Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-12-10 / 51. szám

Nyolcadik évfolyam Budapest, 1919. december 10-én 51. szám ppo3síoíiga8amri88Míi8aiHg[»aigiiiB8iiaiiisaiimi8»aniPHiPHiognnuaaiai3iiiB»iaHiniiypiiiiBaHiai»iBíiaiaMiiqiíBS McOrjxKTist zkvtzsKa Városi, SSgésx évr>& ........ SO K* Fél évf*e ........40 ,]K. S& ggy&s szúmof* fctäp&koi* is &la.dlófiiv*3.tci$E»ia.vtt Ipoíííikaí és közgazdasági Feíeiös sxtn*fs«s3ttö» S^űiCSÓ 8&W$äM tflßtilil FS Magfelenlft minden sxma»­" dán. Sxav&esxiSség é» ftiadöhívniait VJ. äot». Sxiv-ttica ••••» IS* ar.dms Telefon «•••••«« 131-13 Hat ur, de az is lehet, hogy csak egy fog betelepedni a városházára, miint Budapest ügyeinek teljhatalmú intézője. Kormánybiztost, vagy ellenőrző bizott­ságot, vagy a kettő között valamelyes közbülső lényt, vagy közbülső lényeket akarnak fölru­házni a hatalommal, amelyet yalaha a közgyű­lés, később a néptanács, majd Biermann István tartottak kezükben. Az embernek szinte az öt- lik eszébe, hogy megkérdezze., vájjon az ifjú és temperamentumos, a purifikátó ésl erkölds- javitó keresztény pártban, ahonnan mai az or­szág sorsát intézik, teljes tudatában vannak-e annak, hogy a hatalom gyakorlása egyszersmind a felelősség viselésével is jár? Vian-e pedig olyan szélesvállu kormánybiztos,, akad-e ebben a városban hat olyan Herkules;, akik mint Bu­dapest teljhatalmú urai ezt a mérhetetlen fele­lősséget vállalhatják? Egy pillanatig sem kételkedünk benne, hogy akárki fog a városházára kerülni, abban a Ieg- tökéietesebben meg lehet bizmi, a becstelen és könnyelmű közügy-kezelésnek egyszer és min­denkorra vége szakadt, de amikor mégis a fel­merült tervek ellen érvelünk, csak praktikus célok vezetnek és az az aggodalom lebeg a sze­ntünk előtt, hogy ;a főváros félve féltett auto­nómiája szenved sérelmet. Ha törvénytelen re­zsinek miegcselekedték ezt, lelkűk rajta, de ma, arriikor végre valahára visszatért 'a jogrend, ak­kor nem elegendő a becsület és a jő szándék, akkor egyszersmind a törvényes formák be­tartása is elengedhetetlen. A kormány — tisztában vagyunk vele, — nem bízok a régi közgyűlésben. Nemi kell so­kat bizonyítgatnunk, hogy mi sem bj ztunk btenne soha. Ennek a lapjak a; hasábjain tömén­telenszer gáncsoltuk a régi közgyűlést szid­tuk, vádoltuk annak hibáit és bűneit. De ha a legutolsó faluban is összeülhetett a régi kép­viselőtestület, miért ne ülhetne össze Budapest törvényhatósági bizottságának közgyűlése is csak azért, hogy a régi jogon viselje a múlt bű­neiért a felelősséget és hogy ,a kormány a leg­első pillanatban, amikor jog és, törvény engedi, szélnlek ereszthesse? Mi nem félünk attól, hogy ez a közgyűlés hazaíiatlannak bizonyulna, mert bár sok kifogásunk volt ellene, de a ha- zafiatlanság vádjával s;oh,a sem illethettük. Azt sem hisszük, hogy szembehelyezkednék egy pillanatig is a kormánnyal, mert Budapesten, ma senki sincsen, aki ne üdvözölné örömmel a kormányt, amely a jogrend védelmét tűzte ki célul és amely törvényes (alapokon áll. Ám olyan időket élünk ma, amikor a kritika szavának el kell némulnia, ismerve azokat a mérhetetlen feladatokat, amelyekkel a kor­mánynak számolnia kell. Ennek a kormánynak a munkáját nem szabad ellentmondásokkal és feleselésekkel megnehezíteni. Bármit cselekszik tehát a kormány a főváros vezetésének meg­oldása körül, kétségtelenül a szükségszerűség­gel és a Fénytelenséggel fog számolni. Akárki vagy akárkik jöjjenek is a város élére: rette­netes feladatuk lesz. Egy nyakiig eladósodott, jovedelemnélküli, töméntelen kiadású nagy vá­rost vesz pártfogásába, akit ki kell menteni a vcszendőségből. Egy siketnéma, kezetlen-láb at- lan, elalélt óriást kell életre kelteni, egészségessé gyógyítani. Vájjon akad-e ember, aki vállalni tudia ezt a krisztusi csodát? O « Az auloiaxük megindítása, úgy látszik, nagyon szivén fekszik a tanácsnak. Kétségtelenül szép, finom és előkelő közlekedési eszköz az automobil, amelynek imitt-amott gyakor­lati haszna is van, mert gyorsabban eléri űföi ember vele a célt, amelyet maga elé> tűzött. Végeredményben azonban, mi tűrés, mi tagadás benne, bizony inkább luxus, mint szükségesség. Akárhogyan csűrjük és csavarjuk azonban a dolgot, le kell szögezni, a tényt, hogy a hatvan cmtotaxi, amelyet üzembe akarnak he­lyezni, nem megoldása a közlekedési mizé­riáknak. 'Nem megoldása, de még csak nem is enyhítése. Ha ma egy órai konflis­aiért egy vagyont kell kifizetni, el sémi tudjuk képzelni azt a tarifát, amelyet meg kell majd megállapítani az autotaxik számára Aki ezeket az összegeket ki tudja, fizetni, annak már módiéiban van akár automobilt tartani is. Szerencsére ez a szerencsétlen ötlet ma még csak embriójában van. Való­színűleg embrió is marad. Mert automo­bil ugyan van, soffőr is van, bolond is majd csak akad, aki pasasnak csap fel, de nincs gummi és benzin. A karácsonyi vásár hetei következnének. A kereskedelem leg­gyönyörűbb, legreményteljesebb hetei, ami­kor vevő vevőnek adta át a kilincsei és valaha egyik-másik üzlet előtt rendőrök tartották fenn a rendet a tülekedő vásárló­kedv megfékezésére. Óh nagyon szép em­lékezéseket lehetne írni a régi jó időkről. Sajnos, ma azonban nagy szomorúsággal nézünk a közelgő hetek elé. Rettenetesen szegény lett a kis Jézus, a gyermekek öröme, nincs pénze, az apróságok bánato­san fogják meghajtani bűnbánó fejüket, mert azt hiszik, hogy drága kis vétkeik miatt lett hűtlen hozzájuk a kriszkindli... Pedig majd csak a történelemből fogják megtanulni egykoron, hogy miért lesz az idén mostoha karácsony estéjük. Kern sze­retnénk statisztikáit csinálni az idén az egy­kori való ugynvezett „aranyhét“-röl... ' A gyújtóról, amelyet rossz magyarsággal gyufának hívunk Budapesten, nem emlékeznénk meg külön abból az\ alkalomból, hogy harminc fillérre maximálták az árát. Fájdalom azon­ban, a gyújtó nem sporadikus jelenség. Vértestvére a többieknek, mindannak, ami­nek az ára fölfelé megy, mint borban a gyöngy. És mi ebben a pillanatban nem akarunk keserűen sírni az árak kétségbe­ejtő emelkedése miatt, mert ez amúgy is hiábavaló. Ma nincs másnak helye, csak annak, hogy teljes tisztelettel figyelmez­tessük az Árvizsgáló bizottságot arra a jóindulata hipokrizisére, hogy íru nélkül hiábavaló minden irány-ármegállapítás. Ennek a békéiken világnak, amely hatodik esztendeje tart, egyetlen kivdgezheíetlcn tengeri kígyója a zugkereskedelem. Ebbe a dzsungelbe, sajnos, behatolni keni lehet. Harctéri jelentés a budapesti oálasziásl frontról Huszonkét kerület számtalan jelölttel Január 25-én az urnák elé járul Budapest népe. Tíz év óta először gyakorolja alkotmá­nyos jogait a főváros választóközönsiége — és most történik meg először, hogy szavazati jog­hoz jutnak a 24 esztendősnél korosabb nők és a munkások is. Hét hét választ ei bennünket a hagy nap­tól. Mindössze 49 nap, ami nem nagy idő, de éppen elegendő ahhoz, hogy az alkotmányos küzdelemből alaposan kivegye a részét Buda­pest. Ma még a legtöbb kerületben nem alakult k,i a helyzet, még sok az önjelölt, a, pártok még csak egy-két kerületiben állítottak hivatalos je­lölteket. Az I. kerületben (Vár) az eddigi képviselő, Szigeti János, lép fel az Országos Nemzeti Párt prograrnmjával A keresztény blokk jelöltje Haller István kultuszminiszter lesz, fellép még Perczel Béla is. A II. kerületne k eddig csak egy jelöltje van,: a keresztény blokkhoz tartozó dr. Benárd Ágost államtitkár. Vele szemben alkalmasint a Ke­lenföld volt vezére, Becsey Antal isi (fellép. A Ili. kerület keresztény nemzeti egyesülés pártja Virter László ügyvédet jelölte. Ellenjelöltjei még csak most kezdenek eiőszivárogni. A IV. kér ü- leiben a keresztény blokknak két erős jelöltje van: Pékár Gyula államtitkár és S amass a Adolf nyug. belügyminiszter. Az V. kerületben (Óbuda) a keresztény1 blokk Kontra Aladár ref. lelkészt jelölte. A rekon.tr át itt Benedek János mondja be. Meg is fogják választani a Nemzeti De­mokrata párt prograrnmjával, ha a szocialista sza­vazatokat is ő kapja meg. A pesti oldalon sincs hiány jelöltekben. A Bel­város (IV. kerület) keresztény blokkja még habo­zik. Friedrich István szeretné itt Deák Ferenc örökét elfoglalni, de szó van Wein Dezsőről és R a f f a y Sándorról is. Egészen bizonyos, hogy a. nemzeti középpárt is állít jelöltet a kerületben, sőt talán a demokraták is. A Lipótváros első részé­ben (VII. kerület) Sándor Pál a demokrata párt biztos jelöltje, a Nemzeti Centrumpártté ifj. C h o r i n Ferenc, a keresztény blokké dr. Pékár Imre, a közlé'pső lipótvárosi kerületben a következők a jelöl­tek: Glücks thal Samu (demokrata), Fenyő Miksa (középpárt), Hegedűs Gyula szinész (kis­gazdapárt). Hegedűs elsősorban a lipótvárosi nőkre számit és csak másodsorban ai lipótvárosi kisgaz­dákra. A Terézváros IX. kerületében V á z s o- nyi Vilmos az egyetlen jelölt, a X. kerületben B r ó d y Ernő lesz a demokraták jelöltje, Sümegi Vilmos pártonkivüli programmal lép fel, T a u f f e r Gábor gyógyszerész pedig a keresztény blokk je­löltje. A XI. kerület Hegedűs Loránté lesz. Ellen­jelöltjei: Hornon nay Tivadar és Ambrus Gyula keresztlény blokkpartiak. A XII. (terézvárosi kül­telek) kerületnek még nincs jelöltje. Itt valószínűleg szocialistát fognak megválasztani. Az Erzsébet­városban négy kerület van. A XIII. kerület egyet­len komoly jelöltje Bárczy István igazságügymi­niszter. Van egy tréfás ellenjelöltje: gelsei B i ró Zoltán regényíró. A XIV. kerületben Ugrón Gábor a demokraták jelöltje. Ellenjelöltje Száva János iskolaigazgató (keresztény blokk). A XV. kerületben az Országos Nemzeti Párt zászlajára Ábrahám Dezső belügyi államtitkár neve van írva, a> demok­rata párt pedig Kiss Ferenc nyug. elöljárót jelölte.

Next

/
Thumbnails
Contents