnáenmumm áán. Szerkesztőség ém kiadóhivatal t VJ. kér. Szív-utca mmm 13. szánt Telefon m..».«« 137-23 Gyász szomorúság-, fájdalom, báriát, elkeseredés, gyűlölet viharzik a szivünkben). Tizenöt hónap óta magumkbarogy ottan, összetépett szivVel, meg- Misdlt lélekkel!', fásultan vártuk, ami most megtörtént és mégis ma uj fájdalmak korbácsa serkent vért a testünkből, uj gyötrelmek tüzes vasa égeti a lelkünk, uj inquiziciók borzalmai száguldanak át az életünkön. Büszke magyarságunk, mint egy porcelláu- csésze, darabokra törve hever a szennyes porban. Jövendőnk csillagai az űrbe bukottak. Szentségeink becsije,fenségbe jutottak. Melyikein! kezdjük a megkinoztaltások szörnyűséges skáláját? Sirassuk-e Sopron ékességeit? Ruszit asszírját? Zrínyi Csáktornyáját? Zombor, Szabadka virtusos életét? Versec kedves svábjait? Temesvár gyárait? Orsóval szikláit, Traján császár útjait? Herkulesfiirdö árnyas ligeteit? Resicának, Átírnának vasát, szenét? Szén? Mások bitorolják Vulkán, Lupóny, Petro- zsény drága kincseit, családi otthonunk édes melegét. Ellenség kezén marad kincses Kolozsvár. Negyvennyolc Tor Jaja. Nagycrycdjc. Elvesztek Gyulafehérvár, Szászsebes, Erzsébetváros. Ki őrzi Petőfi jeltelen sírját? Segesvár! Ekés kis európai városunk Marosvásárhely, meg a többiek- Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsiiszentgyörgy, Kézdivá- sárhely, Nagyszeben, avagy Brassó, Ftagarals, Beszterce, Deés, idegen urat tiszteljetek. Bánfi- hunyad mása egyedül szomorkodik a városligeti tó mellett. A tizenhármak városa, Görgei Világosa, Arany János szülővárosa, a Pece-patrti magyar Paris, a Károlyiak városai mind mind nem a mienk többé! Költők, írók örök témái, a drága múlt nagyszerű őrzői Igló, Lőcse, Késmárk, Podolin, a Tátra fenséges városkái, a világhíres jégbarlang, kurucok Kassája, a felvidéki bányavárosok zajos diákélete, Klapka! bevehetetlen vára, Mária Terézia dicső Pozsonya: mind... mind ... mind ... Ahány utca, ahány ház, az nekünk annyi Elzasz-Lotharingia! Ahány magyar szív, annyi eng'es ztelihe tetl en s é g! Egy maroknyi nép nratradt itt együtt, amelynek azonban milliók és milliók a szövetségesei egy gyűlölt és erőszakos határvonalon túl. Ma még itt is, túl is a fájdalom, a kétségbeesés zagyva, értelmetlen indulatszavai hallatszanak csak. Ma még kopott párnáinkba rejtjük elfakult arcunk és maró könnyeinkkel mossuk le a gyűlöl ét-térkép hazug szimef.t. De holnap talpra ugrik mindenki, aki magyar. Nem kell fegyver a mi kezünkbe, nem kell id’e harsogó szónoklat, a mi csendes, forró sziveink egymásra tatáinrik, testvér a testvérnek kezét fogja és körülrámázzák a nagyszerű falanxot a szent Kárpátok. Ma még csuklik a hangunk a sírástól, de hotnap meztelen testtel állunk az ágyuk elé, am'elyek a testvérkezek szülte táncot soha, de soha sem tudják szétrombolni. Minél szörnyűbb veszedelmek pusztítottak böniniinlket, annál biztosabb volt a mi győzelmünk. Mondjunk-e még többet, mint hogy soha, de soha ilyen katasztrófa nem ért bennünket. Harmadnapra a ki nem lészen a sir szájánál... Kétszázmillió törlesztése s kölcsönről van szó most megint. Nagy összeg, szép összeg és mi örvendezve állapítjuk meg a tényt, hogy még a mai viszonyok között is igen jól állhat a főváros szénája, ha négy bank minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül mer a polgármester kezére bízni annyi rengeteg pénzt. Az üres kasszában pedig még ennél is sokkal több pénz férne cl. A baj csak az, hogy a városházán újabban a bevételeknek mérhetetlen fokozását, a kiadásoknak mérhetetlen redukálását Ígérgetik nap nap után. Hát elismerjük, hogy spórolni akkor nem lehet, amikor nincsen miből De legalább az uj, a fokozott, a megváltó jövedelmekből mutatnának valamit. És ha ez megvan, akkor vennének fel uj kölcsönt. Vagy talán az urak is úgy gondolkoznak: fölveszünk kétszáz milliót, hogy legyen miből spórolni. Mert ez is valami. * Negyvennégy vendéglő . ' * . ’ rajtavesztett a „főzelék-feltéttel"-en. Alighanem erről a főzelék-feltéttet-ről is megírhatná egy majdani Eötvös Károly a maga nagy pőrét, amely ezer éve tart és ma sincsen vége, Mert annyi bizonyos, hogy a Icorcs- rnárosokat ezer év után is a főzelék feltét miatt fogják lecsukni. Merthogy ma még nem csukják le, csak olyan büntetéseket sóznak rájuk, hogy azt egy adag rostélyoson szerzett nyereségükből, nyugodtan kifizethetik. Egyébként különben nem olyan szigornak velük. Ha a feltét, vagy annál sokkal kisebb husadag nem a főzelék-párnán foglal helyet, hanem a fehér tányér hideg, meztelen testén nyújtózkodik el, akkor mindent szabad. Hát persze hogy ragaszkodnak a vendéglősök ahhoz, hogy főzeléket feltéttel ne adjanak. Az Árvizsgáló Bizottság viszont makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a főzelék feltét-pörnek ezer év múlva se legyen vége, mert ha nem ragaszkodnék, akkor nem ezer év múlva, de már ma tecsukatná a vendéglősöket. Már tudniillik, akiket illet. Akiket nem illet, azok jelentkezzenek egészen nyugodtan tagnak a Nemzeti Kaszinóba. Biztosan felveszik őket. A Tabarin-bart is elérte végzete. Hogy a végzet években kifejezve mit jelent, ma még nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy egy hétdecis üveg malagabor és a 350 korona között való összefüggés aligha Számítható a kisebb- jelentöségii árdrágítások közé. Annyira nem egyszerű a dolog, hogy az Árvizsgáló Bizottság nem is Ítélkezett a dologban, hanem áttette a Vili. kerületi kapitányságra. Egyszóval a Tabarin dolgot ad a hatóságoknak. Pedig milyen könnyen meg tehetne oldani a dolgot. Mindössze tüzvizsgálatot kellene tartani Tabarinéknál. Akkor aztán árulhatnák a malagájukat az utcán. Szeretnénk mi látni, ki ad mamuskák nélkül malagáért háromszázötvenet! Kibic-szisztéma a kikötőépitésben A főváros „belenézési jog“-ot kapott — Uj Dunakonferencia készül Azóta, amióta a főváros és az ál Din között a kikötőépités munkálatai tekintetében az összeköttetés megszakadt, hétfőn, január 19-én volt az első közös megbeszélés a további teendőkre vonatkozólag. Ismeretes., hogy a főváros még nem adta fel teljesen a reményt, hogy a kormányt más belátásra lehet majd bírni és vissza lehet téríteni ahhoz az egyedüli helyest módhoz, amely szerint, mint eddig, a főváros és az állam paritásos alapon építi a kikötőt. A hétfői tárgyalások nem hoztak egyelőre eredményt és a főváros képviselőire az államiak viselkedése azt a benyomást tette, hogy a' kormánynak minden reménysége a külföldi tőke jelentkezésébetni van. Ez az oka annak, hogy a fővárossal közösen végzett munkát ketté választotta. Valami azonban mégis történt ezen a iiétföi értekezleten, a főváros kárpótlásképen kapott valamit, amit azután udvariasan szintén biztosi- telit az állam számára is. Most tehát uj viszony keletkezett, amelynek alapja az egymás számára kölcsönösen biztosított belenézési jog, amit aligha kell bővebben foiVvvetnl mert egészen: rnalgától értetődő dolog, Rogy mit icieril. Azi, hogy az államnak jogában van betekinteni a főváros munkálataiba, amivel szemben a főváros is kielégítheti hasonló természetű kíváncsiságát. Ki meri még állítani, hogy ennél ideálisabb együttműködést is ki lehet fejteni. A paritásos építés helyett tehát megvalósították a kibic- szisztémát, mint eredeti, uj és magyar szabadalmat. Kétségtelen, hogy ha mlegyven esztendős jubileumára föl nem épült a kikötő, most a kibic- sziisztéma révén biztosan elkészül. A Duna kérdésében különben al Weuilly-i béke is intézkedik. A békeszerződéssel kapcsolatos ugyanis az uj Duna-akta is, amely Magyar- ország számara különös jogokait állapit meg. A Duina-aktát — értesülésünk szerint — az összes Dunamenti államoknak együttesen kell letár- gyalniok és ebből a célból a békeszerződés végleges ratifikálása után az összes dunai államokat uj Dunákon!érenciára hívják majd össze. A Párisban székelő Duna-bizottság már erre mindem előkészületet megtett és az egyes államokkal, köztük M agy a Írországgal is érintkezésbe lépett. A Magyarországgal lefolyt tárgyalásoknak súlyos nehézségei voltak, Troubridge és Fateaux tengernagyoknak aizonban sikerült rendkívül kedvező megoldást találniok, amelymlek révén Budapest a hajózás megindulása után hajózási központtá lesz. Budapesten fogják lebonyolítani a tranzftoforgalmait, amely nemzetközi ellenőrzés alá kerül. A budapesti központ — a párisival szőrűben — kiküszöböl munkájából minden politikai vonatkozást és kizárólag a kereskedelem és ipar szolgálatában fog állani. A dolgok politikai részét Párisban intézik, ahol évenként kétszer ülésezik majd a nemzetközi Dunabizottság. A Párisban székelő Duniabizmttság különben még ebben az esztendőben beruházásokat kíván eszközölni a magyar Dunán, elsősorban Budapesten csak úgy, mint a Balkánon és a Duma torkolatánál a Fekete-tengeren. — Ezeknek a magyarországi beruházásoknak a célja kikötőket, mólókat, partfalakat építeni, a kis Duna- ágat hajózásra alkalmassá tenni, csatornákat készíteni és a hajózást magasabb nívóra emelni.
