Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-13 / 42. szám
2 ff Budapest, 1920. október 13. korra a közélelmezési ügyosztálynak, ahol odaadó munkávial volt jobb keze előbb Fo.lkusházy Lal- josnaik, majd Marker Aladárnak. Végigkiizdötte az egész világháború közélelmezési harcát, amiről nem kell külön kiemelni, hogy milyen idegeket és miljyien munkabírást követelt. Vájná Ede rettenthetetlen harcosa volt ennek az óriási küzdelemnek és legendás hírnevet szerzett a városházán különösen azáltal, hogy a; háborús közélelmezési rendeletek óriási tömegének az egész országban nem volt nálai kitünőbb ismerője. Most ennek a fontos ügyosztálynak az élére kerül, amelyben eddig is rendkívüli tevékenységet fejtett ki. Marher Aladár elvesztésének az az egyetlen vigasz)tiáilása, hogy Vájná Ede lett az utóda. Különben 46 éves és a szolgálati éveinek száma: 25. Lobmayer Jenő dr. egyidős Vájná tanácsnoki- kai. Dolgozott a közegészségügyi ügyosztályban, majd az egyik elöljáróságom, mig végre a közélelmezési ügyosztályba került. A tanács feltétlenül értékes munkaerőt kap benne, annál inkább, merit a közigazgatási kérdéseken túlterjedő módon igyekezett műveltségét kiszélesíteni. Sokat tanult és olvasóit ember, aki bő nyelvtudással is dicsekedhetik. Most ja szociálpolitikai ügyosztályi élére kerül, ahol műveltségét komolyan érvényesítheti. Zilahi Kiss Jenő dr. a legfiatalabb tanácsnok, még nincs negyvenéves és csak tiz esztendeje szolgálja a fővárost. A közegészségügyi ügyosztály szorgalmas, élénk eszü (tisztviselője volt. Az ellenforradalomban érdemeket sizerzett, amiért kormánybiztosnak nevezték ki. Szive azonban visszavonzotta a városházánál és nem is csalódott, mert fiatalon került magas állásába. A polgármesitér a jogügyi osztály vezetését bizta rá. Az újak között szerepel Ács Ferenc íőszámvivő is, akinek nevét mindenki nagyi tisztelettel ejti ki, hiszen cim és naing nélkül bár, de esztendők hosszú sora óta ő Budapest pénzügyminisztere. És milyen pénzügyminiszter! Zsenialitását csak szorgalma, múlja fölül és megvan benne a minden pénzügyminiszterek legnagyobb erénye, a végletekig menő takarékosság, amire soha sem volt annyira, szüksége Budapestnek, mint épen. ma. Ács Ferenc épen jókor érkezett meg a főszámvevői székbe. Az árvaszék uj elnöke Ágoston Géza dr. lett. Előbb árvaszéki ülnök volt és megválasztásával itöbb ülnöktársát kerülte el. 42 éves és 22 év óta szolgálja a fővárost. Kitüntető megválasztását mindenesetre értékes munkával fogja megszolgálni. Mozgalom a keresztény községi pártban A keresztény községi pártban a tanácsnokválasztások különös eredménye nagyon kellemetlen meglepetés volt és az első pillanatokban pártbomlásról is* beszéltek, de lassanként elcsendesedett a hangulat és ma azt hiszik, hogy az egységet feltétlenül meg Tehet menteni. A hét, amely most kezdődik, mindenesetre kritikus a községi politikára annyival is inkább, mert: a párt hivatalos napilapja még mindig igen hangosan követeli „az árulók" eltávolítását. Ezt azonban alaposan meg kell még fontolni, mert hiszen 30—50 emberről van szó, akik a három pros- kribált tanácsnok mellett a liberálisokkal együtt szavaztak. Ha ezek kiválnának, az a közgyűlési erőviszonyok lényeges eltolódását okozná, amit a pártban .senki sem tart kívánatosnak. Vannak, akik a hibák ódiumát a vezetőségre kivánják tolni, mondván, hogy a vezetés nem volt egységes és a vezetőség a jelölések meg- ejtésénél a saját akaratát oktrojálta a párt többségére. Hogy mi igaz ebből, maga a párt hivatott eldönteni; de valószínű, hogy ,ezen a ponton meglesz a megegyezés és a pártveze- töséget újból bizalmukról fogják biztosítani. Az ellenzék szerepe Az ellenzék tisztázni kivánta szerepét és erőteljesen kifejezést adott anhak a ténynek, hogy nekik semmi részük nincsen Bérezel. Marher és Stankovits tanácsnokok kibuktatásában, mert. mindháromnak a további működését szükségesnek tartották volna a főváros érdekében. Nem titkolja azonban az ellenzék azt a meggyöződésiét, hogy a tanácsnokválasztáson, bár az szomorú eredménnyel végződött, tulajdonképen győzelmet aratott, mert ugyaniakkor, amikor a többség nem tudta behozni a saját jelöltjeit, az ellenzék jelöltjeit megválasztották. Ez a siker mindinkább eltávolítja az el'emzéket attól az előbb már szinte konkrét elhatározásától, hogy mandátumaikról lemondanak. Az ellenzék ugyanis azt reméli, hogy a többség ama tagjaival, akik a tanácsnokválasztáson az ő jelöltjeiket támogatták, továbbra is sikerülni fog megértéssel együtt dolgozni. Ma azonban az Korszakos reformok Budapest közlekedésében Tervek a földön, a föld alatt és a levegőben — Till Antal tanácsnok nyilatkozata A főváros tanácsának uj tagjai között egyike a legértékesebb erőknek Till Antal tanácsnok, akit a polgármester a közlekedési ügyosztály vezetésével bízott meg. Ho:gy ennek a fontos ügyosztálynak az élére került Till AndaH, nem véletlen. Tizenhat esztendőt dolgozott egyfolytában ebben a'z ügyosztályban, ahol kiváló közlekedési szakértővé fejlődött, rengeteget tanult, tapasztalt, tanuTmányutakat tett és R én y i Dezső alpolgármester mellett, aki alpolgármesterré történt választásáig az ügyosztály élén állott, már régen önálló hatáskört kapott Till Antal. Az uj tanácsnok különben 1899-ben lépett a főváros szolgálatába és egy esztendeig dolgozott a. VIII. kerületi adóhivatalban, majd a központba ’került és öt évet töltött az illetőségi és katonai ügyosztályban, ahol már több alkotó munkájával találkozunk, igy elsősorban a katonai nyilvántartást reformálta meg praktikus módon. A közlekedési ügyosztályban 1906. óta fejt ki nélkülözhetetlen tevékenységet. Ö vette át a főváros legelső házi üzemét, a fuvaríelepet és érdekes följegyezni, hog3^ a legtöbb házi üzem átvétele a.z ő nevéhez fűződik. Senki sem vett át öt Üzemet, mint ő. Ezek: a fuvartelep, a szemétfeldolgozótelep, az omnibuszüzem, a tűzoltói előfogatok és hintófogatok és a budai hegypálya. Két ízben tett nagyobb külföldi tanulmányutat. Első esetben a. szemét-égetést tanulmányozta és e célból bejárta egész Európát. Második utján, amely többek között Londonba és Párisba is elvitte, az európai nagyvárosok autóbuszközlekedését ismerte meg. Sikerült is már egy angol pénzcsoporttal szerződést kötnie1 és ha ez a szerződés ma fennállana, akkor a mai sanyarú viszonyok között is nyolcvan autóbusz közlekednék Budapesten. Az akkori démokratatöbbség azonban, amely a háziüzemek mellett kardoskodott, meghiúsította az angolokkal immár perfekt üzletet. Kidolgozta az autóbusz-szállítások nemzetközi pályázatának feltételeit, amely a legjelesebb szakmunkák közé tartozik. Amikor a kormány komolyan foglalkozni kezdett a vasúti jog kodifikálásának kérdésével, ő doLgozta ki a főváros álláspontját az alsóbbrendű vasutakra vonatkozólag. Ebben az előterjesztésben nagyszerűen megvédte a főváros érdekeit, sajnos azonban, a folytonos miniszterváltozások miatt még ma sem történt meg a vasúti jog kodifikálása. Till Antal tiz éven át volt a közlekedési bizottság jegyzője és előadója. Részt vett ^azokban a döntő ’jelentőségű és nagy viharokat előidézett tárgyalásokban is, amelyeknek eredménye a Kossuth Lajös-utcai villamos kiépítése volt. Az ő műve a fuvartelep fejlesztése, a mai nívóra való emelése és modern alapokra való helyezése. Egyéb, szinte fel nem sorolható agendái mellett mellékesen vezetője volt az autóbuszüzemnek. Résztvett 1918-ban a közúti és városi villamos meg- I váltására vonatkozó tárgyalásokban, .ahol szintén igen értékes munkát végzett. Amikor a villamosokat a forradalom után köztulajdonba vették, a főváros arra az álláspontra helyezkedett, hogy a részvényesek kártalanítása szempontjából fel kell becsülni a társaságok vagyonát és a Városi Villamos becslési és leltározási bizottságának vezetőjévé Till Antalt delegálták. Ilyen nagyszabású tevékenység után került Till Antal a közlekedési ügyosztály élére, ahol most módjában lesz kiváló alkotásait tovább fejleszteni, sőt az idők folyamán uj intézményekkel gazdagítani Budapestet. Természetesen az uj tanácsnok bőséges programmal jön. Tervei gazdag tárházából a legközelebbi teendőit a következőkben fejtettei ki a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — A legaktuálisabb kérdés,, amely legközelebb máin foglalkoztatni fog bennünket, kétségkívül a lófogatü és géperejű bérkocsik tarifa- revíziója. Az autotaxükmál az volt a kikötésünk, hogy három hónap leteltéivel revízió alá vesszük a harminc-szoros taksát, amelyet csak ezzel a feltétellel engedélyeztünk. A társaság most dolgozik üzleti mérlegének össze ál Irtásán, amelyet szintén köteles bemutatni. Számítás,tinik; szériáit ez alkalommal sikerülni fog az autotaxik taksáját némileg leszállítani és a kocsik számát 80—100-ra felemelni, ami. mindenesetre előnyére lesz Budapesti közlekedésének. A viteldíj fesz állítását (nem az okolja meg, mintha a benzin olcsóbb lett volna, meri még ma is 46 koronába kerül kilója, a társaság azonban még 50 koronán felül szerezte be annak idején a benzint. — Ami a bérkocsik vitelidijainak revízióját illeti, itt nincs módunkban arra számítani', hogy a húszszoros taksát leszállíthatnánk. Ma legalább az az álláspontunk, hogy az illetékes hatóSágoiktól beérkezett jelentések szerint meg kell maradnia az eddigi vite’díjnak, amely fedi* az üzemi kiadásokat. De különben sem lehet tönkretenni az iparágat, amely ezekben az időkben amúgy is meglehetősen sokait szenved. Ennek bizonyítéka az is, hogy tömegesen abbahagyják iparukat, a ké.’fogatú kocsik tulajdonosai pedig konflisra rendezkednek be. Az autóbusz megindít ásónak akadályai vannak. Tizenegy kocsink áll a garázsban, de a megindítás nem olyan könnyű akkor, amikor a benzin, ára 46 korona. Meg ikiell állapítani, hogy az üzemi költségek négyötöd része a benzinre esik, ami azt jelentené, hogy magas, vitel dijakkal kellene dolgozni. Ez természetesen ellenszenvet váltana ki a közönségből. Számításaim szerint, ha .a viteldijat, hat koronáig tudnánk redukálni, akkor a közönség .szívesen és örömmel fogadná ennek a kényelmes és gyors köizfejkiedésí eszköznek újból való beállítás,ált. Nagy kérdés azonban az is, hogy hol közlekedjék az autóbusz? Ebben a pillanatban nem tudjuk meghatározni az autóbusz közlekedési vonalát, anünkik sajátságos oika van. Az útépítési ügyosztály álláspontja ugyanis az, hogy a autóbusznak nem szabad közlekednie olyan utcáikon, ahol faburkolat vagy aszfalt van, mert az au"óbusz- közleikiedéS’ ezeket a burkolatokat’ erősen rongálja. Ezzel szemben mi azt mondjuk, hoizy a kockakő viszont a mi üzemiiriket teszi tönkre. Mindeneik) feleit pedig olyan útvonalát kell keresnünk, amelyen, a közönség élénkem használná az1 autóbuszt, mert az az álláspontom, hogy a fővárosnak nincsen szüksége ma olyan üzemre, amelyre rá kell fizetni. Leg rokonszenvesebbnek látszott előttem az -m ötleí1, hogy az autóbusz a két pályaudvar között, a Baross-tértől a Rákóczi- ir'on, Erzsébet-körutoin és Teréz-körutoinl a Berlini-térig közlekedjék. Ennek a tervnek azonban az az akadálya, hogy — a szakértők álbtása síze- rirnt, — ez aiz ut iiglemi sóik) benzint pazarol el. A nagy forgalom, amelyre ezen az útvonalon állandóan 'számítani lehet, szükségessé teszi a gyakori fékezést, amely minden alkalommal benzint emészt fel. Ilyen ’körülmények között1 tehát egyelőre vámunk kell; az autóbuszok megi'ndKásával. — A siklói ez év március 2-ikáu átvettük a főváros tulajdonába és kezelésébe. Azóta megtörténtek a legszükségesebb átalakitáselki. Bevezettük a villamos világítást és rend behoz tik a ’kocsikat stb. A siklót minél előbb villamos üzemre kell átalakítani és a kocsik befogadó képességét kell lényegesen növelnünk, mert tűrhetetlen az az állapot, ami ma van a siklónál, hogy az emberek nagy csoportokban kénytelenek várakozni, amíg helyet kapnak. A sikló viteldijait október 16-tól felemeljük, a tanácsi legutóbbi ülésre azonban elhatározta, hogy olcsó, 80 koronás, havi bérletjegyeket adunk ki, amelyért azonban a köztisztviselőik csak 50 koronái1 fognak fizetni. ellenzék! íulajdcnkép még nem döntött végérvényesen. Szinte azt lehetne mondami, hogy ezen az oldalon az fog történni, ami a többségnél kialakuló helyzetből következni fog.
