Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-03-05 / 10. szám
4 •mondott egyetlen jó szót a férfiakról sejrr egyenkint, sem általánosságban. Az ő beszédéinek egyébként külön értéket ad az a körülmény, hogy a néptanácsban e beszéd közben; hangzott el az első közbeszólás. A közbeszóló Kondor Bernát volt, aki ezzel, agy látszik, átvette a fővárosi néptanácsban a Károlyi Gábor szerepét. Most két gixer következett. Az egyiket Buch i n g e r Manó, a másikat Kondor Bernát követte el. A nyelvbotlás nem volt nagy és komoly, hiába a tanácstagságba is bele kell tanulni és a valamibe való gyors beíetamilásban senki olyan kitűnő nem lehet, mint épen ezek a szociáldemokrata urak szoktak lenni. Apróbb felszólalások hangzottak el még. Zi- g á n y Zoltán, P r e u s z Mór és F o r b á t h Imre vitatkoztak csöndesen* 1, de a levegőben egy kis feszültség támadt néhány pillanatra. A szocialista és a polgári felfogás nézett eg3' kicsit farkasszemet de nagy és parancsoló érdekek elhallgattatták az összetűzés szavát. Csend lett, a választások következtek. Megélénkült a pipázó, az urak csevegtek, beszélgettek teljes egyetértésben', jókedvűen és meghitten. Ezalatt Aigner Adolf, akit a jó Isteni is szavazatszedőnek teremtett, gyűjtötte a voksokat. Zaj és baj nélkül meg is estek a választások, amelyekben igazán nem volt meglepetés, hiszen pártközi értekezleten már jóelőre megegyeztek a névsorokban. Küzdelem a budai Vigadóért A budai munkások fegyveres erővel akarják elfoglalni A budai táncvigalínak, egyesületi és egyéb mulatságok színhelye esztendők óta a Szilágyi Dezső-téren lévő budai Vigadó nagyterme volt, melyről büszkén mondhatták el az aranysze- gélyü báli meghívók, hogy: „Buda családjainak kedvenc találkozóhelye.“ A hatalmas, oszlopos teremnek Terpsychorén kívül a komolyabb múzsákhoz is köze volt: a budai Vigadóban folytaié le a népgyülések, választási harcok, sőt maguk a választások is. A háború alatt a családok szórakozóhelyéből untauglichok kedvenc találkozóhelye lett: itt voltak a sorozások, melyeken drukkolva jelentek meg a II. kerületi ifjak és öregek. Február elején kellemetlen látogatói voltak a budai Vigadónak, Megtekintették a pompás berendezésű nagytermet a Haditermény igazgatói, akiknek nagyon megtetszett az épület. Fogták magukat és a budai Vigadót rekvirál- tatták. A Lakáshivatal rekvirálta is a helyiséget a Haditermény számúra és erről szabályszerűen értesítette a Vigadó tulajdonosát: a főváros közönségét. A Szilágyi Dezső-tér lakói azt várták, hogy a rekvirálást nyomon fogja követni a beköltözés is és amerikai íróasztalokkal népesül be a Vigadó nagyterme. De a jó budaiak alaposan csalódtak, a Haditermény emberei nem költöztek be a Vigadóba, ám azt lezárták, úgy, hogy a hatalmas nagyterem és annak mellékhelyiségei most senkinek sincsenek hasznára. A farsangnak bár idestova vége lesz, a kedélyek lecsillapultával a gyűlések is ritkábbak — a budai Vigadó ügyében mégis egyre-más- ra keresték fel a budai küldöttségek a város- gazdasági ügyosztályt. Annak rendje és módja szerint teremhasználati engedélyt kértek, azonban az ügyosztályban kénytelenek voltak a küldöttségeket elutasítani, mert hiszen a helyiségek felett, a Lakáshivatal döntése értelmében;, a Haditermény rendelkezik. Annyit azonban megtett Bérezel tanácsnok, — mit tehetett volna egyebet? — hogy sürgős átirattal fordult Garbai Sándor lakásügyi kormánybiztoshoz és tőle a rekvirálás feloldását és a Vigadónak újra a főváros tulajdonába való vissza- bocsátását kérte. Budán azonban a Vigadó az egyetlen; hely, ;ahol táncmulatságot és gyűlést liehet tartani, és a budaiak csöndes és hideg vére felfortyant 'annak láttára, hogy a Haditermény rekvirálta magának a Vigadót, de abba még sem költözik bele és a gyűlésektől is elvonja az épületet. A budai vas- és fémmunkások szervezete a II. ikerülleti szociáldemokrata párttal egyetértői eg küldöttséget menesztett a városgazdasági ügyosztályhoz és kijelentette, hogy amennyiben március 15-éig a Haditermény nem adja vissza a fővárosnak a Vigadót, hogy ott a budaiak gyűléseket tarthassanak, — karhatalommal veszik el tőle. Bérezel tanácsnok erre újabb sürgős átiratot intézett a lakásügyi kormánybiztoshoz és bejelentette a budai munkások kívánságát. Válasz még nem érkezett az átiratra, de valószínű, hogy Garbai már csak a munkások kedvéért is feloldja a rekvirálás alól a budai Vigadót és visszaadja azt jogos tulajdonosának: a táncolni és gyülésezni akaró budai közönségnek. A közegészségügy reformja Átszervezik a tiszti főorvosi hivatalt — Uj ügyosztályokat állítanak fel A fővárosi közegészségügy és adminisztráció szempontjából nagyjelentőségű tervek foglalkoztatják a városházát Arról van szó, hogy átszervezik a tiszt? főorvosi hivatalt, melyet két részre osztanak el. Az igy keletkező tiszti főorvosi és kórházi ügyosztályt egy-egy tiszti főorvoshelyettes fogja vezetni tanácsnoki rangban., akik a tanácsnak is tagjai lesznek, A mostani közegészségi ügyosztály pedig kórház- gazdasági ügyosztály néven közegészségügyi és gazdasági kérdésekkel fog foglalkozni. Az átszervezéshez az adta meg az első impulzust, hogy a fővárosi szocialista orvosok legutóbb gyűlést tartottak, ahol annak a kívánságuknak adtak kifejezést, hogy a fővárost kör- j nyezö falvakat közegészségügyileg Budapesthez csatolják. Ez a csatolás régi vágya a környező községeknek, hiszen ki vannak zárva abból az igazán világvárosi közegészségügyi védelemből, melyet a főváros polgárainak: nyújt. Ez a csatolás fontos Budapest szempontjából is, mert ezek a környező falvak olyan szoros kapcsolatban vannak Budapesttel, hogy járvány esetén a bennük levő csekély értékű közegészségügyi adminisztráció folytán állandóan veszélyeztették a főváros lakosságát. Az egyre nagyobb méreteket öltő kiütéses járvány is Erzsébetfal- ván lépett fel először, ahol mint a tiszti főorvosi hivatta! egyik kiküldöttje megállapította, a községi elöljáróság csak akkor tette meg a legprimitívebb óvóintézkedéseket, mikor Erzsébet- falva területén húsz betege és öt halottja volt már a járványnak. De fontos ez a kiterjesztés a hald viselt orvosok sz>e alpontjából is, akik most állás nélkül lézengenek a fővárosban és akik számára egész csomó tiszti orvosi állás kínálkozna a fővároshoz csatolt falvakban. A dologgal agyonterhelt tiszti főorvosi hivatal és la! gyógyszertárak és temetkezések köz- ségesitésével újabb hatalmas munkakörhöz jutott közegészségi ügyosztály igazán nem bírná ki ezt laiz újabb megterhelést. Számba kell venni azt is, hogy a nagyszabású közoktatási Programm kapcsán megszervezik az iskolaorvosi intézményt is, mely ötven orvosnak juttat állást, akik részére újabb központi orvosi centrumra van szükség. Értesülésünk szerint a tanács egyik legközelebbi ülésén konkrét formában fog foglalkozni a főorvosi hivatal átszervezésével. A főorvosi hivatal két ügyosztályra oszlik: a főorvosi és a kórházi ügyosztályra. A főorvosi ügyosztály élére maga a főorvos kerül, a kórházi Ügyosztály élén pedig egy tanácsnoki rangban álló íö- orvoshelyettes lesz. A közegészségi ügyosztály pedig kórházi-gazdasági elnevezést kap, ennek az ügyosztálynak kizáróan a kórházak gazdasági adminisztrációja lesz a hivatása. ti NEW-VORK KAVEHAZ I Esténként symphomkus zenekar hangversenyez. ] 1 Elsőrangú étterem ’-iT-Jfj Ä ßarban Oszkár zongorázik kávé'lázban minden délelőtt :: leveskulonlegességek :: Budapest, 1919 március 5. Százezrek boithelyisépekert A legújabb uzsora — Főiéledt a vállalkozási láz — A lánckereskedők üzletet nyitnak Újabb uzsora kelt életre Budapesten, holott már azt hittük, hogy a spekulánsok minden ötletükből kifogytak. Az uzsora vígan szedi áldozatait és a hatóságok egyelőre nem tudják elejét venni. A lelketlen üzérek most az üzlethelyiségekre vetették rá magukat. A harctérről hazajött emberek szeretnének elhelyezkedni, maguknak egzisztenciát teremteni és sok vállalkozó fiatal embernek egyetlen vágya az üzletnyitás.. Az embereket az is megtéveszti, hogy Budapest lakossága hamarosan megközelíti a két milliót és még mindig valóságos tülekedés folyik, a legkisebb zugért is a nagy városban. Senki sem gondol arra, hogy sokkal nagyobb lakosságú országok sem bírnak; el ilyen nagy létszámú fővárost és most -— mindnyájunk szomorúságára — a mi kis országunk még össke is fog zsugorodni. Még egy évvel ezelőtt is elég üres helyiség volt Budapesten, jelenleg egy sincs. Üzlethelyiséggel, mint helyiséggel most sem lehet üzérkedni, de az uzsorások már kitalálták a módját annak, hogy az emberek vállalkozókedvét hogyan adóztassák meg. Egyszerűen üzletet adnak el. A fővárosi üzletek ma már monopóliumok és minden üzlethelyiség bérlete százezreket ér. Az üzérek formálisan eladják az üzletjogot, de természetesen még külön kell fizetni az egész berendezést és az árukészletet is át kell venni napi áron. Hogy egy kis fogalmat alkothassunk magunknak a nagy uzsoráról, nehány adatot felsorolunk. Egy cukorkaüzlet tulajdonosa a Teréz-kör- uton százezer koronát kért az üzlet, illetve a helyiség átengedésért egy divatárukereskedőtől, de az csak nyolcvanezer koronát hajlandó fizetni, most folynak az egyezkedő tárgyalások. Az Andrássy-uton egy manikűr üzletért 150.000 koronát kérnek, a befektetés legfeljebb 20.000 korona lehetett. Az egyik körúton egy drogériáért nyolcvan- ezer koronáért adtak, természetesen az áru külön számított. A Csarnok-téren patikanyitási jogot adtak egy gyógyszerésznek. Egy kis korcsma helyiség átengedéséért 150.000 koronát követelnek tőle. De nemcsak a nagyobb, forgalmasabb úttesteken ilyen drága a „lejépés“, hanem már a kis mellékutcák boltosainak is megnőtt az igényük. A Király-utca egyik mellékutcájában 60.000 koronáért adtak el egy kávémér est, hogy helyébe rövidáruüzlet kerüljön. Egyik kávéházunkat 850.000 koronáért adták el mindenestül. Később az uj tulajdonosok bevettek egy társat, akinek szintén 850.000 koronát kellett lefizetni, da most már ezért az ősz- szegért csak felerészben volt érdekelve. Most ujabbani eladásról tárgyalnak és a tervek szerint mindkét vállalkozó nyereséggel kapná vissza a pénzét. A lehető legőrültebb pocsékolás folyik a kereskedők körében. Aki itthon volt, lánckereskedés utján nagy vagyonokat harácsolt össze, a fiatal kereskedők helyett az asszonyok és leányok „dolgoztak“. Sok leány kereste meg lánckereskedésset a hozományát és most férjet vásárol. Ha egy kicsit csinosabb egy volt kereskedősegéd, rögtön félmilliós partikat kínálnak neki. Az emberek úgy gondolkoznak, hogy a pénznek csökkenhet az értéke, de ha üzletbe fektetik, mégis egzisztenciát ad. A hivatásos rablók is megkezdték működésüket. Előkelő irodák nyitnak a forgalmas útvonalakon és persze szőnyegekkel díszített termekben tárgyalnak az üzletvételekről. Bizalmasan megmondják, hogy a pénz tulajdonképpen „lelépés“-re kell, de a szerződésben ragaszkodnak ahhoz, hogy üzletet adtak el. Az irodák vakmerőségben már annyira mentek, hogy újságokba nyíltan hirdetni mernek. Illetékes helye» azonban már tudomást szereztek az üzelmekről és a rendőrség, figyelni kezdi a hirhedt irodák „működési“ körét.
