Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-09-24 / 40. szám
lapqp^l^^»»» MMBO&JIŰZMP biztosok másodjik ténykedés© már sokkal komolyabb veszedelmet jelentett. Április második felében a péinizintézqb direktórium által kiadattak egy rendeletet, hogy az ellenőrzés alatt álló (akkor már valamennjyi ellenőrzés alatt1 állott) pénzintézetek jelentsék be a valósággal birtokukban levő, akár saját, akár kezelésben levő értékpapírokat, amelyeknek kibo csátója Magyarország megszállott területén vagy a külföldön van. Az erről szóló kimuta.- tásit április 20-ikáig kellett volna a Pénzintézeti Központ címére beküldeni. Ez a rendelet újabb bizonyitéjka volt an nak, hogy a népbiztosoknak fogalmuk sem volt arról, hogy hogyan és mit akarnak elérni. Ha kialakult nézetük, de csak tiszta paraszti eszük lett volna, akkor egészen természetesen nem kimutatásokat, hanem magukat az értékpapírokat követelték volna. Miután azonban a szovjet Szent György módjára megölte a bürokratizmust, a népbiztosoknak kimutatásra volt szükségük. A szegény, kifosztott országnak pedig az volt a szerencséje, hogy akik ki akarták rabolni, ilyen tyukészszel indultak el szomorú hadjáratukra. Terveik ezen a kimutatáson jutottak zátonyra. A bejelentések körül ugyanis olyan nagyarányú amerikázás indult meg részben a Pénzintézeti Központban, részben a Pénzintézeti Központ tisztviselőinek iniciálására az egyes, főleg a vezető intézetekben, hogy a beszolgáltatást el lehetett addig huzni, hogy a szovjet összeomlása miatt a népbiztosoknak többé nem volt módjukban diszponálni. / Budapest, 1919- szeptember 24. A szabotázs. Juniuis hó 18-ikán rendelet jelent meg a Tanácsköztársaság 70-ik számában, amely följogosítja a pénzügyi népbiztost az értékpapi- rok igénybevételére. A rendelet szerint az igénybevétel módozatait a Pémzlintézeti Köz- picfit állapítja meg. A Pénzintézeti Központ igazi mentőakciója tulajdonképpen moist kezdődött meg. Mindenekelőtt semmit sem tett a saját hatáskörében, hanem minidig és mindenben parancsot várt, ha a! parancs megérkezése heteket vett is igénybe. A Pénzintézeti Központ minden közege át volt hatva attól a hazafias gondolattól, hogy az értékpapírokat mindenáron meg kell menteni. És elkezdődött a legklasszikusabb szabot- tázs. Ez a szabottázs pedig azért járhatott tökéletes sikerrel, mert a többi vezető intézetek is hasonléképpen gondolkoztak. A Pénzintézeti Központ semmit sem sürgetett, a bankok pedig bölcsen huzták-halasiztották a dolgot. Ha a Pénzintézeti Központ bármiféle intézkedést, rendelkezést kapott a iniépbiztoisságtól, a vezető intézetek arról boszorkányos gyorsasággal értesülhettek, mert a Pénzintézeti Központ tisztviselői azonnal tájékoztatták őket. Ilyenformán azután nemcsak a pesti intézetek, hanem a bécsi piac is állandóan gyorsan és pontosan informálva volt arról, hogy mi készül Budapesten. A hazajáró millió. Jellemzésül még egy apróságot, a hazajáró millió históriáját kell vázolnunk. Megjelent ugyanis a pénzügyi népbiztos egyik bizalmi embere a Pénzintézeti Központban, hogy egy millió értékű papirt vigyen el onnan. A központban azonban indiszkréció utján megtudták, hogy az értékpapírokat Bécsbe akarják csempészni és ott el akarják adni. Sikerült a megbízott mellé szakértelem ciméa két tisztviselőit odacsempészn'i, akik aztán az utón addig bizonyítgatták a népbiztos megbízottjának, hogy vállalkozása milyen vakmerő és veszedelmes, mig sikerült a millió elpocsékol ás át megakadályozni. Természetesen fölmentek azért a tessék-lássék kedvéért Bécsbe, ahol el is töltöttek egy teljes hetet, de az ér- tékpapirokat nem vitték át a határon, hanem elhelyezték Köpcsényben, Batíhyány-Sfratt- mann herceg kastélyában. Nem is történt annak az egy milliónak siem semmi baja, hazaérkezett sértetlen egészségben Budapestre. 12,000 vagon burgonya érkezik Budapest egész évi burgonyaszükséglete biztosítva van — A városgazdasági ügyosztály nyilatkozata A főváros lakosságának a. liszten kiviil a legfontosabb éflelmicikke a burgonya. A proletárdiktatúra utolsó két hónapja közélelmezési szempontból azért volt annyira gyötrelmes, mert nem volt burgonya. A főváros városgazdasági ügyosztálya természetszerűleg mindent elkövet, hogy Budapest népét a bekövetkező téli időszakra ellássa burgonyával. Ez ügyben illet iéi kés helyen a következő információt kaptuk: — Korai burgonya nagyon kevés volt a fővárosban. Korai burgonyát azelóltt Torontálból és Újvidék környékéről kapott a főváros, most ezek a területek el voltak zárva előlünk, ugy hogy csak a Dunántúlról kapjtunk kevés burgonyát. — A kormány hosszas és beható tárgyalásokat folytatott az e n t e n t e-m i s s z i ó k k a 1 és a megszálló román seregek parancsnokságaival, hogy a főváros téli burgo- nyaszükjségkitét Szab olcsm egyéböl és a Nyírségről biztosítsuk, ahol ezidén valósággal rekordtermés volt burgonyában. Ezekbe a tárgyalásokba, melyeket a kormány részéről az Országos Burgo- nyaközvetitő Iroda vezetett, belevonták a sza- bolcsmegyei alispánt és a szabolcsi román biztost is. A tárgyaííások eredményre vezettek. — Az előzetes megállapodások szerint a kormány Budapest burgonyaszükségletéoek biztosítására tíz-tizenkétezer waggon burgonyát vásárol a szabolcsmegyei földbirtokosoktól és kisgazdáktól. A vételár mintegy hatvanmillió koronára rúg. — Most folynak a tárgyalások a román parancsnokságokkal a szállítási módozatokról. A burgonyát Tokaj vidékén szállítanák át a Tiszán és onnan azután waggonokba rakva hoznák Budapestre. A burgonyaszállitáshoz szükséges szénről külön történik gondoskodás. — Ez a burgonyamennyiség- tökéletesen f e cl e- zi a főváros szükségletét az uj 'termésig. Mint értesülünk, a burgonyaszállit- mány első része már a legközelebbi napokban megérkezik a fővárosba. A burgonya kicsinyben való árának megállapítására még folynak a számítások, bizonyos azonban, hogy a szabolcsi bjurgonya lényegesen olcsóbb 1 e s z a most forgalomban levő burgonyánál. Azok közül, akikre halálos csapással sújtott a proletárdiktatúra véres ökle, iszeretetremélfóságra, egyéni kiválóságra, tehetségre L ember kovits százados volt egyike a legkitűnőbbeknek. A fiatal, alig harminc éves katonát, aki a hadügyi népbiztosságnál teljesített irodai szolgálatot, becsületes meggyőződése, erős hazafisága hajtotta az ellenforradalmárok táborába és tette a magyarság örökké glóriás mártírjává. A százados halálának körülményei még nincsenek pontosan Selderitve, valószínűleg a főkapitányság épületében ölték meg Cserny és Korvin pribékjei. Nem tudni, milyen tévedés folytán, Lemberko- vits százados holtteste az „ellenforradálom áldozataidnak holttestei közé került és mint a „proletárdiktatúra nagy halottját“, az Országház-téren emelt óriási dobogón ravatalozták fel. A „Vörös Uj.ság“- ban és a „Népszaváéban meg is jelent a dicsőítő közlemény, hogy „Lemberkovits volt százados elvtárs a proletárdiktatúra védelmében hősi halált halt.“ Ebben az időben már a Lenin-fiuk laktak a parlamentben és a temetést megelőző éjszakán ők őrizték a proletárdiktatúra tizennyolc szerencsétlen áldozatának koporsóját. Ugy volt, hogy aznap lesz a temetés, a Kerepesi-tem.3 tőben a Központi Munkás- tanács által adományozott díszsírhelyen és a kormányzótanács a munkásság óriási tüntetésévé akarta tenni a temetést. — Azt akarom, — mondotta Biermann Ist- ; vári, a Munkástanács elnöke, aki a temetést rep- j dezte, — hogy ez a temet.s pompában és fényben j messzire felülmúlja a márciusi utcai harcokban el- í esett rendőrök temetését, azt akarom, hogy a műn í kásság heteken át beszéljen arról a pompáról, | lyet e temetésnél kifejtettünk. A temetést megelőző éjszakán kapták a Lenin- fiuk az értesítést, hogy a százados korántsem a diktatúra védelmében esett el, sőt ellenforradalmár volt. Emiatt roppantul feldühödtek a hóhérlegények. {elszakították a már leólmozott koporsót és kiráncigálták belőle a szerencsétlen százados holttestét. A tetem tehát a parlament egyik zugában töltötte az éjszakát. Reggel megjelent a parlament épületében az elhunyt családja, hogy még egy utolsót imádkozzanak szeretettjük koporsójánál, ám a holttest nem volt a helyén. A fájdalomban vergődő asszonyoknak a Lenin-fiuk röhögve mondották, hogy a holttest már jó helyen van — és. csak kétségbeesett utánjárásra, és a temetkezési üzem néhány emberiesen gondolkodó tisztviselőjének azon kijelentésére, hogy a már oszlófélben levő hulla megmételyezi a parlament levegőjét, adták ki a családnak Lemberkovits -százados holttestét... A Kerepesi temetőben, díszsírhelyen, vörös és fekete gyászpompával, disztüzek és puffogó frázisok között temették el az ellenforradalom tizenhét áldozatát. Ugyanakkor földelte el a keresztúri me- * temetőben, annak is a szélén, családjának kegyelete i minden pompa nélkül Lemberkovits századost. Lemberkovits százados hiénái Lenin-fink a Dianába akarták dobni
