Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-11-19 / 48. szám
Ruóítpest, 1919. november 19. ^omßös/JiißMjp ■teljesítés alól nem bujhatnak ki azok, akik ki tudták használni a konjunktúrákat és jövedelmeiket szaporítani voltak képesek. Az állam egyébként is méltányos az adófizető polgárokkal szemben, mert azt rendelte el, hogy az esedékes évnegyedekben a harmadosztályú kereseti adót a régebbi kivetés arányában kell megfizetni. Az adóját senkinek nem emelték fel. pedig ugy-e bár, sok esetben indokolt lett volma? — A proletárdiktatúra alatt adóárverés nem volt. Az adókat sem igen forszírozták, ámbár voltak egyes kerületi munkástanácsok, amelyek — mint például a hatodik kerületben — nem voltak nagyon kíméletesek a burzsujjal szemben, ha az nem fizetett adót. Nem tartottak ugyan formális árverést, de azért, ha jónak látták, elvitték az adót természetben. — A proletárdiktatúra az adózás terén is örült kháoszt hagyott hátra. Sok-sok millióra rúg az emberek adótartozása. Változás c tekintetben csak a kommün bukása után következett be, akkor az emberek tömegesen kezdték fizetni az adóhátralékukat, de nem csupán hazafias buzgalomtól vezetve, haneru azért, hogy túladjanak a szovjet-pénzen. Viszont őszintén be kell vallani, hogy az adófizetési hajlandóság azóta sem csökkent. — Az elöljáróságokon az adófelügyelő-helyettesek a. méltánylást érdemlő kérelmeket fokozott figyelemben részesítik. Árverést csak a legvégső esetben tartanak meg. Akinek szüksége van halasztásra, ott engedélyezik a halasztást, ahol indokolt a részletfizetési kedvezmény megadása, ott szó nélkül megadják azt. — A normális helyzet az adózás terén kétségkívül csak a viszonyok általános konszoliditásával áll majd be, akkor, ha a törvényhozás a még megoldatlan kérdéseket tisztázni fogja. Összehívják a közgyűlést A pénzügyi kérdések elintézése — Alpolgármester és tanácsnok választás A F fi v á r ősi Hírlap a román megszállás alatt többször megemlítette — ai román cenzúra miatt természetesen csak burkolt (formában — hogy az egész országban a legutolsó, a legkisebb falu képviselőtestülete is összeült már és elmondta véleményét az elmúlt egy esztendőről, tudomást vett a bo'lsevizmus pusztításairól és irányt adott a jövő munkájának. Mindez Budapesten nem történhetett meg. Budapest törvényhatósági bizottsága nem ülhetett össze a román megszállás miatt, mert a megszálló román csapatok gyűléseket nem engedélyeztek, legföllebb olyanokat, amelyek az ő szájuklze szerint való volt. Az amúgy is tanácstalan tanács pedig magától a legtöbb dologban nem mert, vagy nem tudott intézkedni. Most azután a közgyűlés összehívásának utjáíból elhárult ez az akadály, hacsak politikai okok nem lesznek, amelyek a közgyűlés összehívását ismét hátráltatnák. Miután a kormány minden tekintetben az októberi forradalom előtt való jogrendet állította vissza, kétségtelen, hogy ez az akadálya sincs meg a közgyűlés egybehivásának, hacsak — ismételjük — politikai szempontok! nem játszanak közre. Miután azonban ez alig tehető fel, értesülésünk szerint a főváros közgyűlése a 1 ehető J e gl i* ö v i d e b b i dVV n Jb1 elül ö4sze fog fi I n i. A közgyűlésnek bőven akad majd dolga, legelsősorban hatalmas pénzügyi vita várható, amelyből — ki tudná megmondani előre — fakad-e áldás és születik-e olyan terv, amelynek eredménye a főváros pénzügyi helyzetének szanálása lenne? A tanácsnak azonban mindenesetre sürgős szüksége van a közgyűlésre,' mert hiszem olyan n arg y f o n, t. o. s s, ág u„ dföntő kérdésekről van szó, amelyekért egy- magában a felelősséget viselni képtelen. A városházán természetesen nagy izgalmakat kelt a közgyűlés előrelátható összehívása. És erre az izgalomra még a tisztviselői karnak is nagy oka van, rnert személyi kérdésekről is szó lesz. Üresedésben van ugyanis Harrer Ferenc dr. nyugdíjazása révén egy alpolgármesteri állás, majd ennek betöltése által egy tanácsnoki állás is megüresedik. Az alpolgármesteri állás betöltésénél aligha lesz hevesebb küzdelem. Teljesen biztosra veszik ugyanis, hogy Bűz át h Jánost fogják megválasztani és pedig valószínűleg egyhangúlag. Az ő megválasztása révén megüresedő tanácsnoki állásnak már több jelöltje van és itt előreláthatóan leghevesebben Liber Endre és Lung Géza főjegyzők mérik össze fegyvereiket. Mind a kettő kitűnő tisztviselő. Liber nagyon népszerű, amit nagyszerű munkájának, jó modorának köszönhet. Mint a közjótékonysági ügyosztály vezetője kiváló munkát fejt ki és 'mint a menekültek kormánybiztosa megfeszített erővel dolgozott és pompás eredményeket ért el. L u n g Géza kitűnő tisztviselő és ma a pénzügyi ügyosztály egyik főerössége. A háború előtt 'a közegésziségi ügyosztályban dolgozott kitűnő eredménnyel, majd bevonult, a harctéren töltött esztendőket és amikor egyKéf hét előtt a Fővárosi Hírlap részletesen közölte, hogy a budapesti villamosvasutakat és pedig a B. K. V. T, a B. V. V., a B. H. É. V„ a B. U. R. vasút és a földalatti villamos vonalait, forgalmi eszközeit, ezek minden telepét, berendezését és felszerelését a tavalyi forradalom első napján Sajó László főmérnök, a közúti vasút egyik alkalmazottja egyesítette, a részvényesek érdekeinek képviselőit fegyveres erővel eltávolította és ettől az idő ől kezdve az öl vállalat központilag bonyolítja le üzemét. Megírtuk azt is, Imgy a Károlyi-kormány később nép- törvénynyel, az 191b. évi IV. népförvénynyel szankcionálta ezt az állapotot és az összes villamos vasutakat a főváros tulajdonába bocsájíotfa. A főváros azonban a vasutakat tényleg nem vette át és a központosított üzem ügyeit egy három tagból álló direk tórium intézte. Ennek a direktóriumnak Sajó László főmérnök, Welíner Jenő szakszervezeti titkár és Dénes Pál kávés voltak a tagiai. A proletárdiktatúra kikiáltásával megszakadtak azok a különben is vontatottan folyt tárgyalások, amelyeket a kormány kezdeményezésére indított a főváros és ebben az időben már Sajó László mint teljhatalmú termelési biztos intézte a vállalatok ügyeit. Amikor a kommün megbukott, a villamosvas- utakná! is — mint minden elkommunizálí, magyarán elrabolt, üzemnél — ragy rendetlenség és száz milliót meghaladó adósság maradt hátra. A főváros nem volt hajlandó átvenni a vasutakat, de azok ilyen állapotban a részvényeseknek sem kellettek. A részvénytársaságoktól jövedelmező vállalatokat és ha nem is a Jegjobb karban levő, de még használható felszerelést raboltak el a múlt év októberében és c ak természetes, hogy a vállalatok részvényeseinek eme értékek helyett nem volt nagv kedvük a deficittel dolgozó vállalatokhoz és a teljesen tönkrement és lerongyo'ódoít pátyatesthez, kocsikhoz és felszerelésekhez. Minthogy azonban a vállalatokkal mégis csak kellett csinálni valamit, átmeneti intézkedésnek azt választották, hogv az ügyek végleges rendezéséig a kormány vette kezelésébe az egyesített vasutakat és ezek élére kipróbált szakembert, dr. Tormay Gézát állitotta miniszteri biztosi rangban. Ez idő szerint a vasutakat Tormay Géza és az igazgatóság kezeli, az igazgatóság azonban nem a részvényesek saraiból került ki, hanem annak — a M. Á. V. mintájára — az egyes műszaki és kereskede m! osztályok vezetői a tagjai. Hogy mi lesz a sorsa az egyes vállalatoknak, azt e pillanatban tudni nem lehet. A kormány rendezni akarja a kérdést és a kormány kezdeményezésére a vállalati vezetők, a főváros és a kormány képviselői rövidesen tanácskozásra ülnek össze. Ezeken a tanácskozásokon a kereskedelemügyi minisztériumot Dessewffy Aurél miniszteri tanácsos fogja képviselni. A kormány áfásponíjáről illetékes helyen igy informáltak bennünket: Különféle tervek a közúti vasutak egybeolvasztásáról — A kormánynak az az áltásponfja, hogy nem fedetlenül szükséges a közúti közlekedésiek egy hatósági vállalatba való tömörítése. Ha a kérdés ilyen alapon oldható meg, akkor a megoldás kétségkívül jó és a közérdeknek talán leginkább megfelelő, azonban ha nem sikerül ilyen megoldást találni, az se olyan nagy szerencsétlenség. Mindenesetre azonban szükséges, hogy Budapest közúti közlekedésének lebonyolítása egy vállalat keretein belül történjék meg szer hazajött a Dénes-iigytben való tanúvallomásra, emiatt a vallomás miatt ’kegyvesztett lett és a Vili kerületbe küldték száműzetésbe. A központba csak most került vissza, de a száműzetés sem rontotta le a tanácsnoki állásra való sánszait. A két főjelölt mellett pályázni fog Vájná Ede is, akit szolgálatban eltöltött ideje tesz komoly jelöltté és többek között Borvendég Ferenc is, aki Buzáthnak mai ügyosztályában egyetlen igazán szakismeretekkel bíró utódja lenne. Jóslásokba azonban nem szeretünk bocsátkozni, de amint mi ismerjük az erőviszonyokat, ezúttal Liber Endre fogja a győztesek pálmáját elvinni. és a meginduló tárgyalások során a kormány azzal próbálkozik majd meg, hogy az érdekelt öt vállalatot egy részvénytársaságba tömörítse Ez a megoldás voltaképen csak a Közúti és a Városi egyesítését jelentené, mert hiszen a földalatti kivételével a többi vállalat részvényeinek a Közúti a gazdája. Hogy ezt a kérdési miként lesz lehetséges megoldani, azt most megjósolni kissé bajos. Csak két megoldás képzelhető el. Az egyik az, hogy a főváros — amely a Városi Vasút részvényeinek többségét bírja — megváltja a Közülit, vagy pedig úgy, hogy a Közúti és a főváros közösen egy uj vállalatot alapitanak, amely az összes vállalatok aktivált és passzíváit átveszi. Ki vállalja a százmilliós deficitet ? — Akár az egyik, akár a másik megoldás következik be, bizonyos, hogy a kommün alatt keletkezett és százmilliói meghaladó adósság átvállalására senki sem lesz hajlandó és számolni kell azzal az eshetőséggel, hogy ennek az adósságnak egy tekintélyes részét az állam vállalja magára. Külföldi tőke és a részvényesek kielégítése. — A tranzakció lebonyolitásáról egyenlőre szó sem lehet, főleg azért, mert e tranzakció keresztül viíele esetén jelentékeny összeget felemészíő beruházásokra van szükség, már pedig e beruházásokra ma pénzt szerezni nam lehet. E pénz ma kellőképpen biztosítva nem lenne, a belföldön ez a pénz meg sem szerezhető, a külföldi tőke pedig ma még nem látja annyira konszolidáltnak itt a viszonyokat, hogy nálunk elhelyezést keressen. A tárgyalások érdemlegesen tehát csak a békekötés után indulhatnak meg és a kormány körében nem hiszik, hogy végleges megállapodásra 1920 ősze előtt sor kerülhet. Amíg e kérdések megoldva nincsenek, addig a mai ideiglenes állapot fennmarad, azonban ez senkinek az érdekeit nem sérti. — A kormány kétségkívül figyelemmel van a részvényesek érdekeire is, a szerzett jogokat respektálja, azonban elvárja, hogy a részvényesek nem támasztanak majd túlzott követelést. Elvárja, hogy a részvényesek be fogják látni, miszerint az egyes vállalatok centralizálását a közérdek megköveteli. Nem az a fontos, hogy konkurrens vállalatok versenyezzenek egymásssl és a jövedelmező relációkban több útvonalon is építsenek hálózatokat, hanem az a fontos, hogy hálózatok épülhessenek olyan útirányokban, ahol a vonalak az első időben talán nélkülözik a rentabilitást, de ahol a város fejlesztése érdekében ilyen útvonalak létesítésére múlhatatlanul szükség van. Mindezt pedig csak úgy lehet keresztül vinni, ha a közúti közlekedés lebonyolítását egyetlen vállalat végzi el, magától értetődik, hogy a hatóság legteljesebb ellenőrzése mellett. E nvilaíkozat kiegészítéséül módunkban áll közölni azokat a közléseket, amelyeket a vasutak jelenlegi állapotáról és a tervbe vett tarifaemelésről tett munkatársunk előtt dr. Tormay Géza, az Egyesített Vasutak miniszteri biztosa, A miniszteri biztos ur a vele folytatott beszélgetés során a következőket mondotta : — Az állami kezelés legelső feladata az, hogy a pályákon az állapotokat forgalomképessé igyekszik tenni. A proletárdiktatúra alatt a pályafenntartási elhanyagolták. A motorkocsik és a pótkocsik valósággal lerongyolódtak, minden tönkrement, a szolgálat ellátása nehézkessé vált és a fegyelem teljesen meglazult. Ezeket a hibákat igyekszünk pótolni most, bár Részvénytársaságba tömörítik a közúti vasutakat A kormány terve — A tranzakciót csak a békekötés után lehet lebonyolítani Tormay miniszteri biztos nyilatkozata
