Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-12-10 / 51. szám
2 A XVI. kerületiben Márkus Jenő a Nemzeti Demokrata Párt hivatalos jelöltje, Benedek Dezső a demokrata önjelölt. A keresztény blokk Miklóssy István tanárt jelölte. Márkus megválasztása bizonyos. A XVII. kerület mandátumáért a demokrata Székely Aladár pályázik. Kereszténypárti elfenjelöltje Weisz Komád máv. felügyelő. A Józsefváros XVIII. kerületében a demokrata párt Fii zéssé ry Zoltán volt főispánt óhajtja jelölni. A középpárt jelöltje Jakab ffy Imre lesz, a keresztény blokké Mahunka Imre butorgyáros. Demokrata párti önjelölt Lengyel Endre. A XIX. kerület valószínűleg Heinrich Ferenc kereskedelemügyi minisztert küldi a parlamentbe a nemzeti középpárt programjával. A keresztény blokk jelöltje Avarffy Elek orvos. A XX. kerületben Vass József teológiai tanár a keresztény bilbkk hivatalos jelöltje. Pályázik a kerület mandátumára: Budai Dezső (keresztény blokk) is és bizonyos, hogy a nemzeti középpártnak is lesz itt jelöltje. A XXI. kerületben eddig felléptek: Székely János államtitkár, Useky György gymnáziumi igazgató, Kiss Antal biztosítási tisztviselő, mindhárman a keresztény nemzeti egyesülés programmjával. Lesz itt liberális jelölt és számit a kerületre a szocialista párt is. A XXII. kerületben Szabó József keresztény-szocialista szakszervezeti titkár az egyetlen jelölt. Ott is fesz szocialista jelölt és a liberális pártok valamelyikének jelöltje is felveszi a harcot. Ezekben számoltunk be aiz eddigi jelölésekről. Természetes, hogy a ílószta mai még hiányos, mert régi tapasztalat, hogy csak az utolsó két hétben alakul ki véglegesen a helyzet. Városi tlszlviselők martiriuma Veszélyben a különmunka díjazása Ha volna még könnyünk a hat esztendős borzalmak után, akkor mind a magyar tisztviselői karért hullatnánk el... Ami itt szemünk előtt játszódott la, a főváros tisztviselőinek nyomora, a legrettenetesebb képet mutatja. A háború minden nyomorúsága, az élelmezés nehézségei, a létért való küzdelem, a három ember helyett való lélekölő munka, élénk emlékezésünkben van. A Károlyi-kormány alatt való izgatott hangulat, a lelkiismeretlen emberek lázitó aknamunkája mind itt tombolta ki magát a tisztviselők soraiban. A bolisevizmus minden szenvedése osztályrészül jutott nekik. Dacos fejjel, emelt vállal szegült ellen a többség e rábióvezérek parancsainak és ha hallgatagon tűrt és szenvedett, ez is mártirkoszorut font a fejü'k fölé. Nem, nincsenek szavak, amelyekkel méltatni lehetne mindazt a kétségbejtően nagy szenvedést, amelyen a Üőváros tisztviselői keresztülmentek. Most, amikor a tisztviselők egy kicsit lélegzethez jutottak, mindenki abban reménykedett, hogy meglesz minden, amiben évtizedek óta hittek, bíztak, reméltek. Nem igy történt. Nem ők tehetnek róla, de senkit sem terhel felelősség érte: a haza ma úgy kívánja, hogy ne pazaroljuk a pénzt Ma mindenkinek össze kell húznia magát. Meg kell nézni a garast, tisztában kell lenni 1 veile, hogy mindenkinek a legkevesebbre kell redukálnia az igényeit. És az igazságnak éppen a visszáját mondja az, aki azt állítja, hogy a város tisztviselői ezt a hazafias elvet a legmesszebbmenő mértékben nem respektálták. A főváros tisztviselői voltak a legelsők, akik a Nemzeti Szövetségben tömörültek, lemondtak mindenről, amiről csak le lehet mondani. Nem élünk olyan időket most, amikor opportunus lenne képet festeni arról, hogyan él ma iegy fővárosi tisztviselő. Türelemmel, becsülettel állják a fájdalmas maríiriu- mot. A főváros tisztviselőiről bátran elmondhatjuk, hogy a magasztos elvekért mérhetetlen áldozatokat hoznak. Vannak azonban kivételek. A fővárosi tisztviselők béke tűrésének és áldozathozásának is megvannak a maga határai. A héten legalább egy ilyen esetről volt szó, amely azonban a tisztviselők teljes, rnegérdemlett győzelmével végződött. A főváros tanácsa ugyanis né mi feig félremagyarázza azt az elvet, hogy minden vonalon meg kell indítani a takarékosságot. A tisztviselők f i z*e t é s © egy egész esztendőre nem tesz ki többet két millió koron á n á 1. Olyan összeg ez, amin 'gazán nem lehet megspórolni a deficitet, amely feltétlenül mutatkozni fog a költségvetésben. A legnagyobb áldozat, amit ma a tisztviselők meghoznak, hogy nem állanak elő uj fizetésemelési igényekkel; de ott aztán minden türelemnek és áldozatkészségnek vlé^ei szákad, ahol a tanács a lemondásnak olyan mértékét követeli meg, amely már a meglevő jövedelmekből akar e 1 v el n n i. Pedig ez történt. A tisztviselőknek minidig megfizették a különórákat, amelyeket hivatalukban töltöttek. Külön munkádijakat kaptak, amelyek ha nem is nyújtottak jómódot nekik, de tiirhetőbbé tették a megélhetésüket. Ez az összeg a fogalmazói karon havi 400—700 koronát jelentett. Egy tanácsjegyző ilyen mellékjövedelme fejtben például béke idején évi 6400 koronát, ma pedig 20,000 koronát kapott. Nagy segedelem mégis egy szegény ember budget- jében. És ezt az összeget meg akarták most vonni, amikor épugy megkívánták a különmunkát, mint azelőtt, de a megélhetés sokkal, de sokkal nehezebbé lett. Vájjon mit ért volna el a főváros ezzel a ijelen- tiéíktelen megtakarítással akkor, amikor 169 millió követelése van az államon? Azzal biztatták ezzel szemben a tisztviselőket, hogy majd úgy, mint az állami tisztviselők, ők is élelmiszerellátásban fognak részesülni. A tisztviselők azonban úgy vélték, hogy Budapesti, 1919. december 19. ez az akció az ő számukra már elkésett. Nekik ma inkább pénzre van szükségük, mint élelmiszerre, mert ha mindent nem is tudtak beszerezni, az egyiknek mégis van lisztje, a másiknak zsírja, a harmadiknak is miegymása. Mit csináljanak azzal, amit most kapnak, ha már van belőle egy kis kléfez- letük? — A Garaii-tér.re csak nem állhatunk ki eladni a holminkat! -— mondták a tisztviselők a Fővárosi Hírlap munkatársának. A másik baj pedig az, hogy a tisztviselők nem is igen bíznak ebben az élelmiszerakcióban. EL sem tudják képziölni, hogy a mai közlekedési viszonyok között a szükséges mennyiséget fel lehetne hozni Budapestre. Nincs más mód ma az élelmiszerrel való ellátásra — mondják a tisztviselők — mint mindenkinek az egyéni ügyességire, leleményességére bizni, hogy beszerezze a háztartásához szükséges holmit. Ilyen hangulatok között lepte meg a tisztviselőket a tanács ötlete, amely meg akarta fosztani őket külön munkájuk bőségesen rnegérdemlett honorálásától. Szerencsére azonban talpon volt a Nemzeti Szövetség és ma már úgy áll a helyzet, hogy a tanács elismerte a tisztviselők jogos követeléseit és továbbra is folyósítani fogja a külön- munkadija kát. Kormánybiztos, uagy ellenőrző bizottság? Sipöcz és Baránszky a kormánybiztos]elöltek — Föléksztik a Károlyi-kormány néptanácsát ? — Körséta a városházán A kormány nem tudja, mitévő legyen iá fővárossal. Mostanában általában minden elhatározás nagyon nehezen születik meg, de ilyen kétségbeejtő Vajúdás egyetlen kérdésben sem történt még, mint a főváros ügyének elintézésénél. Eddig mindössze egyejtlen kérdéssel vannak tisztában odafönt a várban, iái Sándor-palotában: mindössze1 annyit tudnak, hogy még sokí- kal erősebb, tehetségesebb tanács sem viselhetné egymagában lazofkat a mérhetetlenj felelősségeket, amelyeket a rendkivülil idők reá rónak. Mept ne feledjük el, hogy a főváros feje fölötti az adósságok hullámai összecsapni készülnek, ne feledjük, hogy nehezebb helyzetet szegényes fantáziájával! még csak elképzelni sem tudottl a budapesti városháza. És ebben, a nehéz helyzetben tanácstalanul áll maga a kormány is, nem; tud határozni, nem (tudja a vergődő tanácsot kiszabadítani a hínárból. Amikor ezeket a sorokat Írjuk, még mindig nincsen döntés a hetek óta nyúló probléma megoldása körül. Ebben a pillanatban még mindig az a kormány dilemmája, hogy kormánybiztost ne- vezzen-e a polgármester feje fölé, vagy pedig egy ellenőrző bizottság személyében felelevenítse a Károlyi-kormány alatt oly szomorú hírnévre szert tett néptanácsot? Városházi körsétánkon azt vettük észre, hogy, ellentétben a multi hetekkel, most már a válság megoldásának minden fázisával tisztában kezdenek lenni. Érdeklődnek, újabb és újabb értesülések érkeznek. Tudják, mi történik a minisztertanácson. Tisztában vannak a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjában történtekkel és szorgalmas pletykák élnek a köztudatiban azokról a dolgokról, amik a kulisszák mögött történnek. A Dévény-kombináció bombaként csapolt le, ma azonban már meglepetések nem érhetik ai városházát, mert a felsőbb helyeken törjténő dolgokat árgus-szemekkel figyelik. A két kombináció közül — úgy tudjuk — kormánykörökben az ellenőrző tanács gondolata került előtérbe, ezzel szemben azonban még mindig nem ejtették el a tervet, hogy a főváros élére kormánybiztost állítsanak. Amennyiben tényleg ez történnék meg, ia személyi kérdés sincsen teljesen tisztázva, bár ezen a téren is redukálódott legalább is a jelöltek száma. A közelmúltban pedig ugyancsak sok volt a jelölt. Vannak közöttük olyanok is, akikről a Fővárosi Hírlap sem ernlékezeitt meg. Eddig ugyanis ai ikövet- kezö névsora forgott közkézen a kormánybiztos- jelöltieknek: Meskó Zoltán, Dévény Gyuia, Bódy Tivadar, Samassa Adolf, Szmrecsányi György, Sipöcz Jenő dr., Baránszky Gyula. A főpolgármesteri állásra, amelynek a kor- mánybizjtosi állás körülbelül megfeleli, soha ennyi jelöltje még nem volt. Szerencsére a nagy felvonulásnak kezd vége szakadni, ami onnan datálódik, hogy a Keresztién Nemzeti Egyesülés pártjának városi osztálya határozott jelönieket ajánlqtt a kormánybiztosi állásra, akik közül — úgy látszik a kormány ■mindenesetre akceptálni fogja valamelyiket. Ezek szerint a kormánybiztosi állásra a Keresztény Neuzeit Egyesülés1 pártjának hivatalos jelöltje Sipöcz Jenő dr. tiszti-ügyész és Baránszky Gyula dr. fővárosi bizottsági tag. A két jelölt közül a városházán, különöse« a tisztviselők között, Sipöcz Jenő dr. a szimpatikus abb, akit kétségkívül szívesen fogadnának a tisztviselők, mint vérükből való vért. A tisztviselők egyik vezetője erről a kombinációról a következőket mojidta a Fővárosi Hírlap tud ósitiőj ának: — A tisztviselői kar nagyon szívesen látná Sipöcz Jenő dr. kormány’biztosságát, akit miH- denki kiváló tisztviselőnek, jó kollégának ismer. Fiatal, negyven éves ember, tele ambícióval és a város ügyei iránt való szeretettel. Hogy a főváros egy és más magasabb funkcionáriusának nem volna ínyére ez a kinevezés, a mai nagy változás idején, igazán nem számit. Ami pedig a polgármestert illeti — Istenem, ki tudja, hátha lenyeli még ezt i is. — Baránszky Gyulát szintén igen jeles férfiúnak tartjuk.1. Agilis, temperamentumos, okos ma azonban, azt hiszem, nincs idő a kisérletezé- ma azonban azt hiszem nincs idő a kísérletezésekre, a tanulmányozásokra. Baránszkynak pedig meg van ugyanaz a hibája, ami eddig a legtöbb kormánybiztos jelöltnél e’-ső pillanatra a; szemünkbe ötlött. Járatos lehet, mint a törvény- hatósági bizottság régi tagja egy és más kérdésekben. De a főváros ügykörének egyéb komplexumát nem ismerheti. Vájjon hogy ismerhetné például teljesen az üzemi ügyeket, amelyek ma a főváros kormányzásának legfontosabb kérdései. Ez:, egyedül ez az, aggodalmunk az ő esetleges kinevezésével szemben. A másik kombináció: az ellenőrző tanács. Ez a gondolati általános ellenszenvvel találkozik a városházán, ahol még szívesebben látnának egy kormánybiztost, mint az ellenőrző tanácsot. Pedig ebben a pillanatban szinte valószínű, hogy a kormány az utóbbi expedienst fogja
