Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-08-18 / 34. szám

2

Budapest, 1920. augusztus 18.

j esi teái fogják kötelességüket, egy éle# ha.nu» sírit végig a termen:

— Szóval itt marad nak!

Olyan derültség fakadt erre a közbeszólásra a keresztény táborban, hogy levezette a szenvedélyeket és Gaar most már nyugodtan befejezhette beszédét. Annál kíméletlenebb volt Bar ács Marcell beszéde alatt a hangulat. Percekig nem jutott szóhoz. Zúgott a jobboldal: Eláll! Megtanult már magyarul?' Üljön le! Mi van a románokkal? Nem vagyunk kiváncsiak! Mi van Lőw Imánuellei?

Bar ács beszéde többször éles hangú volt, derűikor C s i 11 é r y András a szegedi főrabbit említette, leghevesebben vágott vissza:

— Csilléry bizottsági tag ur — mondotta — a szegedi főrabbi ügyét pedzi. Pont neki és barátainak kellene pont most érzékkel bírni, az iránt, szabad-e egy tisztes közéleti férfit züllött emberek vallomása alapján biinperbe sodorni, elitélni? Nem tudom, hogy ha választanom kellene, Hütttner és Holllósi urak között, melyiknek adnám a zii! löttség pálmaágát.

Szerencse, hogy ezek a naigyon kiélésedet: pillanatok már a beszéd vége felé voltak és a viharok jótékony, csendes szavazás szivárványában oszlottak széjjel. A demokraták ismét kivonultak és a keresztény párton most már kedélyes szó, barátságos üdvözlés, mosolygás lesz úrrá. Mentek a pipázóba szavazni. A teremben csak néhányan vannak. L i p t á k államtitkárnak van vitája Wolff Károly elnökkel.

— Én nem szavazok! — jelenti ki kategorikusan L i p t á k és hiába minden kapacitálás, L i p t á k Pál nem szavazott.

Amikor félhétkor a kormánybiztos újra megnyitja az ülést, csend van, a beszédek zavartalanok. B a- ranski és Zielinski vitáznak a műszaki képzettségű tisztviselők előmeneteléről, U s e 11 y Ferenc kenyeret követel nagy tetszés közben, Szigeti János pedig a tisztviselőket védi meg Gaal Gasz- tonnal szemben.

Különben csönd van, egyetértés van, üres a túlsó oldal, nincs kivel farkas-szemet nézni.

IfongoR n Kulisszák mosol

Előkészületek a tisztujitásra — Ki lesz a polgármester ? — A demokraták és a bizottsági tagságok

A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában helyzetképet adtunk a tisztujitás, helyesebben a polgármester-választás előkészületeiről. A helyzet azóta úgyszólván semmit sem változott. Leg- föllebb az történt, hogy amit a Fővárosi Hírlap csak sejtetett, azt más oldalról tendenciózusan, a Keresztény Községi Párt belső békéjének semmit sem használva, nyilvánosságra hozták. Nincs olyan megváltó gondolat, amely olyan egységes pártot tudna összekovácsolni, hogy tagjai közt, még taktikai kérdésekben, még a politikát nem érintő részletekben se legyen nézeteltérés. És ha'van, a párt belső ügye, hogy ezt elintézze. így van ez a polgármesterválasztásnál is. A polgármester-választásról leplezetlenül hirdettük, hogy az nem politikai kérdés, nem szabad annak lennie, nem szabad épen ma azzá tenni, mert a holnapra is gondolni kell. Hogy a Keresztény Községi Pártban többen vannak, akik szintén ezt vallják, az a héten egy „leleplezés“ alakjában nyilvánosságra került, de mi hozzátehetjük, hogy a polgármester-választást a politikából kikapcsoló elemek talán még annál is többen vannak, mint ahányat pellengérre akarták állitani.

Maga a nagy feltűnést keltett közlemény egyébként a következő:

„A községi választásokról szóló törvény értelmében Sipőcz Jenő dr. kormánybiztos, helyettes főpolgármester ma irta ki a pályázatokat a választás utján betöltendő főtisztviselői állásokra. A pályázatok egy polgármesteri, két alpolgármesteri, egy alpolgármesteri címmel és jelleggel biró tanácsnoki, tizenhat tanácsnoki, egy főorvosi, egy főügyészi, egy árvaszéki elnöki, egy főszámvevői, nyolc árvaszéki ülnöki, nyolc tiszti ügyészi, harminckét főjegyzői, hetven tanácsjegyzői, kilenc árvaszéki főjegyzői, illetve jegyzői, nyolc tiszti aliigyészi, két tisztiorvosi, egy főügyészhelyettesi és egy főorvosi helyettesi állásra szólnak. A pályázatok határideje augusztus 26-ika. A keresztény községi párt keretén

belül Vass József vezetésével külön csoportba egyesültek a k e resztén y- szociálista bizottsági tagok k e r esz- t é n y s z o c i á‘ 1 i s t a városi bizottság ci- m e n. Ez a csoport sajátságosán a régi tanácstagok mellett foglal ál 11 á s t. Mintegy 35-e n vannak. A liberálisok 73 szavazatához a Bódy-párti hivatalos városatyák és a tanácsnokok mintegy 31 szavazatához hozzászámítva, ezzel a 35 szavazattal Bódy polgármestersége biztosítva volna. Ha tehát a keresztény párt elnöksége nem tudja Vassékkal szemben érvényesíteni a pártfegyellmet, megbukik a keresztény irányzat a jtt s z t u j i t á s o n.“

Aligha kell bizonyítgatni, hogy Bődy és a régi tanács nem a keresztény és nemzeti irányzat bukását jelentené, hanem igenis a rezsim csak! akkor erősödhetik meg a városházán, ha kipróbált, kitűnő adminisztratív erőkkel tudja végrehajtatni akaratát. Mert hiába akar a közgyűlés szépet és nagyot, ha a polgármesteri székben olyan férfiú fog ülni, aki a tudást és tapasztalatot1 politikai meggyőződéssel kívánja pótolni.

A Fővárosi Hírlap nem irt nevet és nem irt számokat, mert nem akart éket verni a meggyőződések közé. Ha azonban épen Vass Józsefre hivatkoznak, akkor ki kell jelenteni, hogy épen ő az, akitől ebben a városban senki sem fogja a keresztény irányzatot félteni, de azt sem lehet megtagadni tőle, hogy a legtöbb esetben praktikusabb szempontok vezetik, mint igen sok; más jó szándékú, de nálánál szőkébb látókörű embereket.

Ismételjük azonban azt is, hogy a helyzet nem változott. A keresztény-szocialista bizottsági tagok közül a megjelent hírlapi támadás után többen értekezletet tartottak, amelynek határozatait' pontosan nem ismerjük. Ezen az értekezleten azonban nem lehetett jelen Vass József, aki ezen a héten a legfontosabb és legnagyobb munkát végezte el, amiért mindnyájunknak hálásaknak kell lennünk: leszállította a kenyér árát. Az értekezletnek tehát nem volt j

A Fővárosi Hírlap már több Ízben foglalkozott a kormányjnak, elsősorban Haller István vallás- és közoktatási miniszternek a főváros iskoláinak államosítási tervével. Az a megokolás, amel- lyet a miniszter és a terv lelkes barátai ehhez az elhatározó lépéshez fűznek, már ismeretesek olvasóink előtt. Úgy tudjuk, a miniszlternek a fővárosi iskolák államosítása olyan programmpontjla, amelyet m i n- d e ír körülmények között meg akar valós i tani. A fővárosnál a tervvel szemben ellenérveiket hoiztak fel, amelyeket szintén módunkban volt már ismertetni. A városházán különösen gazdasági szempontokból táplálnak aggodalmakat.

A tervek és az aggodalmak ma nincsenek napirenden. Ma fca kultuszminiszter törvénytervezetét várja a közvélemény, hogy módjában legyen hozzá- szólani. Ez adta meg az aktuálitást, hogy a Fővárosi Hírlap munkatársa felvilágosátásiokat kérjen Haller Isftiván minisztertől, aki a következő információkat volt szives adni:

— A főváros iskoláinak államos i:- t á s a tekintetében — kérdeztük — mennyire haladt előre exellenciád?

— A fővános iskoláinak államosítása t ékint etében — felelt a miniszter — eilvi állsápontomat már módomban volt kifejteni. Ez alkalommal tulajdonképen nem sok az, amit a Fővárosi Hírlap számára újat közölhetnék. Én megcsináltam a tör vény javaslatot, amelyet már az illetékes osztályok is letárgyaltak. Módot adtam természetesen a különböző taniló-testületeknek is, hogy a javaslatot megismerhessék és ezek a tanítótestületeik1 pro és contra meg is tették a javaslatra észrevételeiket.

— Miután azonban a törvényjavaslatnak természetesen pénzügyi intézkedései is vannak, ilyen formán a pénzügyminisztermódjában Vass József intencióit megismerni, nem volt módjában azokat magáévá tenni, vagy elutasítani. Semmi esetre sem érdemli meg azonban a keresztény irányzatnak ez a kiváló képviselője, hogy szándékait meggyanusitsák. Vass József már akkor nyíltan, az egész országban ismerten a keresztény-szocializmus hivatott képviselője volt, amikor azok közül, akik ma őt jelszavaikkal (csak jelszavakkal) tulharsogják, még nem ébredtek fel keresztényi mivoltukra. Ami megint nem bűn. De bűn a legnemesebb szándékokat meggyanúsítani, mert ha a Keresztény Községi Párt nem fogja belátni, hogy nemcsak humanitárius, de praktikus célok is vezetik azokat, akik a régi tanács mellett foglalnak állást, — akkor esetleg, nagyon későn jönnek rá majd, hogy ők hiába parancsolnak, ha nincs rátermett kéz, amely a parancsokat végrehajtsa.

Ezek után nem kell sok szót vesztegetni arra a taktikában eljárásra sem, amely makacsul ragaszkodik az ellenzéknek a bizottságokból való kizárásához. Egy olyan ellenzéket, a mely számbelileg egy harmadrésze az egész közgyűlésnek, a bizottságokból kizárni — minden parlamentáris szokással ellenkezik. De egyben rendkívül megkönnyíti az ellenzék, helyzetét, mert feloldja mindem néven nevezendő felelősség alól, de módot ad neki a legkíméletlenebb kritikára. De vájjon nem gondoltak-e a vezetésre hivatottak arra is, hogy egy többség, amely légmentesem elzárt ajtók mögött tárgyal a bizottságokban, minden gyanusitásnak ki van téve. Hogy ezt már látják, annak élénk bizonyítéka a Frühwirth Mátyás képviselő és főv. biz. tag vezetése alatt álló Nemzeti Sajtó Iroda egy közleménye, amely szerint a (kerületekben már mozgalom indult a vezetőségnek emez elhatározásával szemben.

A legközelebbi napok mindezekben a kérdésekben világosságot fognák deríteni és reméljük, a józan és praktikus ész fog győzni. Praktikus és taktikus irányítás néllkül a legerősebb pártok lába alatt is megindult a talaj, s ezt ma nem szabad elfelejteni.

nek is hozzá kell járulnia. A javaslat ezidö- szerint a pénzügyminiszter előtt fekszik, a ki azonban döntését nem hozta meg, de az az értesülésem, hogy ő is hozzá fog járulni a törvénytervezet intézkedéseihez.

— Kegyelmes uramniak mindenesetre tudomása van arról, hogyl a főváros tanácsa bizonyos komoly aggodalmakkal van eltelve a my ági szempontokból? ügy látják ugyanis a kérdésit a városházán, hogy amig a főváros erkölcsi befolyását teljességgel elveszti az iskolák fölött, addig az anyagi terhek mégis Budapest közönségének nyiakában maradnak. Mi az álláspontja exetlenciád- nak ezzel a súlyos aggodalommal szemben?

‘— Az a helyzet, amelybe a főváros az anyagi kérdésekben kerül, nem egyedülálló. Minden államosításnál az az állam követelése, hogy az iskolaépületek karbantartásáról a község gondoskodjék. Ennek a követelésnek a szempontjából a főváros sem lehet kivétel. A nyugdíjas tanerők tekintetében az az álláspont, hogy azokat, akik az államosítás után mennek nyugdíjba, az állam fogja nyugellátásban részesíteni. A régebben nyugdíjazott tanerők nyugdiját azonban természetszerűen tovább is a főváros fogja fizetni. A fővárosi iskolák államosítása'— ismétlem, — ugyanazon elbírálás alá esik, mint bármely más iskola álltam ősit ás a. Ilyen formán ugyanazok az elvek és ugyanazon gyakorlat lesznek ez alkalommal is irányadók, amelyeket az állam eddig is alkalmazott.

Amint a miniszter nyilatkozatából is megállapit- hatq, a főváros iskoláinak államosítása küszöbön van és azok az aggodalmaik, amelyek anyagi kérdésekben felmer r ü 11 e k, tényleg fenn állanak.

Holler istolin uolMs- és UOzoKtotdsi miniszter

nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a főváros iskoláinak államosításáról