Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-12-01 / 49. szám

Kilencedik évfolyam

Budapest, 1920 december 1-én

49. szám

ii!iiaiiiaiiíDmmiiiainaiiia»iitatiiaiHaiiia»8iBii»auiaiiinriiB»sanic»ííiniiiaiiiqiiiainaTiTatiTaiiráíiigiHii^

JKDÖ3rlZETÉSI JtffJTKi VÚT*OSt9

Ktggész é\ma .......

....100 K.

Wá

í évr>o ............líO.K,

IT

&Zres írdmofc ktipha- a kiadó hivatal bon.

politikát és közgazdasági

Fölülöm m*mr»hmmxtö t JDacsó Emil

ftetilCLl? Megjelenik mlndrnn im»

dán. Szer*ftesztömég ém

kiadóhivatal t VI. Szív-utca m..m 18. Telefon ra<w.^. 187-88

Ellenzékieskedésnek

nevezte a polgármester egy nyilatkozatában azt, ami most a közgyűlési teremben folyik. Mi. pedig megállapítjuk ebből a tényből is, meg egyebeikből is, hogy helyesen irtuk, fején találtuk, a szöget, amikor a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában konstatáltuk: „Ellenzéki nélkül [nincs, az a többségi fiilemile, aki igazán szépen énekelne.“ Így történhetett, hogy a közgyűlés, amelyben nincs eLIenzék, maga gondoskodott arról, hogy legyen. Más kérdés aztán az, hogy ez a mondvacsinált ellenzék sanda mészárosokból áll, akik nem oda néznek, ahova vágnak. Valahogy benne van az emberi természetben az ellentmondás létszüksége. Ha nem lehet vitatkozni az ellenzékkel, ott vannak az alpolgármesterek, azok is jók lesznek Prügelknabek-nak. Itt azonban furcsa helyzetbe került a többségi párt, amelynek sorából „súlyos vádak“-at csapkodnak a magukválasztotta tanács fejéhez. Kicsinyes dolog ez, egy kicsit csúnya is, de semmiesetre sem méltó Budapest székesfőváros közgyűléséhez, lói esik látni, hogy a polgármester megőrizte ebben a kérdésben semlegességét és „apró tűszúrások1

‘-mák

minősítette a

furcsa

piszkálóŰ áS t,

, amely ne ifi lúg n

iéiy euu

ily óit lói

hagyni.

X

X

X

X

X

X \

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X1,

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X '

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

XX

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

Folkusházy

Lajosnak és

Bűz

áth

Jámosn;

ak

nemcsak a tehetsége, munkája és teremtőereje olyan, hogy minden tiszteletet megérdemel, de az egyéni tisztességük, jellemük nemessége is parancsoló módon követeli, hogy alacsony és nivótían vádaskodással senki se merjen feléjük közeledni. Nemcsak a többségnek, amely megválasztotta őket, kötelessége ez, ha nemi a közgyűlés minden tagjának. A többség meg fogja látni, hogy ha az ellenzék egyszer munkához fog, sohasem jut majd eiszébe, hogy Búzáth János miért nem a villamos lépcsőjén lógva rohan a Tisza Kálmán-téri gázgyárból a káposztásmegyeri vízművekhez intézkedni. És az ellenzék sohasem fogja szemére vetni Folkusházy alpolgármesternek, hogy nagy utánjárással Hollandiából haza tudott csábítani egy kiváló kereskedelmi szakembert. Az ellenzék azt is be fogja látni, hogy az iizemvézetőky aíkiiik vagyonokat keresnek, vagy mentenek igeg a fővárosnak,

nagyobb fizetést, prémiumot, vagy percentet kapnak. Mert, ha sokat csodálkoznak, akkor azok a kiváló szakemberek is odébbálnak és magán- vállalatnál tízszer olyan jövedelmet fognak kapni, mint kaptak a fővárosnál. Tessék csak elképzelni, hogy a gázgyár magánüzem lenne, vájjon akkor is 70.000 korona évi fizetése lenne-e

A közelmúltban lefolytatott, illetőleg még folyamatban levő fővárosi tisztviselőválasztások, rendkívüli izgalmakkal jártak úgy aiz egyes pártok, mint az egész fővárosi tisztviselői kar körében. Ez az izgalom átterjedt aztán a főváros közönségére is, mely szokatlan élénk figyelemmel kísérte a városházán történteket. Az ai nagy elé'- gedetlenség, mely a választások nyomában keletkezett, abban is megnyilvánult, hogy1 több oldalról fülebbezésekkel. panaszokkal támadták meg a választásokat. A leghatározottabban helyezkedett szembe az uralmon levő párttal 11 aí- lásiz Elemér főjegyző, aki eddig nem kevesebb, mint öt bead v ány bánt á m adta meg a v á l a s z t á s ( k a t.

' érdeklődtünk azon uRok iránt, melyek l l a- l á s z Elemért eljárásában vezetik s azon indokok felől, melyeket beadványaiban használ s ezekre nézve a Fővárosi Hírlap munkatársának a. következőket volt szives elmondani: r- Közel 30 év óta szolgálom a fővárost, két év előtt három szavazat hijjáin maradtam kisebbségben a kér. elöljárói választásom s a tisztul it'ás a Uralmával soron voltam a tanácsnoki! állásra. Pályáztam arra, de ejgfyúttal az üresedésben levő kér. elöljárói, állásira is. Pályázati kérvémyieimlbiem nyíltan beismertem, hogy szabadkőműves voltam s azok' sorából ki nem léptem, mert a Deák Heirenc-páholyban, melynek tagja voltam, soha semmiféle hazafíatlan, vagy vallásba, vagy erkölcsbe ütköző dolgot nem tapasztaltam. Azt is megírtam!, hogy őszinte hive vagyok a keresztény nemzeti eszmének, oly értelemben, ah.o|gjy azt gróf Apponyi Albert jászberényi beszédében hirdette, de szégyen lenem magamat zsidó barátaim előtt, ha olyan intézke-' déséket helyeselnék, melyek őket becsületes kenyérkeresetükben gátolnák. Sajnálatomra, ezen őszinte és tisztességes nyilatkozataimat sokan félreértették és talán sokan félre is magyarázták. Ennek következménye volt aztán, hogy a kijelölő választmány engem a tanácsnoki állásra nem jelölt, ellenben jelölt a 66. és nem tudom hányadik helyről fiatal kezdő embereket, akik ezen állásokra semmiféle címen jogos igénnyel ezidőszerimt nem bi maik. Ez a mellőzés a leg,nagyobb sérelem, mply engem pályámon ért, mert ez megszégyenítő rám nézve. A kijelölő választmány ugyanis azon nyíltan bevallott és hirdetett jelszóval indult neki a, jelöléseknek, hogy a hazafiíatlan, destruktív elemeket kihagyja és megbünteti s így mellőzéssel

engem is destruktív hazafíatlan egyénnek stigmatizált,

holott tagjainak tudomása volt arról, hogy én a Károlyi forradalom idejében tettleg ellenállottam a szakszervezetbe való bekényszertésmek s a kommunizmus idejében nem teljesítettem szolgálatot, feliemben elleniforradalmárság vádjával a forradalmi törvényszék elé kerültem. Ezt

a vezérigazgatónak? Nem, akkor a havi fizetése is nagyobb lenne. Jól meg kell fontolni ezeket a kérdéseket még mielőtt az ellenzék bevonul a közgyűlési terembe, mert megeshetik világ csodájára, hogy a többség vezérei jobban számíthatnak majd az ellenzék komolyságára, mint a saját pártjukéra.

a sérelmet szó nélkül eltűrni nem vagyok hajlandó s igazságom tudatában felvettem a harcot. Mellékesen megjegyzem, hogy a kiijplölő választmány taiRijiaii, kik mind teljesen uj és járatlan emberek a főváros közigazgatása terén s a főváros alkalmazottait alig ismerik, a keresztény- községi párt legszélsőbb árnyalatát képviselik, de mint azt a választások is igazolták, nem képviselik egyúttal a közgyűlés többségének nézeteit Sí csak a párt kér dés szüntelen felvetésével tudják álláspontjukat keresztül erőszakolni.- Ami a beadványaimat illeti, azok közül az első a kijelölő választmány tanácsnoki jelölései ellen irány ni s indokolva van azzal, hogy a választmány nem a szolgálati viszonyok, a szolgáján. idő, mimkaképesség. arra valóság és hazafias magatartás szempontjából, tárgyilagosan: ítélte meg a pályázókat, hanem

pártpolitikai szempontok által befolyásolva s jelszavak után ítélve döntött

s ezzel nemcsak egyes pályázók exisztenciája és jogpis igényei fölött tört igazságtalanul pálcát, hanem a főváros közönségének érdekeit is súlyosan sértette. Indokoltam továbbá azzal is, hogy a választmány a közgyűlésnek jogi minősítésű tanácsnoki állásnak műszaki! minősítésűvé való átszervezése ügyében hozott, de nem. jogerős határozatát figyelembe véve, a tényleg érvényben levő törvényes rendelkezések ellenére, csak 12 jogi minősítésű tanácsnoki, állásra jelölt.

—• A helyettes főpolgármester ur ezen íöléb- bezésemet végzéssel hivatalból visszautasította azzal az indokolással, hogy sem a fővárosi törvény, sem más jogszabály nem tartalmaz oly rendelkezést, amiely szerint a fővárosi, kijelölő választmány jelölése ellen fölebbezésnek vágy- más jogorvoslatnak volna helye s hogy a kijelölő választmány jelölési, joga disktxeionáKs jog, mely jogorvoslat utján más szerv intézkedési körébe vagy felülbírál at a alá nem vonható. E végzés elten felfolyamodással éltem a belügyminiszter úrhoz, ezt főként azzal indokoltam meg, hogy az elöljáróságok szervezéséről szóló 1893. évii XXXIII. t.-c. 5. §-a szerint

a kijelölő választmány minősítése ellen iöleb- bezésnek van helye.-- Ha tehát nincs törvény vagy szabályzat, mely direkt a jelölésre vonatkozólag intézkednék, megvan az analógia, melyet ily esetben követni kell. Sehol sincs kimondva az, hogy a jelölés diszkrecionális jog, abból azonban, hogy a 'Választmány határozata ellen az analógia alapjánl fellebbezni leheti, Ikövetkezik, -hogy a jelölés egyáltalán nem diszkrecionális jog. Kifejtettem azt is, hogy a jelölés magasabb rangú művelet, mint a minősítés s igy tehát, ha már a minősítés ellen van fölebbezésnek helye, annál inkább kell a fölebbezésnek helyt adni a jelölés tekintetében. Ez a felfolyamodásom ezideig nem nyert elintézést.

Aki ötször föllebbezte meg a tisztujitást

Halász Elemér főjegyző nyilatkozata