Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-10-13 / 42. szám

Kilencedik év to ly am Budapest, 1920 október 13-án 42. szám gfflúr<mnipiiminmnnniniiiaiHaillnmpmaiiiainnif MBDÖrtZBTÉSI Kgész évre —™ 100 K. Fél évre ..........• 50,K. Bg jrcs szúrnak kttpha- ftf a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelőm mxterkesuesű» 0UCSÓ Kmif Megjelenik minden nmem dún, SzenkesMtömég óm kiadóhivatal t VJ. á«w. Szív-utca Mw« 19. mrndmI Telefon X37>J9 Kritikus hét a községi politikában Kavarodás a tanácsnok-választás után — Lesz-e béke a közgyűlési teremben? Goromba hiba volt az, amclyiack a .anácsnokválasztó közgyű­lésen három ember, három kipróbált érték esett oktalan áldozatul. Nem sok,1 benne a vigasztaló, de tény az, hogy voltak — épen, a Keresztény Községi Párti soraiban, — akik előre látták cinnek a vesz;delemnek a tehetőségét. Hiszen ott lesel­kedett a visszavonás abban a tényben, hogy a heves intramzigericia és a szelíd mérséklet tele­pedtek le egy gyékényen árui,ni. Tény, hogy sulyo-s [laniulőpénzt fizetett le a párt, a tanulsá­gokért, .amelyek ingyen i's az ölébe hullhattak volna, Ma még egy kicsit- kaotikus, amii a katzen- jammeros állapotban történik; de tény az, hogy ami megindult, az a tisztulási folyamat. Pártok szolgálatában nem állva, egyedül és kizárólag a főváros érdekében szemlélve a dolgokat, azt kell mondani, hogy szükség volt erre a tisztulási fo­lyamatra, amely vagy egységes pártot, vagy egységes pártokat fog létrehozni. A hóba megtörténj és bennünket nem érdekel, hogy kiket és miként fognak felelősségre vonni, a mi «számunkra csak az a turnus,, hogy végíré-' valahára tisztuljon ki az a süppedókes taliaj, amely a közgyűlési teremben ingoványként nyeli az embereket és értékeket. Tegyék végre a köz­gyűlési, termet az alkotások templomává, hívják életre a padsorok közül mindazt, ami igazi ér­ték és szorítsák; háttérbe azokat!, akik akaratlan, szándéktalaín együgyüséggel a pártegység és az alkotó munka sírját ássák. A tanulságok ezúttal olyan mélyeik és olyan szomorúak; vol'llak, hogy senki sem fogja útját álliani a konzekvenciák le­vonásának. Hiszünk benne, hogy ez volt az utolsó vereség, amelyben a többség önmagát részesí­tette, Kétségtelen az, hogy Budapest) történetében még nem volt példa arra, hogy a tanács kétihar- madré.szét, tevékeny, munkakész, ’tehetséges, kifogástalan tisztviselőket az utcára szórjanak. Ha a politikai pártoknak bajuk van egymással,, számoljanak le végre valahogyan, de egymással és ne a ti-sz.(viselőkkel. Ha pedig a többségi párt­nak a belsejében van ellentét, ezt is -éli kell in­tézni, mert ezen a óimén negyedfélszázezer ko­rona nyugdíjjal megterhelni a budgetet még sem lehet. Ebben a pillanatban pedig senkinek sem annyira a vesztett csata fáj, minit inkább, hogy olyan emberek estek áldozatául az ellenséges­kedésnek., akiket a szembenálló felék mindegyike tisztelj és nagyrabecsült. Bérezel, Marker és Stankovits tanácsnokok az egész közgyűlés tel­jes bizalmával indultak el a küzdelembe a biztos győzelem reményében, amelyre minden joguk megvolt. De megtörtént a goromba hiba, amely az önkéntes áldozatok számát önkéntelen áldoza­tokkal szaporította. Ma már nincs más segede­lem, mint ezt és igy megállapítani. Verjék a mellüket azok, akik a goromba hibát elkövették, mert az ügyetlenségükért a közérdek igen súlyos árat fizetett. A tisztujitásnak végére járunk;, ma már csak a jegyzői kar megválasztása van hátra. Való­színű, hogy itt már le fogják vonni a pártok azo­kat a tanulságokat, amelyek eddig igen súlyos veszteségeik árán jutottak birtokukba. A jegyzői kar választásánál -két szempont van olyan, ami­vel még számolni kell. Az egyik, hogy a keresz­tény községi párt ezeknél az alsóbbrendű állások beitől lésénél is figyelembe ve'szi-e a felekezeti kérdést? Ez olyan természetű kérdés, amelybe beleszólási a történtek után szinte egészen feles­leges. De fontois, az, hogy karrierjük elején álló értékes embereket 1 ezúttal nem szabad már pár- tosíkodás-ból, vagy pajtáskodásból, mint az utolsó tanácsnok-választásnál történt, áldozatul dobni. Reméljük, azoknak a fiatalembereknek, akik előtt1 tulaj doniképen most nyilak meg a -pálya, n; n kell félniök az ostoba véletlentől, amely eddig már ragy értékeket emésztett fel. A közgyűlési pártok ma még a tanácsnok- választás izgalmának hatása alatt állanak. Álta­lában. .nrndenlk.: nie gnyr; eszik már abban hogy .a keresztény községi párt' egy része humánus és oko-s szempontoktól vezéreltetve, odaáhott a libe­rálisok mei'é és megmentette a főváros szamára Bukovszky, Várossy és Édes tanácsnokokat. A választás óta már maga Wolff Károly is kijelen­tette,, hogy azt a szabadkőművességet, amelyet ez a három ember képviselt, nem szabad a des­trukcióval azono-sitáni és kijelentette azt is, hogy garanciák vannak arra, hogy a három újból meg­választott tanácsnok soha sem fog véteni a keresztény és nemzeti irányzat ellen. A nyug­talanító és fájdalmas az, hogy az első sorban jelöltek közüli kimaradtak Bérezel Jenő, Marker Aladár és Stankovits Szilárd volt tanácsnokok, valamint Borvendég Ferenc és Lung Géza fő­jegyzők. Sokan azt hirdetik, hogy ennek oka az, hogy a liberális pártok mindössze annak a három jelöltnek a n-evével szavazták, akiket mindenáron be akarták hozni. Miután a liberáli­sokat semmiféle paktum, vagy megállapodás nem kötelezte, ez is jogúikban állott volna, de tény az,, hogy az öt kimaradt1 jelölt közül négynek meg­választását a liberálisok is támogatták szavaza­taikkal!. Ha ellenben a keresztény községi párt legalább ebben a részben egy'séges lett volna, akkor az öt jelölt! bukása matematikai lehetetlen­ség lett volna. Minden önáltatás nélkül be kell hát vallani, hogy ennek az öt embernek a kima. radását az a körülmény okozta, hogy a keresz­tény községi párt cége alatt kibocsájtoti sza­vazó ivek a kibukott tanácsnokok neveit nem tartalmazták. Ak'k kimaradtak Déri Ferenc, Piper kovits Bátor, K r á t k y János, Buzay Károly, W i 1 d n e r Ödön, Vita Emil és Kemény Géza után most a kimaradottak szo­morú sorát Bérezel Jenő, Mar her Aladár és Stankovits Szilárd gyarapitották. Reméljük, hogy a goromba hibát, amely a választáson történt, valami uton-módon reparálni lehet még és ezt a há­rom kiváló főtisztviselöt meg lehet menteni a fővá­ros számára. Ez az oka annak, hogy éppenséggel nem akarjuk őket ezen a helyen elparentálni. Még sem lehet el­mulasztani, hogy néhány szóval meg ne emlékezzünk kiváló tevékenységükről, amelyet a főváros érdeké­ben kifejtettek és amelyet most erőszakosan meg­szakított az ostoba véletlen. Bérezel Jenő legutóbb a városgazdasági ügyosztály élén állott. Milliók és milliók fölött disponált és mindig úgy disponált, hogy abból a fővárosnak csak haszna lehetett. Nagyszerű üzleti érzékkel dolgozott és ezen a ponton, ahol ö állott, semmire nagyobb szükség nem volt, mint tiszta kézre és jó üzleti érzékre. Bérezel Jenő mindkettő­vel dicsekedhetett. Milliókat tehetett volna félre észrevétlenül, ehelyett nagyon, de nagyon szegényen távozik sok-sok keserűséggel a szivében. Szorgalma közmondásos volt a városházán. Mindenki tudja, hogy miután a hivatalában napestig tárgyalt, intézkedett, robotolt, éjszaka odahaza a lakásán ült az Íróasztala mellett. Egy időben a pénzügyi ügyosztály élén ál­lott és nem felesleges feljegyezni, hogy erre az időre esett a deficitnek a főváros budgetjéből való ideigle­nes kiirtása. Marher Aladár előbb az elnöki ügyosztály élén állott, ahol pártatlanságával es precizitásával tűnt ki. Innen került a közélelmezési ügyosztály élére. Hogy itt milyen munkát végzett, mennyi rátermett­ségen. iiiuutíoti, árníuk jellemzésére elegendő annyit mondanunk, hogy Folkusházy Lajos után vette kezébe a közélelmezés ügyét és ilyen klasszikus előd után is nagy sikerrel' állta meg helyét. Határokat nem ismerő szorgalma, ügykörébe való páratlan el­mélyedése jellemezték, s akik most ki akarták ütni kezéből a munkát, sejtelmük sincs róla, hogy mit vesztett vele a főváros. Stankovits Szilárd a pénzügyi ügyosztály élén állott. Nem beszélünk arról, hogy mit jelent ma a főváros financiális válsága idején éppen ezen a poszton változást előidézni. Sztankovits Szilárdban mindenképen sokat vesztett a főváros, mert bárhova állították volna^, kitünően megállta volna a helyét. Ez a kedves, okos, szeretetreméltó tisztviselő is más megbecsülést érdemelt volna. Az újak Az uj tanácsnokok: Sánta Dénes, S z a- szovszky József, Édes Endre, Vájná Ede, „obmayer Jenő dr., Till Antal, P u r e b 1 Győző dr. és Z i 1 a h ii Kiss Jenő dr. Édes Endrét, aki már régebben mint helyettes tanácsnok működött, nem kell külön bemutatni. Min­denki ismeri szorgalmát, tehetségét és kiváló közigaz­gatási tudását. 47 éves és 28 éve áll a főváros szol­gálatában. Most a közegészségügyi ügyosztály élére került, ahol bőségesen lesz tennivalója és alkalma arra, hogy tehetségét kifejthesse. Till AntaJról, a közlekedési és P u r eb 1 Győző dr.^ról a közgazdasági ügyosztály uj vezetőiről lai- punk más helyén emlékezünk meg. Sánta Dénes 48 éves és harminc év óta szol­gálja a fővárost. Eddig az elöljáróságok munkájában vett tevékeny részit, most pedig a katonai és illető­ségi ügyosztály élére került, ahol tág tere nyílik majd közigazgatási és adminisztratív ismereteinek ki­fejtésére. Szaszovszky József egykorú Sánta Dénessel, de egy évvel később került a fővároshoz. Legutóbb a VIII. kerületben volt helyettes elöljáró, előbb azonban jeles tevékenységet fejteltt ki a közjó­tékonysági ügyosztályban, ahol mint kedves, jó mo­dorú tisztviselőt ismerte meg mindenki. Az elnöki ügyosztály élén. sok és hálás munkája lesz. Vájná Ede rég megérdemlett előlépése az, hogy mosit tanácsnokká lett. Esztendők óta lelke és lexi-

Next

/
Thumbnails
Contents