Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-02-05 / 6. szám
Nyolcadik évfolyam Egye» példányéra 80 fillér. Budapest, 1919. február 5-én Ö. szám. ptiiaiiiDHii3íiiai)»öMiaiiigiirnirrniiiaiiiaiiiBiiioiiiniiiniiiomnuiBiiiniiioiiiDiiiniaaiiigtnD»i»n»HBiiig»rt«i EEÖF1ZBT&S1 &f***Kt Egész évv*a ......... 40 K. Fe l évire ............ 20 fC. Egyes szántott AapAc- töSt a jkicutióStivattaLióan. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Fsileißs szwiiesztö t Os&CSÓ föffl&l Megjelenik wntndlenmm.mm dl tin. Szét* ke szí a ség ém kiadó hivatni t W. ken. Szív-utca «mh« 13. ma itwm Telefon 137-13 A Ilii. néptöruénj ékesíti a hivatalos lap csütörtöki számának első oldallát. 1919. évi VII. néptörvény Budapest főváros közigazgatási szervezetének ideiglenes módosításáról: ez a cime és ki kell jelenteni, hogy Budapest egész lakossága megelégedéssel, rokonszenvvel, bizalommail fogadhatja ezt a néptörvényt, amelyet Nagy Vince belügyminiszter mély megfontolás, lelkiismeretes körültekintés és informálódás után alkotott meg. A Fővárosi Hírlap már karácsonyi számában abban a helyzetben volt, hogy a miniszter nyilatkoza,- tát közölhette, amelyben le voltak fektetve a maguk teljességében a most megjelent néptör- vény aliapelvei. Valószínű, hogy a változások, amelyek kis- tanácsot és nagytanácsot alakítanak ki, leginkább az lakiminisztráció gyorsítására vezetnek, egyben pedig elérjük általuk azt, hogy a közgyűlés helyét is pótolni fogják a forradalmi pártok, amelyek ma nemcsak a hatalom birtokosai, de egyben felelős kormányzásra hivatottak is. És itt külön ki kell emelnünk egy nagyon okos, feltétlenül helyes intézkedést, amely szerint a néptörvény tanácskozási jogot biztosit a néptanácsban a kerületi elöljárók számára is. Ez biztosítása annak, hogy nem fogják elha- nvagolni. a....kerületi érdekékéi m >n és ezt nem kerületi basák, hanem ellenőrzés alatt álló, felelősséggel tartozó tisztviselők fogják gyakorolni. A legfontosabb, szinte korszakalkotó reformot abban látunk, hogy az albizottságokba a irréptanácson kívüjeső elemeket és bele lehet vonni. Ez az albizottságok tökéletes szakszerűségének a legfőbb biztosítása. Ügyvédek, akik közegészségügyi intézkedéseket tettek, háztulajdonosok, akik szociálpolitikát csináltak, technikusok, akik nevelésügyi tanácsokat adtak, valamennyien a régi rendszer bolondgombái voltak. Ma már, ha kolera-járvány ütne ki, ha a város újjáépítéséről lenne szó, ha az iskolákat, kell uj irányba terelni, ha az üzemek ellenőrzéséről tárgyalnak, akkor be lehet hívni az albizottságba a legkitűnőbb kolera-orvosokat, a legnagyobb technikusokat, pedagógusokat és számfejtőket. Annyira okos, célszerű és demokratikus megoldás ez, amely klasszikus eredménye Nagy Vince néptörvényének. Szóljunk-e arról, hogy eltörölte a néptörvény a főpolgármesteri állást és a közmunka- tanácsot? Ez a kettő évtizedes vágya volt Budapest közönségének. Most beteljesedett. Amihez másnak eddig nem volt bátorsága. Nagy Vince Budapest autonómiájának két legcsu- nyább élösdijét gyomlálta ki. A főpolgármesteri állásra régen nem volt szükség, itt csak Bárczy zsenijét, szerető jóindulatát sajnálja az ember. A közmunkatanácsnál viszont örvendetes, hogy ez az özönvíz végre Polónyi Gézát is elsodorja. A közmunkatanács husz-harminc- milliós örökséget is hagy a fővárosra. Ez nem fog sokat változtatni, útépítésre, csatornázásra, kikötők alkotására fogják használni, amihez bizony eddig sem kellett külön közmunkatanács. Az átmenetnek ügyes, célszerű és megnyugtató áthidalása ez a törvény, amely kétségkívül forradalmi átalakulást hoz a városházára, de nem szabad elfelejteni, hogy a városházán is olyan állapotok voltak, egy panamákban megőszült, nemtörődömségében megrothadt közgyűlést egy egészséges fiatal szerv váltja fel, amelynek működéséhez jogos reményeket füzünk. Nincs köay a szemünkben, amelyet hullatnánk a Közmunkatanács sírjára. Végre is addig, amíg a Podmaniczkyck és Némethy Kár oly ok vezetésével csendesen kérődzőit ez az intézmény: addig türelmesen néztük, hogy késlelteti a főváros adminisztrációját. Mert többet sohasem tett. Amikor azonban Polónyi Géza — Vázsonyi Vilmos szavai szerint — vakmerő politikai zsarolással a Közmunkatanács elnöki székébe került, meg veit pecsételve a sorsa. Aligha hisszük, hogy ha más elnöke van a Közmunkatanácsnak, akkor ilyen sürgős feladatnak tartotta volna a népkormány a likvidálást. De az ellenforradalmár Polónyi- nak, Wekerle meghitt barátjának és notórius tanácsadójának biztosítani egy bagolyvárat, ahol biztosan ülhet: nem, ezt nem lehetett. Fel kellett robbantani a bagolyvárat. De meg különben is Polónyi nagyon szeretett idegen területre kalandozni és nem egyszer kísérelte meg, hogy mint a polgár- mester főnöke, mint a főváros gyámja jelentkezzék. Hogy a Közmunkatanács nem korán, de mindem', re gyorsan kimúlt, ebben Igazán elévülhetetlen érdemei vannak Polónyi Gézának, akivel szemben semmi másért, de ezért az egyetlen egyért hálás köszönettel tartozik a főváros. A demokrácia jelszava nem érvényesül valami kitűnően a szegény pesti utcákkal szemben. A tanács elhatározta ugyanis, hogy a forgalmasabb utcák kétségbeejtöen elnyűtt kövezetét, ha törik, ha szakad, rendbe hozza. Ha másképen nem megy, felszedik a kevésbé forgalmas utcák burkolatai. Egyszóval lesznek első, másod és ki tudja hányadrendii utcák. Direkt mulatság lesz ez az utca-házasitás, ahogyan az Angyal-utcát, vagy a Tűzoltó- utcát áthelyezik az Ullöi-utra. Hja persze ez még mindig a háború átka, nincs anyag, amivel a legsürgősebb szükségleteket ki lehetne elégíteni. Az utcák is eljutnak hát ezen a réven ahhoz az állásponthoz, amihez a pesti ember már régen eljutott, hogy kiforáittatta a ruháját. Most az utcák ruházatát foráittatjuk ki. Csak egy kicsit demokráciaellenes, bár igen okszerű, hogy csak a főutcák járjanak köntösben, a mellékutcák meztelenek is lehetnek, ott térdig lehet gázolni a sárban. Lám, mennyivel liberálisabbak voltak a katonai automobilok, amelyek egyformán minden utcát tönkretettek. Az igazgató ur nem volt hajlandó engedelmeskedni az ni idők szellemének, ö nem tud letenni arról, hogy mégis csak a legszebb tánc volt az, amelyet Kinizsi Pál járt két agyarában két szál törökkel. Ö nem tudja megérteni, hogy szeretni kell az embertársainkat, még ha tótul avagy éppen franciául beszélnek is. Az igazgató ur azonban szintén megfeledkezik arról, amit sokan szívesen felejtenek el, hogy a forradalom igazi munkája még csak most kezdődik és aki nem akar behódolni az uj idők szellemének, azt rövid utón, hogy — mást ne mondjunk — Fckarstauba küldik Történelmi kincsek elhelyezése A Nemzeti Muzeum terjeszkedése — Muzeum a Nemzeti Palotában — Ti rmészetrajzi osztály az Állatkertije n Fejérpataky László nyilatkozata A Nemzeti Múzeumban régóta nem férnek máiéi az ország muzeális értékű kincsei. Az egyes osztályok zsúfolva vannak, sőt bizonyos gyűjteményeket a múzeum igazgatósága kénytelen idegen épületekben elhelyezni. Értékes kincsek vannak összepréselve a helység hiánya miatt. Ez a helyzet már ma is tarthatatlan és még inkább tarthatatlan lesz a jövőben, amikor a Nemzeti Muzeum leltára lényegesen bővül. Bárhogyan dőlnek is el azok a tárgyalások, amelyeket a Bécsbcn lévő közös és udvari képtárak, múzeumok, gyűjtemények és levéltárak likvidálása ügyében indítottunk meg, bizonyos, hogy a Becsben lévő mérhetetlen és felbecsülhetetlen fcrtéikü kincsekből valami, előreláthatólag jelentős mennyiség jut nekünk és gondoskodni kell arról, hogy ennek az anyagnak az elhelyezése nehézségekbe ne ütközzék. Fejérpataky László dr.-nak, a Nemzeti Muzeum tudós igazgatójának megvan a terve ahhoz, hogy miként kel Budapesten a muzeum-kérdést elintézni. At elhelyezésen kivid foe-c-s az is," l.vgy a mm zeumok a bennük felhalmozott kincsek tudományos értékén kívül is nyújtsanak valamit a laikus közönségnek, emellett azonban könnyen és élvezettel tanítsanak. Fejérpataky László terve olyan, hogy az megvalósulása esetén jelentős mértékben emeli Budapest esztétikáját és gyakorlatilag is megoldja azt a kérdést, hogy miként tegyük hozzáférhetővé és keresetté a múzeumokat. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste Fejérpataky László dr. igazgatót, aki kérésünkre, Budapest fejlődésével annyira összeforrott kérdésről a következőket volt szives elmondani: — A minisztertanácsnak van egy határozata arról, hogy a Nemzeti Palotát a muzeuin céljaira engedi át. E határozat értelmében a kultuszminisztérium már ma is azon az állásponton van, hogy a Nemzeti Palota tényleg a múzeumé és csak a jelenlegi viszonyok miatt vált szükségessé az, hogy a volt királyi palotában különböző hivatalok ideiglenes elhelyezést nyerjenek. Mi jó! tudjuk, hogy egyelőre ez az állapot nem változtatható meg, aminthogy tényleg szükség van rá, miszerint a Nemzeti Palotában a másutt el nem helyezhető minisztériumi hivatalok dolgozzanak. Én nemrég felkerestem Garbai Sándort, az Országos Lakásügyi Tanács elnökét, akit azonban csupán arra kértem meg, hogy egy kisebb elzárható épületrészt bocsásson a muzeum rendelkezésére azért, hogy itt a minisztertanács értelmében a muzeum őrizetére bízott koronajavakat elhelyezzük. — A Nemzeti Palota végleges muzeális rendeltetése az lesz, hogy itt helyezzük el a művelődéstörténeti és kegyeleti tárgyak gyűjteményét. De egészen uj rendszer alapján. Külön gyűjtik majd össze azokat az emlékeket, amelyek egy-egy nagy magyar személyéhez fűződnek. A Nemzeti Palotában lesz majd Kos- suth-szoba, lesz Petőfi-szoba, Deák-szoba, lesz itt külön szobája Liszt Ferencnek, Jókai Mórnak, Vörösmarthy Mihálynak, jut épületrész a nagy fejedelemnek, Rákóczy Ferencnek, azután a Bocskayaknak, a Bethleneknek és rendszeresen kerülnek egymás mellé azok a tárgyak,
