Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-10-08 / 42. szám
2 KunMsnyuzó hommunlstauezér Biermann harca a kórházi munkások ellen Lassanlkint kiderül asz: is, hogy a komimün- uralom mindenfelől! összeszedett fantasztái még ahhoz sem értettek, ami tulajdonképpen egyetlen létjogosultságuk lett volna — legalább a saját szemükben. Mert hogy közigazgatásról fogalmuk sem volt, azon senki: sem csodálkozik. A „szociális termelés“ megvalósításához előkelő agyvelők, ta(nul|t fők és óriási gyakorlat lettek volna szükségesek. Mindenre mondhatták volna, hogy majd belejönnek, mint kiskutya az ugatásba, csak éppen a munkás- kérdés,, a munkás pszichológiája, a munkás életfeltételeinek ismerete azok a pontok, ahol náluknái, biztosabb kezű, épebb itéletü intézőkről álmodni sem lett volna szabad. De hát nem értettek a munkáskérdéshez .sem. Éppenséggel nem értettek hozzá még azok sem, akik kérkedve szoktak hivatkozni rá, hogy egész életüket munkások között töltötték, sőt a legtöbben maguk is a gyatupad,, vagy a gépek tiszteletreméltó birodalmából jutottak <e! a soha semmi körülmények között té- faolyodöttabban nem használt automobilokig. Hát hogy értett volna akkor a munkáskérdéshez egy Biermann István, aki; igen igen picike bankhivatalnok volt és legföllebb május elsején látott a bankja ablakából fötvonuló munkásokat. De Bier mannt valami nekivadult stré- berség és agybeli defektusai felemelitek a kommün egyik legdíszesebb állásába és mint a budapesti városháza szinte legfőbb ura, meg akarta mutatni, hogy ö milyen nagyszerű szaktudós a munkáskérdésekben. Dühös „proletár“ volft és amikor az újságírás egyik szegény hdotájált, Paris Pált, agyoncsapta a májusi vörös oszlop és amikor kollégái sírhelyet kértek számára a Kerepesi temetőben, Biermann gőgösen vágta oda,: — Az újságíró nem proletár. Díszsírhelyet csak proletárok kaphatnak. Nevezetesek voltak azok a harcai is, amelyek a munkásságnak jobb ellátása címén arra törekedtek, hogy haljon éhen a polgárság, ha már Szamuely és Surek elvtársak álmai „a burzsuj hullahegyek“-ről nem teljesedhettek be tökéletesen. Ennek a korlátolt embernek egyik legvadabb ideája volit az, a|m)ikor kiadta az utasítást Véssei Ede dr. tanácsjegyzőnek, hogy az eddig a kórházakban elhelyezett házi munkásokat valamiennyit be kell vinn'i a műszerüzembe és ha a kórháznak asztalosra, vagy szerelőre van szüksége, telefonáljon a műszer- üzembe, ahonnani mint egy központból ki fogják küldeni a kívánt mimika erőket. Véssei tanácsjegyző kételkedve fogadta az utasítási életrevalóságát, de hát parancs, parancs. Megpróbálkozott a dologgal, de persze nem ment. Nem ment pedig azért, mert a munkások a kórházakban természetben való lakást, kosztot, szóval teljes ellátást kaptak, amiről Biermann elv- társ csoportosító ötlete miatt nem lettek volna hajlandók lemondani. A műszerüzemben ugyanis fizikai lehetetlenség lett volna a munkások természetben való ellátását biztosítani és a munkások úgy gondolkoztak, hogy ha egyszer ők az urak, akkor igazán nem hajlandók lemondani azokról a javakról, amelyeket még a sokat kárhoztatott kapitalista-rend biztosított számukra. Ráadásul az első pillanatban tisztában voltak a munkások azzal is, hogy Bier- mann álszociális intézkedésével az elvétt előnyök mellett még hasonlíthatatlanul több munkát is akar rájuk sózni, mint amennyit azelőtt teljesítettek. * ilyenformán nem is voltak hajlandók a munkások teljesíteni Bíermann kívánságát. Véssei azonban hiába jelentgette Biermannak, hogy a dolog nem megy, a par'alnicsot nem lehet végrehajtaná, a szerencsétlen ember csökönyösen ragaszkodott ideájához. Végre mikor semmikép sem boldogult, nagy dühösen odavágta Véssei- nek, almit annyiszor mondtak el a kommün urai a tisztviselőknek: — ön szabottál, föl fogom függeszteni. — Fölösleges — felelt a tanácsijegyző — úgy \ is szabadságra akarok menni, itit az orvosi bizonyít vány om. Egyébként önl se csodálkozzék rajta, ha rendeletét nem liehet megvalósítani, mert nem ez az első rendelete a tanácsrendszernek, amely végrehajthatatlan. Hosszú akadékoskodás után végre is sikerült Vésseinek szabadságra mennie, nem is jött vissza, dinig Biermann volt az ur a városházán. Most aztán a hires városházi basa szem- töl-szemben állott a munkásággal, amely alapos módon .értésére adta, hogy a boldogító Ötletből nem kér és szépen ott maradtak a kórházakban. Bebizonjdtották, hogy a polgári tisztviselőnek sokkal több érzéke van a munkás- kérdéshez, mint Biermannak, a „proh“-vá föltolakodott ,, b a nkiifj u “ -n ak. Szamuely a boxerrel Az emberevő kamuba! haláiveszedeíemben Jámbor pesti polgár, aki reggeli teapótlőd mellett keserű szívvel böngészted a kommunizmus bar- napapirú „Vörös Ujság“-ját, tudod-e, hogy Szamuely Tibornak, a tébolyult tömeggyilkosnak, a munkástanács egyik ülésén hajszálon függött az élete és kévésén múlt, hogy a nagy hóhér halálhírét még a kommunizmus idejében nem olvashattuk? ... Kevés ember van Budapesten, aki nem ismeri a nag5d>ajüszu Skultétit, a polgármester huszárját. Hatalmas szál ember, majd két méter magas, széles, pirospozsgás arcú, akkora bajsza van, hogy a leg- rátartibb huszárőrmester is megirigyelheti... Amellett aranyszívű, igazán derék ember, nem kerül ügyes-bajos ember a városházára, akit útba ne igazítana. A polgármester és a tanácsterem előszobája az ő korlátlan birodalma, amikor tanácsülés van, akkor ő ur mindenki felett, aktát aláíratni, polgár- mesterrel, tanácsnokkal beszélni csak ő rajta keresztül lehet. A proletárdiktatúra kitörését Skultéti mester vette talán az egész városházán leginkább a szivére. Bajusza lekonyult a jó Skultétinek, szavát is alig lehetett venni, bánatát még fokozta, hogy az „elvtársak“ az ö birodalmába is behatoltak és a nyolcvanas intézőbizottság a kényelmes tanácsteremben tartotta üléseit. Skultéti mindannyiukkal kénytelen-kelletlen megismerkedett: odajártak Kun Béla, Szamuely, Vágó, Jancsik és az egész népbiztosi banda, hogy az intézőbizottsági üléseken alkotmá- nyosdit játszanak. Egy ilyen intézőbizottsági ülésnek a történetét a következőképpen meséli el Skultéti bácsi: — Úgy jártak-keltek azok a városházán, mintha itt születtek volna. Utáltam valamennyit, de különösen ha Szamuelyt láttam, szorult ökölbe ,a kezem. Még csak júniusban voltunk, de már sokat lehetett hallani ennek a vadállatnak az ördögi kegyetlenkedéseiről, bár inkább konfekciós-segédn'ek látszott mint százszoros rablógyilkosnak. Félig hittem, félig nem ezeket a híreket, mig Szamuely saját szájából hallottam a legborzasztóbb dolgokat. — Szamuely az egyik júniusi munkástanácsi ülésen félrehivta Alpári ,,elvtárs“-at, Kun Béla legjobb barátját és beszélgetni kezdett vele. Összedugták a fejeiket ,az iegyik ablakmélyedésben és én szörnyen kiváncsi voltam, miről suttoghat olyan titokzatosan ez a két gazember. Odalopództam a közelükbe, úgy, hogy ők nem láthattak engem, de én minden szavukat hallottam. Szamuely dunántúli útjáról számolt be Alpárinak. — Dicsekedett a csirkefogó! Tudod Gyuluskám, — mondotta — az én módszeremnek nem lehet ellenállni. Van egy nagyszerű angol acélboxerem — mindjárt ki is húzta a zsebéből és megmutatta — ezzel, amint előttem áll, homlokon csapom a burzsujt. Nincs ember, aki a boxer ütésére le ne szédülne a földre. Amikor Üeltápászkodik, még egy ütést kap, ezt már lejjebb, az orra nyergén keresztül a .szemére, ebben már olyan gyakorlatra vittem, hogs'- a boxer kiálló kúpjával egy ütéssel ki tudom vágni a pasinak mind a két szemét... — Mint valami jó viccen, nagyot röhögtek az elbeszélésen. Nekem a falba kellett kapaszkodnom, hogy le ne szédüljek a földre. Alpári bement az ülésterembe, Szamuely pedig a telefonfülke felé indult. Nagy elhatározás érlelődött meg bennem: ez a gazfickó sem fogja többé senkinek a szemét kitolni, megfojtom, mint a kutyát. Utánaindultam. Ha megfogom a torkát, egyet hördül és vége van... Azután a családomra gondoltam, a két szép felnőtt leányomra, mit csinálnak velük ezek, ha én a vezérüket megBudapest, 1919 október 6. ölöm? Visszafordultam és — ittam egy pohár vizet... így szólt a jó Skultéti és kimerengett az ablakon az utcára, ahol a házak ormán az októberi szellő szelíden lobogtatta a nemzeti-szin zászlót... Egy törvényszéki bíró kálváriája Fábián Béla a forradalmi törvényszék előtt A főváros jogász világában, de meg a társaságukban is sokfelé ismerik F íbián Béla dr.-t, a budapesti büntető törvényszék fiatal bíróját, Vázsonyi Vilmos volt irodavezetőjét. E kitűnő bíró orosz fogságban vielt évekig és amikor hazakerült, több alapos és kitűnő cikkben ismertette az oroszországi bioteevizmus pusztításait és az Ázsiától nyugat felé törtető „kultur“-ve- szedelmet. Természetes, hogy amikor Kun Bé- láék uralomra jutottak, veszedelmesnek találták Fábiánt. A hírhedt igazságügyi diktátor, László Jenő, ez a megszédült pesti fiskális, április 16-án utasítást adott, hogy Fábián Bélát tartóztassák le és állítsák a forradalmi törvényszék elé. Miért, milyen bűn miatt, arról a diktatúra „emberszerető“ igazságszolgáltatása gyorsan gondoskodott. A bírót elfogták, fogságba vetették és a®t a vádat emelték ellene, hogy Oroszországban bolseviki pénzen kémszolgálatot teljesített a bécsi hadügyminisztériumnak. A forradalmi törvényszék aktái között ott van Lászlónak Fábiánra vonatkozó következő megjegyzése: „Fábiáni Vázsonyi segédje volt, bevonult, orosz fogoly, stréber, képzett fsia, Pester Lloyd ijesztő cikkek, Szamuely Tibor információja.“ A hires hóhér információjiai alapján! emeltek tehát vádat a nekik kellemetlen „képzejtt fiú“ ellen. Szamuely népbiztos hazug rágalma az volt, hogy Fábián dr. a fogságban a chaborovski (mandzsum!) szovjettől tízezer rubelt vett fel azzal, hogy hazajön Magyanoszágba és itthon ezen a pénzen bolseviki agitációt fog kifejteni. Ehelyett azonban ő a1 hadifogoly-megfigyelőtáborban kémsizolgálatokait végzett a hadügy- míniisizteriulminlak. Fábián egész sereg tanúval, okmányokkal, fényképekkel igazio!l|t)ai, hogy Szamuely és László vádjai hazugságok, egyetlen szavuk sem igaz, mégis áprilistól jufius 11-ig fogságban tartották. Ekkor a forradalmi törvényszék meghozta végzését, aimely szerint a további eljárást megszünteti, de dr. Fábiánt politikailag megbízhatatlannak nyilvánítja és őt arra kötelezi, hogy minden héten egyszer jelentkezzék a politikai vádbiztosnál. Három hónlapig kellett 'szenvednie a kitűnő bíróinak azért, mert egykor Vázsonyi irodavezetője volt és mert józanul és okosan fel merte emelni szavát a hóhérok ellen. Ez volt Kun Bé- láék igazságszolgáltatása. Vandalizmus a környékbeli erdőkben A fák hóhérai — A főváros a földművelésügyi minisztertől kért segítséget A pesti utca mozgalmas tarkaságába néhány hónap óta uj szinfolt vegyült: a kalapos uriasszony, aki a hajnali órákban vándorútra indul a perifériákon levő erdők felé, ahonnan késő este fával megrakodva tér haza; — jól öltözött úri emberek, akik nagy hátizsákban cipelik az erdőn sajátkezüleg vágott fát; —- pestkörnyéki sváb parasztok a körutakon, fával megrakott szekerekkel, amelyet fuvaron- kint 1000, sőt ezerötszáz korona kékpénzért „vesztegetnek“. Közben pedig pusztul a budapestkörnyékl lomb: a budai erdők, a pesti ember egyetlen leve- gőző és kiránduló helye borzalmasan lecsonkftva várja teljes kipusztitását, a keresztúri erdők, melyek a rá'kosi homokot voltak hivatva lekötni, már csaknem teljesen ki vannak irtva. A pestiek hadjárata a saját erdőik ellen már a tavasszal megkezdődött. A főváros városgazdasági ügyosztálya jvfiszont ,a favágó-oníkéntesekkel vette fel a küzdelmet: a főváros kérelmére az állam- rendőrség, majd a nép őrség adott külön karhatalmi segítséget a főváros erdőőreinek. A proletárdiktatúra alatt a központi munkás- és katonatanács elnöksége ' g é p f e g y v e r) e s NörlösŐrö- k e t rendelt annakidején a fővárosi erdők védelmére, legutóbb a Friedrich-kormány alatt íredig a románoktól kért karhatalmat.
