Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-10-15 / 43. szám
Censurat: Gavrilescu Nyolcadik évfolyam Budapest, 1919. október 14-én 43. szám PMoI!»lgs1mi8ioisiHinatHamginaifiaiHaiiioymiiiamöiainiaiauiniiia8HHiiiaiiingi8aiiiB{iiaíii»3i8iHiisaiiE Vfcőnz&T£si jS&jtkí Városi, Xffósx évv*e — LSü K. Vél évr*e .........^ 4=0 ,K. JK gyes sxdmoh httpha- ióte a hladóhivatalban. poíiti&ai és közgazdasági Vetetős sxewhesxtő t DOLCSÓ ISmií flGÉXiߣ? Megjelenik minden ««**dán, SzenhesMtönéa és kiadóhivatal t V/. lkam. Szív-utca mmm IS. szdai Telefon 137-a* Bokányi iráosztolánok titkai 120,000 korona évi „munkabére“ volt a népbiztos urnák. — Amig Budapest éhezett, Bokányi Gerbeaud-bonbonokat evett. — Potyajegy a Könyöt-cirkuszba. A komimünneki meg volt a maga őrjöngő hóhérja: Szamuelly személyében, meg volt beteg, cezaromantiás őrjöngője: Pogány József, a föpozőr, a maga kuszáit agyú intrikusa, tépe- lödő Hamlettje: Kunfi Zsigmond, államférfi-irrá- tátorja: Kun Béllai, strohmaJninkodó Representa- donts-Christje: Garbai Sándor, szájtépő frázis- puff ogtatója: a kövér Landler és a többi mulatságos, groteszk alak között meg vioilt hamisittat- lan, vérbeli, öntudatlan bohóca : Bokányi Dezső. Irgalmatlan, térdétverő vörös csokorral a mellén, fityegő bajuszával, fuvolás hangjával, 'Hihöngő szónoki gőgjével első megjelenésre is komikus figura volt. Általában ennek az ember- utánzatnak egész élete abban merült ki, hogy a hangját reszkettétte, romboltatta. Otthon biztosain főpróbákat tartott. Mjíntha csali a hangjáért élt volna. Legforróbb vágya volt, hogy ő legyen a vörös Apponyi. Ls amikor a bolsevista csőcselék betolakodott a parlamentbe, a mulatságos Bokányi miaijd a nyakát törte, úgy rohant be: elfoglalni az Apponyi helyét. Aztán ott billegette furcsa, réoemódon ringó potrohát és innen fuvolázoltt végig büszke hangjával a hatalmas cirádás képviselőházi termen. A szocialista pártban mindig csúnya stréberszerepet játszott, persze nagy hanggal, de minden tehetség nélkül. Nem csoda hát, ha a bolsevistává lejtt pártban első pillanialttól kezdve ő volt egyik leghíibb fullajtárja Kun Bélának. Persze neim teljesen önzetlekiül. A Kun Béta húsos fazeka mellett nem koplaltak az emberek, sőt nemcsak hogy nem koplaltak, de egyenesen Kuglert ettek. A kommíin bohócának meg volt a magához való esze. Tudta, hogy mitől döglik a légy. A proletárdiktatúra négy hónapját fenékig kiélvezte. Hogy ez igy volt és hogy mennyire igy volt, azt a Fővárosi Hírlap akjtákkal igazolja. A mulatságos népbiztos, aki a városházán is polgármesterkedett, a komi műn bukása után futva volt .kénytelen menekülni és bizony megesett vele, hogy megfeledkezett az: Íróasztal fiókjának kiürítéséről. Most laiztán napvilágra kerültek Bokányi Dezső irótísztalfiókjának titkai. Pikáns, érdekes titkok ezek. Kiállító módon illusztrálják, hogy amikor Budapest népe, különösen polgári lakossága az éhségtől lézengve támolygott az utcákon, Bokányi népbiztos elvtársnak csemegékre, nyalánkságokra fájt a foga. Amikor ocs- mány szovjet-bankóinkat mindenki visszadobta, akkor Bokányi elvtárs fejedelmi jövedelmeket húzott három címen is és pedig nyilván — kék pénzben. Ls amikor a vérfergeteges, szörnyű uralom minden) jóérzésü embernek az idegeire ment, amikor a szivünk tele volt gyásszal, a lelkünk elkeseredéssel, akkor Bokányi Dezső elv- társ vad élvezetyággyal vetette rá magéit a színházi potya-előadásokra és minden nap másik színházban pöffeszkedett valamelyik páholyban, amikor Budapest asszonyai, az ő „proletártestvérei“ sietve ágybabujtak, hogy kora éjfélután sorba álljanak egy kis savanyú-káposztáért. A fuvolahangu néptribunnak ezt a csömört okozó utálatos magánéletét a maga teljességében tárja elénk az elfelejtett iróasztalfiók, amelynél bűnjeleiből ime bemutatunk egynéhányat a Fővárosi Hírlap olvasóinak: Bokányi eh társ bonbont vagy csokoládét kér. Julius 14-ikét írtak. Már javában tartott a tökfőzelék-korszak. A negyedfélhóníaipos szovjeturalom alatt a polgárság oda adta már az utolsó lepedőjét, eladta a testére valló ruháját, hogy meg legyen a betevő falaktja. A népbiztosok tele szájjal harsogták, hogy az éhségnek és nyomornak nem a komimün űz oka, hanem azi ötéves háború és a mellüket verve fogadkoznak, hogy ők maguk sem esznek más't, mint Budapest népe. Persze mindenei tisztában volt vele, hogy a szovjetházban betegre á a hálják magukat a főkommunisták, akik a szesztilalmat itt őrült cláii- dókkal enyhítik. Senki sem látta azonban ezeket a dőzsöléseket. Hát hogy ;a népbiztos urak nem éltek aszkéta-életet, ime itt a bizonyíték: Bokányi Dezső sajáfketzüleg aláirt levele, amelyet alább mutatunk be: A budapesti forradalmi központi munkás- és katonatanács elnöksége A Szociális Termelés Népbiztosságának, Cukrászati osztály. Budape st. Kérem szíveskedjék a Budapesti Forradalmi Központi Munkás- és Katonatanács Elnöksége, ügyosztályvezetői és segéd- személyzete részére (összesen 80 nyolcvan személy) Gerbeaud-vagy Lukács-bonbont vagy csokoládét kiutalni Budapest, 19 9. évi julius hő 14.-én. BOKÁNYI elnök. Aligha lehet elhinni, hogy a Szociális Termeiéi Népbiztosságának cukrászati osztálya nem honorálta volna Bokányi elvtárs kívánságát. Biztosan kiutalták a nyolcvan személyre szóló bonbont, dacára annak, hogy akkor már a süteményeknek és egyéb nyalánkságoknak előállítása hónapok óta el volt tiltva. Vájjon ki kapott a finom, előkelő Gerbaud- vagy Lukács-csemegéből? A segédszemélyzet, akik számára szintén kértek, aligha. Elhasználta azt Bokányi, Ágoston, Biermann meg a többiek. Hiszen ha csak ez lett volna minden bünük! A népbizíos-elvtárs civillistája. Fontos okmányok kerültek elő a diszkrét iró- asztalíiókból arra vonatkozólag, hogy milyen jövedelmei voltaik Bokányi Dezsőnek, amiből viszont arra lehet következtetni, hogy a többi népbiztos urak sem adták olcsóbban, mint ő, akit, szép hang ide vagy ioida, még a proletárdiktatúra sem sorozhatott legkiválóbb vezéregyéniségei közé. Mindennek dacária nem panaszkodhatott Bokányi népbiztos ur, aki nagy képével, de kis tehetségével egyazon időben három méltóságot töltött be: népbiztos, polgármester és hadtest- parancsnok volt. Természetesen mindenhol dus jövedelemmel, sőt ezt már nem is szabad jövedelemnek nevezni, ez már civillista volt. A városházán megtalált kis barna Fizetési könyv Bokányi-mik, a munkaügyi és népjóléti népbiztosa fizetését (tünteti föl és az első oldalon ez áll: FIZETÉSI KÖNYV. Bokányi Dezső munkaügyi és népjóléti népbiztos részére 81411919 sz. rendelet alapiéin évi 24,000 K fizetés, évi 12,000 K rendkívüli pótlék, 1919 III. 22-töl évi 4000 K lakpénz 1919 IV. 1-től a IX. kér. állampénztárnál kiutalva. Magyar munkaügyi és népjóléti népbiztosság. Budapest, 1919 ápr. 1. P. H. Székely számvevő igazgató Ez kerek 40,000 koronát jelent és ha a polgármesterség, meg a1 hadtestparancsnokság is csiajk ennyit hoztak a konyhára, akkor Bokányi elv- társ fixjövedelme 120,000 körönéit tett volna ki évenként, ha ugyan! évekről lehetett volna beszélni. Erről azonban ebben a pillanatban csak annyit tudunk, hogy a városháza központi pénztárától Bokányi ur minden elsején Bogár Ignác polgárniieister-elvtárs utalványára (hiszen patri- archalisan: egyik a másiknak utalványozott) 3800 korona működési pótlékot vett fel. A hadtestparancsnok! fizetés sem lehetett kevesebb és mellékjövedelem is csak csurrant-csöppemt. Ott volt például a polgármester-elvtárs fiókjában az az utalvány, amit Szőllősy ur, az elnöki ügyosztály vezetője irt alá, és lamelynek tanúsága szerint Bokányi „a kitüntetett ezredeknek a munkás- és katonatanács zászlajának átadása“' alkalmával napi 100 koronát vett fel úti- és élelmezési költség cimén. Kétségtelen, hogy ha az ember egyszerre népbiztos, polgármester és hadtestparancsniojk, nem fizethet rá az üzletre. Hacsak még ezután nem. Hol mulatunk este? Hol mulatunk este? Ez volt! a népbizrtosok életének egyik legforítoSaibb kérdése. Bokányi Dezsőnek is ez volt egyik legfőbb gondja. Ösz- sze ís állíttatta valamelyik tisztviselővel, hogy melyik színházba hogyan, milyen ütőn, kitől lehet potyajegyet szerezni. A jegyzék ot(t volt Bokányi Íróasztalában. Kéznél legyen minden pianlÜaltban. A Városi Színház páholya — mondja a jegyzék — renddelkezésre áll. A páholy igénybevehető a központi forradalmi munkeís- és katonatanács vörös igazolványának felmutatásával. Az állatkerti cirkusz a tanácsi XV. (városgazdasági) ügyosztály utján lesz igénybevehető. A pontos Bokányi itt ceruzajegyzettel megállapítja, hogy: 2 páholy volt. A többi színházak fölött Maróczy elvtárs diszponál. Itt ismét egy Bokányi-féle föl jegyzés a Nemzeti Színház mellett: 2 páholy volt. A legmeghatóbb azonban az a figyelem, a melylyel Bokányi a saját szórakozásainak, adózott. A jegyzék aljára ugyanis erélyes ceruzavonásokkal odaírta: Könyöt-cirkusz? Mi az? Mi van :ai kitűnő Könyöt-cirkuszszal? — ezt jelenti ez az egyszerű, jelentéktelennek látszó kérdés. Engem nem lehet becsapni. Én nem kapnék potyajegyet a Köniyöt-cirkuszba? Én Bokányi Dezső népbiztos, akinek legalább 120,000 korona civillistám lett volnál, ha a szovjet egy évig tartott volna.
