Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-12-24 / 52/a. szám
Nyolcadik évfolyam Budapest, 1919. december 24-én 52/a. szám WMOiiiaiiiniiiaiiiHíiinniáiiBJnitaiiioiiioiiiPHipmniHPinoiiiomBMinmmuniiiniuniiinniamaiíTainaiffií &HÓF1ZXTÉS1 JtnniKt I'Sfgésx óvwa ......SO K. Fé l éwe 40 ,KgSg/yes szdimof* ftupíka- Mát a MtxdóhivataíSjan. Vámosi, politikai és k ízgazdasági hetilap Faíaiöm tsmatfhasxtö t OOLCSÓ Emil Magfaientá mindem axm*- dión, SzevkasKtósóg dm Madó hivatal t W. Jtcn. Sxiv-atca IS. fmfm Telefon •ssr-mM A születés sziklája Betlehemben fehér márványlappal! van. befedve, s ai nyers (kőből csak egy darabka szabad. A nyers követ nagy ezüst csillag veszi körül, ráírva: Hic est locus, ubi Jesus Christus ex Maria Virgtne natus est. Az ember megáll e hely előtt, térdre roskad és odanyomja! fejét a hideg kőre, amelyet először éiinte/tt testével! valaha az örök szeretetet hirdető Megváltó. Az élettelén sziklából fakad az élő hit, amely megtanít igazságra, testvériségre, emberszer etetre. A születés sziklája előtt állunk mi agyon- sanyargatbtt magyarok is. Tagjainkat .Slevalg- dalták, a bőrünket lehorzsolták, a lelkünket megtépdesték, a szivünket gyökér esti! szakították ki. Az első karácsony-estén, amikor szabadabban lélegzőnk, a Születés dicső emlékünnepén vérző fejünket nyomjuk oda ai szeretet sziklájához, hogy élő hitet merítsünk az élettelen sziklából és elinduljunk keresni az igazságot, testvériséget; és embersz'eratetet. Mert másra nincs szükségünk semmire. Ha megkapjuk uí. igiiizsá&öt, a-meity-et most konokul, makacsul tagadnak meg tőlünk a világ urai, akkor teli lesz a mi megtépdesqtt lelkünk testvériséggel, emberszeretette!, visszakapjuk kis|zakiitot|t szivünket, és a magunk erejéből gyógyítjuk be súlyos sebeinkéit. De ha nem? Mi lesz akkor? A szeretet ünnepén ne beszéljünk erről, ma higyjünkl, bízzunk, hátha van igazság a földön. Ha mindenki elveszti is hitét, Magyarország szivének, Budapestnek fanatikusan kell hinni. És ha már a földi igazságban valló reményét elvesztette volna1, akkor is ott van a végső remény, mindenek csúcspontja, sorsunk nagy intézője. Fátumos kitartással ájllunik 'amellett, hogy ez a nagyszerű város nem lehet a jövőben sem koldusok tanyája, nem lehet törpe népnek elkárhozott feje, nem lehet egy elárvult nemzetnek óriás temetője. Halk, (topogó léptekkel, minit miikor halott van a háznál, odalopózunk Budapest karácsonyfájához. Nincsen semmi éke, nincsen rajt csillogás, nincsen örömkelltő. ajándékai. Semmi, semmi egyéb, csak. egy zöld fa. A remény fája a nemzet élő lelkiismerete feléit virrasztó szegényes, apró gyertyákkal. És ujjongva emeljük magasba a kezünket, szent fogadalmait teszünk: elől fogunk járni a küzdelemben, amely vissza fogja szerezni ennek a szent magyar fának minden elrablóit ékességét. Száradjon le a karunk, ha nein ezért dolgozunk. Pusztuljon el az életünk, ha nem ezért visszük harcba minden tudásunkat,, minden akaratunkat, minden lelkesedésünket. Budapest Ismét vezetni fog. Már kezdi szavát,, hangját megtalálni a város, már érzi, már tudja, mit keE cselekednie. A munka asztala kezd megnépesülni, a tudomány méhe megtermékeirtyü- lőben, a, kötelesség|íudás parancsai teljesülőben. Budapest dolgozni fog, ki kezével, k‘i agyával és mi tudjuk, mi már láttuk, hogy amikor Budapest dolgozik, akkor megállanak csodájára az idegen népek. Ez a győzelem, útja, ez az az u)t, amelyen örökzöld karácsonyfánk elrablott ékességét vissza lehet, és vissza fogjuk szerezni. • • o A rayonirozás gondolata megint kísért. Sajnos, leszoktunk már arról, hogy a közélelmezési ötletek felmerülése után azonnal jóllakottaknak érezzük magunkat. Ahány nj ember tette be a lábát olyan hivatalba, ahol mód kínálkoznék az élelmezés megjavítására, eddig még mindnek szemet szúrt az ácsor- gás. Emlékszünk még, milyen lelkes, becsületes harcot vivőit ebben az ügyben Sándor László főkapitány és mennyire nem sikerült neki semmit javítani. A rayo- nirozás, amelynek elkészítésére most kapott utasítást a főváros, eddig sem fog eljutni, mert a rayonirozásról most fog harmadszor kiderülni, hogy technikailag kivihetetlen. Kétszer már kiderült róla, de háromszor mégis biztosabb. & A botnak úgy mondják igazságszolgáltatási, vagy közélelmezési szerepet szántak. Hogy a láncke rés ízed ö k kedvét végleg elvegyék az árdrágítástól, a közélelmezési minisztérium — hír szerint — javasolta, hogy az árdrágítást botbüntetéssel is sújtsák. Ne legyünk szemforgatók, ne szóljon belőlünk az álhumanizmus, az ördög sajnálja a lánc- kereskedőtől, az árdrágítótól a botot. Még mindig kivételes időket élünk és tudjuk, hogy akinek ábrázatja van az árdrágításhoz, az nem fog pirulni a botozás miatt sem. Csak az a kérdés, hogy ha az árdrágítókat előbb kitoloncolják és internálják, kiket fogunk akkor megbotozni? •i5 A közfgazg’atási bizottságot valaha mindenki az amolyan sóhivat alfélék közé sorozta. Azt hitték, hogy van, vagy nincs, egészen mindegy. Egy hónapban egyszer összeültek szivarszó melleit az urak és pedig a változatosság kedvéért az iij városházán, s ezzel, no meg az unalmas kommünikével be is van fejezve a dolog. Most aztán kiderül, hogy megáll minden, mert nincsen közigazgatási bizottság. Árvaszéki ügyekben a másodfokú döntés a közigazgatási bizottság egy albizottságáé, sőt mint ma megírjuk, a tisztviselők kom- münös fegyelmijeiben sem lehet Ítélkezni, mert nincs közigazgatási bizottság. Szegény közigazgatási bizottság, erről is akkor derül ki, hogy van, mikor nincs. Bajban a kikötő A kormány meg akarja szüntetni a fővárossal való megegyezést Még 1919. év elején, Garami Ernő kereskedelmi minisztersége idején, igen kitűnő, mindönkiit megnyugtató, eredményekkel kecsegtető megegyezés jött létre a kormány és -ai főváros között a kereskedelmi kikötő építésére vonatkozólag. Ez az az időpont, amely óta a kikö.tő- épités körül minden simán ment és amióta a sok higlevü és hiábavaló tanácskozási, csatározás után végre komoly munka kezdődött. Az építkezést annak idején paritásos alapon vállalta a főváros, és az állam. Amilyen megnyugtató és reményteljes volt ez a helyzet, éppea olyan nyugtalansággal veszünk tudomást arról a hűről, hogy a kormánynak szándékában van ennek a megegyezésnek a megszüntetése. Reméljük, hogy a hír cs;ak hir marad, de már most, amikor a fö.tdmivelési minisztérium körében szerzett értesülésünket nyilvánosságra hozzuk, kénytelenek vagyunk nyomatékosan, figyelmeztetni arra, hogy a kikötőépités katasztrófáját készítik elő, akik a kormány és fővárosi megegyezését meg ajkairják bolygatná. Érdeklődtünk a városházán az iránt, hogy mi igaz ebből a hírből, ám érdemleges választ nem kaphattunk, de kétségtelennek tartjuk, hogy a főváros ama! funkcionáriusai, akiknek a kikötő-ügyben már jeles érdemeik vannak, legelső sorban Déri Ferenc alpolgármester és Eock Ede tanácsnok most isi mindén lehetőt el fagnak követni a szánalmas terv megakadályozására!. A Garami-féle megegyezési lényege, mint ismeretes, az volt, hogy a kf.kötő építését közösen végzi a főváros és ia kormány. Ez a paritás az egész vonalon a legteljesebb módion érvényesült is. A sok csip-csup bizottság helyett, amelyeknek érintkezése igen nehézkes volf, egy álliaíndó kikötő-bizottság létesült, amely teljhatalommal intézkedett minden a Ri- kötőépitésí érintő kérdésiben. Megszűnt (tehát az a lehetetlen állapot, hogy a legjelentéktelenebb kérdésnek is öt-hat fórumot kellett megjárnia. A bizottság, amelynek feliét a főváros, felét a kormány küldte ki, mindent gyorsain, a maga hatáskörében intézett el. A kikötő ép illésének költségeit is felesben viselte voílna a kormány és a főváros, majd végül a kész kikötőt a fővárosi kapta volna kezelésbe, hogy végű' az övé maradjon. Ez az a megegyezés, amelyet most meg akarnak .szüntetni. Értesülésünk szerint a föld- mivelésí minisztérium részéről indult meg ez a törekvés, amelynek a célja, hogy a jövőben a főváros is a maga hatáskörében és a maga pénzéből építse a maga részéi, meg az állam is. Ilyenformán a fővárosra várna a part kiépítésének a kötelezettsége, mpg az állam a soroksári Dunaág, a nagy sziget, az erőmű és a szigetbe belenyúló öblök kiépítését vállalná. Ez a szoknom ötlet természetesen magával hozná azt is, hogy megszűnne a budapesti kereskedelmi és ipari kikötőt építő bizottság, amelyben Méhely Kálmán államtitkár annak idején a kínos és hosszadalmas adminisztrációs tortúrákat, kiküszöbölő teljhatalmú szervet létesített. Igen komoly veszedelem lenne, ha a főváros és állam régi megállapodását most meg akarnák bolygatni. A kikötő kérdése: mündig a le-
