Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-10-22 / 44. szám
« Budapest, 1919. október 23. 3 városi étkezőben, amelyet a főváros maga tart fenti, lovember 1-től (í o g v a hetenként kétszer fognak h u s é t e 11 kiszolgálni. A diáfartenzán a vacsora rendesen főzelék vagy tészte. Félmillió ráfizetés A mai óriási drágaság mellett is aránylag olcsó az ebédek ára: a polgári étkezőkben 5 korona, a hadikonyhákfoian. pedig 2 j korona 50 fillér. A húsételek az ebédek árát tetemesen megdrágítanák, ezt az árat azután, a kisebb keresettel bíró emberek’, akik reá vannak szorulva arra, hogy igénybe vegyék a hatóság hozzájárulásával fenntartott étkezőket, nem tudnák megfizetni. Az árak csökkenése esetén természetesen az árcsökkenés az ételek minőségében jelentkeznék. mert hiszen a népélelmező kirendeltség mindenkor az önköltségi árban állapítja meg az ételek árát, sőt a rezsiköltségek nagy részét a hatóság hozzájárulásából fedezi. Az állam hozzájárulásán kivid ezekre az étkezőkre maga a főváros is meglehetős nagy összeget fizet rá, a m ült é v ben ez u ráfizetés ifélmil lió koronát is me g- haladta. Mindaddig azonban, amig nincs meg a lehetősége annak, hogy szegényebbsorsu ő- kisfizetésű emberek legalább naponta egyszer meleg ételhez olcsón juthassanak, a hatóságnak kötelessége itt is segítségére lenni a szegény embereknek. Naponként 18000 ebed — A népélelmezés ellátása az élelmiszerek hiánya miatt a lehető legnagyobb nehézségekkel jár, ami a körülményekben találja a magyarázatát. Ezekkel a nehézségekkel különösen az utóbbi időkben kellett kiizködni, de ma is nagy nehézségekbe ütközik az ellátás, holott' a bekövetkező téli időben valószín illeg még fokozottabb mértékben lesz szükség ilyen olcsó étkezők fenntartására. Épen erre való tekintettel tárgyalásokat folytatunk abban az irányban, hogj' a legközelebbi időben a népélelmező kirendeltség hatáskörét még jobban kiterjessze és lehetővé tegye, hogy még jóval többen igénybe vehessék az étkezőket. Egyelőre arról van szó. hogy a. központi konyha, ahol naponta 8—-10 ezer ebédet lehet készíteni, üzemét úgy rendezi be, hogy naponta kétszer fog főzni és igy naponta 16— 18.000 ebéd lenne kiszolgáltatható. Tárgyalások vannak folyamatban az angol misszió élelmezési osztályával is, amely szive).- készséggel ajánlotta fel segítségét, hogy esetleg még nagyobb számban tegyük lehetővé az arra rászorulóknak az o'csó élelmezés igénybevételét. Ezek a tárgyalások még nincsenek befejezve, de ha el tudjuk hárítani azokat a ma még lekiizdheíetleneknek látszó akadályokat, a melyek ezen a téren az akció kiterjesztése sikerének útjában állanak, a téli időben nagyobb számú ui étkezőhelyiségeket fogunk felállítani,- A népélelmező kirendeltség és a konyhák adminisztrációja nagyszámú személyzetet vesz igénybe és a sokfelé ágazó munkásság elvégzése csak úgy képzelhető, ha egységes vezetés alatt ál!. A kirendeltség vezetője, dr. Schuler Dezső tanácsjegyző, aki igazán nagy lelkesedéssel éis igazi szociális érzéssel teljesíti a reá háramló nehéz feladatok elvégzését.. * A nyilatkozat kiegészítéséül és biztató reménységül bemutatjuk még a fővárosi humanitárius intézmények egy heti étlapját. A gazdagok dits asztalain mindenesetre ínycsiklandozó bb étjeitek is szerepelnek, de jóllakni és megélni ilyen mf:mü mellett is vígan lehet. Csak rosszabb ne legyen soha. • | Heti étlap: 19!9. évi október hó 6-tól október hó 12-ig ' S A hadi konyhán: Hétfő: Burgonyaleves, i tengeri kása. Kedd: Reszelt tésztaleves, paradicso- ' mos káposzta. Szerda: Paradicsomleves, karalábé I főzelék. Csütörtök: Zöldségleves árpakásával, má- j kos metélt. Péntek: Köméryesleves. paradicsomos j káposzta Szombat: Árpakásaleves, tökfőzelék. Va- ! .sárnap: Paradicsomleves árpakásával, izes metélt. ! A polgári és diák étkezőkben: Hétfő: j Paradicsomleves, karalábé főzelék, káposztás metélt, j Kedd: Árpakásaleves, kelkáposzta főzelék, hadi rné- ■ aeskalács. Szerda: Karalábéleves, paradicsomos ká- ! poszta, köleskása Ízzel. Csütörtök: Eurgonyaleves, j tök főzelék, almás lepény. Péntek: Zöldségleves, ka- ! ralábé főzelék, izes lepény rácsos. Szombat: Kömé- j nyesleves, burgonya főzelék, mákos metélt. Vasár- j nap: Reszelt tésztaleves, paradicsomos káposzta, al- * más lepény. A városházán: Hétfő: Karfiolleves, tök főzelék, izes bukta. Kedd: Burgonyaleves, karalábé főzelék, mákos tekercs. Szerda: Paradicsomleves, bab i főzelék, almás lepény. Csütörtök: Lebbencsleves, I kelkáposzta főzelék, ízes kifli. Péntek: Karfiolleves, I paradicsomos káposzta főzelék. Ízes lepény. Szombat: Reszelt tésztaleves, burgonya főzelék, linzer ; tészta Ízzel. Vasárnap; Zöldségleves, kelkáposzta fő- | zelék, almás lepény. I Ksnspé-pörök o kereskedelmi kikötő köri Személyi torzsalkodások — Nincs nyersanyag- — A főváros minden áldozatot megtesz, de magának akarja a kikötőt — Polónyi is jelentkezik A Főváros i H i r 1 a p esztendők előtt, amikor még sem a sajtó, sem a gazdasági élet faktorai, sem pedig leginkább a nagyközönség egyáltalán nem gondoltak vele, öntudatos lelkesedéssel és céltudatos munkával állott oda ama kis' csoport mellé, amely a 1 una-kérdést Budapest életkérdésének hitte, tudta és hirdette. Amikor mindjobban biztossá kezdett lenni a háború elvesztése, amikor megnyílott a szemünk és láttuk, hogy az ötéves vérontásból az ösz- zezsugorodott Magyarország kerül ki, fokozottan fontosnak kellett tekinteni ezt a kérdést. Ma már mindenki tisztában van vele, hogy ma nincsen életbevágóbb gondunk, nincs drágább kincsünk, mint a Duna. Amiért néhány komoly szakember, néhány újságíró küzdött mindössze, ma már megvan. Trou- bridge nekünk ítélte a Dunai központot, amiért a csehek Parisban harcoltak, az osztrákok meg W e i ss k i r c h jt e r vezetésével csúnya puccsot csináltak a budapesti Duna-konferenciáu. Ma már mindenkinek értenie kell, amit pár év előtt még a kormány és a városháza sem akart megérteni, hogy nincs sürgősebb elintézni valónk, mint a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő megépítése. Déri alpolgármester és Fock tanácsnok nyilatkozata. A kereskedelmi kikötő munkálatai már komoly lendületet vettek — legalább elvbei:. A kunná íy által a közmunkákra előirányzott százmillió koronából mindenesetre jut majd erre is. A Fővárosi H i r- 1 a p munkatársa kérdést intézett Déri Ferenc au polgármesterhez é& Fock Ede tanácsnokhoz arra nézve, hogy mint állanak ma a kikötő munkálatai. Déri alpolgármester a következőkben volt szives válaszolni: — A kereskedelmi kikötő munkálatai javában folynak. Mindenekelőtt legfontosabbak a földmunkák, amelyeket már évek előtjt megkezdtünk és amelyeket most is teljes gőzzel folytatunk. A földmunkák mellett azonban már a parifelépités is előrehaladott! állapotban van és megkezdődött egy híd építése is. Természetesen minden gondunk arra irányul, hogy a kikötő építését minél jobban szorgalmazzuk, mert ismerjük az óriási gazdasági jelentőséget, amely ehhez az intézményhez fűződik. Fock Ede tanácsnok a következőképp nyilatkozott : Legelső dolog most, mint münden másban, a kereskedelmi kikötő körül is eltakarítani azt az összevisszaságot, amit a proletárdiktatúra halmozott föl. Kibogozni, amit ők összegabalyítottak, emberfeletti munka. Hogy többet ne említsek, vállalkozónknak, a László és Blum cégnek: üzemét szintén szocializálták. Ez a cég épiti a partfalat és most valahogy tisztázni kell a dől gokat,, a szocializálásból eredő vitás kérdéseket dűlőre kell juttatni. A munkálatok azonban addig is folynak. Dolgozunk a földmunkákon, egyben pedig a partfal is épül és már huszonkét szekrény készen van. Természetesen tovább is a legnagyobb bajokat okozza a nyersanyag-hiány. Például nem tudjuk megkapni azt a darut, amellyel, a már kész darukat beemelhetnénk. Ilyen helyzetben természetesen minden nehezen megy, de mindent el fogunk követni, hogy a kereskedelmi kikötő építésié minél keve- j sebb zökkenővel és minél gyorsabban haladhasson a megkezdett utón. Természetesen számolni kell a rendkívüli akadályokkal, amelyek között természetesen legelső sorban a nyersanyaghiányt kell említenem. A kereskedelmi és földtnívelási minisztérium versengése. Fődig a főváros két kiváló tfötisztviselőiének nyilatkozata. Ezzel szemben, helyesebben ezeknek kiegészítéseképpen el kell még mondáid egyetmást. A kereskedelmi kikötő építésének ugyanis ma nemcsak a nyersanyaghiány állja útját, sokkal ton - tosabb, talán még nehezebben elhárítható bajok is vannak. Ismét megelevenedtek azok a versengések, amelyek már évek előtt is megölő betűi voltak a kikötőkérdésnek. Ki ne emlékeznék azokra a harcokra, amelyek a kikötő-kérdés körül valaha a kereskedelmi minisztérium és; a földmivelési minisztérium között lezajlottak. Két kitűnő szakember: H o s z- p o t z k y és K v a s s .a y miniszteri tanácsosok állottak egymással szemben, mindegyik teljes joggal követelvén magának a vezetőszerepet. A keresike- delmi és földmivelési minisztériuminak ez a harca éveken át tartott. A Károlyi-kormány alatt aztán döntés történt és egy teljhatalmú végrehajtóbizottságot küldtek ki és megállapították a fővárosnak és az államnak a költségekben' való részesedését, valamint azt is, hogy a kikötő tulajdonjoga a fővárosé lesz. A végrehajtóbizottság elnöke Kai linger Mihály, alelnökei pedig B okány i Dezső, D é r j, Ferenc alpolgármester és V é gh Károly MFTR. igazgató lettek. Ez a végrehajtó bizottság ma is megmaradt Bokányi Dezső kivételével, akit, miután a városházán jól megpofoztak, „El még Lenin, él még Trcckij“ kiáltással távozott börtönébe. Megindult ellenben újból a harc a kereskedelmi és földmivelési minisztériumok között. Melyik hatóság legyen a legfőbb intézője a kikötő- épitésnek: ez lett megint a legfontosabb kérdés, de egyben a legkegyetlenebb kerékkötője az alkotásnak. És győzött a földmivelési minisztérium, amely Telje s n i c z k y miniszteri tanácsost rendelte ki a ki- kötőépités legfőbb (faktorának. A főváros, igen. helyesen, nem törődik az ilye» gyermekes játékokkal, hanem megy a maga utján. A főváros számára egyetlen fontos kérdés van és ez a kormány és a főváros közötti egyezmény megalkotása. A Károlyi-kormány alatt létrejött egyezmény most revízió aíá került és most ebben az irányban folynak a tárgyalások. A Fővárosi Hirlap értesülése szerint a fővárosnak ,az az álláspontja a revíziós tárgyalásoknál, hogy inkább hoz áldozatokat a kikötő megépítésénél, de mindenesetre biztosítani kívánja, hogy a kikötő Budapesté legyen. Polónyi is keveri a kártyát. Mindez csendben és rendben folyna, a tárgyalásoknak sima menete, mindkét oldalról biztosítva van, sürgősen jelentkezett azonban Polónyi Géza, aki most rendkívüli buzgalommal kezdj a kártyát keverni. A Károlyi-kormány alatt, miután Polónyi Géza megtette emlékezetes javaslatát, hogy a Gizella-teret Károlyi Mihály-térnek kell elkeresztelni, sietve eltörölitek a Közmunkatanácsot. Az öreg harcos azonban nem adta fel a csatát. Elfeledte á Károlyi Mihály-teret és ha Károlyiéknál nem sikerült megmenteni a közmunkatanácsi elnökséget megmenúctiie a Friedrvch-kormánynál. Polónyi megint hatalmat kapott a kezébe és dacára annak, hogy valaha ő volt a Közmunkatanács legesküdtebb ellensége, most agyafúrt gondolkozásával azon fáradozik, hogy a Közmunka- tanács hatáskörét minél jobban kifejlessze. Rájött arra a nem túlságosan rejtett ismeretre», hioigy a Dunaszabályozási kérdésekről,, hidak építéséről, partfalak emeléséről való intézkedés a Közmunkatanács megalkotásáról szóló törvény értelmében a Közmunkatanácsot illeti. Polónyi tehát ma nem elégszik meg azzal, hogy a Margitszigétet ö kormányozza, ami egyidőben minden ambícióját kielégítette, a Diákok vacsorája: Hétfő: Paradicsomos káposzta főzelék. Kedd: Karalábé főzelék. Szerda: Paradicsomos káposzta főzelék. Csütörtök: Kelkáposzta főzelék. Péntek: Vadas mártás, küleskása körítés. Szombat: Karalábé főzelék. Vasárnap: Ízes metélt.
