Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-02-05 / 6. szám

2 Budapest, 1919. február 5. jfxmmäJimMP amelyek ma szétszórtan, különböző épületek­ben vannak. A tágas, nagy termekben interieur- szeríien helyezzük el a különböző, egy embert, vagy egy korszakot jellemző kincseinket. — Külön1 dolgozzuk fel az Árpád-kori emlé­keket, Mátyás ragyogó korszakának értékeit, külön, a meghamisitatlan história alapján mu­tatjuk be azokat a kincseket, amelyek a nem­zet szomorú elnyomatásának idejét illusztrál­ják. És mindezt szépen, úgy akarjuk megcsi­nálni, hogy maga az elrendezés teljes mérték­ben lekösse a laikus szemlélő figyelmét. Te­szem azt fel, ha az egyik szobában kápolnát rendezünk be, akkor ebben a kápolnában egy­házi tárgyakat teszünk.-— A művelődéstörténeti és kegyeleti gyűj­temények egészen, elfoglalják a Nemzeti Palo­tát, de ha a Nemzeti Muzeum mai régészeti osztálya, amelyből e gyűjtemények kikerültek, elköltözik a Nemzeti Múzeumból, a muzeum te­hermentesítése még nem történt meg, mert ne­künk az a célunk, hogy a Nemzeti Muzeum mai épületében ne legyen más, mint egy hatal­mas és jól adminisztrált könyvtár. E cél el­érése érdekében megfelelő helyen kell elhe­lyezni a természetrajzi gyűjteményt is. •—-• E kérdés megoldását illetőleg is meg­vannak már a terveink. A természetrajzi osz­tályt az Állatkertben szeretnek elhelyezni és pedig pavillonrendszer alapján. Hasonlóan a párisi megoldáshoz, ahol a Jardin des Plantes- ban szintén pavilonokban van elhelyezve az állat- és növénygyűjtemény. így a közönség is jobban és könnyebben tud hozzájutni a mú­zeumnak ehhez a részéhez, de ezzel a megol­dással az eredeti célt is jobban és könnyebben érjük el. — Ha ez a terv megvalósul, akkor a Nem­zeti Muzeum épületében tényleg nem marad más, mint egy hatalmas és nagy könyvtár. Eb­ben a könyvtárban helyezzük azután el a mu­zeum hadi gyűjteményét is, amely főleg nyom ■ tatványokból áll. Különböző röpiratokból, ké­pekből, plakátokból, háborús sziikségpénzek- ből és e gyűjtemény, amply felette gazdag, a- háború minden fázisát és minden területét kellő­képpen illusztrálja. A háborús emlékek gyűj­tése természetesen még mindig erősen folya­matban van. — Mindezeken felül gondoskodni kell a Nép­rajzi Muzeum végleges elhelyezésének megol­dásával. A néprajzi osztály ma a városligeti iparcsarnokban van, de ez az állapot tovább már nem tartható fel. Az osztály további fej­lődése lehetetlenné van téve. Emellett nincs meg -a lehetősége annak, hogy gazdag nép­rajzi tárunk megfelelően csoportosítható le­gyen. Többféle megoldáis került már szóba, én a magam részéről leghelyesebbnek tartanám azt, ha a néprajzi osztályt a régi kadett-iskola területén, a Zugliget-felé vezető utón helyez- hetnök el. Itt módunkban állana pavillonokat építeni és látványosságot teremteni a néprajzi múzeumból. Gondoskodnánk róla, hogy külön­böző látványosságokkal idevonzzuk a közön­séget. Ennek megfelelően rendeznénk is be az egész gyűjteményt. E megoldás esetén a nép­rajzi muzeum egyik legszebb kirándulóhelye lenne a fővárosnak. * Beszélgetésünk végén elmondotta az igazgató ur azután azt is, hogy ,a minisztertanács (felhatalma­zása alapján a muzeum tisztviselői most lajstromoz­zák és most veszik leltárba a koronajavak közül azokat, amelyeknek muzeális értéke van. Nemcsak Budapesten, hanem Gödöllőn is folyik ez a munka. A leltározás főleg bútorokra és képekre vonatkozik, Gödöllőn azonban igen kevés muzeális értékű tár­gyat találtak. A korona és a koronázáshoz szükséges egyéb tárgyak ezidőszerint még nincsenek a mu­zeum birtokában, ezeket a Nemzeti Palota Krisz­tinavárosi oldalán őrzik, de valószínű, hogy a mu­zeum rendezése idején már a korona, az aranyalma, a jogar, a palást szintén már a muzeum kincseihez fognak tartozni. A Nemzeti Múzeumtól függetlenül egy más mu­zeum kérdése is tanácskozás tárgyát képezi. A had­ügyminisztérium külön hadimuzeumot akar létesí­teni a különböző zsákmányolt tárgyakból és egyéb hadi vonatkozású muzeális értékekből. Az előkészü­let munkálatait Gabányi alezredes végzi, aki egye­lőre a muzeum anyagát az Országos Levéltár uj palotájában gyűjti össze. Ennek a múzeumnak a végleges elhelyezése nem tisztázódott. Márciusban kezdődnek az iskolaépítések Nyolc iskola 41 millió — Százőtvenkoronác egységárak A Fővárosi Hirlap legutóbbi számában hirt adott már róla, hogy a főváros néptanácsa sürgő­sen meg akarja kezdeni az épitési munkálatokat, hogy ezáltal mindenekíelett gátat vessen a munka- nélküliségnek, amely a fiatal magyar népköztársa­ság egyik legveszedelmesebb ellenségeként kezd je­lentkezni. Híradásunk megjelenése óta behatóan fog­lalkozott egy albizottság munkája alapján az építke­zések megkezdésének kérdésével maga a néptanács is. Illetékes helyről nyert információi alap­ján a Fővárosi Hirlap a következőket je­lentheti: — A főváros néptanácsa mindenekelőtt el­határozta, hogy a fővárosi építkezések Pro­gramm ja kidolgoztassék. Az építkezések között a legelső csoportot iskola-építéseknek kell kiten- niök. A néptanács ezt a részt letárgyalta és két irányban döntött. Az egyik irány az építőipar támogatása és a munkaalkalom megteremtése. A másik a. magán-technikusság támogatása az­zal, hogy alkalmat ad nekik a főváros tervezési munkák készitésére. Benne van ebben a célban az is, hogy a főváros lehetőleg a hadviselt és el nem helyezkedett polgárságot juttassa munká­hoz. A háború által megrendített e.xisztenciákat rekonstruálni kell. \ — Első csoportban —- sürgős szükségről lé­vén szó — a néptanács annak az anyagnak építkezésre való előkészítését határozta el, mely­nek a tervezési munkálatai már készen vannak. Ez nyolc nagy iskolát foglal magában. Ennek a nyolc nagy iskolának megépítésére a népta­nács negyvenegy milliót szavazott meg annak hozzátevcsévél, hogy az építkezéseknek a vi­szonyokhoz mérten a lehető leggyorsabban kell megkezdődniük. — A nyolc közül is három legelső sorban megépítendő iskola: a Simor-u-teái, amely mára háború előtt tető alá került, a Karpfenstein - utcán I amely a háború Időrésekor már a falazást mun- I kálónál tartott és a Váci-iúi iskola, amelyre már PESTI ÉLET Beírtam a naplómba, hogy diákok jártak nálam és egy furcsa írást mutattak nekem. A budapesti fő­igazgató rendelte el benne, hogy az összes közép­iskolák VII. és VIII. osztályaiban szüneteljen a ta­nítás január 29-én, A d y Endre temetésének nap­ján. , A nemzet nagy költőjének“ temetésén, a ,,nem­zet nagy halottjának“ végtisztességén, ott kell len­nie az ifjúságnak, dacára annak, hogy egy esztendővel, de négy hónappal ennek előtte egy Ady-versnek elszavalása a kicsapatás terhe alatt lett volna tilos. Az indexre tett hazaáruló, vag> talán pornográf-költő egyszerre a nemzet nagy ha­lottja lett. Szegény jó Ady Endre, amikor még a Trenk-féle „Kraszna-vize“ és a Révész Béla „foj­tott bora“ mellett mértük ezt az ocsmány, megal­kudó pesti életet, tudom, érzem, esküszöm, Te mindezt előre láttad. Párisi szemmel nézted a pesti kanálist, amely szenyóvel, ocsmányságával megöli volna Téged, aki nem voltál soha a szürkék hege­dőse. Nekibusult éjszakákon, a pesti bűn szörnyű hullámzásában, tiszta, szent oázis maradt a Te poé- zisod, amely ezrek és ezrek lelkét gyúrta forradalmi lélekké. Féltek Tőled és Te büszke voltál a magad iizött-vadságára. Sások, nádasok között tanyáztál és a rádtámadó farkast a másik farkassal ^erted agyon. A pesti kicsi korcsmák: ezek voltak a Te világod: innen dirigáltad az el nem veszett lelkeket, innen csináltad a forradalmat, innen nemesítetted a szive­ket, amelyek kitartók és hűek voltak Te melletted. A dicsőség sugarait nem bírtad, elköltöztél előlük a testi elmúlásba. A Te életed baráti levelek, baráti kézszoritások, baráti koccintások és baráti köny- nyek voltak. í’aris adta nekünk, de ö csak a ,,hepe-lnipás vén Sz'.lagyot“ szerette, mert tudta, hogy Sosabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások, Ezerszer Messiások . A magyar Messiások. Magyar Messiás volt ő is. Hiszen ő hirdette ne­künk mélységes hittel: _ í Másképen lesz holnap, másképen lesz végre, Uj arcok, uj szemek kacagnak az égre. Uj szelek nyögetik az ős magyar fákat, Várjuk már, várjuk az uj magyar csodákat. Vagy bolondok vagyunk, s elveszünk egy szálig, Vagy ez a mi hitünk valóságra válik. Valóságra vált az ő hite, a mi hitünk. Milliókra szaporodott az ő hívőinek végtelen serege. És ö elment szelíden, de felvillanó beteg szemmel. Meg­valósult minden, amit álmodott: és itthagyott ben­nünket: Nézem a tépett venyigéket, Hajtogatom részeg korsómat S lassan, gőggel magasra lépek. A csúcson talán majd megállók. Földhöz vágom a boros korsót S vidám jóéjszakát kívánok. Valami komolyan nagyszerű dologgal lett gaz­dagabb Budapest. A csepeli szikratávirót, amelyet a háború alatt csak a katonaság használt, a kormány közcélokra kommunizálta. A Magyar Távirati Írod a, amely ma már teljesen állami szerv, köz­vetlen Amerikából kaphatja a legfrissebb és legér­dekesebb híreket és ha Kovács Jánosnak, mint magán személynek, kedve telük szikratáviratban érintkezni külföldi rokonaival, itt az alkalom, meg­teheti. Aki tudja, hogy a köztársaság első hónapjai­ban hogy elzártak bennünket a külföldtől, cseh, ro­mán és szerb szomszédaink milyen irgalmatlan száj­kosárral láttak el bennünket, aki tudja, .milyen resz­kető szívvel vártuk az első külföldit, lett légyen az egy párisi hordár; az tudja csak megbecsülni, mit jelent ma a mi számunkra a radiotelegramm. Nagy, szörnyű nagy, fájdalmas elhagyatottságunkban a re­ménység szikrái azok, amelyek a radio-állomáson kirobbannak és a kedves, népszerű Veress Mi­hály telefon- és távirókormánybiztos példátlan ér­demeket szerzett magának. Ideje is volt, mert sokat Írtak már a rovására. Annyi hadimilliomosnak rek- virálta el a telefonját, hogy csak úgy nyüzsögtek az ellenségei. Csak még egy csomó színésznőt kell kibékítenie, mert a színésznők céhét alaposan ma­gára haragította. Senkivel sem volt olyan kegyetlen, mint velük szemben. Meglehet azowbar az a vi­gasztalása, hogy mindenki elismeri: aki kormány- biztos létére még a színésznőkkel szemben is ke­gyetlen tud lennü, az mindenesetre igazságos e m bér. A pesti utcának uj nevezetessége van. Egv- ele­ven, kedves, franciásan ötletes újság Az U j S z ó.. Fél órára mulattatni az olvasót: ez a célja mind­össze. És pikáns riportjai, a kedves D e z s ő-rajzok és száz groteszk ötlet révén sikerül is ez neki. A szerkesztők egész vezérkara irányítja az újságot: dr.. Nádas József, dr. Kosa Miklós és Nádor Jenő mellett újra feltűnt Hacsak Géza neve, aki bril- Iiáns riporter, de egyben zseniális szerkesztő is. Ha- csaknak ezúttal egy mindent felülmúló groteszk öt­lete volt. Kijelentette, hogy a elmekben minden szó nagybetűvel kezdődik. Az olvasónak valósággal rébuszok ezek a címek. Így írják: Wilson Február Tizen Ötödikéig. Alá Akarja írni A Béke Szerződést. Kitörik rajt az ember szeme. De Hacsak ezt mondta: — Ha az olvasó nehezen tudja elolvasni a cimet, annál jobban érdeklődik aziránt, hogy mi van a cikkben. A szerkesztőség mindent elkövetett, hogy fron­tot csináljon a nagybetűk ellen. Hacsak, azonban in­kább adott mindenkinek fizetésemelést, de a nagy­betűkről nem mondott le. Egyszer azután a nyom­dai személyzet mégis -megtörte a jeget. Egy dm igy jelent meg:

Next

/
Thumbnails
Contents