Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-03-05 / 10. szám

Budapest, 1919 március 5. 2 szükségessé vált szervezésekre, valamint a nyugdíjasok ellátásának felemelésére. — Legjobban jellemzi a mai demokratikus kormányzatnak a főváros és alkalmazottai iránt tanúsított jóindulatát, hogy a most említett ha­tározatokat alig 8 napi batáridőn belül a belügy­miniszter jóváhagyta, úgy, hogy a néptanács február hó 26-án tartott alakuló ülésében már a megtörtént jóváhagyást vehette tudomásul. A határozatok végrehajtása most van folyamatban és azok végrehajtása után a fővárosi alkalma­zottak státus-viszonyai jelentékenyen megja­vulnak. — A Városi Alkalmazottak Országos Szö­vetsége igen élénk és üdvös tevékenységet fejt ki az alkalmazottak szociális és gazdasági hely­zetének javítása körül. Számos helyes és okos előterjesztéssel járult máris a polgármester és a tanács elé és működéséről a magam részéről üdvös eredményeket várok. — A Szövetséggel egyetértőén kívánom megoldani és pedig a legközelebbi jövőben az ideiglenes hivatalnokok, valamint az altisztek státus és fizetési viszonyainak kérdését, de leg­elsősorban az elavult fegyelmi eljárás reformját, az if többit a modern korszellemnek megfelelően, demokratikus alapon, az alkalmazottak sorából alakítandó fegyelmi bíróság létesítésével. Beomlással fenyegetnek a csatornák Az uj csatornaépítési programm — Megépí­tik a Hungária-uti főgyűjtőt — Elkészült az" Ördögárok befoltozása Focit tanácsnok nyilatkozata A négy és fél esztendős háború, mely mint min­denütt, Budapesten is megállította a meglevő köz­müvek karbantartását és újak építését, súlyos és mélyreható nyomokat hagyott a főváros csatorna­rendszerében. A száguldó teherautók, melyek gummi- kerék hiányában vasabroncscsal rontják a pesti ut­cák kövezetét, süppedéssel fenyegetik az úttest alatt elhelyezett csatornarendszert. Csak nemrég történt, hogy a Liliomt-utcában egy száguldó teherautó nyo­mában mennydörgésszerű robajjal omlott be a csa­torna, és kérdés, hogy a főútvonalakon mikor tör­ténik hasonló szerencsétlenség. Súlyosbítja a hely­zetet az, hogy a teherautók, a megengedett 4 kilo­méteres. sebesség helyett gyakran 10—15 kilométe­res sebességgel haladnak, ami által még inkább nö­vekszik az úttestre gyakorolt nyomás. PESTI ÉLET Két boiseviki történetet mondunk el, miután ezek ma Budapesten a legdivatosabbak. Mindenki ilyeneket reprodukál és mindenkinek ilyenektől bor­sódzik valami kéjes, de perverz gyönyörűséggel a háta. Az első történet a legvadabb és legfélelmetesebb napokból származik, amikor még senki sem sejtette, hogy milyen felkészültséggel, milyen eszközökkel mennek a magyar boisevikiek a harcba. A Kossuth Lajos-utcában tolongott a nép, előkelő urak, finom dámák dörzsölődtek vörös szallagos boiseviki kato­nákhoz, amikor egy jólöltözött huszárkapitányba teljes ereiéből beleütközött egy vörös szallagos katona. A kapitány mintegy reflex mozgással az órája után kapott és rémülten vette tudomásul, hogy drága remontoire-ja nincs többé. A zsebe üres volt. A kapitánynak nem szállt az inába a bátorsága. Utána vetette magát a rablónak és sikerült is azt a Kossuth Lajos-utcában utolérnie. Hatalmasat ordí­tott rá: — Ide azzal a z ó r á v a 1! A katona megszeppent. Reszketett a robusztus kapitány előtt, mint a nyárfalevél. Végre kigom­bolta a felső kabátját és egyenesen jámbor ábrázat- tal adta át az órát. A kapitány csebre tette és távo­zott. A katona pedig csodálkozva, levertem kétség- beesett en tekintett utána. A kapitány megelégedetten ment haza és elő­vette az óráját, hogy éjszakai nyugovóra felhuzza. Megdermedt a látványon: egy idegen óra volt a kezében, a maga órája pedig ott ketyegett békés nyugalommal az éjjeli szekrényen, ahonnan reggel eljielejtette magával vinni. Így lett boiseviki a sze­gény katona helyett a gazdag kapitányból. A másik eset már elszomorítóbb, bár végered­ményben nem kevésbbé vidám. A csatornákat fenyegető veszedelmekről, to­vábbá az uj csatornák építéséről Fock Ede tanács­nok a 'következőkben nyilatkozott a Fővárost ■id i r 1 a p n a k: A főváros utcáit annak idején túlnyomó részt feltöltéssel hoztuk a. mai színvonalra, rnely az állandó süppedés, folytán bizonyos mérték­ben ksüppedt és a lesüppedt' talaj állandósult. A teherautók erős rázása felkavarja ezt az ál­landósult úttest-réteget és erőszakos nyomást gyakorol az úttest alatt elhelyezett csatornákra is. A főbb útvonalakon már modernebb elvek szerint épültek a csatornák, azonban ezeknél is imminiens a veszély, hogy az úttest nem bírja a teherautók pusztító munkáját és beomlik. Ez pedig esetleg katasztrófával is járhat. Baj van a csatornák tisztogatásával is. A mai nehéz munkásviszonyek mellett bizony nehéz munkást kapni a nem éppen kellemes tisz­togató eljárásra. Reméljük, hogy mire kitava­szodik, inkább jelentkeznek a munkások, akik­nek segítségével megkezdhetjük a főváros köz­egészsége szempontjából annyira fontos tiszto­gatást. A tisztogatást, csakúgy mint a csator­nák javítási munkálatait, a főváros nem adja vállalatba, hanem házilag végezteti cl. Csatorna- javításra most egy hónapban mintegy 10—15.000 koronát költünk, ez az összeg azonban alaposan meg fog nőni, mikor a tisztogatási munkálatok kezdetüket veszik. Mikor indulnak meg az ni csatornaépiíke- zések? — kérdeztük. — Mihelyt a viszonyok megengedik. A fő­városnak a Hungária-körut felé eső külső része egyáltalában nincsen csatornázva, itt az első feladat a Mungáriánuti főgyűjtő és a Vágány- utcai átemelőtelep megépítése. Az uj csatorna- épitkezéseknél tekintettel kell lennünk arra, hogy a Budapestet környező falvak minden valószí­nűség szerint a fővároshoz fognak tartozni és e falvak csatornáinak természetes levezető szerve a mi Hungária-uti főgyűjtőnk lehet, mely azután a Dunába viszfrú .szennyes vizet. Különö­sen fontos ennek a főgyűjtőnek a megépítése a kislakás-építkezések szempontjából, hiszen azok a1, helyek, ahol a kislakás-építkezések tervbe vannak véve, közegészségügyileg lakha­tatlanok maradnak mindaddig, inig csatornázá­suk el nem készül. A főváros már a háború előtt kidolgozta az egész nagy csatornaépítési programmot, mely akkor mintegy 40- 50 millió koronába került volna. A terveket annakidején Történt,a Margithidon. Egy szegény hivatalnok baktatott hazafelé egy­kor előkelő, de ma már nagyon kopott szőrmés téli­kabátjában. ) g A hid közepén jött a boiseviki. A szokásos jelszó, amit jól ismerünk már az orosz történetekből: — Vesse le a kabátját, e 1 e g e t 1: o r d t a m á r. Bizony a kabátot eleget hordta már, meg is látszik a szőrmén és igy nem is fájt volna valami túlságosan annak elvesztése, ha történetesen lehetett volna kispolgári fantáziával egy újra gondolni. De nem lehetett és igy emberünk nagy keserűséggel vetette le a kabátot. DiS1 levetette szó nélkül engedelmesen. A rablót meghatotta a helyzetnek ez a megér­tése és a következő pillanatban nemes, szamaritá­nus tettre határozta e! magát. így szólott a hivatal­nokhoz: — Nézze szegény ember, nem tudnám elviselni, hogy én miattam maga tüdőgyulladást kapjon. Az ilyen engedelmes fiukra szükséges lesz majd a prole­tár-diktatúrának. Itt van az cn katonakabátom, ve­gye magára és siessen haza, igyák egy meleg teát. A szegény megtélikabátitlan hivatalnoknak sem kellett ezt kétszer mondani. Lóhalálában indult ha­zafelé. A hid végén azonban felébredt benne az örök kíváncsiság, vájjon nincs-e a katonakabát zsebében valami. Minden zseb üres volt, de a belső zsebből mégis kihúzott valamit. A lámpa alatt nézte meg, mi az? Hat darab ezresbankó volt, ami­nek huszadrészét sem érte meg az ő molyette téli­kabátja. És mondja még valaki e két történet után, hogy a burzsuj nem tudja kihasználni a boiseviki mozgal­mat! * felterjesztettük Fővárosi Közmunkák Taná­csához, mely közismert lomhaságával hevertette az ügyet Most már természetesen legalább 100 millió koronába kerül a teljes programúi végre­hajtása. Két esztendeig hevert a csatornaépítési terv elintézetlenül a Közmunkák Tanácsánál, melynek likvidálása alkalmából visszakaptuk az aktákat. A tervezetet most sürgősen felterjesz­tettük a bel ügy minisztérium hoz, ahol minden bizonynyal gyorsan fogják elintézni. A nagy csatornaépítési tervezetből a kis- lakás-épités szempontjából legfontosabb a Hun­gária-uti szakasz elkészítése. Ennek a szakasz­nak. mely a Dunánál kezdődnék, a megépítése mintegy 15 millió koronába fog kerülni. Remény van arra, hogy ezt az építkezést még a tavasz folyamán megkezdhetjük. Az építkezés egy esz­tendeig tartana és állandóan 500—600 munkást foglalkoztatna, úgy, hogy annak megkezdése a munkanélküliség ellen való küzdelem szempont­jából is igen: jelentős. Még csak a cement hiá­nyon kell segíteni és akkor semmi akadálya nincs az építkezés megindulásának. A főváros c tárgyban különben felterjesztést intézett a Munkaügyi Tanácshoz és azt kérte, hogy ameg- épitendő közmüvek közé, anyagbiztosítás szem­pontjából, a Hungária-uti csatorna-szakasz meg­építését, mint elsőrendű szükségletet, vegye be. Hogyan halad az Ördögárok beboltozása? Az Ördögárok beboltozásával 2 esztendei megfeszített munka után néhány hét múlva ké­szen leszünk. Még csak a Csaba-utcai átbolto- zás van hátra. A másfél kilométer hosszú be- boltozási munkát orosz foglyok végezték. A csatorna beboltozásával útját álljuk az 1875-ik:i évi zápor-katasztrófa megismétlődésének és a kigőzölgések megszüntetésével nagybani javít­juk a környék hygiénéját. Ez különösen a Vá­rosmajor szempontjából fontos, melyből az Ör­dögárok beboltozása. által gyönyörű parkot csi­náltunk. Most folynak a munkálatok a Város­major rend behozására és parkírozására, remé­lem, hogy ezekkel a munkálatokkal még a ta­vasz folyamán készen leszünk. Kérdést intéztünk még Foek tanácsnokhoz a Margitszigeti partbizíositási munkálatokra vo­natkozólag. — A Margitsziget partbizíositási munkálatai nincsenek befejezve. E munkálatokra a Köz­munkák í an ácsa szerződést kötött a Magyar Építő Részvénytársasággal, mely a háború előtt e munkának mintegy kétharmad részét végezte eJ- A háború előtt 1 millió koronára becsült V i x ezredes a napokban a következő rektiíiká­ciót közöltette a budapesti újságokban: A budapesti lapok egyrésze azt a hirt közölte, hogy a cseh-szlovák hadseregpa­rancsnokság részére szállított zsirküldemény kísérete nem francia katonák­ból, hanem francia egyenruhába öltözött csehek bői állott. Vix alezredes kijelenti, hogy a szóban forgó szállítmány kíséretében k i z á r ó lag fran­cia katonák voltak és kifejezetten tiltakozik ama feltevés ellen, mintha a (fran­cia parancsnokság i!jren megtévesztésnek eszközéül adná magát. Egyidejűleg a szó- banforgó közlemény szerzője ellen a bírói eljárás megindítását kérte a szövetségesek katonai bizott­sága. Hát jó, tényleg történhetett valami tévedés. Bár a ferencvárosi pályaudvaron az illetékes tisztvi­selők egész határozottan mondták e sorok Írójának: — A szállítmányt kísérő katonák feje tisztán szláv alakú. A tömpe cseh orr mindegyiknek jellem­ző tulajdonsága. Es ráadásul valamennyi törve beszéli a francia nyelvet. Ám ió, mi belemegyünk a legrosszabba. Lehet, hogy a ferencvárosi derék vasutasok értették törve a francia nyelvet. És V i x ezredesnek köte­lesek vagyunk elhinni, hogy a vonatkísérő sze­mélyzet színtiszta francia volt. Ám V i x ezredes sajtópert is követel. Helyes, meg kell indí­tani a sajtópert és e! kell ítélni a vádlotta­kat, mert a b i r ó s á g úgy találja, h o g y a francia nemzet becsületét megsér­tette azzal, hogy a. z igazi francia ka­tonákról, mint cseh ékről irt. Alig hiszem, hogy akadna magyar újságíró, aki

Next

/
Thumbnails
Contents