Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-01-29 / 5. szám
7 Budapest. 1919. január 29. a tisztviselőtelepen az Elnök-utcában polgári leányiskola, eredetileg 770.000 korona költséggel. — Az iskolaépítések harmadik csoportjába újonnan programúiba veendő és tervezendő iskolák lesznek. Az uj szükségletekre vonatkozólag Kabdebó Gyula műszaki tanácsos ur folytatott tárgyalásokat a közoktatásügyi ügyosztály vezetőjével arra vonatkozólag, hogy az uj iskolákat milyen sorrendben és hol kell fölépíteni. Végeredményben ebben a kérdésben egy albizottság dönt, amelyben három tanácstag : Bokányi Dezső, Becsey Antal és Forbáih Imre, valamint három külső tag: Erdős Sándor dr., Gerster Kálmán és Leszner Manó meghívott építészek vesznek részt. Az uj iskolák tervezését a Hadviselt Építészek és Mérnökök Szövetségére fogja bízni a tanács, akik a maguk kebelében klasszifikálíák tagjaikat arra nézve, hogy milyen sorrendben kívánják őket munkához juttatni. Miért késik az amnesztia-rendelet ? Uj kinevezések a rendőrségen — A meiiozeftekroi — Miért nem lett főtanácsos Andrékáhől ? Pest megyében rendet teremtenek Mindenki érzi, hogy,,közbiztonság helyreállítása“ a legfontosabb államérdek. Igyekeznek is összefogni az összes hatóságok, hogy mindenekelőtt Budapest közbiztonságát tegyék -1 ij r .h ,e- t ő v é, mert akkor az ország nyugalma is biztosítva van. Valamikor kisjelentöségii kinevezések egyszerre nagy fontosságú kérdésekké nőtték ki magukat és nagy gondokat okoznak a minisztereknek. Érdekes, hogy Budapest közbiztonságának m o s- t a n i helyzete akadályozza meg az amnesztia-rendelet megjelenését, amely már hosszú idő óta húzódik és minden sürgetés ellenére se nyer törvényes megerősítést. A hadsereg ügye valamikor messze túlnőtte a főváros kereteit. Ma a hadsereg megszervezését, a rend helyreállítását is főleg Budapest miatt forszírozzák. Az illetékes körök annyira érzik, hogy ezek az apró mozaikügyek annyira összeíriiggnek, hogy együttesen, bírálják el a teendőket és az intézkedéseket ebből a magasabb szempontból irányítják. A környék valamikor teljesen izolálva volt a fővárostól, most pedig a környék nyugalmát is figyelembe veszik. Ezek a kérdések érlelték meg a belügyminisztériumban azt a szándékot, hogy a rendőrségen lehetőleg minden kérést és kívánságot figyelembe vesznek, a követelések teljesítésétől pedig csak a legritkább esetben zárkóznak el. I g y mindé n e k- előtt a régi mellőzéseket veszik revízió alá. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, kinevezték S zen tk i r á I y i Béla fökapitányh-lyettest címzetes főkapitánynak. Ez uj állás, illetve csak cim és erre azért volt szükség, mert Szilárd Rezső, a belügyminisztériumba beosztott fökapitányhelyettes, helyettes államtitkári címet kapott. A forradalom megteremtésében Szentkirályinak sokkal több része volt, mint Szilárdnak, a volt rendőrtanácsos általánosan elismert rendőrzseni és így méltánytalan volt, hogy' elmaradjon Szilárd mögött. Az ő kinevezése ezen a problémán segített. A régi mellőzések rekonstruálásánál a közvélemény hozzájárulását minden körülmények között ki | fogja vívni az a körülmény, hogy G e g u s s Dániel, a kiváló gyermekpszihológus és r e n d ö r t a 1 e1 n- t ii m, visszakapja a régi jogait és rendőr f ö t a n á c s o s lesz. Geguss Dánielnek, B o d a Dezső volt főkapitánnyal volt afférja és ezért mellőzték. Gegusst annyira elkeserítették a történtek, hogy nyugdijaztatta magát és csak Sándor László hivatalbalépésekor tért vissza hivatásához, amelynek annyi dicsőséget szerzett. Természetesen csak a rangsor végére került és sokan megelőzték. Ezen az igazságtalanságon segít a mostani teljes és ünnepélyes rehabilitációja, amely fényes elégtétel egy meg nem érdemelt üldöztetésért. Nagyobb feltűnést fog kelteni egy hivataltisztnek és egy segédfogalmazónak hirtelen k a p i t á ny p k k á való kinevezése. Valamikor vádak merültek fel ellenük, amelyek azonban, most már összeomlottak, mindkettő volt a harctéren és kitüntette magát. Az egyik közűPESTI ÉLET Nem hiába mondták fel az idegeink a szolgálatot, nem hiába jár az eszünk eddig ismeretlen utakon, megbolondultunk egy kicsit valamennyien. Az agyában megbomlott emberi lénynek pedig olthatat- lan szerelme a nyomtatott betű. A szerkesztőségek leggyakoribb vendégei mindenkor a bomlott eszü emberek voltak. Csoda-e, ha ezeknek a veszett hónapoknak igazi csatatere a sajtó? Annyira igazi csatatere, hogy Berlinben egészen másodrendű kérdés volt, hogy kinek a birtokában van az élelmezési hivatal: a véráradat azért folyt, hogy ki vonuljon be abba a romhalmazba, amely valaha a V o r \v arts szerkesztőségének büszke nevét viselte. És igy volt ez a héten nálunk Pesten is. A Déli Hírlap harcán át, a Pesti Hírlap ostromán és szétrombolásán keresztül egészen az újságírók szabad szervezetének hatalmas csatáiig minden küzdelemnek szintere a sajtó volt. Csütörtökön este formális minisztertanácsot tartott Berinkey miniszterelnök, amely miniszertanácson mint egyenjogú felek voltak jelen az újságírók is. A sajtó hete volt ez. És nem volt újságíró Budapesten, akinek homlokán ki ne ültek volna a hideg verejtékcseppek, mielőtt jobbra vagy balra elhatározta volna magát. A Déli Hírlap szerkesztősége marcona, de egyeneslelkii tengerészek védelme alatt dolgozott. Valami csekélyke kis Berlin volt ezeknek a napoknak a karaktere. Egészen komolyan szép és tiszteletreméltó dolog volt az, amit a magyar újságírók müveitek az elveik védelmében. Az igazi ujságiró-hősök azonban Berlinben küzdöttek. Ezek a pesti napok aktualitást adnak arra, hogy egyet-mást elmondjunk hiteles, jóllátó forrásból a berlini ütközetek napjaiból. A legkritikusabb helyzetbe kerültek az U 11- stein vállalat lapjai, a Vossischc Zeitung, a B. Z. am Mittag, a Berliner lllustrirte Zeitung meg a többiek. Az iigy nem volt alkudozás nélkül. A Spar- takusz-cenzuna mellett megjelenhettek volna a lapok, a megszálló kommunistáknak ezt a feltételét azonban nem fogadta el sem az Ullstein cég, sem az újságírók. A megszállt paloták helyett tehát a szomszédban béreltek ki két cmeletet. Hat napon ál Írták meg az újságírók a reggeli és esti lapokat — minden kísérlet kárba veszett, egyetlen lap sem jelenhetett meg. A Vorwartset azonban egy oldal terjedelemben minden nap sikerült mégis megjelentetni valami elfelejtett, vagy ismeretlen nyomdában. Nem igy az Ullstein lapok, amelyeknek helyiségeit rendkívül hamar kinyomozták a spartakuszok. Mire ostromot kezdtek volna azonban, már régen valahol a külvárosokba bujdostak a sajtó fürge emberei. A napilapoknál is érdekesebb, hősiesebb küzdelmet vívtak meg azonban a hetilaposok. A Berliner Illustrierte Zeitungot képek nélkül megjelentetni merő lehetetlenség lett volna. Cigarettákkal vesztegették meg az őriálló spartakuszokat, hogy a klisékért az ostromlott várba bejuthassanak. Ekkor azonban újabb és leküzdhetetlen akadályok merültek fel. Az Illustrierte nem jelenhetett meg rejtvény és rejtvény megfejtés nélkül. A múlt heti rejtvények megfejtése azonban szintén az Ullsteln-épületben maradt. A rovatvezető izzadó homlokkal egész map törte a fejét, amíg megfejtette az olvasók által beküldött ravasz rejtvényeket. Most megint a regényfolytatással volt baj. A szerző, Skowronek ur, valahol Kelet-Porosz- országban fekszik súlyos betegen. Szerencsére a folytatást olvasta a mettőr és igy nem volt nehéz a folytatást a derék tördelő információi alapján megírni. Hogy Skowronek mit fog szólam a hevenyészett munkához, az megint más kérdési. Az Otthonban és mindenütt, ahol Resten két újságíró összejön, heves és kíméletlen harcok folynak. De vigasztalódva kérdezzük, mi mindez ahhoz képest, amikor az újságírónak kell megfejteni az olvasók által beküldött rébuszokat és nekik kell megfejelni a Skowronek ur rossz regényeit? ❖ A budapesti újságírók harcai részben már győzelemmel végződtek, részben pedig a győzelem utján haladnak. A hét végére örömmámoros arcok virítottak a szerkesztőségi asztalok fölött. AMnden újságíró mérhetetlen örömmel volt eltelve, hogy sikerült hozzájárulnia a forradalom eredményeinek biztosításához. A forradalom eredményeinek igazi biztosítása azonban Parisból érkezett meg. Ama biÍ zonyos Havas jelentés, amely Magyarország területi integritásának többet használt, mint ötvenezer Teriiletvédö Liga és millió plakát, amely diadalnraliik személyes szolgálatai révén is számit a nagy előléptetésre és valóban sokat, derekasan dolgozott. Csupán az az ellenvetés merülhet fel, hogy nem a kapitányi rangsor végére tették, mert igy* nehány derék és szorgalmas tisztviselő kerül háttérbe, akik ellen semmi panasz nem merült fel és akiket nem helyes elkedvetleníteni. Mindenesetre talál majd módot a főkapitány arra, hogy ez a látszólagos sérelem is eltűnjék. Az előléptetések különben hamarosan publikussá lesznek, sok uj főtanácsos lesz és a régebbi tisztviselők legnagyobb része legalább a kapitányi rangsort eléri. Van az előléptetéseknek egy kis politikai pikantériája is. Dietz Károly, az uj főkapitány senkit sem akart mellőzni és felterjesztette főtanácsosi kinevezésre A n d r é k a Károly rendörta- nácsost, mert soron következett volna. Andrékát a szocialisták nem nagyon szeretik, mert a régi világban mint a politikai osztály főnöke többször szembekerült velük. A minisztertanácson szembehelyezkedtek a í ö k a p i t,á,n,y előterjesztésével és A n d r é k á,t m.e.l.l.ő.z- t é k. A minisztertanács döntését sokan helytelenítették, mert attól féltek, hogy az uj rendszer ellenségei ki fogják használni és majd nyíltan hirdetik, hogy a „politikai üldözés megint í e 1- ii t ö t te a fejé t.“ A minisztertanács védelmezői ellenben azzal érvelnek, hogy Andréka azelőtt sokat ugrott és igy a személyét nem érinti a mellőzés. Sok szó esik politikai körökben az amnesztia el' maradásáról is. Illetékes helyen úgy nyilatkoztak, hogy Budapest közbiztonsága érdekében nem merik kiadni a rendeletet. A törvénytisztelet ugyanis teljesen megszűnt a fővárosban. A törvényszéki tárgyalásokra nem mennek el a vádlottak és elővezetni őket nem lehet. Már most, ha újabb amnesztia-rendelet jelenne meg, sokan úgy magyaráznák, hogy már szabad bűnt elkövetni, mert úgyis elengedik a büntetést. Komplikálja a dolgot, hogy az amnesztiának nagyobb bűncselekményekre is ki kellene terjeszkedni, mert a kisebb bűnök büntetését elengedték, a politikai büntetést pedig már úgyis eltörölték. Ezért az a felfogás alakult ki, hogy csak feltételes amnesztiát adnak. A büntetés egész vagy részletében való elengedését a ,,jóviselettől'* san, de eredménytelenül hirdeti, hogy n e m, ne m, sohase m. Wilson, Károlyi és C o o 1 i d g e: ezek azok a nevek, amelyeket a magyar történelem mindörökre szentségként fog őrizni. Károlyi szenvedő, bánatos profilja, amelyet a forradalom óta számtalanszor láttunk munkában lehervadva, reménytelenségben, csiiggedésben elsárgulva, szombat estére boldog izgalomban izzott. A kormány tagjai boldogan látták, hogy megtörtént a sorsíordulat, Magyarország nem veszett el ési nem dobták a papírkosárba a Wilsoni elveket. Károlyi külpolitikája igazolódott, a magyar horizonton egyszerre, mint a legfényesebb csillag jelent meg az a Ilit, amelyet Károlyi Mihály vallott. És mégis a fájdalom mélységes sóhajtása tör ki a lelkünk mélyéből: Budapest nem tudott lelkesedni, Budapest csüggedt, Budapest szomorú bóíin- tással vette tudomásul, hogy a rablók, akik országunk ellen törtek, kegyetlen fricskát kaptak az orrukra. Sajnos, könnyet hullatóan, fájdalmas, de mi tűrés-tagadás benne: Budapest csúfosan m eg öregedett. És most, ha úgy tetszik, ébr edjenek a magyarok. A „zsidó kormány“, ahogy a kabinetet nevezik, ebben a szörnyeteg-országban, ebben a nyárspolgár-városban soha nem erősödött volna meg úgy, mint most, ha az entente végre-valahára nem igazolja azt, amit Károlyi köztársasági elnök és a kabinet eddig cselekedtek. Az ellenforradalomnak, a savanyu, titkos sugdosásnak, amiben eddig az ellenforradalmi törekvések megnyilvánultak, egyszer és mindenkorra befellegzett. Most már be kell látni ugyanis, hogy nem az ébredő magyarok, akiknek ülését vasárnap tengerészek pofozták szét, voltak azok, akik falragaszos fűzfa-verseikkel a csatát megnyerték. Ami most történt — adja isten! — meg fogja változtatni Budapest képét. A korbácsoló románoknak, a harácsoló cseheknek küldött entente üzenet hatása nem törhet ki másként, aminthogy valamennyien, magyarok, egymás nyakába omolva sírjunk örömkönnyeket. Egy fájdalmas martinam diadalmas győzelme ez, amelynek minden magyart meg kel! fognia és amelynek he kell igazolni, hogy Magyarország integritását cs,ak Károlyi tiltó kézmozdulata mentheti meg: magyarok! ne lépjétek át az igazság és jog detnarkácionális vonalát.
