Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-09-24 / 40. szám
Ara 1 korona Censurat: R. Cefann Nyolcadik évfolyam Budapest, 1919. szeptember 24-én 40. szám ■ I iíi-1* f i-JJií - Vlji-ilTl - ii in j - ni írnif riia-1 üi^l! ai - IL MKOFMZBT&St JtFJTKt £$ész éxme .......... 00 K. Fel évre ............-• 30 ,jf. Bg rgrms számok kapható fo. a kiadóhivatalban. Városif politikai és közgazdasági hetilap Fmlolös szemhmsztő t OCLCSÓ Emii Mmgfmtmnih minden mmmm dán. SzevhesztOsáp ém kiadóhivatalt VI. hmm. Sztv-ntca 10. mzdwm Telefon 137-ÍJ TAU TALOM: A fejlefölöző haramia Lemberkovits százados 1 • r r • hiénái 12,000 vagon burgonya jön Nem lesznek gáztalan napok Gazdagság - pénz nélkül Az antialkoholista Duna Kufárkodás éfelmijegyekkei Elvtárs-uralom a liszthivatalban — Lórenz elvtárs csereüzletei és megpofozása A proletárdiktatúra természetszerűleg nem kímélte meg a liszthivatalt sem, melynek elnöki széke igen fontos volt az elvtársak számára az élelmiszer- legyek kiosztása szempontjából. A /közöponti liszt- hivatalban, illetőleg a lisztbizottságokban már a proletárdiktatúra kitörését megelőzőleg is felütötték a fejüket a szocialista mozgalmak. Ez,ek a mozgalmak, melyeknek élén egy Lórenz Antal nevii nagyhangú, de kistehetségii tanitócsika állott, 11 1 y e f a 1 v y Lajos, a liszthivatal helyettes vezetője ellen irányultak, aki nem volt hajlialndó tiirni, hogy egyes tanitó-elv- társak a lisztbizottságokban szabadon lophassák a liszt- é's élelmiszerjegyeket és még inkább ellene- szegült annak, hogy ,a liszthivatalok felügyeletével megbízott tisztességben és becsületben megőszült igazgatókat a tanítótestületek bizalmi embereivel cserél ék fel. hangos és agilis Lórenznek sikerült különböző deputációk felvezetésével elérnie azt, hogy Illyefalvyt a főváros tanácsa a liszthivatal vezetésétől visszarendelte. A proletárdiktatúra kitörése napján Lórenz Antal eJérte régi vágyát, a fővárosi népbiztosok őt bízták meg a liszthivatal vezetésével. Lórenz „elvtársinak'* első dolga volt úgy a központi liszthivatalból, mint az egyes lisztbizottságokból k i d o b á 1 n i a régi megbízható S z e Ifi é ly z e tje t> $ k kiknek helyébe elcsapott ba ni k h i v a tal- ij o k o k a t, kétes tisztess éigü hölgyeket és más efféle elvtársakat és e I v társnő k e t helyezeti. Mintegy ezer főre menő liszthivatali személyzetnek több mint kétharmad részét sikerült igy elűznie, a főváros szolgálatából. Lórenz terve azonban, amihez Bierma,nn István, a munkástanács nagyhatalmú elnöke is hozzájárult, az vol , hogy a liszthivatalokból teljesen kiirtsák a tanítókat és az intelligens elemet és a liszthivatalok vezetésével és (ellenőrzésével fizikai munkásokat bízzanak meg. Az egyébként ravasz íiatalembcrnek az volt az érdeke, hogy a vezetés és általában az ügymenet ellenőrzése minél gyengébb kezekben legyen, mert így annál több alkalma nyilott a lopásra és sikkasztásra. A központi liszthivatal >a nem egy olyan hivatalnokot és hivatalnoknőt vett vissza, akiket az előző rezsim élelmiszerjegyek sikkasztása miatt volt kénytelen eltávolítani. Ezekből ő külön vezérkart szervezett magának, akik, mikor a munkásság és a polgárság egyképen éhezett, Lórenz „elvtárs“ jóvoltából bőven jutottak élelmiszerjcgyekhez. Egy alkalommal, nem tudni, hogyan és mikép, valószínükéig sikkasztott zsirjegyek felhasználásával, 250 kilogramm zsiirt osztottak ki a központi liszthivatal vezető-elvtársai közö-t, ugyanakkor, mikor az ácsorgó munkás-asszonyok csak 4—5 napi sorbaállás után tudták megkapni csekélyke margarin illetményüket. Egy másik alkalommal tojást szerzett a liszthivatal vezetősége, amit szintén kiosztottak a Iiszthivafal személyzete között, de úgy, hogy mindenki csupán két darabot kapott, ellenben a vezetők öt és hat darabot. Ezzel azonban korántsem merítettük ki Lórenz A kommunisták pusztításairól árnnyá: szó esett már, hogy az ember szinte kétségbeesetten kiált az utolsó >s:zalmaszál után: ha mindezt eÍpuszti:tot|ták, tönkretették, ellopták, akkor mi maradt még ebből az országból? Hogy pedig imitt-;aimot,t mégis maradt az ország egykori gazdagságának törmelékeiből, az; nem a zavar'ojs.fejü és gonosziiinidulatu népbiztosok érdeme, hanem sok-sok becsületes, jószándéiku tisztviselőé1, akik részben a terror, részben pedig a kenyér parancsa folytán maradiak helyükön. Ezek, akik lelki nyugalmukat áldozták élsi örökkön az életükkel játszottak, sok-sok milliót megmentettek. Gátat vetettek a tékozlás! tébolynak amerikázással, szabottázszsal, a tudatlan inquizitorok kijátszásával. Ezen a téren a Pénzintézeti Központ tartja a rekordot, mert nem kevesebb, mint két milliárdot mentett meg az el- pocsékolősíól. Ez a nagyszerű eredmény nehány kiváló tisztviselő érdeme és a nevek mellőzésével is meg kell állapítani, hogy akik ezt a valóságos hőstettet véghezyitték, állandóan a fejükkel játszottak, mert a szovjet, ha tudta volna, mit cselekszenek, a legveszedelmesebb ellenforradalmároknak tekintette volna őket. A bátor embereket ennek tudata sem akadályozta meg abban1, hogy három keserves hónapon át amerikázva megmentsék, ami megmenthető. így történt azután, hogy három millió érték kivételével a Pénzintézeti Központ megmentette mindazt az értékpapírt, amelyek vagy a bankokban feküdtek, vagy a szovjet rendeletére oda beszolgáltattak. Ma a népbiztos kiváncsi. A pénzügyi népbiztoisság élén — mint ismeretes — Lengyel Gyula és Székely Béla népAntal bünlajstromát. Lórenz „elvtárs“ bűntársai segítségével nagyban és állandóan űzte a liszt- és élelmiszerjegyek sikkasztását. Az „elvtárs' nem vetette meg a sikkasztott jegyek alapján, beszerezhető petróleumot sem, és cukorból is meglehetőse* nagy készleteket gyűjtött magának. A vidéki parasztasszonyok, akik tojással, vajjal és szárnyassal megrakodva jöttek a fővárosba, csak ritka esetben kerülték el Lórenz „elvtárs“ házatáját, ahol portékájukat cukorra, petróleumra és egyébb, számukra annyira nehezen beszerezhető cikkekre lehetett átcserélni. Lórenz „elvtársat“ azonban elérte végzete Mikor a proletárdiktatúra bukása után a városházáé a tisztogatás első napjai voltak, földühödctt városházi tisztviselők véresre verték a liszt hivatal bakáját. Talán azok az ütlegek fájtak neki főleg, melyeket saját házmestere (különben fővárosi altiszt), mért reá, nem is épen szükmarkuan. Ezek az ütlegek csak részben szólották a liszthivatal vezetőjének, nagyobbik részük a megbukott házfőbizalmit illette, aki lakóival épugy basásíkodott, mint a liszthivatal alkalmazottaival... biztosok állottak, pénzügyek terén mind a kettő tudatlan suszter, akiknek tudatlanságánál csak az oktalansága és rövidlátása volt nagyobb. Az értékpapírok megmentésénél a Pénzintézeti Központ tisztviselőinek a népbiztosok habozó, gyámoltalan tudatlansága volt legnagyobb segítségére. Később ugyan kezdtek már tisztábban látni, ekkor azonban már későn volt, az óriási nemzeti vagyon, amelyre mo~ ! hón vágyakoztak, kisíiklott karmaik közül. Április elején jelent meg első idevoniajtkozó rendeletük, amelynek az volt a parancsa, hogy össze kell írni a különféle liadikölcsön-cimle- teket. Ez voíit a legfőbb bizonyítéka tudatlanságuknak. Mert mi célja lehetett a hadikölcsön- kötvények összeírásának? Szovjeték ugyanis azt akarták megtudni, hogy mennyi értékesíthető értékpapírunk van, nem pedig azt, hogy az állam mennyivel tartozik hadikölcsönkötvé- nyekre. Ha pedig ez igy volt, ennek az egész | összeirási komédiának nem volt semmi értéke, Iegföllebb a népbiztosok kíváncsiságát lehetett kielégíteni azzal, hogy számadatokat tudhattak meg a meg nem szállott területen elhelyezett hadikölcsönkötvényekről. Ez a kívánságuk meg is nyerte a kielégülést, aimennyiben megtudhatták, hogy a fővárosi és vidéki pénzintézetek kasszáiban elhelyezett hadikölcsönkötvé- nyek és kincstári pénztárjegyek mintegy tiz- milliárdot képviseltek. Ez volt az összes hasznuk a bonyodalmas összeírásból. De hát mit lehet az ellen cselekedni, hal a népbiztos kiváncsi? Ki kell elégíteni a kíváncsiságát. A végzetes „kimutatás“. A Pénzintézeti Központ által megejtett összeírás még április első felében lezajlott. Itt még nem volt isemmi értelme az amerikázás- nak, amelynek csak az értékek megmentése volt a célja, nem pedig az, hogy a népbiztosok statisztikai játékait megakadályozzák. A népKét milliárd megmentése Lengyel és Székely népbiztosok ügyefogyottsága - A Pénz. intézeti Központ sikeres szabotázsa
