Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-10-08 / 42. szám
91 3 "Budapest, 19i9 október 6. Hogy a közönség vandál dühének legalább némiképpen gátat vessen, a főváros már a tavaszi hónapokban erdőmérnököket küldött ki, hogy az iizem- tervtől eltérőleg jelöljenek ki nagyobb erdőrészlete- ket, a közönség fairtását szabályozzák és az erdők teljes kipusztitását megakadályozzák. Eleintón rendben ment minden: a közönség előbb az erdőmérnökök által kijelölt fákat vágta ki és szállította haza. Ezek a fák hamarosan elfogytak és a közönség minden félelem nélkül vetette magát az erdőkre, ott vágta a fát, ahol a legközelebb érte. A fa irtás a legutóbbi időkben fantasztikus a r á n y okát öltöt t, Egész népvándorlás veti magát az erdőkre és a kisszámú erdőöri kar a rengeteg emberrel szemben tehetetlenül kénytelen nézni az erdők teljes kiirtását. A főváros, hogy ezt a közegészségügyi szempontból végzetes szerencsétlenséget megakadályozza, most sürgős felterjesztéssel fordult Rubinek Gyula földművelésügyi miniszterhez. Elpanaszolja e felterjesztés, hogy az áÜamrendőrStlgtöl hasztalan kért karhatalmat az erdőőri személyzet kiegészítésére és rámutat arra a pótolhatatlan veszteségre, mely az erdők kiirtásával a fővárost éri. Kéri a fel- terjesztés a minisztert, hogy a legsürgősebben siessen az erdők védelmére, mert ha csak néhány hétig folytatja a közönség az erdők kiirtását, Budapest környékén, nemhogy erdő, hanem egyetlen szál fa sem marad. Világtalan hősök az aszfalton A meg-békült ellenség- szánalma Vihar a fejük fölött, földindulás alattuk: megremegtek a kopasz fejű hegyek, a sötét felhőkből tüzes zápor halált osztó förgetege csapkodott és bizony váltakozó volt a sors, kiszámíthatatlan, amikor északon kedvezett azért, hogy délen sújtson és másnap megfordítva ... Északon magyarok álltak, bajuszos honvédek. Délen olaszok, ahol a front a Piavén túl dél felé kanyargott, zöldtollas, bóbitás sipkájuk furcsán lengedezett, amint kibukkantak a barna fejek az árkokból és végig a hosszú, ásott gödör úgy kanyargott és mozdult néha, mintha eleven kigyó volna . . . Magyarok és olaszok így álltak szemben a halálos viaskodás szörnyű napjaiban. A háborúnak vége. Öldöklő rohamok nincsenek ma már. Harctér? Már el is felejtettük volna, ha szomorú vándorok nem juttatnák ■eszünkbe uton-utfélen, ballagó nyomorékok, szerencsétlen bénák, aggasztó koldusok, világtalan és csöndes átkio'zódók ritt Pesten is, a körutak forgataga mentén, amint elhúzódnak és álldogálnak pihenve a sarkokon, némelyik az irgalom filléreit kéri vigasztalan nyomorúságában. Eszünkbe jut néha a pesti utcán, hogy rettentő vihar volt valamikor, jajgató pusztulás... Két rokkant honvéd ült a kávéház ablaka alatt a gyalogjárón a Rákóczi-úton. Mind a kettő világtalan. Fekete pápaszem az orruk felett. Az egyik furulyázott, a másik harmonikával kisérte a furulyaszót. Előttük a viharvert honvédsipka a földön, hatosok és olykor koronák is hullottak és megálltak többen, akiknek sietős dolguk nem volt, hallgatták a zenét. bús emlékezések1 síró hangjait. Jött két olasz. Két olasz katona. Megálltak ök is a sokadalomban. Odabámészkodtak és nézték egy ideig szótlanul a furulyást és a másikat, a vak zenészeket, a honvédeket. Nézték és aztán szótlanul ők is a zsebükhöz nyúltak. Papirospénzt vettek elő, kotorásztak, amig megtalálták, egymásra tekintettek, mielőtt odaadták volna, nyolc vagy tíz koronát rakosgattak össze, a két olasz és aztán szinlte röstel- kedve leejtették a honvédsipkába . . . Egy szót sem szóltak. A napsütésben tovább mentiek. Csöndes szemlélődök, akik arra jártak, ugyan mit gondoltak? ... Ugyan mit érzett a két olasz, amikor megindult szívvel alamizsnát adtak? Nyilván ott látták a bús zenészek előtt a komor Piavét, a szikrázó hegyek lövészárkait, kimondhatatlan szenvedéseket, golyók irgalmatlan csapkodásait és irgalmas Isten, talán szemben is állottak valaha a viharban ezzel a két szerencsétlennel? Ki tudja?. .. Fedák Sárit kihallgatták a rendőrségen A művésznőt Szamuely kényszeritette, hogy résztvegyen a vörösök toborzó felvonulásán Május elseje nagy ünnepe volt a tanácsköztársaságnak, tizennégy milliós költséggel elbontották a pesti utcákat a vörös díszek, a szörnyű nagy szobrok, glóbusok, emelvények, díszkapuk... De sokkal jelentősebb volt mégis az a propaganda, amely a legvörösebb május elsejét megelőzte: a toborzó-nap április végén, amikor az Amdrássy-uton végesvégig diszmenet haladt zenével, virággal, zászlóikkal1, hogy csalogassa és toboroizizia a tanács-kormány megerősítésére az elszánt katonákat... Röpködött a jelszó, be a vörös hadseregbe és az automobilok tetején fegyveres matrózok és agitáló színes jelvények között neves színészek, színésznők, művészek lengették a vörös zászlót... Föltűnt az egyik gépkocsi tetején fehér kötött köpenyegében kalapíalamil a nlaigy művésznő, Fedák Sáni, amint a zugó tömeg között a lassan haladó kocsiról szórtja: szét a röpcédulákat, szóval a bámulat középpontja volt, a lelkesedő menet csúcspontja, a tüntető fölvonulás koronája:... A kommunisták legalább igy hirdették. Úgy vonultatták föl Fedák Sárit, mint a nagy ágyút... De elmúlt a éoborzónap is, uj izgalmak következtek, a művésznő Bécsbe ment s amint tudjuk, számtalan! kellemetlenség érte. Bécsbe nem is akarták beengedni, megvádolták, hogy bolseviké hiszen: részt vett a toborz'ó-ünnep él yen s a művésznőt szemrehányás és vád érte, amerre fordult. A minlaip visszaérkezett Budapestre. És most a rendőrség segítségéhez fordult, hogy végét vesse mindenkorra a gyanúsításoknak. Fedák Sári csütörtökön megjelent a főkapitányságon s a renldőrséget arra kérte, hogy indítson nyomozást annak megállapítására, vájjon a diktatúra alatt összes, nyilvános szereplései saját akaratából és önszántából történtek-e, vagy pedig parancsra cselekedett? Fedák Sári azt állítja, hogy terror alatt állott, laimiikor például a vörös hadsereg tioborzó-napján a fölvonulásban résztvett. A főkapitányságon dr. Kiss Árkád renldőrkapitány jegyzőkönyvbe foglalta iái művészin ő vallomását. Fedák Sári a leghatározottabban visszautasítja iái gyanúsításokat s bizonyítani tudja minden egyes szereplésének hátterét. Tanukra hivatkozik, akik vallják, hogy a művésznőt a leg- brutálisabb fenyegetésekkel terrorizálták. A to- borző-fölvonulással kialpcsolatosan kérte a kihallgatását annak a rendezőbizottsági megbízottnak, akii annak idején iái művésznőt a részvételre felkérte s amikor Fedák Sári kifogásokkal keresett kibúvót, igy fenyegette meg: — Figyelmeztetem a művésznőit, hogy Szamuely Tibor üzenetét is tolmácsolom: ha nem vállalkozik a részvételre, forradalmi cselekedetnek minősítik az eljárását... A tanuk illusztris -seregének kíséretében jelent meg egyébként Fedák Sári a rendőrségen, amelytől azt kéri, hogy folytasson le rendes nyomozást, állapítsa meg az igaizságot s írásban adjon hiteles bizonyítványt arról, hogy semmiféle agitációban szerepe nem volt. Kihallgatták a, tanukat is, akiket Fedák Sári magával vitt: Hegedűs Gyula színmiivélszt, Molnár Ferenc irót, Mester Sándor lapszerkesztőt, Lakatos László írót. A rendőrség teljesíti Fedák Sári kérését: detektívek nyomozzák és tisztázzák már azokat a részleteket, amelyek bizonyítani fogják, hogy csakugyan terror alatt volt a művésznő, népszerűségét aknázták ki a diktatúra parancsolok ULj im ® í Nyomorgó népbiztosok Étkező- és hálókocsi nélkül egy lépést sem tettek Megsemmisült a diktatúra utolsó napján a legtöbb jegyzőkönyv, iromány, Írott parancsokat, dokumentumokat elégettek, elpusztítottak a rémuralom szereplői, nagyrésze eltűnt csaknem minden olyan jegyzéknek és aktának, amely árulója lehetett volna sok garázdálkodásnak. Amíg itthon a félrevezetett tömegeket a nyomor és tengernyi szenvedés pusztította, addig ők, a vezérek, kényelemben és jólétben éltek, hiszen tudjuk, bőségben dúskáltak. Tudjuk jól, hogy a Szovjetház a dorbézolások tanyája volt s a puritán vezérek, a megközeiithet'etlenek raboltak és fosztogattak, gyűjtötték a javakat és kék pénzt, mialatt az általuk hamisitottat a tömegekre kényszeri- tették. A gödöllői főhadiszállás irományainak egy része mégis megmaradt. A rendőrségre került. Van az iratok között egy távirat, amely szó szerint igy hangzik: Landler hadseregfőparancsnoknak Főhadiszállás. (Első hadtest.) Táviratodat csodálkozva vettem, mert tévedés történt, ugyanis én nem kiilönvonatot kértem, csak egy étkező- és hálókocsit akartam kérni t ő- 1 e d. Ölel Vágó. Csak egy étkező- és csak egy hálókocsi kellett Vágó elvtársnak. Csak étkezőkocsiban tudott ebédelni, csak hálókocsiban alhatott nyugodtan az első hadtestnél, mialatt Véreztek ezrével a fronton a proletárok. SÄ NEMZETI ROYAL ORFEUM SS; SS UJ MŰSOR! SK Vándorfecskék és az összes uj színházi és varieté-attrakeziók felléptével. Nemzeti Royal Kabaré: Uj nivós műsor. Kezdete 1I{1. • •• Heltai Jenő Julius nyolcadikén volt iaiz újságírók szakszervezetének az a híressé! vált ülése, amelyen nyíltan is a diktatúra ellen foglalt állást. Szász Zoltán, Kiss József és K ú n Andor voltak a „fehér“ hírlapírók szónokai és tomboló tetszés kísérte szavaikat az egyik részről, miközben a másik rész — a vörösek — igyekeztek botrányba íúlasztant a gyűlést. De hiábavaló volt minden erőlködésük, a kommunisták kisebbségben maradtak, leszavazták őket léls kénytelenek voltak kivonulni a teremből. Mindnyájan éreztük, akik ott voltunk, hogy súlyos követ indítottunk el a lejtőn. Hogy kit fog agyonütni útjában a gördülő kő, még .niem tudtuk: valószínű volt, hogy bennünket, aki,k útjára bocsáj- tottuk. A vörös terror akkor érte el a legmagasabb fokot, a felvidéki győzelmek és az azután következő visszavonulás a legrettenetesebb rémuralmat váltották ki. Az újságírókra pedig amúgy is haragudtak Szamuelyék, gyűlölték őket, mert, mint a „Vörös Újság“ megírta: „Az újságírók nem forradalmárok és nem is forradalmosithatók.“ Mikor a kommunistái újságírók kivonultak ia|z „Otthon1* nagyterméből s a fehérek magukra maradtak, mindenki érezte, hogy elkövetkezett -a döntő pillanat. Most egész emberekre van szükség, s mindenkinek meg kell mutatnia azt, hogy férfi, elszánt, akármiíéle martiriumra is kész — újságíró. Mivel az egész vezetőség lemondott, hamarjában! elnököt kellett választani. Az ősz Osváth Ernő, a könyvek embere, ez a puritán esztéta lélek vállalta a korelnöksélget s indítványára az ülés folytatását másnapra halasztották. Izgalmas napok voltak azok. Ki fogja vállalni most azt a kockázatot, hogy a most már nyíltan ellenforradalmi újságírók élére áll? Ki lesz az a mindenre elszánt hősi vezér, aki egész figurát mutatva oda mer állaní a vörös terror elé, mondván: „íme,
