Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-12-24 / 52/a. szám

6

Budapest, 1919. december 24.

Nem enyhül a lakásínség

Dr. Halom Dezső nyilatkozik a kivándorlás* ról, a kornyék fejló'dégéről, az épités kilátásáról és az ingatlanok értékéről

A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste dr. H alom Dezsőt, a Magyar Általános Ingatlanbank vezérigazgatóját és a főváros lakásnyomora ügyében kérdést intézett hozzá. Dr. Halom vezér- igazgató a jövő lakásviszonyairól és az építkezésekről, továbbá az ingatlan-üzletről a következő érdekes felvilágosítást adta:

— Kétségtelen, hogy a közönséget a lakásügy szerfelett érdekli és ez hosszú ideig marad még az érdeklődés középpontjában, mert a lakáshiány Budapesten sokáig nem fog megszűnni. Nevezetesen Budapest körülbelül nyolcszázezer lakosra van méretezve. A lakosság száma a háború tartama alatt felszaporodott egyesek szerint másfél millióra. A főváros lakosságának számát azonban némelyek ennél többre, vagy kevesebbre becsülik. Pontos számadat nem áll rendelkezésünkre, mert hiszen ennek megállapítására a kiosztott liszt je gyek sem szolgáltatnak biztos támpontot. Az bizonyos, hogy a fővárosban legalább 1 és 1U millió ember lakik, úgy. hogy Budapest méretezéséhez képest a többlet körülbelül 500 ezer ember, vagyis 60°/o. Ha már most meg is engedjük, hogy a lakosság egyik része elvándorol, a másik része pedig az anyagi viszonyok súlya alatt összehúzza magát és lakásába albérlőket vesz, a hiány fedezésére ez még mindig nem lesz elegendő, sőt csekélynek mondható. Amikor ezt a tényt leszögezem, nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy mások viszont terjeszkednek és hogy a békéhez képest szamosi uj nagy hivatal, minisztérium, központi intézet keletkezett. Ugyancsak figyelembe kell venni azt is, hogy a házak egy része leromlik és lakások hasznavehetetlenné válnak, annál is inkább, mivel a házak karbantartása úgyszólván lehetetlen. Az építkezésnek pedig már évek hosszú sora óta hire-hamva sincs.

Lehetetlen a kivándorlás.

— Az elvándorlás is sokkal könnyebben oda dobott szó, mint a hogy az a valóságban tényleg megtörténhetik. Mert példának okáért Amerikába vándorolni majdnem lehetetlen. Ha egy harmad osztályú hajójegyet 60 dollárral számítunk, ez a mostani valutaviszonyok mellett egymagában ' 7800.— korona. Ehhez aztán hozzá kell számítani a Fiúméig vagy Brémáig érvényes vasúti jegyet, a múlhatatlanul szükséges költségeket, amelyek a fenti összeget 9—10 ezer koronára növelik. Vagyis, ha egy munkásember feleségével és két gyermekével Amerikába akarna vándorolni, csupán csak az útiköltség 30 ezer koronába kerül. Hol van most még az az összeg, amit Amerikában a partralépéshez megkívánnak és hol van a megélhetés lehetősége és hol van számtalan politikai akadálya passzus, vizűm, be. és átutazás? engedély, ami szintén pénzbe és még hozzá sok pénzbe kerül. A megszállott területekre se tudnak elvándorolni, mert a temérdek politikai akadály mellett a főváros megélhetési viszonyaihoz szokott ember nem fog munkaalkalmakat találni. Amúgy konkrete vizsgálva az elköltözés és elvándorlás lehetőségeit, ezekkel szemben olyan óriási akadályok mutatkoznak, hogy nagy tömegekben az elvándorlás még akkor sem valószínű, ha nálunk — amitől Isten óvjon bennünket! — az emberek ezerével halnának éhen. Ha pedig a lakosság nagy tömegekben nem csökken, akkor nyilvánvalóan a lakáshiány sem szűreik meg. De nem muszáj pesszimisztikusan szemlélni a helyzetet. Ha egy kis optimista felfogás mellett Budapesten nagy kereskedelmet, forgalmat, dunai átrakodást, nemzetközi dunai összeköttetést képzelünk, akkor a lakosság csökkenését számba se kell venni.

A környék benépesítése.

— Hogy hol fog lakni a sok ember, arra alkalmasint Erzsébetfalva, Rákosszentmihály, Ginkota, Budafok, Tétény, Békásmegyer stb. községek hatóságai fognak válaszolni, mert azt hiszem, hogy Budapest környékén) a kényszerűség hatása alatt rendkívül sok kertes családi ház fog épülni. Ennek előjelét rnár most is látom, mert ilyen környékbeli telkekért valóságos versenyfutást rendeznek. Benn a városban rendkívül

nehéz lesz az építkezés. Saját használatra lakást — mert a palota szót nem is akarom használni -— csak kevés multimilliomos építhet. A mi fogalmainkhoz mért drágaság még sokáig fenmarad. A bérházépítkezés azért kevéssé valószínű, mert a közel jövő árai szerint azt hiszem, hogy a bérház csak úgy lehet rentábilis, ha a jelenlegi bérek helyett ezeknek húszszorosát fizetnék. Egy három szobás lakásért Budapesten körülbelül 1500.— K-t fizetnek. Ha a házat most építenénk fel, legalább 30000.— I< bért kellene kapnunk, hogy 5—6°/o a házból kikerüljön. Alig hiheti valaki, hogy a mi középosztályunk 3 iszobás lakásért képes legyen 30 ezer korona bért fizetni. Ezért nem valószínű a bérházépítkezés.

És mégis lesz építkezés ...

— Mindenesetre szükségesnek tartom annak fel- emlitósét, hogy a lerongyolódás oly1 méreteket ölt, hogy bizonyos építkezéseket nem lehet elkerülni. Középületek, kórházak, raktárak építése elkerülhetetlen, továbbá a teljesen lezüllő magánházak kitatarozását sem lehet elodázni. Ez annyi munkást és építőanyagot fog lefoglalni, hogy uj építkezés nem lesz és az erre szolgáló építkezési anyagok olcsóbbodását se várjuk. Ámde a z építő iparosok foglalkoztatása még sem kilátástalan. A legnagyobb feladatok egyike olyan építési anyagok és módok kitalálása, amelyeknek alkalmazásával lehetőleg kevés szénfogyasztás érhető el. Ez irányban már is a legkülönbözőbb kísérletek 'folynak.

Az ingatlanok értékeléséről.

— Ezekután önként adódik a válasz arra nézve, hogy az ingatlanok értéke miként alakul? Ha a fentebb említett körülményekhez még hozzávesszük a valutafejlődést, helyesebben a visszafejlődést, akkor adva van az, hogy az ingatlanok értéke meredek vonalban megy fölfelé és fantasztikus magasságot érne el, ha a kedvezőtlen bérjövedelmezőségi viszonyok és a súlyos adók ezt az ugrásszerű emelkedést nem tolnák — visszafelé. Mondhatnám, hogy egy fel nem fedezett értékterületen járunk. Minden egyéb javat a békeár harminc-negyvenszeresével fizetjük, holott azok a javak könnyen pótolhatók. Két-három év alatt lehet a külföldről posztót, ruhát, bőrárut, importálni, még pedig oly mennyiségben, hogy a piac bőségben fog úszni. Házakat ellenben nem lehet importálni és azok pótlása évtizedeket vesz igénybe. Mégis értékük a békeárnak alig három-négys,zenese. A közönség most kezdi ezt észrevenni. A bolsevizmus okozta kábuitság után augusztus-szeptember hónapokban gyengén tapogatózva, csak szórványosan indult meg a forgalom, mig október és november hónapokban kezdték felfedezni ezt az értékterületet és az utolsó hetekben elégjélénk forgalom mellett az ingatlanok nem sejtett vételárak mellett cserélnek gazdát. Azonban azt hiszem, hogy a vevők még most is indokolatlan előnyökben részesülnek. A látszólagos drága vételek még csak megközelitőleg sincsenek arányban a valuta által okozott értékeltolódásokkal. Ha hamarjában nem kapunk uj valutát, akkor még mindig nagyon olcsón vásárol az, aki megadja a mai magas áraknak két-háromszorosát. Ha pedig bejön az uj valuta, akkor annak bonitásától függ, hogy az ingatlanok értékével milyen arányba kerül. Ha elnézem ezeket a gazdasági fejlődéseket, akkor mosolyognom kell az 1918. évi törvényhozáson, amely gyermekes bárgyusággal az ingatlanok árát szabályozni és lenyomni akarta és hitbizományokat akart teremteni nehány privilegizált háztulajdonos javára azzal, hogy kormánygondnokság utján tartja meg őket régi, olcsó birtoklásukban, ahelyett, hogy alaposan kihasználta és lefölözte volna az állampénzügyek javára az ingatlanok felé sodródó pénzáramlatot.

— De ez már messzebb vinne! —

"BALLINIT-SOLLUX”

GUMMI PÓTLÓ AUTOABRONCS

MÉG KAPHATÓ,

PK EUM ATIKA-BALLINIT

autoauroncsgyár, BUDAPcSr, Vili., Oriás-utca 10. Telefon: 5.1-46.

RO YAL-ORFEUM

m

f I Elsőrangú uj attrakciók és FAI nr f 1 S KALAftDOa KISASSZONY ICl # I

Rnu I Uohoro* Mióltóságos vízit. s Mihály, Kovárv, nUygl-Aduare , Foiró és faragó iréfai. (Fél 7-kor)

• •«

A fürdők bériete. Említette már a Fővárosi Hírlap, hogy a tanács egyik legutóbbi ülésén, külföldi érdekcsoportók ajánlata alapján elvi. vita folyt arról, hogy mi volna okosabb, eladni-e a Gellért- és Széchenyi-fürdőket, vagy csak a bérbeadással kellene-e megpróbá kozni? A tanácsban az a vélemény alakúk ki, hogy ha már egyáltalán szükséges lenne a fürdők házikezelé- sérői lemondani, akkor csak a bérbeadás jöhet számba, mert ma a vezetőszempont a legkisebb háztar.ásban is az, hogy semmi meglevőt eladni nem szabad, mert reális értéket úgy sem ’lehet értje kapni. A tanács vitájában azonban felmerült még egy rendkívül fontos szempont. Ez a források kérdése. El lehet-e adni a fiirdő- épü'eltekkel és berendezésekkel együtt a forrásokat is. A tanács véleménye az, hogy a források tulajdonjoga akkor sem idegeníthető el, ha magukat a fürdőket el is adná a főváros. A (forrásoknak csak a használatát lehet bérbeadót, járni az elr dúsnál újabb nehézségeken okozna, de a fővárosnak számolnia kell a vízjogi kérdésekkel is. Ilyenformán ez a szempont is olyannak bizonyult, amely valósággal lehetetlenné teszi a 'fürdők eladá'sát és amely miatt tulajdon képen, beszélni sem lehet másról, legfölebb a bérbeadásról.

A főügyész és a főorvos a tanácsban. Megírtuk annak idején, hogy újabban a főváros tanácsülésein többször megjelenik Szabó Imre dr. tisztifőügyész és Szabó Sándor dr. tisztifőorvos is. Érdeklődtünk az újítás iránt és Szabó Imre dr. tisztiíö- ügyész ebben a kérdésben a következőket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának:

— Tény az, hogy újabban többször részt- vethem a tanácsüléseken és a főorvos ur is megjelent ot|t. A főváros szervezeti szabályzata erre mindkettőnknek jogot ad, de mi nem éltünk eddig ezzel a joggal. Csakhogy több e étben volt szüksége a tanácsnak arra, hogy jogi véleményemet meghallgassa, én Is megjelentem a ’tanácsülésen, ahol azonban tanácskozási jogom van. de szavazati jogom nincs. Épen ezért közigazgatási kérdésekbe való beleszólásomnak tnem is igen volna érvelnie. Viszont jogi véleményemet élőszóval kifejteni sokkal jobb, mintha Írásban adnák kil az aktákat, hogy azokra Írásban fejtsem ki nézeteimet. Egyébkén*, a legtöbb városban tagjai a tanácsnak a főügyész, a főorvos és a főszámvivő is. Nem lehet tudni, mit hoz a jövő, de ha a főváros tanácsában is képviseletiét nyer majd a törvényhatósági bizottság, akkor meg fokozottan szükséges lesz, hogy őt. legyünk a tanácsüléseken, ahol szakvéleményünknek ebben az esetben csak növekvő súlya fehet. V

Rózsa Károly — gázgyári igazgató. A tanács rendes csütörtöki ülését a karácsonyi ünnepekre való tekintette] kedden délelőtt tartotta mee:. Az ülésen B u a á t h János tanácsnok előterjesztésére Rózsa Károly gázgyári helyettes igazgatót, a szé- kesrővárosi gázmüveknél kifejtett eredményes működésének elismeréséül igjazgai tónak léptették elő.

Mascotte-bar. A főváros világvárosi színvonala ismét gyarapodott egy finom, előkelő helyiséggel. A Nagymező utca 30. szám alatt megnyílt a Masco 11 e-bar, amely fényt, pompát, előkelőséget áraszt maga körül, oly nagy mértékben, amelyre hasonló példát hiába keresünk Budapesten. A zongorát kiváló művész Ehrlich Emi! kezeli és ő kiséri Rotter Jacquesnek, a népszerű bécsi énekesnek fülbemászó nótáit. A M a s c o 11 e-b a r-ban különben minden tökéletesen elsőrangú, az ételek és az italok és ez a tulajdonosoknak, Feldmann és Szász uraknak a figyelmességét és szakértelmét dicséri.

Ravü-Szinház. Péchy Erzsi, Galetta Ferenc, Magaziner Erzsi, Radó Böske, Tarnay Leona, Horti, Tompa, Gallai és Simonyi játsszák a „Pünkösdi rózsa“ főszerepeit. — Bródy István és Farkas Imre operettjének bemutatóját január) 3-áxa tűzte ki a Revü-Színház igazgatósága.

Elsőrangú, kitűnő hangú zongora olcsón eladó. W á g n e r, VIII., József-körut 15.