Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-03-05 / 10. szám
Budapest, 1919 március 5. 3 hátralevő munkarész azonban nem nyert befejezést és ez a teher is a város nyakába szakadt. Természetesen most már 3—4 millió koronába bele fog: kerülni a mintegy 6—700.000 köbméter földtöltés és 20—25.000 négyzetméter kőtöités, melyet a részvénytársaság már csak azért sem csinálhat meg, mert időközben likvidált. Preusz és az árszabály Mit ér az Aigner-fcle módosítás ? Preusz Mór soha sem fogja szégyelleni, hogy ö egyike 'a ..nyomdász-árszabály“ legkiválóbb szakértőinek. Pedig bonyodalmas valami az az árszabály, amiről igen sok budapesti lapkiadó tehetne tanúságot. De bebizonyította ezt Preusz Mór a főváros néptanácsának egyik legutóbbi ülésén is. Az események megértéséhez tudni kell azt is, hogy Aigner Adolf egyike azoknak, akiket a „minden lében kanál“ becéző tjelzővel kell illetni. Preusz Mór azonban nem igen szokta ezt ilyen kedélyesen felfogni, hanem Aigner ur akarnokságát a legveszedelmesebb szatírával próbálta — és ez valószínűleg sikerült is — egy kicsit letörni. És itt szerepe kínálkozott a „nyomdász-árszabáIy“-n,aik is, amely Preusz gyilkos szatírájának egyik ilyen eredménye1- eszköze volt. A jelenet drámai lepergését gyors szavakkal kívánjuk érzékeltetni. Beszélni kezd Aigner, aki petíció-specialistából a módosítások főtanácsosává avanzsált és az asztalon kefelevonatban fekvő előterjesztéshez teljesen lényegtelen, de annál hosszabb módosítást ajánL Példátlan nyugalommal mondja Preusz: — Ezt a módosítást nem lehet megcsinálni. — Miért nem? — pattant fel Aigner. — Mert harminchat koronába kei r ü 1 és ennyit nem ér. Persze a kiefelevonat kijavítása kerül nyomdász- árszabály szerint harminchat koronába. És a módosítás erkölcsi értéke nincs ilyen nagy. Öt perc múlva megint módosítást ajánlott A i g- n e r, persze már szerényebb formában és igy Preusz is szelidebb lett. — Ezt a módosítást — mondotta — meg lehet csinálni. — Aztán rezignál tan tette hozzá: — Csak három, korona hatvanba k e r ü 1. -•» -» /zen a címen béketiiréssel, vér tanúsággal el ne viselné a kirótt büntetést. * ^ Az egyik államtitkár előszobájában ültem a minap pár órahosszat. A pesti életnek mindenkor igazi dzsungeljei voltak ezek az előszobák. De most, amikor a demokrácia korát éljük, százszorosán a-zokká lettek. Nekibusult feltalálók ülnek aktacsomóik között, rejtélyes skatulyákkal a hónuk alatt. Amott parasztküldöttség bóbiskol és bűzlik a napok óta le nem vetett ruhától. A referensek változtatják a lábukat, amely elfáradt az órákon át való ácsor- gástól: vájjon mikor dolgoznak ezek az emberek, ha napestig itt állnak az államtitkár ajtaja előtt. Ott mérnökök tanyáznak és összebújnak, sugdolódznak. Egy ügyvédcsoportban mindenki beszél, mindenki szónokol. Nyílik a zöldtapétás ajtó. Egy megkínzott, lesoványodott ember nyújtja irelém barátságosan a kezét. öh, hányszor ült fel az íróasztalomra és mondott jóizii anekdotákat, hányszor nevettünk szivünk szakadtáig. Most megtört aggastyán, hálásan szorongatja a kezemet, hogy meglátogattam és egykét percig megszabadul a zaklatástól. Pár perc, amíg elbeszélgetünk, szelíden, csöndesen. Olyan jó megszorítani egy embernek a kezét, aki nem kér, nem követel semmit, aki nem jön világmegváltó ötletekkel, aki beszélget, mint azelőtt, amikor az államtitkár még szabad, független ember volt. Amikor kinyitja az ajtót azt mondja: — Lássa most jön be az ajtómon ma a tizedik forradalom. Ma a tizedik. Mert minden nap van vagy tiz. És bevonulnak az ügyvédek. Emlékszem a vitatkozásukra. Mindegyik mást akart. A babyloni toronynál jobban megértettek egymást az emberek, mint ezek. No talán majd az államtitkár meg fogja érteni, mit akarnak ... A debuf Mozaik a néptanács első üléséről A közgyűlésre nem jöhetett az ember elég későn, hogy még mindig ne korán jött volna. L'gy látszik a néptanácsnál fordítva lesz ez. Itt akármilyen korán érkezik is az ember, már későn van. A demokraták helyeim miár ott tarkállanak a szocialista fejek, a belvárosiak helyén a Károlyi-pártiak, mögöttük a radikálisok. A Károlyi-pártiak közé ült Glücklich Vilma, a feministáit küldöttje, a csinos C zo b e l Ernő mellé telepedett le az igen disztimgvált, finom és komoly Müller Ernűné, aki hitvallására nézve szociáldemokrata. A karzat nem érdeklődik, kevesen jöttek el, az elnöki emelvényen pedig szintén nincs sürgés-forgás, hidegen ülnek fönt Bódy, Déri és Kemény Géza. A kíváncsiság persze leginkább a szociáldemokrata ikoponyák felé irányul. Jobbról a szélső helyen Bokányi Dezső ül, kitűnő nyárspolgári alak, mögötte a poétafej ü Buch inger, a berni sikerek egyik osztályosa. Bokányi mellett Hock János a maga egyszerű, természetes pózában ül és sokat beszélget. Itt a szocialista oldalon igen érdekes fej még a kövér, mosolygós arcú Kondor Bernát, az angolos profilú Vanczák János, a -kis .miokány, göm- bolyded Preusz Mór. A Károlyi-pártból Molnár Jenő tar koponyája virít ki legjobban, mellette Aigner Adolf piros, kerek képe olyan, mint egy érett pogácsa-alma és érdekes a dús hajú Kreutzer Lipót. A régebbi radikális- és Károlyi-párti tanácstagokat Lukács Jenőt, Vámos Jenőt, Blau ne r Mórt, Becsey Antalt és F o r b á t h Imrét mindenki ismeri, a két uj radikális, mindakettő az emberiség szakállas fajtájából való. Csak Zigány Zoltán szakálla tekintélyesebb és őszebb, mint a szimpatikus -megjelenésű B a- r a c s Károlyé. Persze, hogy szokatlan, ha csak néhány ember ül a Az utóbbi időben megjelent hírlapi közlemények, amelyek kétségtelenül jól informált forrásból eredtek, arról számoltak be, hogy a budapesti községi választások és- velük együtt az ország összes néptanácsi választásai még március hónap folyamán végbemennek és csak ezeknek megejtése után kerül a sor a nemzetgyűlési választásokra. A pénteki minisztertanácson ebben a kérdésben élénk vita fejlődött ki, amelynek eredményéként ezen a terven változás esett. Nagy Vince belügyminiszter a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt volt szives erről a változásról és annak belső okairól nyilatkozni A belügyminiszter nagybecsű nyilatkozatából mindenekelőtt kiderül, hogy a községi választásokat csak április végén ejtik meg. A miniszter nyilatkozatának másik része viszont a fővárosnak az államon követelt háborús kiadásainak megtérítéséről szól. Nagy Vince belügyminiszter, a hozzá a községi választásokra vonatkozólag intézett kérdésünkre a következőkét válaszolta: — A néptanácsi választásokat eredetileg -úgy terveztem, hogy azokat mindenesetre a nemzetgyűlési választások előtt fogjuk megejteni. Amikor -ez a terv volt előtérben, az'a gondolat vezérelt, hogy elsősorban az uj alkotmányos élet alsóbb fokait kell kiépíteni, hogy azután áttérhessünk a nemzetgyűlési választásokra. Nagyobb akadályai nem lettek volna annak sem, hogy a községi választásokat — amint terveztem — még március. hó folyamán megejtsük. A fővárosi liszthivatalok adatai alapjául igen egyszerű lett volna a választók igazolása és — mint említettem, szerintem a nemzetgyűlési választások előtt — az első próbát a néptanácsi választásokon kellett volna megejteni. — Időközben azonban igen fontos külpolitikai szempontok nyomultak előtérbe. Kunfi miniszter ur, aki Bernből tért vissza, beszámolt ott szerzett tapasztalatairól és az ő információi alapján a minisztertanácsban az a terem közepén és az egyik konzervativebb tanácsnok igy jellemezte az uj elhelyezkedést: — Úgy néz ki az ülésterem, mint a közgyűlések idején, amikor az ülés már a vége Irelé járt és a városatyák már javarészben hazaszállingóztak. A másik szokatlan- a polgármester -megszólítása. Azt mondja: — Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Valóban nem álmodtunk, forradalom volt itt. amit a Hölgyeim szónak a közgyűlési terembe való bevonulása is élénken bizonyít. Bódy polgármester röviden, beszélt, program-mot nem adott, csak üdvözölte az alkotó munkára, az uj szellem -megerősítésére egybegyiilt néptanácsot. Az első szót a szociáldemokraták nevében B u c h in g e r Manó ragadta meg. Tökéletes szónok, egyetlen hangnem veszik el a szájában és bizonyára messze hallatszott az a kemény Ítélet is, amit a forradalom által elsöpört közgyűlésről mondott: — Ha valaki a régi közgyűlésről rövid jellemzést akar majd adni, lehetetlen mást mondania, mint azt, hogy annak a közgyűlésnek az uralma és funkcionálása alatt Budapesten a gazdagok csak gazdagabbak, a főváros szegényei pedig még szegényebbek lettek. Hatalmas lendületű volt Hock János beszéde és elemi erővel tört ki a taps, amikor a „v é r t e 1 e- nül és pénztelenül“ megvívott dicsőséges forradalomról szólott. De eddig csak a politikai forradalom fejeződött be, a szociális forradalom mindaddig tart, amíg a jogok és emberi javak szétosztásában az emberiséget az egyenlőség alapjaira, nem helyezte. Hatalmasat suhintott még a kimúlt törzsfőnöki és klikkrendszerre és átadta a szót Zigány Zoltánnak, aki komoly, megfontolt szónok. Nagy érdeklődést keltett az első női szónok, Glücklich Vilma is, akinek beszédtechnikája rendkívül fejlett. Egy bókot dobott a szocialisták felé, hadat üzent a „háztartási iizemek“-nok, amint a feministák gyengéden az „otthont“ titulálják és végül a világ kincséért nem vélemény alakult ki, hogy mérhetetlenül fontos külpolitikai célok parancsolják a nemzetgyűlési választásoknak mindenek előtt való megejtését. Olyan fontos szempont ez, amely feltétlenül megköveteli, hogy a községi választásokat, amelyeknek ma is igen sürgős szükségét érezzük, a nemzetgyűlési választások megejtése utánra halasszuk. A belügyminisztérium tehát most minden munkaerejének felhasználásával azon dolgozik, hogy ai választásokat előkészítse. A nemzetgyűlési választások megejtése után természetszerűen azonnal sor kerül a községi választásokra is, amelyek — véleményem szerint — április végén szintén! lebonyolíthatók lesznek. Megkérdeztük még a miniszter urat, hogy mit szándékozik csinálni a főváros által az államon követelt százmilliót meghaladó háborús kiadások megtérítése körül? — A főváros háborús kiadásaira vonatkozó aktákat már magamhoz kérettem és át is tanulmányoztam. Azok a háborús több- kiadások azonban, amelyek Budapestet — nem kételkedem benne —- erősen elővették, éppen úgy sújtották Magyarország többi városait is. Nem volna igazságos dolog, de különösen a népkormány nem engedheti meg- azt, hogy Budapest ilyen természetű követeléseit egyedülálló módon intézze el. A mi feltétlenül igazságos felfogásunk szerint a vidéki városok aránylag éppen annyit, éppen úgy szenvedtek, mint Budapest, nem lehetséges tehát az, hogy Budapest ügyét a többi városokétól szeparáltan intézzük el. Ezt sem a belügyminiszter, sem a pénzügyminiszter nem intézheti el, mert ez általános kormányzati kérdés, amelyben a minisztertanácsnak, a kormány egyetemének kell döntenie. Az is természetes, hogy ezen a címen a magyar városok horribilis összegeket fognak követelni, ami bizony az állam pénztárára rendkívüli súlyként fog nehezedni. Április vé|én lesznek a budapesti községi választások Budapest háboms kiadásainak megtérítését az összes magyar városok követeléseivel együtt intézik el Nagy Vince belügyminiszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak
