Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-13 / 42. szám
Kilencedik év to ly am Budapest, 1920 október 13-án 42. szám gfflúr<mnipiiminmnnniniiiaiHaillnmpmaiiiainnif MBDÖrtZBTÉSI Kgész évre —™ 100 K. Fél évre ..........• 50,K. Bg jrcs szúrnak kttpha- ftf a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelőm mxterkesuesű» 0UCSÓ Kmif Megjelenik minden nmem dún, SzenkesMtömég óm kiadóhivatal t VJ. á«w. Szív-utca Mw« 19. mrndmI Telefon X37>J9 Kritikus hét a községi politikában Kavarodás a tanácsnok-választás után — Lesz-e béke a közgyűlési teremben? Goromba hiba volt az, amclyiack a .anácsnokválasztó közgyűlésen három ember, három kipróbált érték esett oktalan áldozatul. Nem sok,1 benne a vigasztaló, de tény az, hogy voltak — épen, a Keresztény Községi Párti soraiban, — akik előre látták cinnek a vesz;delemnek a tehetőségét. Hiszen ott leselkedett a visszavonás abban a tényben, hogy a heves intramzigericia és a szelíd mérséklet telepedtek le egy gyékényen árui,ni. Tény, hogy sulyo-s [laniulőpénzt fizetett le a párt, a tanulságokért, .amelyek ingyen i's az ölébe hullhattak volna, Ma még egy kicsit- kaotikus, amii a katzen- jammeros állapotban történik; de tény az, hogy ami megindult, az a tisztulási folyamat. Pártok szolgálatában nem állva, egyedül és kizárólag a főváros érdekében szemlélve a dolgokat, azt kell mondani, hogy szükség volt erre a tisztulási folyamatra, amely vagy egységes pártot, vagy egységes pártokat fog létrehozni. A hóba megtörténj és bennünket nem érdekel, hogy kiket és miként fognak felelősségre vonni, a mi «számunkra csak az a turnus,, hogy végíré-' valahára tisztuljon ki az a süppedókes taliaj, amely a közgyűlési teremben ingoványként nyeli az embereket és értékeket. Tegyék végre a közgyűlési, termet az alkotások templomává, hívják életre a padsorok közül mindazt, ami igazi érték és szorítsák; háttérbe azokat!, akik akaratlan, szándéktalaín együgyüséggel a pártegység és az alkotó munka sírját ássák. A tanulságok ezúttal olyan mélyeik és olyan szomorúak; vol'llak, hogy senki sem fogja útját álliani a konzekvenciák levonásának. Hiszünk benne, hogy ez volt az utolsó vereség, amelyben a többség önmagát részesítette, Kétségtelen az, hogy Budapest) történetében még nem volt példa arra, hogy a tanács kétihar- madré.szét, tevékeny, munkakész, ’tehetséges, kifogástalan tisztviselőket az utcára szórjanak. Ha a politikai pártoknak bajuk van egymással,, számoljanak le végre valahogyan, de egymással és ne a ti-sz.(viselőkkel. Ha pedig a többségi pártnak a belsejében van ellentét, ezt is -éli kell intézni, mert ezen a óimén negyedfélszázezer korona nyugdíjjal megterhelni a budgetet még sem lehet. Ebben a pillanatban pedig senkinek sem annyira a vesztett csata fáj, minit inkább, hogy olyan emberek estek áldozatául az ellenségeskedésnek., akiket a szembenálló felék mindegyike tisztelj és nagyrabecsült. Bérezel, Marker és Stankovits tanácsnokok az egész közgyűlés teljes bizalmával indultak el a küzdelembe a biztos győzelem reményében, amelyre minden joguk megvolt. De megtörtént a goromba hiba, amely az önkéntes áldozatok számát önkéntelen áldozatokkal szaporította. Ma már nincs más segedelem, mint ezt és igy megállapítani. Verjék a mellüket azok, akik a goromba hibát elkövették, mert az ügyetlenségükért a közérdek igen súlyos árat fizetett. A tisztujitásnak végére járunk;, ma már csak a jegyzői kar megválasztása van hátra. Valószínű, hogy itt már le fogják vonni a pártok azokat a tanulságokat, amelyek eddig igen súlyos veszteségeik árán jutottak birtokukba. A jegyzői kar választásánál -két szempont van olyan, amivel még számolni kell. Az egyik, hogy a keresztény községi párt ezeknél az alsóbbrendű állások beitől lésénél is figyelembe ve'szi-e a felekezeti kérdést? Ez olyan természetű kérdés, amelybe beleszólási a történtek után szinte egészen felesleges. De fontois, az, hogy karrierjük elején álló értékes embereket 1 ezúttal nem szabad már pár- tosíkodás-ból, vagy pajtáskodásból, mint az utolsó tanácsnok-választásnál történt, áldozatul dobni. Reméljük, azoknak a fiatalembereknek, akik előtt1 tulaj doniképen most nyilak meg a -pálya, n; n kell félniök az ostoba véletlentől, amely eddig már ragy értékeket emésztett fel. A közgyűlési pártok ma még a tanácsnok- választás izgalmának hatása alatt állanak. Általában. .nrndenlk.: nie gnyr; eszik már abban hogy .a keresztény községi párt' egy része humánus és oko-s szempontoktól vezéreltetve, odaáhott a liberálisok mei'é és megmentette a főváros szamára Bukovszky, Várossy és Édes tanácsnokokat. A választás óta már maga Wolff Károly is kijelentette,, hogy azt a szabadkőművességet, amelyet ez a három ember képviselt, nem szabad a destrukcióval azono-sitáni és kijelentette azt is, hogy garanciák vannak arra, hogy a három újból megválasztott tanácsnok soha sem fog véteni a keresztény és nemzeti irányzat ellen. A nyugtalanító és fájdalmas az, hogy az első sorban jelöltek közüli kimaradtak Bérezel Jenő, Marker Aladár és Stankovits Szilárd volt tanácsnokok, valamint Borvendég Ferenc és Lung Géza főjegyzők. Sokan azt hirdetik, hogy ennek oka az, hogy a liberális pártok mindössze annak a három jelöltnek a n-evével szavazták, akiket mindenáron be akarták hozni. Miután a liberálisokat semmiféle paktum, vagy megállapodás nem kötelezte, ez is jogúikban állott volna, de tény az,, hogy az öt kimaradt1 jelölt közül négynek megválasztását a liberálisok is támogatták szavazataikkal!. Ha ellenben a keresztény községi párt legalább ebben a részben egy'séges lett volna, akkor az öt jelölt! bukása matematikai lehetetlenség lett volna. Minden önáltatás nélkül be kell hát vallani, hogy ennek az öt embernek a kima. radását az a körülmény okozta, hogy a keresztény községi párt cége alatt kibocsájtoti szavazó ivek a kibukott tanácsnokok neveit nem tartalmazták. Ak'k kimaradtak Déri Ferenc, Piper kovits Bátor, K r á t k y János, Buzay Károly, W i 1 d n e r Ödön, Vita Emil és Kemény Géza után most a kimaradottak szomorú sorát Bérezel Jenő, Mar her Aladár és Stankovits Szilárd gyarapitották. Reméljük, hogy a goromba hibát, amely a választáson történt, valami uton-módon reparálni lehet még és ezt a három kiváló főtisztviselöt meg lehet menteni a főváros számára. Ez az oka annak, hogy éppenséggel nem akarjuk őket ezen a helyen elparentálni. Még sem lehet elmulasztani, hogy néhány szóval meg ne emlékezzünk kiváló tevékenységükről, amelyet a főváros érdekében kifejtettek és amelyet most erőszakosan megszakított az ostoba véletlen. Bérezel Jenő legutóbb a városgazdasági ügyosztály élén állott. Milliók és milliók fölött disponált és mindig úgy disponált, hogy abból a fővárosnak csak haszna lehetett. Nagyszerű üzleti érzékkel dolgozott és ezen a ponton, ahol ö állott, semmire nagyobb szükség nem volt, mint tiszta kézre és jó üzleti érzékre. Bérezel Jenő mindkettővel dicsekedhetett. Milliókat tehetett volna félre észrevétlenül, ehelyett nagyon, de nagyon szegényen távozik sok-sok keserűséggel a szivében. Szorgalma közmondásos volt a városházán. Mindenki tudja, hogy miután a hivatalában napestig tárgyalt, intézkedett, robotolt, éjszaka odahaza a lakásán ült az Íróasztala mellett. Egy időben a pénzügyi ügyosztály élén állott és nem felesleges feljegyezni, hogy erre az időre esett a deficitnek a főváros budgetjéből való ideiglenes kiirtása. Marher Aladár előbb az elnöki ügyosztály élén állott, ahol pártatlanságával es precizitásával tűnt ki. Innen került a közélelmezési ügyosztály élére. Hogy itt milyen munkát végzett, mennyi rátermettségen. iiiuutíoti, árníuk jellemzésére elegendő annyit mondanunk, hogy Folkusházy Lajos után vette kezébe a közélelmezés ügyét és ilyen klasszikus előd után is nagy sikerrel' állta meg helyét. Határokat nem ismerő szorgalma, ügykörébe való páratlan elmélyedése jellemezték, s akik most ki akarták ütni kezéből a munkát, sejtelmük sincs róla, hogy mit vesztett vele a főváros. Stankovits Szilárd a pénzügyi ügyosztály élén állott. Nem beszélünk arról, hogy mit jelent ma a főváros financiális válsága idején éppen ezen a poszton változást előidézni. Sztankovits Szilárdban mindenképen sokat vesztett a főváros, mert bárhova állították volna^, kitünően megállta volna a helyét. Ez a kedves, okos, szeretetreméltó tisztviselő is más megbecsülést érdemelt volna. Az újak Az uj tanácsnokok: Sánta Dénes, S z a- szovszky József, Édes Endre, Vájná Ede, „obmayer Jenő dr., Till Antal, P u r e b 1 Győző dr. és Z i 1 a h ii Kiss Jenő dr. Édes Endrét, aki már régebben mint helyettes tanácsnok működött, nem kell külön bemutatni. Mindenki ismeri szorgalmát, tehetségét és kiváló közigazgatási tudását. 47 éves és 28 éve áll a főváros szolgálatában. Most a közegészségügyi ügyosztály élére került, ahol bőségesen lesz tennivalója és alkalma arra, hogy tehetségét kifejthesse. Till AntaJról, a közlekedési és P u r eb 1 Győző dr.^ról a közgazdasági ügyosztály uj vezetőiről lai- punk más helyén emlékezünk meg. Sánta Dénes 48 éves és harminc év óta szolgálja a fővárost. Eddig az elöljáróságok munkájában vett tevékeny részit, most pedig a katonai és illetőségi ügyosztály élére került, ahol tág tere nyílik majd közigazgatási és adminisztratív ismereteinek kifejtésére. Szaszovszky József egykorú Sánta Dénessel, de egy évvel később került a fővároshoz. Legutóbb a VIII. kerületben volt helyettes elöljáró, előbb azonban jeles tevékenységet fejteltt ki a közjótékonysági ügyosztályban, ahol mint kedves, jó modorú tisztviselőt ismerte meg mindenki. Az elnöki ügyosztály élén. sok és hálás munkája lesz. Vájná Ede rég megérdemlett előlépése az, hogy mosit tanácsnokká lett. Esztendők óta lelke és lexi-
