Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-08-18 / 34. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920 augusztus 18-án 34. szám rotamniiiaiiim»iaiiinmaiiiaiiiniiiaiHaiiiDinmiia»nai»amaninmai»nia8aHiBaiaB»cjiiPiiigiiiainpnig MKÖriZK TÉSl XtVtJíKi Rffésx évvé — —— / * > K. Vél évr^e ..............—» ■> Oyc„ Ky gras számolt ftaplia- WA a fti adóhivatalban. Vámost, politikát és közgazdasági hetilap Vmimlöm muowhmsMtÖ t DaCSÓ Emil Megjeleni fi min efen sz«r*> dón. SzenhesMlösógr dm hi adóhivatal i VJ. Szlv-uica ...... 13, Telefon ............ 737Bxdm| >744 Forr a közgyűlés, forr a városé többségi párt és forr minden, ami a városházával kapcsolatban van. A parlament, amely már hónapok óta együtt ül és tanácskozik, valami megállapodottság képéit mutatja. A szenvedélyek lehiggadtak, az. emberek ráeszméltek, hogy az'W-uuposott országnak nyugalomra és munkára van szüksége. Sokat gáncsolták a parlamentet, sokat panaszkodtak a munkaképtelensége miatt, de csodálkozni senki sem csodálkozott, mert a forradalmak megbillentették a lelkek egyensúlyát. Sajnos, a fiatal városi közgyűlésen fokozottabb mértékben törtek ki az. első üléseken az izgalmak, mint a parlamentben, aminek tanulsága csak az, hogy mégis Budapest szenvedett legtöbbet a forradalmak alatt. Ezeken a hasábokon hányszor, de hányszor sírtuk el, hogy a fővárost nem szabad tovább és tovább interregnumban hagyni, amelyben 1918. október óta volt. Az ellenforradalom győzelme óta egy esztendő telt el és csak most egy eslz- tendő után született meg az uj közgyűlés, a melynek természetszerűén át kell élnie a maga gyermekbetegségeit. Ha a közgyűlés régebben összeülhetett volna, akkor már túl volnánk a zökkenőkön és a megrázkódtatásokon, amelyek most kerülnek utunkba. Bármily hangos, lármás, izgatott és ideges is a közgyűlés képe ma még, Budapest közönsége mégis abban a hitben és reményben van, hogy ennek a törvényhatósági bizottságnak nincsen egyetlen tagja sem, aki ne jót, szépet és nemeset akarjon. Ma, azonban még minden forr, az alkotó munkának, nehéz lesz megindulni, mert senki sem hiheti, hogy farkas-szemet néző táborok a munkában, a higgadt döntésekben egyek lennének. A közgyűlési teremben azonban kimagasló egyéniségek, nagyszerű, józan fejek is ülnek, az ő hivatásuk, hogy az izgalmak, a forrongás idejét megrövidítsék. Budapestet lerombolta a háború és a forradalmak. Újjá kell építeni. Ezeknek a férfijaknak: kell előállani és lecsendesiteni a haragos hullámokat. Parancsolni kell a viharoknak. És azok közül, akiknek hivatásuk: a viharoknak parancsolni, csak a napokban mondta az egyik legkimagaslóbb: .,Most folyik a telizek restaurálásának processzusa és ezt a folyamatot csak úgy lehet elősegíteni, ha megszűnnek az ellentétek, ha mindenkit csak a nagy közös eszme, az ország megmentésének1 gondolata, hat át.“ Ahogy az országot, úgy kell Budapestet is megmenteni. Ha felépül az ország, a város, gyógyu'nak a lelkek is, de ha tovább tart az emésztő láz, akkor elpusztul minden és elkár- hozik a lélek. Olyan ember mondta, akinek hinni lehet... A tisztviselők érdekében a főváros közgyűlésén szép és meleg szavak hangzottak el abból az alkatomból, hogy a parlamentben támadás érte őket. Helyes és becsületes dolőg is volt ezl elmondani, mert a városatyák igazán meglehetnek elégedve azzal a magatartással, a mit a főváros tisztviselői a kommiin alatt kifejtettek. Tessék a percentuális statisztikát megnézni az igazolást eljárásról. Az miru delinél beszédesebben fogja bizonyítani, hogy igazuk volt azoknak, akik a tisztviselőket védelmükbe vették. De ne felejtsék el az urak, hogy a tisztviselők nemcsak szép szavakat várnak tőlük, hanem munkájuk megbecsülését, múltjuk méltányolását és a politikamentes igazságot. A lift nagy nyavalyája, közös baja a városnak az éghez közel lakó elemeinek. Maguk a háziurak vallják, hogy a lifteknek alig egyhar- mada közlekedik és ehhez mi hozzá tehetjük, hogy az is csak minden szent időben. A háziurak tehát a liftköltségeknek a lakókra való áthárítását kívánják. Most nem vitatozunk arról, hogy jogosult-e ez, vagy sem; majd kiderül ez akkor, amikor számokkal való bizonyításra kerül a sor. De tiltakozni kell az ellen, hogy a lakbér- és a lakbérrel összefüggő ügyeket, soha sem lehet egy füst alatt elvégezni. Minden héten uj részlet miatt kell a csatéiba menni. Győződjenek meg végre a hatóságok is arról, hogy nem volt egyéb babonánál, amikor még azt hitték, hogy a kutyának is kevésbbé fáj, ha részletekben vágják le a far gát. * A konflisok taxaemelése — hála Istennek, — visszafelé sült el. A budapesti közönség olyan nehéz időket élt már át, hogy amikor a zsebéről van szó, akkor többé nem enged magéinak diktálni. A husszoros taxit is szó nélkül, ellentmondás nélkül fogadta a közön-» ség, amelynek ilyen esetekben kezd az esze egy kaptafára igazodni. Taxiemelés, hát tegyen taxiemelés. De a százszoros taxi sem ér semmit, csak ha a taxihoz pasas is akad. Ma pedig tényleg húszszoros taxival döcögnek végig a pesti utcán a konflisok, de üresen. És nem ritka már a felajánlkozás: Nagyságos ur, nem nézzük a taxit, tessék beülni. És maholnap már odajutunk, hogy a konfliskocsis azt, aki a husszoros taxit fizeti, ingyen és díjmentesen palinak fogja deklarálni. Az első összecsapás Képek a szerdai közgyűlésről Ha száz füle, száz szeme és száz keze lenne az újságírónak, akkor sem tudná hű képet adni ennek a közgyűlésnek, amely az első összecsapása volt a két oldalnak. Zsibougás, morajlás, egy-egy srapnelei- sen sivitó hang, egy-egy gyorsan terjedő derültség, gúnyos kacagás, imitt-amott hadonászó karok: egybevéve kibogozhatatlan hangzavar. Nem csoda. Két tábor találkozott itt egymással tulajdonképen először, mert a bemutatkozást nem lehet számítani. Áthidalhatatlan ellentétek, kirobbanásra megérett ellentétek, hosszan elfojtott szemrehányások hangot követeltek maguknak, sokszor élesebbet, mint ebben a közgyűlési teremben a legviharosabb napokon is hallottunk. A keresztény oldal volt a támadó, a hangosabb. A demokraták is kiléptek a múltkori rezerváltságból. Itt is fel-felzúg a tábor és különösen Fábián Béla, P a k o t s József, 13ara.es Marczell a leghevesebbek, Gáspár Fíilöp karjai hatalmas ívben lódulnak fel és egy ismeretlen szőke ur állandóan arra kiváncsi, hogy a túlsó oldalon kik voltak szabadkőművesek? Fele ki Béla is közbeszól' néha, csendesen, komolyan. A keresztény-pártban igyekezett mindenki leadni "y üJífHégTét ‘ egy-egy hévesv IcóZueSzoiás' 'S'idklá'uan;- Csak azok hallgattak, akik a parlamentnek is tagjai. Nekik már nem kell bemutatkozni. B e n á r d miniszter, Lipták államtitkár, Ereky Károly, U s e 11 y Ferenc, no, meg a hölgyek némán, komolyan ülnek a helyükön. A szemek, a fülek kifáradnak ennek a percre sem lanyhuló nagy csatának a szemlélésében. Ki a pipázóba! De ott sincs nyogodalom. Percenkint uj összecsapás zaja hallik. A közbeszólások srapnell esőjében, tüzes vád-sziporkák áradatában Bar ács Marcell állja az ostromot. Kemény, kitartó küzdelem. Szakad róla a viz, de áll és beszél rendületlenül. , Wolff Károly beszéde alatt a demokraták több ízben heves tapsban törtek ki. A túlsó oldalon azonban sehogy sem hittek a tapsok őszinteségében és ilyenkor annál kíméletlenebből, annál nekikeseredettebben szálltak a jobboldal közbeszólásai. Az első nagy összecsapás is Wolff beszéde között tört ki. A keresztény párt vezére erőteljes hangon mondja: — .•. . és itt hiába vannak vörös hadseregek, hiába kacsingatnak a vörös hadsereg után... Fülsiketítő zaj tört ki ezekre a szavakra. Wolff még jobban megnyomja a szót:-r-. ... mi nem félünk . . . A demokraták felugranak: — Senki sem kacsingat! Egy nevet mondjon! — Ha egyetlen nevet sem tud mondani, akkor rágalmaz! — süvölti Baracs Marcell. Wolff Károly legyint a kezével: — Hiába kiabálnak, teljesen hiába! Csak az veszi a vádat magára, akit illet. Az izgalmak nem csendesedtek e! Gaár Vil- -fnos beszéde alatt sem. pedig a liberálisok vezérszónoka szárazon, hidegen, óvatosan beszélt. Fel- I zúgott a kívánság: — Keresztény székesiővárost! — Szent István óta nincs más, mint keresztény Magyarország! — védekezett Gaár Vilmos, de záporban hull feléje a vád: — 1867 óta zsidó volt! Tizenhárom hónap óta mi volt? Miután G a a r 'körülményesen elmondta a két párt levélváltásának históriáját és arról kezd beszélni, hogy minden méltánytalanság ellenére is tel-
